Érdeklődve fordultam a belépő fiú felé. Elég komor arca volt és kezdtem megijedni, hogy mi történhetett, ám a következő pillanatban mintha csak egy maszkot húzott volna fel, elmosolyodott. A többiek alig vették észre, tovább nevettek. Nem is tudom min, nem rájuk figyeltem. Cameronon már észre sem lehetett venni az előbbi komoly arckifejezését, ő is a többiekkel nevett. Másnak tényleg nem tűnt fel, de nekem igen. Ez a munkám, az életem. Hogy felfedezzem az álcákat. És Cameronon most éppen egy ilyen "álarc" volt. Ha csak a mosolyát nézted azt mondod hogy tényleg boldog. De ha ránézel, esetleg belenézel a szemébe...Akkor látod csak igazán az ember érzelmeit. Az arcjátékot bárki elsajátíthatja ha sokat dolgozik vele, vagy van akinek amúgy is megy, de a szem! Azt nem tudod megváltoztatni, nem véletlenül mondják, hogy a szem a lélek tükre. Ezzel egyetértek. Ha jól figyelsz akkor az ember szeméből minden kiderül. Ezért is szoktam megfigyelni az emberek tekintetét, sokan nem értik ezt, de ez a legegyszerűbb módja annak, hogy megtudjuk az éppen aktuális érzelmeit az emberekben.

Chriséből öröm és vidámság áradt, pont úgy ahogy Loláéból. Calluméból még mindig zavarodottság, de ő is főleg boldog volt.

Cameronéból mérhetetlen szomorúság és düh. Szinte fájt amikor mélyen a szemembe nézett. Nem tudom mi történt vele, szerintem az anyjához van köze, de ekkora fájdalmat ritkán látok.

Hirtelen kapta el a fejét, ezzel engem is visszarántva a valóságba.

-Chica! Gyere megmutatom a szobádat, berendezkedhetsz egy kicsit, azután pedig vacsora lesz. Biztos valami finommal készül Chris.

-Hát nekem nem biztos.-mondtam nevetve, utalva Chris azon mondatára, ahol is megjegyezte hogy nem kapom meg a tiramisum ha nem maradok csendbe.

-Ne aggódj hercegnő, vacsorát talán kapsz.-válaszolt nekem nevetve a főszakács.

-Az a talán nem túl megnyugtató!

-Stella gyere már!-erre mindenki elkomolyodott és az előbbi boldog hangulat odaveszett. Érdeklődve néztem Caeronra mert ilyen hangsúllyal még soha nem szólt hozzám. Azonban ő inkább kiment az ajtón. Kérdőn fordultam a többiek irányába, de ők mind a földet kezdték el pásztázni, mintha valami nagyon érdekes lenne rajta.

-Jól van, megyek már!-kiáltottam ki.-Köszönöm Chris, nagyon finom volt! Sziasztok!-majd meg sem várva a válaszukat a herceg után mentem.

Némán sétáltunk a folyosón mígnem elértünk egy ajtóhoz. Cameron kinyitotta nekem, elém pedig egy fantasztikus szoba képe tárult.

Balra volt egy franciaágy ami fölött ilyen kis lámpák lógtak, a fal egy erdőt ábrázolt az ágy után volt egy ablak. Jobbra volt a sarokba egy....egy OLVASÓSAROK!!!! Aztaaa! Nem hiszem el! Van saját olvasósarkam! A mellett volt egy ajó, és az ajtó mellett volt egy óriási falba épített szekrény, és a szekrény túloldalán is volt egy ajtó.

Várjunk csak! Minek két ajtó? Az első gondolom a fürdőé, de a második...

A szoba álltal okozott sokk hatása alatt nyitottam be az első ajtón, ami az olvasósarok mellett volt. Hát ha eddig leesett az állam, akkor most leszakadt az állkapcsom...

Egy teljesen más típusú, mint a szoba, mégis elképesztő fürdőszoba tárult elém. Körbefordultam és ámulva néztem, hogy mindez az enyém. Vagyis csak egy ideig, de akkor is! Ekkor röhögést hallottam magam mögül. Csúnyán néztem Cameronra erre ő még jobban elkezdett nevetni.

-Saj...sajhnálom Chica, de anyira vicces arcot vágtál.-mondta miután egy kicsit lenyugodott. Keresztbe fontam magam előtt a kezemet és felhúzott szemöldökkel néztem rá, ám ő csak elmosolyodott és karon ragadott.-Gyere mutatok még valamit!

Ezzel odavonszolt a másik ajtóhoz és kinyitotta előttem.

Nem.Hiszem.El. KAPTAM EGY GARDRÓBOT IS!!!!!!

Ez is ilyen kicsit fás típusú volt, de megint más volt mint a szoba, vagy a fürdő.

Mindhárom helyiség különbözik egymástól, de mégis közösek abban, hogy köze van az összesnek a természethez. És nekem ez nagyon tetszett! Más azt mondta volna, hogy ez borzalmas, mert mégiscsak passzolnia kellene mindenben a szobarészeknek, de nekem különösen tetszett ez a másság.

-Nagyon köszönöm! Elképesztőek! De...ezeket anyád adta nekem?-nem passzolna a királynéra, hogy ilyen szobát adjon nekem.

-Nem, kiharcoltam, hogy én "tervezzem" meg a szobádat.

-Vagyis, egész végig amíg én mindent is csináltam, az itt dolgozók ezt csinálták?

-Hát végül is igen. Bár már a sérülésed után elkezdtek rajta dolgozni, mert Lola már akkor is közölte, hogy itt fogsz maradni. Én pedig úgy döntöttem, hogy akkor berendeztetek neked egy szobát, aztán jött anyám és természetesen neki ez nem tetszett. Olyat akart csinálni mint ami neki van.-erre elhúztam a számat, mire ő felnevetett. Most őszintén, nem úgy mint a konyhában. A szeme csillogott és őszinte mosolyt lehetett látni az ajkán. Akarom mondani arcán.-Na igen, én is sejtettem hogy így reagálnál rá, ezért is harcoltam ki neked az eredeti szobát, mármint amit amúgy is adni akartunk neked, amíg itt vagy.-erre bólintottam egyet és elkezdtem alaposabban körülnézni.-Hagylak, rendezkedj be aztán nyolctól vacsi.

Kisétált a szobából én pedig már éppen csuktam volna be, amikor a lábával megakadályozta.

-Ja és szerintem öltözz át, akkor anyám nem tud beléd kötni, legalábbis a ruhádba. És ne késs! Azt sem szereti.

-Mit szeret?-megint elnevette magát, majd vállat vont.

Aztán hirtelen közel hajolt. Nagyon közel. Túl közel!

-Valami csinosat vegyél fel...-suttogta a fülembe, rajtam pedig végigfutott a borzongás.

Már csak azt vettem észre, hogy még mindig ott állok, miközben az elmúlt perceken gondolkozom és Cameron már sehol.

Remélem tetszett! A helyesírási hibákért bocsi! Puszi

Ui.: szeretném megmutatni nektek hogy én hogy képzeltem el a fürdőt és a gardróbot.

És itt az olvasósarok is, nem teljesen így, pl a színe az a szobához passzoló, de valahogy így néz ki az én fejemben.