Callum nem mondott semmit csak leült mellém. Csendben ültünk egymás mellett és vártunk. Nem tudom hogy ő mire, lehet hogy valójában semmire, csupán leült hátha nekem jobb lesz. De nem beszélt, és jelen pillanatban nekem ez mindennél többet jelentett. Nem voltak hamis szavak, nem mondta hogy sajnálja, nem is tudta volna hogy mire mondja. Csak ült, jelezve ezzel nekem hogy számíthatok rá, hogy ha el akarom mondani neki akkor ő készen áltt és itt lesz. 

Sokkal jobban voltam, mint amikor felkeltem. Már nem fájt annyira a hasam, és járni is tudtam. 

-Na megjöttem.-jelentett ki az amúgy is nyilvánvalót barátnőm. Odanyújtott nekem egy shakes poharat, erre felhúzott szemöldökkel néztem rá, mert úgy volt hogy vizet hoz.-A főszakács nem engedte hogy vizet hozzak.

-Így mindent értek.-mondtam nevetve és elvettem a poharat. Isteni íze volt. Epres, nem tudom honnan, de Chris tudta hogy imádom az epret. Most is kitett magáért pedig ez "csak" egy shake volt. 

-Mit szólnátok ha megkeresnék Willt és Zacket?-kérdzete Lily.-Behetnénk a városba, hogy te is kiszabadulj innen. Nem mintha olyan rossz dolgod lenne itt!-tette még hozzá.-Talán mostmár a többiek is tudnak csatlakozni. 

-Tőlem mehetünk, Callum te jösz?-néztem rá a mellettem lévő Göndörkére. 

-Természetesen, nem rázol le egykönnyen.

-Fantasztikus. Menjünk keressük meg őket.-ezzel felálltam és a két barátom egyszerre apott utánam, de amint észrevették, hogy már sokkal jobban vagyok békén is hagytak. Elkezdtünk sétálni, arra amerre a fiúk mentek. Egy ideig mentünk, amikor is megláttam egy szőke hajkoronát. Erről egyből eszembe jutottak azok a gondolatok, emlékek amiket még az egyedüllétem alatt éltem át. Újra. Gyorsan elhessegettem a másik szőkét és koncentráltam az előttünk lévőre. Mivel lusta voltam elmenni odáig ezért odakiáltottam neki.

-Hé Szöszi!-érdeklődve felém fordult és elég furcsán nézett rám. Hupsz! Valjában még nem hívtam szöszinek csak magamban, na mindegy!

-Nem vagyok Szöszi!-mondta nekem durcizva.

-Pedig nekem nagyon úgy tűnik.-vágtam vissza, visszafolytott mosollyal. Erre nem tudott mit mondani ezért inkább befogtam.

-Jöttök velünk a városba? Megpróbáljuk a többieket is hívni.

-Én megyek.-vágta rá Zack.

-Hmm...Szerintem én is megyek, csakhogy nekm még meg kell beszéljem valakivel hogy egyáltalán elmehetek-e. Ó és neked sem ártana Stella!-erre elhúztam a számat.

-Menj Cameronhoz, és ha már ott vagy arról is szólsz hogy elmegyek légyszi!-néztem rá bociszemekkel. 

-Persze.-sóhajtott egy nagyot. Ő elindult gyorsan szólni valakinek. Mi pedig lassan a kapu felé. Lily és Callum mentek elöl, éppen ismerkedtek.

-Amúgy, mégis mit kerestél te a katonák edzőtermében?-tette fel nekem a kérdést Zack, én peig félrenyeltem azt a kortyot amit az előbb ittam az epres csodából. Tényleg! Ő nem tudja, és nem is tudhatja!

-Hát...-gyorsan ki kell találnom valami normális választ-Will vitt be, megmutatni hogy hogy edz és aztán jött minden magától.-na ez viszonylag jó lett. Szerencsémre ő már csak a bénázásomat látta a végén, és az előtte levő harcot nem. Remélem! 

-Értem. De akkor tényleg tehet róla Will egy kicit.

