Lassan és csendben sétáltunk a szobám felé. Nem tudom mit kellene neki mondjak. Nem akarom elmondani neki hogy mi a munkám dehát a barátját védelmezem és elég fura lesz hogy mindig, vagy sok esetben ott leszek mint Cameron. Szóval úgy is gyanús lesz. Úgy mindenkinek.

Amikor benyitottam a szobába tátva maradt a szája.

-Cameron mondta hogy ő tervezi és hogy nagyjából hogy képzeli el...de azért ez nem semmi!-szó szerint tátott szájjal fordult körbe a szobában.

-Nos igen. Nem semmi.-válaszoltam neki. Hirtelen rámkapta a tekinetét. Lehet hogy túl hideg hangnemben mondtam...upsz!  

-Szabad?-mutatott a fürdőszoba ajtó felé.

-Csak nyugodtan.-bement és egy 2 percig ki sem jött. Már terveztem hogy utánamegyek de az meg olyan furi lett volna. Ám pont akkor jött ki.

-Woow! Menő szobád van.

-Még van egy ajtó.-mutattam a gardrób felé.-A gardrób az..

-Oh értem, akkor nem megyek be...

-DE, menj be nyugodtan.-a végét már lesütött szemmel mondtam. Ez annyira zavaró volt...Bólintott egyet majd bement. Onnan azonban nem tátott hanem elhúzott szájjal jött ki.

-Neked ilyen ruhákat kell hordanod?-ah igen, gondolom észrevette a báli ruháimat. Nem mintha nem tűnne fel az embernek, tele van vele az egész gardrób-

-Igen. De a herceg hozat nekem hétköznapibb ruhákat.

-Mi is történt pontosan hogy hercegnek hívod?-ült le a velem szemben lévő puffra.

-Csak összevesztünk.

-Mivel kapcsolatban? Vagy várj! Mit szólnál ha előbb... Khm.. Öhm... Felöltöznél? - kérdezte elpirulva. Meg kell mondjam nagyon cuki volt piros fejjel, azonban amikor leesett hogy mit is mondott rögtön rohantam be a gardróbba és felkaptam az első olyan ruhát ami kevésbé volt báli. Szintén enyhén piros arccal mentem vissza a szobába.

-Szóval... - kezdtem bele mikor visszaültem a helyemre-Nem szeretnék róla beszélni!-néztem a szemébe.

-Stella, bízhatsz bennem!

-Senkiben nem bízhatok!-vágtam rá kapásból. Nem kellett volna. Hirtelen egy kicsit hátrált, és meglepődve nézett rám.

-Ezt ki mondta neked?-ha már kimondtam valahogy ki kell húzzam magam a gödörből.

-Az élet.-komoran nézett rám.

-És tényleg így gondolod?

-Igen.

-Ha bebizonyítom hogy nem így van akkor megbízol bennem?

-Nem tudod bebizonyítnai, mert igaz.

-És ha mégis?

-Akkor talán megbízom benned.-mondtam egy kis gondolkodás után.

-Egyelőre ez is valami! Nehéz életed volt, ugye?

-Igen.-most minek köntörfalazzak...

-Mi történt?

-Nem...

-Stella! Segíteni szeretnék!-nézett rám szinte már könyörögve.

-De nem akarom hogy segíts!

-Szükséged van barátokra!

-Amennyi van az pont elég!

-És mennyi van?-ezen elgondolkoztam. Úgy igazán csak Lil a barátom, de rajta kívül még Finnicket mondanám és talán Willt.-Gondoltam!

-Mit?

-Hogy nincs sok...

-Azért mert egy goromba szociopata vagyok?-kérdeztem felháborodva.

-Nem! Azért mert te magad mondtad hogy nem bízol az emberekben! Ha nem bízol bennük akkor nehezen lesznek igaz barátaid.-egyenesen a szemembe mondta a véleményét. Ez fura volt! Nem gyakran szokták a szemembe mondani az őszinte gondolataikat. Általában nekem kell kiszedni belőlük, harapófogóval. Vagy más fémekkel...khm.-Szóva összevesztetek Cameronnal?

-Igen. Olyan dolgot tet ami nekem rosszul esett...

-Áhh, így már értem! Rádmászott mi?

-Nem!-na ezen nagyon meglepődött.-Valójában én is húztam egy kicsit az agyát ezzel kapcsolatban.

-Tényleg emberére talált benned.-mondta mosolyogva-Pontosan mit is csináltál?

-Hát kérte hogy csinos ruhában menjek vacsorára, én meg hát...abban mentem-a végén már mindketten nevettünk.- Képzeld hogy amikor beléptem az ebédlőbe félrenyelt.

