Próbáltam minél lasabban menni, hogy senki ne láthassa rajtam, hogy sírtam. Bár szerintem ennyi idő alatt nem lehet eltüntetni a nyomát, de max majd elfutok mosdóba. Szemben velem katonák jöttek és nagyban nevettek valamin. Aztán amikor mellém értek elhallgattak és jól megbámultak. Értem én hogy az alkatom jól jön a munkában, de nem mindig előny. Aztán nagy meglepetésemre nem tettek semmi beszólást hanem fejet hajtottak, ahogy elmentem mellettük.

Mi van? Mégis miért kaptam fejhajtást? észre sem vettem, hogy még mindig egy helyben állok és utánuk bámulok amíg egy hang ki nem riasztott az én elmerengő helyzetemből.

-Meglepődtél?-kíváncsian fordultam a hang irányába és ma már másodjára lepődtem, hogy az nem máshoz, mint a mi csodálatos görög szöszi istenünkhez tartozik. Deee most volt vele valaki. Egy másik srác, gondolom ő is katona. Kb akkora volt, mint Will és barna Göndör haja volt, viszonylag hosszú és ezért úgy nézett ki mintha egy barna istenre raktak volna egy felmosófejet aminek be vannak göndörítve a tincsei (remélem tudjátok mire godolok, mert most máshogy nem tudom megfogalmazni). Király! Itt van Szöszi és Göndörke! Majd észbe kaptam, hogy válaszolnom kellene.

-Igen. Nem értem miért hajtanak fejet.-ez ugyan kijelentés volt, de a kérdő arcomból csak rájönnek hogy tőlük várom a választ.

-Mert tisztelnek amiatt ahogy harcoltál még az ebédlőben.-válaszolt Will helyett Göndörke.

-Ahhaaa, így már értem. Bár még így is túlzásnak vélem.

-Jaj elfelejtettem, hogy ti nem ismeritek egymást.-kapott a fejéhez Will.-Stella szeretném bemutatni Callum-ot. Ő is katona.

-Örvendek Stella.-mosolygott rám és kezet ráztunk.-Láttam a mutatványod az edzőben.

-Oh igen. Nem ment túl jól a sérülésem miatt.

-Hát hidd el hogy sokan irigykedtek.

-Ezt vegyem úgy hogy te nem?-néztem rá pajkos mosollyal.

-Nem! Én is ilyen tökéletesen dobok, mint te. Csak én ép karral dobok így.-mondta nevetve és a mondandója elején felemelte a fejét mintha felsőbbrendű lenne mint én. Egy pár másodperc csönd után kitört mindhármunkból a nevetés. Komolyan annyira nevettem, hogy már elkezdett fájni a hasam. Hiányzott már ez!

-Will a herceg hív.-észre sem vettem, hogy Mia idejött. Lehet jobban kellene figyeljek a környező zajokra, mert így nem fogok tudni semmit bizonyítnai...

-Megyek már. Hát úgy látom jól ellesztek majd, majd beszélünk.-köszönt el tőlünk a szőke istenség.-Cal elkísérnéd Stellát a konyhára, csak hogy biztos ne legyen baja.-kacsintott rám Will, mi pedig újra elnevettük magunkat. Félrenéztem és Mia értetlen és féltékeny, igen határozottan féltékeny, tekintetével találtam szembe magam. Gyorsan leesett a helyzet és megpróbáltam javítani a helyzeten.

-Na menj te szőke herceg mert megváratod a másik herceget!-mondtam mosolyogva...Majd leesett hogy pontosan mit is mondtam. Ijedten Miára néztem aki immáron dühösen nézett rám. Hát ennyit arról, hogy javítok a helyzeten. Behúzott nyakkal próbáltam kezdeni magammal valamit, azonban Willnek természetesen semmi nem tűnt fel és folytatta az én 'szivatásomat'. Persze miért is tűnt volna fel! Hisz férfi!

-Igenis kisasszony!-hajolt meg előttem, és akármennyire is akartam nem tudtam visszafogni az újból kirobbanó nevetésemet. Mivel nem tudtam megszólalni így csak mutattam Willnek hogy tűnjön már innen.

Mosolyogva néztem az igenis összeillő páros után.

-Mióta tart?-kérdeztem Callumtól, de nem fordultam felé.

-Már egy ideje, semelyiküknek nem esik le.-erre sóhajtottam egyet és én is megindultam előre. Callu rögtön utánam eredt.

-Sejtettem.-mondtam neki mikor már mellettem járt.