-Nem! Én ütöttem meg azt a katonát mert felhúzott, nem gondoltam végig a dolgokat. Will nem hibás, csak bemutatót tartott.-erre csak bólintani mert. Csendben sétáltunk tovább.

A bejárat előtt Lily és Callum párbeszédét hallgattuk csendben, vagyis csak kívülről nézett így ki, mert a valóságban én teljesen máshol jártam. Eszembe jutott ugyanis az álmom... Amikor megjött Will mindenki kérdőn nézett rá.

-Mehetünk, Cameron nem tud jönni, de kaptunk tőle kocsit. 

Callum vállalkozott rá, hogy idehozza addig mi síri csöndben voltunk, majd Lilynek eszébe jutott hogy szólni kéne a többieknek. Ő elvonult telefonálni és amikor beszálltunk a kocsiba még akkor sem tette le.

-Merre menjünk?-szólt hátra nekünk Will, aki közben elfoglalta a vezető ülést. Egy hétszemélyes kocsit kaptunk. 

-Menjünk Burgerbe.-vetettem fel az ötletet. Erre mindenki lelkesen bólogatott. Nagyon régen ettem egészségtelen, finom kaját, és már hiányzott. Mivel megegyeztünk és a többiek is benne voltak így az egyik Burger felé vettük az irányt. 

Mikor megérkeztünk a parkolóban a többiek már ott voltak. Hayley és Jack integetve vártak minket. Miután bemutatkozott mindenki mindenkinek, úgy döntöttünk hogy elvitelre kérjük. Először Hayley, Will és Callum mentek be. Lily Zackkel beszéltem, én pedig Jackkel farkasszemeztem. Végül én nyertem és elnevettük magunkat. Miután abbahagytuk furán nézett rám.

-Ennyire pocsékul nézek ki?-kérdeztem tőle.

-Fény kérdése.

-Kösz!

-Ugyan, bármikor. De hogyan is szerezted meg a sérülésed?-reménykedtem hogy ő sem tudja... Valahogy ki kellett derítsem.

-Öööö...Cameron mit mondott?-ez egy elég gyatra próbálkozás volt.

-Hogy lovagoltál és leestél a lóról.-hát ez sokkal jobb. Viszont...Mi van? Ló? Hol? Van lovuk? És nekem még csak nem is mondta? És mi van ha ne is tudok lovagolni, vagy erre is kitalált valamit? Jó mondjuk, akkor meg azért estem volna le, mert nem tudok. De ez nem ér! Én igenis jól tudok lovagolni, nem esek csak úgy le! 

De mindegy is, a lényeg hogy egy viszonylag jó ötlettel állt elő.

-Igen, nos nem mindig vagyok csúcsformámban.-néztem rá mosolyogva. Kijöttek Willék ezért bement Zack és Jack. A többiek jókat nevettek én pedig csendben néztem őket. Jó érzés volt hogy vannak barátaim, és hogy tartoztam valahova. Oké, hogy az ügynökség a "családom" de az nem ugyanolyan. Mármint...olyan megmagyarázhatatlan. Ők a családom, de mégsem olyanok mint egy család. Azt nevezhetem az otthonomnak, de mégsem érzem teljes szívemből hogy az az otthonom. 

-Hééé, Stella!! Köztünk vagy?-rázogatta az arcom előtt Hayley a kezét. 

-Hm...persze!

-Kijöttek a fiúk, mehetünk?-nézett rám barátnőm.

-Persze, menjünk. 

Hambi, sült krumpli és egy oreo shake. Csak a szokásosat kértem. Lily is hasonlókat kért, de őszintén meg kell mondjam nem teljesen figyeltem. 

-Hé csajszi...Minden rendben? De úgy komolyan?-kérdezte tőlem ggódó tekintettel mikor már vártuk hogy elkészüljön a kajánk. 

-Hát...megrohamoztak az elmúlt napokban az emlékek, és fura álmaim is voltak.

