Miután Cameron olyan fantasztikusan otthagyott én fogtam magam és nekifutásból ráugrottam az ágyra. Annyira puha és kényelmes volt. És a szoba mintája is annyira tetszett. Teljesen én voltam. És most gondolom végig hogy Cameron vagy ennyire kiismert ez alatt a pár nap alatt vagy...vagy...vagy megkérdezte Lilyt! Igen! Biztosan megkérdezte Lilyt!

Mivel volt még kevesebb mint egy órám a vacsiig, úgy döntöttem fürdöm egyet. Ugyan általában zuhanyozni szoktam, mivel, nem is tudom miért. Egyszerűen csak azt szoktam meg. Meg az sokkal gyorsabb. De! Most úgy döntöttem, hogy kádban fürdök. Tudom egyszerűen hős vagyok!

Megengedtem a kádba a vizet és még habot is raktam bele. Komolyan néha úgy érzem úgy viselkedek mint egy 3 éves. De nem baj, tudom hogy engem így szeretnek, vagy utálnak. De az az ő bajuk. Amíg vártam, hogy legyen elég víz bekapcsoltam a tvt.

Uncsi. Uncsi. Uncsi. Hírek, még unalmasabb! Uncsi. Un...várjunk csak!

Karib-tenger kalózai! Tökéletes! Imádom! Vajon ha sokáig könyörgöm Cameronnak rak a fürdőbe is tvt? Hmm....talán. Na majd megkérdezem. Éppen az első rész ment. Most van az amikor Jack kijelentette, hogy "jegyezzék meg ezt a napot, amikor majdnem elkapták Jack Sparrow-t" (~nem tudom, hogy pontosan hogy van, de valami ilyesmi~). Annyira zseniálisan játszik. Esküszöm, ha nem ügynök lennék kalóznak állnék...lehet nem ez a legjobb hozzáállás végülis pont hogy a rosszfiúkat hajkurászom. Viszont Jackék a kevésbé rosszak, szóval végülis vehetjük őket jónak, nem? Szerintem igen, vagy legalábbis ők állnak a legközelebb a jóhoz.

Kész a víz. Király. Szép lassan beültem a kádba. Huh de rég áztattam magamat. Közben ezen az egész szituáción gondolkoztam.

Persze hogy csak nekem van akkora mázlim hogy az osztálytársam egy herceg, akiért minden lány bolondul és nekem kell vigyáznom rá. És ha ez még nem lenne elég az első napomon megtámadtak minket, ahol szereztem egy sérülést amivel pihennem kell. Az ő házában. Hol máshol?

Ja és azt kihagytam hogy közben megérkezett az anyja aki láthatóan imádja az ötletet hogy én vigyázzak az ő imádott fiára. Aranyélet.

Uh tényleg, mindemellett görög félistenekre emlékeztető srácok edzenek a házban, akik már hajlongnak előttem.

Jó mondjuk ezt az utolsó dolgot nem bánom annyira...

De akkor is, miért nem Lily kapta ezt a feladatot? Miért pont én?Azon kívül természetesen hogy én vagyok a jobb. Nem csak viccelek. Bááááár....

Na mindegy. Éppen elkezdtem volna énekelni amikor kintről hallottam egy koppanást.

Rögtön kipattantam a kádból és magamra kaptam egy köntöst. Igen több köntös is volt bent, mert miért ne.

Halkan az ajtóhoz osontam. Útközben felkaptam az egyik késemet. Milyen jó hogy bent vettem le a ruhákat, így bent volt pár kés is. Halkan kinyitottam az ajtót. Éppen akkor mászott be valaki az ablakon.

Megvártam míg beér, azt viszont már nem hogy teljesen megtalálja az egyensúlyát, így rögtön nekimentem és letepertem a földre. Gyors ráültem és a torkának szegeztem a kést.

Majd rájöttem hogy ki az.

-Megőrültél? Akár meg is ölhettelek volna! A kiképzésen nem tanítják, hogy egy harcképzett nő szobájába nem praktikus bemászni?-bombáztam kérdésekkel miközben felálltam róla és felsegítettem.

-Bíztam benne, hogy nem ölsz meg rögtön, hátha ki akarsz majd kérdezni. Mellesleg nem, nem tanítják. De majd javaslom Jamesnek.

-Egyáltalán miért az ablakon jöttél, ha az ajtón bekopogsz az sokkal egyszerűbb és nem életveszélyes.

