-És Stella pontosan milyen sérülésed is van?-tette fel az omniózus kérdést Hayley.

-Leestem lovaglásnál a lóról és hát nem esett túl jól az esés. Cameron orvosa pedig ragaszkodott hozzá hogy maradjak ott amíg fel nem épülök teljesen.

-Áh igen, Lola már csak ilyen.-tette hozzá Will is, küldtem felé egy hálás pillantást amire csak visszamosolygott rám.

-Egyetértek, nekem volt már olyan hogy enyhe zúzódást is naponta vizsgált, hogy biztos minden oké legyen.-kontrázott Callum is, ezért őt is megajándékoztam egy mosollyal. Csak biccentett egyet válaszul.

-De legalább biztos jól végzi a munkáját.-tette hozzá Lily.

-És mi volt az elmúlt napokban a suliban?-kérdeztem remélve hogy ezzel elterelem a figyelmet a sérülésemről. A tervem bevált mert egymás szavába vágva kezdtek el mesélni, hogy melyik tanár kit és hogyan szivatott.

Őszintén nem nagyon figyeltem és egy idő után már nem is csak nekem mesélték hanem egymás között is kitárgyalták.

-Legalább tégy úgy mintha figyelnél.-súgta nekem oda Göndörke. Elnevettem magam és bólintottam egyet válaszul.

Egy órát vagy talán másfelet voltunk együtt és utána kitettünk mindenkit otthon. Kicsit fura volt hogy csak hárma ültünk a kocsiban és viszonylag csend is volt. A két fiú ült elöl és halkan beszélgettek és pedig az ablakon kibámulva néztem az elsuhanó tájat.

Amikor behajtottunk a kapun ismét el kellett ámuljak hogy milyen fantasztikusan is néz ki ez a ház. Will leparkolt a bejrat előtt és megvárta míg kiszállunk, utána pedig elvitte a kocsit a helyére. Mután bementünk Callum elköszönt én meg úgy döntöttem megyek és boldogítom Cameront. Amikor a dolgozójához értem kopogtam egyet mire jött egy "szabad" válasz én pedig benyitottam. Felnézett, és amikor meglátott rögtön elmosolyodott.

-Na, milyen volt? Hol voltatok?

-Nagyon jó volt, Burgerezni voltunk, de a parkban ettük meg.

-Örülök!

-Szóvaaaal, vannak lovaid és még csak nem is mondtad ? És mi az hogy leestem a lóról?

-Igen vannak, egy egész istálló, majd ha szeretnéd megmutatom. Az jutott először eszembe, remélem nem irtózol a lovaktól mert úgy elég nehéz lenne megmagyarázni hogy mit is kerestél a közelükben...

-Nem, nem irtózom tőlük, sőt egész jól lovagolok. Majd mutasd meg!-felállt és lassan odasétált hozzám. Én csak a tekintetemmel követteml, nem mozdultam. Odasétált a hátam mögé. A nyakamról eltűrte a hajamat, közben pedig kezével hozzáért a nyakam vonalához. Kirázott az érintésétől a hideg.

-A sors akarta úgy hogy leess arról a bizonyos lóról és most itt lehess...Nem gonolod?-kérdezte tőlem sttogva. Éreztem a leheletét a nyakamon és a fülemen.

-Nos, a jövő kiszámíthatatlan ha én is benne vagyok! - elnevettemagát és hátrébb lépett. Kifújtam az addig bent tartott levegőt, majd szembe fordultam vele.-És te hogy haladtál?

-Egész jól. Mit szólnál ha sétálnánk egyet?-kérdezte rajtam tartva a tekintetét.

-Ha...-a mondatomat megzavarta a telefonom csörgése. Megnéztem hogy ki hív és rögtön még nagyobb mosoly terült szét az arcomon. Felvettem közben pedig ránéztem Cameronra.

-Szia Finnick!

-Szervusz Stella! Hallottam a sérülésedről, minden rendben?-Cameron még mindig engem nézett. Az arca nem mutatott semmilyen érzelet, de a szeme szúrós volt és átható.

-Igen, minden oké. Már jobban vagyok...

-Zavarlak most?-erre a mondatra nem tudtam mit mondani, viszont Cameron lesütötte a szemét, elfordult és visszament az asztalához.