-Az álmok nálad mindig is furcsák voltak...Pontosan milyen emlékek?-kérdezte mostmár félve. Lesütöttem a szememet, és újrajátszottam mindet. Újra átjártak az elmúlt napok érzései. De most az emlékek mellé újak is jöttek. Boldogok, vidám érzés. A szomorúság a boldogsággal vegyült és már ez is haladás volt, úgy éreztem. Nem volt időm megszólalni, mert Lily megölelt. Nem is kellett beszéljek hogy megértsen. De tudtam hogy nem tudja hogy a szüleim vagy Jacob és azt akartam hogy tudja ezért válaszoltam.

-Az életem.

-24-es.-kiáltotta el magát az egyik itt dolgozó. Az a miénk volt ezért szépen elvettük és elindultunk kifele. 

Azonban a kijárat előtt lefékeztünk és egyszerre néztünk egymásra. Elnevettük magunkat, bólintottunk egyet és elvettünk egy-egy koronát. Azzal a fejünkön mentünk ki és a többiek amint megláttak minket elkezdtek nevetni. Hogy dobjunk még a hangulaton elkezdtünk úgy járni mint egy királynő. 

-Maguk meg mit nevetnek fiatalok?-kérdeztem arrogáns stílusban.

-Semmit...semmit..

-Nem illik így válaszolni. Az etikett kimondja hogy mit hogyan kell csinálni és be is kell tartani őket. Maguk pedig megszegték az összes szabályt!-mondtam nekik dühöt tettetve. Hirtelen hallgattak el és meglepetten néztek ráám, majd kitört belőlük a röhögés.

-Stel..Sthella te mégis hol tanultál meg így beszélni?-kérdezte meg tőlem még mindig nevetve Zack.

-Hát az elmúlt napokban volt szerencsém egy királynéval egy házban lakni és ez is éppen elég volt.-válaszoltam nekik és kortyoltam bele az oreos shakembe, majd ijedten hozzátettem Willre és Callumra nézve.-Nehogy elmondjátok neki hogy ezt mondtam!

-Ne aggódj Stella nem fogjuk.-mondta mosolyogva Göndörke. Elindultunk a közeli parkba, de útközben összefutottunk egy ismerőssel.

-Nocsak, nocsak, a diákjaim.-köszönt nekünk Bence.-Hogy vagytok?-erre mindenki motyogott egy "köszönöm jól"-t. Amikor rám ért a tekintete még hozzá tette.-Hogy vagy Stella, a többiek azt mondják gyengélkedsz!?

-Igen, tanár úr, nem vagyok túl jól. Az elkövetkező napokban még nem valószínű hogy megyek iskolába, a többiek csak azért hoztak magukkal hogy kicsit kimozduljak.

-Rendben, jobbulást.-nézett rám mosolyogva.-És a többiek kicsodák, ha szabad kérdeznem?-érdeklődött.

-Jaj elnézést. Fiúk Ő itt az osztályfőnökünk, Antón Bence. Tanár úr, ő itt...-elakadtam mert semelyik fiúnak nem tudtam a vezetéknevét, ezért rögtönöztem, csak hogy szórakozzunk egy kicsit.-Ő itt Göndör Callum és Will...Turner.-nem tehetek róla, ezek ugrottak be először! Erre mindenki elnevette magát, még a tanár is, de a két fiú felháborodva nézett rám.

-Gondolom nem ez a nevük...

-Nem, valóban nem. Én Will Brike vagyok, ő pedig itt Callum Chose.-mutatott rá Callumra. Mindketten kezet fogtak a tanárommal.

-Hát akkor én nem is zavarlak titeket tovább. Viszlát! Holnap találkozom veletek, Stella neked jobbulást! Fiúk, örültem a találkozásnak!-mindenki válaszolt neki majd ő el is ment.

Mi pedig leültünk egy asztalhoz és elkezdtünk minden baromságról beszélni. De tényleg, mindenről is. Én pedig most boldog voltam, mert azokkal lehettem akikkel igazán boldog tudtam lenni. Már csak pár ember hiányzott....

Remélem tetszett ez a rész! Kitartást emberek! Mindenki kösse le a figyelmét, és csak pozitívan! Igen, tudom én sem mindig pozitívat írok, de én így (is) adom ki magamból. Szóval csak kitartást és hajrá!😉😍
A helyesírási hibákért bocsi! 😊
Puszillak titeket😘