-Mit ér az élet kalandok nélkül? Amúgy meg a királyné megtiltotta hogy bármelyik katona beszéljen veled, hacsak nem utasítják rá.

-Hogy mi van?

-Megtiltotta hogy...

-Igen felfogtam elsőre is hogy mit mondtál. De mégis hogy képzeli? Nem tilthatja meg hogy szóba álljanak velem az emberek!

-Hááát...de.-erre elég csúnyán nézhettem rá, mert rögtön befogta.

-De miért?-erre vállat vont.

-Talán unatkozott.-ezen egy pillanatig gondolkoztam majd egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. Szinte már a földön feküdtem a röhögésől, amikor is nyílt az ajtó. Még akkor sem tudtam abbahagyni, amikor Mia belépett a szobába és elég meglepett tekintettel mért végig minket.

Hát igen! Elég fura látványt nyújthattunk! Basszus! Most megint rosszat fog gondolni rólam/rólunk Mia! Gyorsan ránéztem Willre és megpróbáltam üzenni a tekintettemmel neki valamit. Ám ő már Miát nézte.

Ajjaj! Nem volt túl szép látvány ahogy a lány visszanézett rá...

-Hoztam neked ruhákat.-nézett rám, én meg mivel nem tudtam mit kellene erre mondjak csak bólintottam.-Kicsit jobban kellene vigyázzatok, ha valaki más veszi észre Willt itt eléggé rosszul jártok.-ezzel kiment a szobából.

Mi meg csak néztünk utána. Lassan néztem Willre, aki még mindig az ajtót bámulta.

-Miért nem mondod el neki?-kérdeztem tőle óvatosan.

-Mégis hogyan? Észre sem vesz, csak úgy foglalkozik velem mint egy katonával, vagy mint mindenki mással. Esélyem sincs nála-rám emelte a tekintetét-vagy ha eddig volt mostmár, hogy így látott minket már végképp nincs.

-Hááát...még mindig jobb hogy így vett észre, mintha akkor nyitott volna be, amikor éppen letámadtalak és kést fogtam a nyakadhoz.-erre elnevette magát.-De viccet félretéve, szerintem lenne nála esélyed, és azzal nem vesztesz sokat ha elmondod neki.

-Talán. De most tényleg mennem kéne még mielőtt valaki más is észrevesz. Szia Stella! Ja és ha máskor letámadnál, kicsit több ruha legyen rajtad nehogy véletlenül védekezésképpen leszakítsam rólad.-ezzel kacsintott egyet és kisurrant az ajtón.

Mire leesett hogy mit mondott már becsukódott utána az ajtó. Ma már másodjára hagytak úgy ebben a szobában hogy kis híján elpirultam. Mégis miért ilyenek a féfiak??

Majd végiggondoltam az említett támadást és rájöttem hogy csak egy köntös volt rajtam! És aztán amikor Mia benyitott akkor is csak egy köntös volt rajtam! És ezek után csodálkozom hogy félreértette a helyzetet! Nem hiszem el!

Erről beszélnem kell majd Miával!

Egy köntösben döntöttem le a padlóra Willt! Na ha eddig nem voltam piros akkor mostmár biztos. Ha valaki benyitna nagyjából úgy néznék ki mintha egy köntösbe bujtatott Vízió lennék. Fantasztikus! Egyre jobb és jobb lesz ez az este! És még nem is értünk el a nagyszerű vacsoráig!

Basszus a vacsora! Teljesen elfelejtettem!

Majdnem kiértem a szobából, amikor is rájöttem, hogy kéne egy ruha! Igen, határozottan nem ártana egy ruha! Bár szerintem Cameron örülne ha így állítanék be a vacsorára.

Gyorsan kinyitottam a szekrényt és kikaptam az első kezem ügyébe kerülő ruhát.

Valaki árulja már el nekem, hogy miért kell estélyiket felvegyek egy vacsorára! Megnéztem a többi ruhát is és azok is ilyenek voltak. Fantasztikus! Végül maradtam annál a ruhánál, amit először kivettem.

Gyorsan felvettem, és meglepődve láttam a tükörben hogy baromi jól áll. Hát Cameron ha azt akartad hogy csini legyek nem fogsz csalódni!

Irány a vacsi!

Futva mentem ki a szobából és reménykedtem benne hogy nem kések el...

Remélem tetszett ez a rész! A helyesírási hibákat nézzétek el nekem! Kommenteljetek bátran, nem harapok (csak néha) és a csillagokkal sem kell fukarkodni!😉❤️
Puszi 😘