-Tényleg?-hevesen bólogattam ő meg csak nevetett. Sötértbarna haja a szemébe lógott és csak most figyeltem meg hogy milyen jóképű is.

-A vacsora végére már szinte lángolt az arca és annyira zavarodott volt a tekintete...-erre még jobban nevettünk, de szinte már folytak a könnyeink.

-Figyi figyi! Ilyen arcot vágott?-olyan vicces fejete vágott hogy újra elkezdtem nevetni.

-Nehm!

-Akkor?-én is vágtam egy arcot, de persze semmi köze nem volt Cameron arcához...-Komolyan?

-Nem!-erre még inkább nevettünk. Szerintem már az egész palota tőlünk vízhangzott. Amikor végre tudtunk normálisan levegőt venni, nagyjából 5 perc múlva...

-Nem nézünk valamit?-bólintottam egyet és bekapcsoltam a tvt.

-Macskafogóóóóóó! Azta de rég láttam!-kicsit furán nézett rám-Most miért? Annyira jó! Azt ne mondd hogy nem szereted!

-Hát eddig azt akartam mondani, de ez után a nézésed után inkább én leszek a legújabb rajongójuk!-mondta én pedig újra elkedztem nevetni.-Nem amúgy, persze hogy szeretem! Ki nem?

-Ezt most csak azért mondod hogy ne bántsalak?-kérdeztem egy ördögi mosollyal az arcomon.

-Nem! Tényleg szeretem! De ez után inkább meg sem szólalok mert ha valami rosszat mondok akkor a végén majd kinyírsz!-mutatott az arcomra. Hirtelen elkomorultam, de egyszerre kezdtünk el szakadni a röhögéstől.

-Te hallod őket? Persze a kabócák! Hülye, a rendőröket kérdem! 5 perce lelőttem őket! Jézus atya úristen-mondtam a filmmel együtt.

-Te aztán tényleg szereted!

-Én mondtam! Kívülről fújom!

-Na és akkor most mi jön?

-Fel kellene őket jelenteni, az átkozottak! Kiket? Hát akik így kiszögezik az utat, ez életveszélyes! Ezeket mi szórtuk ki te nagyon hülye! De hát, mi...mi? Mi! Talán te, de miért? Hát a motoros rendőrök ellen! Áh, de hiszen azokat agyonlőtte Piszi! Még egy szó és szitává lőlek...

-Oké, oké! Elég lesz! Megértettem hogy tényleg fújod kívülről az egészet!

Ezek után egy ideig csendben voltunk. Úgy nagyjából a film végéig. Igazság szerint néha néna szólalt meg egyikünk de nem nagyon beszéltünk.

-Nah ez jó volt! Én is rég láttam!

-Én is nagyon! Nem is tudom mikor...Jössz ebédelni?

-Húúú, éles váltás! De persze, amúgy is kellene Cameronnal is beszélnem.-feltápászkodtunk és elindultunk az ebédlőbe.

Amikor benyitottunk Cameron már ott volt. Én alig vettem észre mert éppen Jack egyik viccén nevettem.

-Hát te?-kérdezte meg hirtelen, mi pedig egyszerre kaptuk felé a fejünk. Jacket nézte, nem túl szépen.

-Hozzád jöttem, csak összetalálkoztam Stellával és azt mondta nem érsz rá.

-És nem kellen hozzám jönnöd és ne....

-Cameron hűtsd le magad! Az anyád volt bent nálad és kétlem hogy hamar végeztetek! És legalább józ beszélgettem Jackkel!-igen tudom hogy az utolsó mondat bunkóság volt. Dehát látszik hogy felhúzta magát hogy Jackkel beszélek vele meg nem, és hát muszáj volt kihasználnom.

-Így van! Bár azt nem tudtam hogy anyád van bent nálad. Ha tudod akkor messzire húzok a házból...-ekkor nyílt az ajtó és lépett be rajta a királyné. Jack ijedten nézett rá, én pedig alig bírtam visszafolytani a kitörni készülő nevetésem.-Jó napot felség! Milyen jó önt látni! Milyen csodás napunk van nemde?-mondta neki egy még mindig ijedt mosollyal Jack.

-Valóban csodás napunk van Jack! Hogy van?-leesett az állam hogy a királyné kedves is tud lenni...

-Igazán jól, köszönöm.

.Örülök neki, azonban ha máskor jön akkor lehetőleg előre szóljon csak hogy időben távozzak!-na és kész. Itt tört ki belőlem a nevetés. Jack megrökönyödött szemmel nézett a királynéra aki még mosolygott is!? Cameron nevetve figyelte barátját. Nem hiszem el! A királynénak van humorérzéke!

