Nagyon gyorsan el kellett tűnnöm onnan. Pont ezért elkezdtem futni kifelé. Úgy voltam vele, hogy kimegyek sétálni. Ám a sors közbeszólt, vagyis pontosabban egy nagy mellkas. Feljebb vittem a tekintetemet és megnéztem, hogy kinek mentem neki.

-Hova-hova ilyen sietősen?-kérdezte James mosolygós tekitettel. Nem sokszor látni ilyen vidám testőrt. De tényleg! Általában komor és ijesztő tekintetet próbálnak vágni. Az más kérdés hogy nem mindig sikerül nekik. De James meg sem próbált ilyen maszkot varázsolni.

-Csak gondoltam ki a kertbe, levezetni a feszkót.-vontam meg a vállam.

-Erre mutatok neked egy sokkal jobb helyet.-erre fogta magát és elment mellettem. Minden mindegy alapon követtem. Egy hosszú és bonyolult út után végre megérkeztünk egy......

Egy ajtóhoz. Azta! Hát ez tényleg izgalmas.

Nem sokáig voltam ilyen ironikus hangulatban, mert James kinyitotta előttem az ajtót és előreláthatólag az egyik kedvenc termemet tárta fel előttem. Egy edzőterem volt. De nem az a szokványos ilyen erősítő eszközökkel teli. Vagyis nyilván azok is voltak benne, de annál sokkal több dolgot tartalmazott még ez a szoba. Láttam íjászkodásra való helyet, láttam kardozásra, tőrdobálásra való helyet. Közelharc, boxzsák, és amint felnéztem még inkább eltátottam a szám. Fent minden fölött volt egy ilyen pálya. Kicsit olyan fákra hasonlító ágszerűségeken mozogtak az emberek. Most épp csak ketten tartózkodtak ott. Egy szöszi meg egy barna srác folytatott közelharcot. Alattuk egy jó nagy háó volt. És több helyen is fel lehetett mászni a szerkezetre. Kötelek és karabínerek voltak hozzáerősítve. Vagyis a kötelek voltak ugye hozzáerősítve, a karabínerek meg azoknak voltak ott akik nem voltak benne biztosak, hogy nem senek-e le. Mondjuk az sem lett volna baj, mert a háló elég strapabírónak tűnt.A köteleket pedig "indáknak" is lehetett használni. Ebben egészen addig nem voltam biztos, amíg a szöszi át nem lendült egy másik "faágra". A barna sem tétlenkedett, ő is utánament.

-Ők kik?-kérdeztem még mindig a párosunkat nézve.

-A szőke Will, a barna pedig foggalmam sincs. Gondolom új.-nézte ő is őket.

-Aham. - ennél értelmesebb most nem jutott eszembe, ugyanis így távolról elég nehezen lehett kivenni, hogy hogy áll a mérkőzés. Ahogy láttam a szőke sokkal jobb, de lehet hogy tévedek. Ilyen távolról nehéz megmondani.

Egy pár percig még harcoltak, aztán egyszer csak a barna leesett a hálóra. Hát mégiscsak igazam volt. Ez van! Egyszerűen zseni vagyok! Aztán megint megleptek, mert a szöszi nem lemászott egy létrán, hanem megfogott egy kötelet és az elkezdett ereszkedni vele.

-Neki csak annyi a dolga, hogy kapaszkodik és nyom egy gombot.-nézett rám félig nevetve James. Szerintem elég sokszor látta már ezt a reakciót. Miután a szöszi leért kezet fogtak a barnával, és beszélgetve elmentek egyet pihenni szerintem. Ezek után már nem voltak érdekesek, így folytattam a nézelődést. Láttam még szép nagy mászófalakat, aztán egy ajtót. James látta, hogy az ajtót nézem, így válaszolt is a ki nem mondott kérdésemre:

-Az a különböző pályákra vezet. Foci, röplabda, kosár stb...

-Hogy hogy ilyen komoly kiképzőhelyetek van, más pályákkal?

-Hát tudod elég sokszor itt is szoktuk kiképezni az embereket akiket felveszünk a királyi testőrségbe.-erre bólintottam egyet. A mi kiképzőpályáink kicsit jobbak, de szerintem ez érthető...

Miután szétnéztem úgy döntöttem, hogy obálok egy kicsit. Kést. Mi mást?

Csodás ötleteim vannak, hogy kit/kiket képzelek a tábla helyére. Nem volt mibe átöltöznöm ezért csak úgy odaálltam és fogtam egy kést a mellettem lévő asztalkáról.

Bemelegítésnek csináltam pár karkörzést, majd az egyik befejeztével eldobtam a kést. Hát dobtam már pontosabban is. Viszont majdnem a közepe. Felvettem a következőt és azt már rögtön eldobtam. Teli találat! A következőt már egy kis csavarral dobtam. Aztán volt amit fordulásból. És még csináltam pár sima dobást is. Nagyjából az 9-10. dobásnál kezdett fájni a hasam.