-Nem, tudunk beszélni.-jelentettem ki és elindultam kifelé. Az ajtóból még intettem neki egyet de fel sem nézett a papírokból.

-Nagyszerű! Milyen napod volt?

-Egész jó, bár a délelőtt elég mozgalmas volt, de délután bementünk a többiekkel a városba.

-Na mi történt?

-Nem fontos...

-Értem, tök jó hogy ben voltatok, mit csináltatok?!

-Burger Kingben voltunk és beszélgettünk.

-Jól érezted magad?

-Igen, nagyon, már hiányozak a többiek.

-Örülök! Cameron is veletek volt?-hogy jön ide ez a kérdés? Na mindegy...

-Nem, sok dolga volt, nem tudott jönni.-időközben beértem a szobámba és ráugrottam az ágyamra. Ha rajtam múlik, ez az ágy nagyon hamar szét fog menni!-És neked milyen napod volt?

-Nagyon jó! Képzeld el...-és csak beszélt s beszélt én pedig lelkesen ittam minden szavát. Annyi mindenről volt szó...tanulás, barátok, kapcsolatok, időjárás, munka, harcok, fegyverek, órarend, és végül valahogy kilyukadtunk az álmokhoz.

-Képzeld benne voltál az egyik álmomba!-neeee, ezt nem akartam kimondani hangosan! Ugye nem mondtam ki!!

-Ööööööhm, tényleg?-ahhhhj a fenébe.

-Igen.-válaszoltam már sokkal halkabban.

-És mit csináltam?-mégis hogy mondjam el hogy ő volt rémálmom főszereplője. Hogy ő volt a gonosz...

-Nos egy hajón voltál, kapitány gondolom, nem teljesen emlékszem.-na ez itten egy hazugság volt, ugyanis minden egyes pillanatára emlékeztem.

-Wow! de volt benne rossz rész is?-el sem hiszed mennyi.

-Hát, igen. El akarod mondani? Jacobét is mindig meghallgattam és....-hirtelen akadt el a mondandójában. Újra elözönlötték a fejemet az emlékek, az érzések csak úgy tomboltak bennem. Azt hiszem ő is hasonlóan járt, mert a túloldalon is néma csend volt egy jó darabig...-Ne haragudj!-tette hozzá annyira halkan, hogy alig hallottam. Nem tudom hogy ez most nekem szólt vagy a testvérének, de tényleg nagyon bánta, legalábbis a hangsúlyából ítélve.

-Hé, Finnick! Sok..sokkal jobb helyen van. És nem a te hibád volt!-nekem is elakadt közben a hangom, de próbáltam tartani magamat hisz ha nekem fájt a barátom elvesztése neki mennyire fájhat a testvére elvesztése.

-De...

-Nincs de Finnick! Nem a te hibád volt! Amúgy, mikor viszel el cukrászdába?-igen tudom, hogy ez így elég durva, de el kell terelnem a figyelmét. Egy pillanatra azt hittem letette, de aztán gyorsan válaszolt.

-Hát, neked mikor jó a héten, nekem igazából mindegy.

-Holnap mondjuk?

-Tökéletes, ha négyre eléd megyek az jó?-mi az hogy elém jön? Woooooooow....

-Igen, tökéletes.-gondolkoztam még hogy mit mondjak, de kivágódott az ajtóm és a "rossz hírek hozója" srác belépett, vagyis inkább berontott rajta.

-Stella! Baj van gyere!-kiáltotta oda nekem, pedig nem álltam tőle messze. Se szó se beszéd utánaindultam, de közben még felkaptam a pisztolyom. Rohantam utána a folyosón, közben pedig azon gondolkoztam hogy tényleg mindig rossz hírt hoz! Kicsit meglepődtem, amikor kikanyarodtunk az udvarra. Elvitt azon z ösvényen, amin a tó felé mentem. Reméltem hogy nincs nagy baj!

Ám amikor hirtelen lefékezett előttem alig tudtam mozdulni a látottaktól!

Remélem tetszett a mai rész is! Kitartást, mindenki vigyázzon magára!😉❤️
A helyesírási hibákért bocsi! 😊
Pusziii😘