Közben elindultam a helyemre és Jack is követett. Miután leültünk közel hajolt hozzám és megkérdezte:

-Szerinted hallotta amit mondtam?-még mindig kicsit döbbent volt a hangja.

-Igen biztosan!-válaszoltam neki kuncogva. Mertem magamnak a levesből, majd csendben nekiláttam.

Az ebéd csendesen telt. Csupán annyi zavart hogy végig magamon éreztem a herceg tekintetét. Csak akkor néztem rá amikor muszáj volt, és akkor sem néztem a szemébe. Emiatt is éreztem hogy egyre idegesebb. Éppen ittam amikor éreztem hogy valami hozzáér a lábamhoz. Mikor rájöttem hogy mi az döbbent tekintettel néztem rá a velem szembenülő Cameronra. Ő engem nézett mosolyogva. Gondolom örült hogy végre figyelek rá. Na abból nem eszel! Ellöktem a lábát és odafordultam a mellettem ülőhöz.

-És amúgy te most miért nem vagy suliban?-tekintettel arra hogy péntek van és nem volt még vége a tanításnak, ráadásul a délelőttöt is velem töltötte, tényleg kíváncsi voltam rá. Láttam a szemem sarkából ahogy Cameron megfeszül én pedig magamban megengedtem egy győzelemittas mosolyt.

-Nos, nem volt kedvem és ráfoghattam arra hogy elhozom Cameronnak a tnulnivalót.

-De nincs is nálad táska!

-Mert nem hoztam.-elnevettem magam, ami miatt Cameron még ingerültebb lett.

-Nos Jack örülnék ha máskor nem a fiamat használnád kifogásnak, vagy ha mégis akkor tényleg hozd el neki!-szólt rá a királyné, az említett pedig csak bólintott egyet.-Ha megbocsátotok még sok dolgom van!-állt fel, mi pedig csak bólintottunk egyet.

Ott maradtunk hárman az ebédlőben.

/Külső szemszög/

A fiatal idegesen túrt bele a hajába.

-Miért nem jelntekzik már!-kérdezte saját magától ingerülten. Az alkalmazottai nem mertek a közelébe menni. Amikor meglátta a bejövő hívást rögötn lecsapott rá.-Miért csak most jelentkezel?

-Elnézést uram, de akadtak problémák. Úgy tűnik hogy a herceg egy darabig nem fog kimozdulni a házból. Amiatt a lány miatt akiről meséltem!

-Igen, rémlik hogy említettél valakit! De miért nem jön ki?

-Nos, a lány megsérült amikor nála volt, és az orvosa azt mondta hogy ott kell laknia amíg meg nem gyógyul rendesen!  És egyelőre nem mehet iskolába sem, így a herceg is otthon marad vele.

-Van köztük valami?

-Ugyan uram, tudja hogy a herceg minden csinosabb lányra lecsap. És meg kell mondjam ez a lány igazán szép.

-Csak ne szeress bele!

-Nem fogok!

-Szóval nem jönnek ki? Meddig?

-Nem tudom uram, attól függ hogy mikor engedi az orvos, vagy mikor szökik ki a lány.

-Szóval rosszkislány?

-Valójában én inkább önfejűnek  és szabadságszeretőnek mondanám.-nagyon is emlékeztette valakire ez a leírás a fiatal vezért, azonban rögtön kizárta a fejéből a számára az egyik legfontosabb személyt.

-Rendben, köszönöm!

-Viszlát uram!

-Csak így tovább G!-ezzel letették a telefont. A srác agyába visszakúsztak az emlékek ami miatt szomorúság fogta el. Megrázta a fejét, azonban az emlékképek nem akartak eltűnni és ezért idegesen ment el edzeni.

G körülnézett mielőtt kibújt volna a rejtekhelyéről.

-Áh hát itt vagy! Már mindenütt kerestünk! Gyere!-karolta át egy srác boldogan ő pedig felvette az ismerős maszkját és mintha mi sem történt volna mentek tovább.

Remélem tetszett a rész! Kaptatok ismét egy kis külső szemszöget, ez mennyire tetszik nektek? Remélem mindenki jól van, aki pedig beteg annak jobbulást! Vigyázzatok magatokra!😉❤️
A helyesírási hibákért bocsesz!😊
Puszillak titekeet!😘😘

Ui.: Nagyon szépen köszönöööm a több mint 400 megtekintést, lehet hogy másnak ez nem sok de nekem nagyon sokat jelent! Köszönöm! 😍❤️