-Neked nem pihenned kellene?-kíváncsian fordultam a hang irányába. kissé meglepődve vettem észre hogy a szöszink szólított meg.

-De valóban.-válaszoltam neki mosolyogva. Most minek hazudjak, hogyha valahonnan már így is tudja.

-Lola ki fog nyírni ha megtudja.

-HA megtudja!-vágtam rá egyből. Imádom ezt a mondatot. Egyrészt azért mert ilyenkor az emberek többsége nem vesz komolyan és utána szép nagyot esik lefelé az álluk. De ebben a helyzetben ez elég nehéz, ugyanis valószínüleg végignézte, ahogy tökéletes dobásokat hajtok végre. Sérülten! Másrészt imádom a Herkules mesefilmet, amiben Pech és Pánik többször is mondja ezt!

-Igaz.-mondta nevetve a szöszink. Hát, hogy is mondajm, nem rossz a kilátás. Egy félmeztelen, szőke, kockahasú félisten nevet előttem. A szemébe lógó hajtincsekkel. Meg tudnám szokni. Igaz, hogy valahogy nem tűnik úgy az esetemnek. Viszont azt el kell ismernem, hogy elég jól néz ki. Sőt! Egyenesen észveszejtően néz ki! Csak az én eszemet nem veszi el....na mindegy.

-Egyébként honnan tudod hogy ki vagyok? Hogy sérült vagyok? Éééés... Más nem jut eszembe.

-Öööö. Az első kérdésre elég egyszerű a válasz. Itt majdnem minden srác rólad beszél. És láttalak amikor Jamesszel jöttél be, szóval elég egyszerű volt levonni a következtetést, hogy te csakis az a lány lehetsz, aki első alkalommal legyőzött szinte 5 fegyveres embert és még jól is néz ki! A második kérdésre a válasz pedig szintén egyszerű...Nem csak a lányok pletykálnak!

-Óh, hát köszönöm a bókot és a felvilágosítást! Így legalább tudom, hogy vigyáznom kell a srácokkal.

-Szerintem ezt te már eddig is tudtad!-válaszolt nevetve. Semmi hátsó szándékot nem véltem felfedezni a hangjában, csupán ő is őszinte volt és elismerte, hogy csinosnak tart. Mint én magaban, hogy jóképű. Ekkor nyílt az ajtó és belépett rajta az a lány, akivel pakoltam a királyné cuccait. Szöszi arca rögtön felvidult. És éppen indult volna felé, amikor megállt és felém fordult.

-Gyere kapunk frissítőt, szerintem neked is jólesne egy kis frissítő!

-Igazad van.-adtam neki igazat. Tényleg szomjas voltam. És a leányzó nevére is kíváncsi voltam. Valahogy múltkor nem került sor a bemutatkozásra. Amikor odaértünk a lány virult arccak köszöntötte a hős gladiátort.

-Szia Will! A szokásos jöhet?-kérdezte tőle tündéri arccal.

-Igen Mia köszönöm, ám előbb szeretnélek bemutatni Stellának!-mutatott felém. Mia arcán átfutott egy kis...féltékenység, talán.

-Igen már találkoztunk.-öltötte fel újra a kedves, mosolygós arcát Mia.

-Így igaz.-mosolyogtam rá én is. Erre Will kérdőn nézett ránk. Mia épp válaszolt volna neki, amikor is hirtelen csend lett a termben. Fel sem tűnt mekkora alapzaj volt a küzdő emberektől. Kíváncsian fordultam én is arra amerre a többiek néztek. Mindenki kissé meghajolt, ezért sejtettem, hogy a királyi család valamelyik tagja lehet az.

A sejtésem beigazolódott, ugyanis Cameron állt az ajtóban. Tekintetével az embereket páztázta és amikor hozzám ért elmosolyodott. Csak én nem döntöttem meg egy kicsit sem magamat. Amikor felém intett hirtelen mindenki rám nézett. Akik eddig nem vettek észre annak most feltűnt, hogy itt vagyok. Miközben Cameron felé haladtam éreztem, hogy minden férfi szempár alaposan felmér. Mivel játékos kedvemben voltam ezért egy kicsit elkezdtem még jobban ingatni a csipőm. Erre valaki félrenyelt és hangosan köhögni-fuldokolni kezdett. Majdnem felnevettem, ám inkább elfolytottam mert Cameron elég csúnyán nézett rám. Mikor elhagytuk a termet végre megszólalt:

-Ilyet ne csinálj többet Chica!-szólt rám komolyan, ám kihallottam a hangjából az elfolytott nevetést.

-Miért ne?

-Mert nem tetszik, hogy mindenki végigmért, plusz ezek után nem nagyon lesz nyugtod tőlük.-a mondat végét már nevetve mondta és én is elmosolyodtam. Azonban a fejben teljesen máshol jártam. Mi az hogy nem tetszik neki? Mégis miért foglalkozik ő ezzel?

Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem tetszett is! Ha így van kommentelj/csillagozz! A helyesírási hibákat nézzétek el nekem kérlek!❤️
Kinek, hogy telik a suli?
Puszii😘