Hirtelen rántottak be az oszlop mögé, miközben befogták a számat. Még végiggondolni sem volt időm. Az ismeretlen nekemdőlt, így a testem a fal és az ő teste közé "szorult be".

Már éppen támadtam volna vissza amikor felnéztem az arcára és felismertem. Úgy tűnik ma az emberek szeretnek megtámadni...

-Ejnye Chica! Úgy tűnik ma rosszalkodni támadt kedved.

-Ugyaaan...én mindig szeretek rosszalkodni.-suttogtam én is az arcába. Cameron az egyik kezével az arcom mellett támaszkodott, a másikkal pedig éppen az előbb simított ki egy tincset az arcomból. 

-Ugye tudod hogy én szeretem megbüntetni a rossz embereket? És a vacsoránál te igen rosszul viselkedtél...-mondta enyhe perverzséggel a hangjában...ah fiúk! 

-Igazán sajnálom uram, nem akartam...-vágtam szomorú arcot és még a szememet is lesütöttem hozzá.

-Pedig nekem igazán úgy tűnt hogy élvezted...

-Mert te nem?-kérdeztem a szemébe nézve.

-Hmmm..igaz.

-Mellesleg nem lenne túl jó ha ilyen pozícióban találnának ránk.

-Én élvezem.-ezzel még közelebb hajolt hozzám. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, majd megembereltem magam és gondolkodtam hogy most mit is kellene csináljak...Majd eszembe jutott egy fantasztikus ötlet.

Én is közelebb hajoltam hozzá, az ajkunk már majdnem összeért. Még mindig egymás szemébe néztünk. Ekkor fogtam magam és fordítottam a helyzetünkön. Most én préseltem őt a falhoz. Erre ő egy percig elég meglepett képet vágott, majd rendezte vonásait és elmosolyodott. Én közelebb hajoltam és amikor már épphogy egy miliméter hiányzott hogy összeérjen a szánk fogtam magam és kifordultam onnan. 

Még hallottam magam mögül egy "hö" hangot, én pedig jól csípőingatva elsétáltam. De komolyan, szerintem ha ennél jobban ingatom akkor kitörik. De az a reakció amit halottam tőle mindent megért. Szerintem ennyire més senki nem játszadozott vele. Sőt! Szerintem senki nem játszadozott vele, túl....tökéletes, és a lányok a lábai előtt hevernek. Gondolom még sose kellett különösebben küzdenie valakiért. Legalább kap egy kis újdonságot. 

Amikor visszasétáltam a szobámba, az ágyamon egy gyönyörűszép hálóinget és hozzá passzoló köpenyt találtam. Halványkék volt mindkettő. A hálóing deréknál összeszűkölt és egy kis csipke"öv" volt rajta. A mellkasomon is csipkés minta volt. Mivel még meleg volt gondolom ezért kaptam ujjatlan hálóigent, azonban a köpeny már könyék aljáig ért. 

Gyönyörő volt mindkettő. És amikor felpróbáltam mindkettő tökéletesen passzolt rám. Mintha nekem tervezték volna. Nem tudom hogy Cameron vagy az anyja műve...bár inkább Cameronra tippelnék mert az anyjától valami, hmmm...komolyabbat várnék. Végülis teljesen mindegy mert nagynon jó ízlése volt annak aki ezt küldte. 

Ha Cameron volt, el kell ismerjem hogy tökéletesen kiismert. A szoba is teljesen az ízlésem és most ez is. Nem is tudom hogy képes ilyen rövid időn belül erre. Lehet hogy azért mert herceg, végülis ott is fontos hogy jó emberismerők együnk. Nem tudom, tényleg.

Mivel már fürödtem egyszer úgy döntöttem most nem teszem. Amúgy is fáradt voltam, hosszú nap volt. Pont ezért rögtön bedőltem az ágyba és reggelig ki sem szándékoztam menni.

Futok egy gyönyörűszép pázsiton miközben nevetek. Mezítláb vagyok így érzem a fű puhaságát ami csiklandozza a talpam. A nap nagyon erősen süt, ezzel fantasztikus látványban részesítve az ott járó embert. Azonban én nem ezzel voltam elfoglalva hanem a magam mögött szaladó fiúval. Nevetve üldözött és egyre közelebb és közelebb járt hozzám. Ettől én próbáltam még gyorsabban futni de nem tudtam. Hirtelen valami hátulról lerántott a földre. Ketten estünk el  és még gurultunk is egy párat. A végén rajtam feküdt és mindketten nevettünk. Msolyogva nézett le rám azzal a gyönyörűszép szempárral. Egyre közelebb hajolt én pedig behunytam a szemem.