-Mielőtt még a konyhára megyünk elkísérlek a mosdóba.-na erre felkaptam a fejemet és megtorpantam. Mikor észrevette hogy eltűntem mellőle megállt és rám nézett. Én pedig fenyegetően és kérdőn néztem rá. Egy ideig ő is érdeklődve nézett rám, majd mint egy villámcsapás futott végig az arcán a felismerés.-Gondoltam nem akarod, hogy bárki lássa, hogy sírtál, semmi másra nem godoltam, csak hogy megmosod az arcod. De ha szeretnég szívesen beszállok bármi másba...-a végét már pimasz mosollyal az arcán mondta. Ezzel rögötn eloszlattat a szorongásomat, ami a sírás megemlítésénél rám jött.

Ezután csendesen telt az út és amikor megálltunk a mosdónál ő nekitámaszkodott a falnak. Ebből levettem hogy haladjak. Gyors bementem és megmostam az arcomat. Majd ha már itt voltam elmentem WCre is. Mikor kijöttem megmostam mégegyszer az arcom és úgy már kezdtem hasonlítani egy normális emberi lényre. Már amennyiben lehet az embereket normálisnak hívni.

Göndörke szépen elkísért a konyháig, ahol amint benyitottunk Chris megpördült és ránk nézett.

-Hogy nem voltatok képesek eddig idehozni!? Több mint egy órája mondtam nektek, vagyis pontosabban őfelsége "soha nem azt csinálom amire utasítanak"-nak hogy hozzátok ide! Szerencsétlen lány elég régen nem evett és ti pedig nem tudjátok idehozi? hát milyen katonák vagytok ti? Bezzeg ha ti vagytok éhesek rögtön ugrik mindenki...Gyere Stella-ezzel megfogta a karomat és leültetett az egyik székre és elém tette a már régóta hőn áhított tiramisumat. Miközben én nekiláttam visszafolytott nevetéssel néztem Christ aki folytatta a munkáját ám közben még mindig a többieket szidta, és Callumot aki lefagyva és kissé ijedten nézte a főszakácsot.

-Mmmm....Chris ez isteni! Bár ha jobban belegondolok egyre többször emlegetem az isteneket...-utóbbit nem akartam hangosan kimondani, de már mindegy. Chris hálásan és kíváncsian nézett rám.

-A görög félisten kinézetű katonákra gondolsz?-szólalt meg egyszercsak mögöttem Lola. meglepődtem hogy itt látom, aztán beugrott hogy Chris felesége. Most hogy így melléállt látszott, hogy még annál is inkább összeillenek mint ahogy én azt képzeltem.

-Mmigenh.-mondtam teli szájjal de hogy biztos legyen a mondandómban még bólintottam is egyet.

-Egyet kell értsek veled. Amikor én először idekerültem a biztonság kedvéért minden katonát többször is megvizsgáltam, de tényleg csak azért hogy bitos ne legyen semmi bajuk.-erre én nevetve néztem rá, Chris pedig félrenyelte a levest amit épp megkóstolt. Mivel úgy gondoltam szórakozzunk egy kicsit én is beszálltam a katonák istenítésébe. Értitek istenítésébe...na mindegy...

-Igen értelek! Véletlenül sem azért hogy lásd őket félmeztelenül. Meg tudnám szokni azt a napirendet ahol többször is levetetem a pólót a katonákkal és előbukkannak a csodálatos karizmaik, hogy a kockáikról ne is beszéljünk!-erre Lola csak hevesen bólogatott, Chris pedig csodálkozva nézett ránk.

-Igen, teljes mértékben csak a katonák biztonsága érdekében.-mondta úgy, hoyg még egy hülye is rájött volna a hangsúlyból, hogy nem gondolja komolyan.

-Örülök, hogy ilyen egyetértésben vagyok, viszont Stella ha hasonló gondolataidat fejezed ki, úgy gondolom hogy az a tiramisu ami még el van téve neked nagyon hamar el fog tűnni. - erre megijedve fogtam be a számat az ISTENI tiramisuval. Lola pedig nevetve nézte a férjét. Aztán ránéztem Callumra és meglepődtem, egész vörös volt az arca...

Majd nyílt az ajtó és Cameron lépett be rajta.

Remélem tetszett! Sajnálom hogy most hoztam csak részt! A helyesírási hibákért bocsesz! ❤️
Véleményt írjatok bátran, és a csillagokkal sem kell fukarkodni! 😁😉
Puszi mindenkinek 😘

Ui.: a fenti képet én készítettem, lehet hogy nem lett a legjobb, de nekem tetszik úgyhogy eldicsekszem vele! 😊

Ui2.0.: Naeth ugye észrevetted?

Nem tudom miért, de kaptok egy ilyet! 👆😂❤️