Hirtelen azt éreztem hogy zuhanok, amikor pedig kinyitottam a szemem a csillagos eget láttam magam fölött. Gyorsan fogott el a pánik, mert egyre gyorsabban haladtam lefelé. Amikor már vártam a becsapódást két ölelő kar kapott el. Amikor végre sikerült kinyitni a szememet Finnicket pilantottam meg. Mosolyogva tett le a földre én pedig visszamosolyogtam rá. 

Körbenéztem és egy hajón voltam. A vitorlák ki voltak szakadva és mindent zöldes szín uralt a sok alga miatt. Néhol kagylók és más tengeri élőlények voltak a hajóra nőve. Nem értettem hogy lehetséges ez hiszen úgy nézett ki ez az egész mintha most jött volna fel a tenger fenekéről. De az nem lehetséges! 

Annyira ismerős volt ez a hajó...Tudom hogy láttam már valahol...Bárhogy gondolkodtam nem jutott eszembe semmi.

Hirtelen magam mögül fura hangokat hallottam és mire megfordultam már elég sokan álltak mögöttem. Mindenféle fura, undorító kinézetű lények. Mindegyikbe volt valami emberszerű, azonban semelyik nem hasonlított emberre. Szinte mindegyikük teste tele volt korall maradványokkal és más növényekkel. Volt aminek cápa feje volt és volt aminek polipszerű szakálla volt. Volt amnek kagylóalakú és volt aminek teknős alakú feje volt. Borzalmasan néztek ki és volt valami ijesztő a tekintetükben.

Egyszercsak elkezdtek közeledni én pedig menekülni akartam, de nem tudtam mert az egyikük elkapott és szép lassan mindegyikük tapogatni, fogdosni kezdett. Kétségbeesve kiáltottam:

-Finnick, segíííííts!-azonban ő csak mosolyogva nézte ahogy lassan elveszek ezek között a fura valamik között.

-Kérlek, Finnick segíts!-kiáltottam neki még oda már sírva, de ő még mindig egy helyben állt és csak mosolygott. Ez a mosoly már nem szép és kedves volt, hanem ijesztő és ördögi. 

Sírtam és kapálóztam de nem mentem vele semmire. A lények fogdostak, valamelyik a nyakamat puszlgatta, a másik a kezemet simogatta. Undorító volt. 

Sikítottam.

Izzadságban úszva és sikítva ültem fel az ágyamban, olyan hirtelen hogy megszédültem. Sírtam és remegtem az előző élménytől. 

Gyorsan pattantam ki az ágyból és futottam a fürdőbe. Olyan hideg vizet engedtem amilyet csak tudtam és többször megmostam vele az arcomat. Zihálva néztem a kagyló feletti tükörbe. 

Elzártam a vizet és visszamentem a szobába. Magamra kaptam a köntöst és kimentem az erkélyre...ja igen azt elfelejtettem mondani hogy van erkélyem is. Egy ideig én sem vettem észre mert függöny volt előtte és azt hittem egy sima ablak. 

Nem volt hideg de azért hűvöskés volt az idő. Azonban nekem most pont ez kellett. Rákönyököltem a korlátra és néztem az égboltot.

Már rájöttem honnan volt ismerős az a hajó. A Bolygó Hollandi volt az A Karib-tenger kalózaiból. Máskor is álmodtam már filmekkel, karakterekkel, de ilyen rossz még sose volt.

A legijesztőbb az egészből Finnick arca volt. Az elején teljesen önmaga volt, de aztán...mintha egy teljesen másik ember lett volna. De szó szerint, a végé már megváltozott az arca. Még mindig főleg Finnick vonásai voltak rajta de közben egy másik emberé is. Olyan ismerős volt, de nem tudom hogy honnan vagy hogy kié lehet. 

Az a mosoly amivel utoljára nézett rám mielőtt még eltűnt volna a szemem elől...Megborzongtam és összébb is húztam magamon a köpenyt. 

Mivel tudtam hogy egy ideig még biztos nem fogok tudni aludni ezért fogtam magam és kihozta egy puffot a gardróbból. Útközben felkaptam még a vezeték nélküli fülesem. Mivel azért nem volt meleg ezért szerváltam még egy pokrócot is mindezt kivittem az erkélyre. 

Elhelyeztem úgy a puffott hogy az jó legyen és szépen lássam az eget, ami most felhőtlen volt, nem úgy mint az án hangulatom. Leültem, bedugtam a fülembe a fülest és az órámról indítottam zenét.

Csak gyönyörködtem a csillagokba, és közben próbáltam kiűzni minden gondolatot a fejemből.

Remélem tetszett ez a rész!
Mit szóltok ehhez az álomhoz? Mit gondoltok ki volt az a rejtélyes fiú az álom szép részéről? Várom a véleményeteket akár csillag, akár komment formájában! 😉❤️
A helyesírási hibákat nézzétek el nekem! 😊
Puszii😘