-Uram, hölgyem-tette hozzá még gyorsan- látogatók érkeztek!

Erre Cameron lustán ránézett. Hát ettől a pillantástól még én is megijedtem volna egy picit, olyan lekezelő és arrogáns volt.....ja nem, mégse. Hát szegény srác eléggé elbizonytalanodott és gyorsan el is nézett Cameronról és felém kapta a tekintetét. Úgy éreztem szüksége van egy jó zsarura is, ezért rámosolyogtam. Erre már volt annyi bátorsága, hogy folytassa azt, amiért bejött.

-U..ur..uram-köhintett egyet- az édesanyja most száll le a géppel.-erre Cameron felhúzta a szemöldökét.

-Miért jött ide az anyám?

-Nem tudom uram. -erre Cameron bólintott és a gondolataiba merült. Szerencsétlen srác meg még mindig az ajtóban ácsorgott.

-Köszönjük szépen.-ennél jobbat nem tudtam neki mondani, de vette a lapot és gyorsan elhagyta a szobát.

-Baj van?-kérdeztem a hercegtől. Úgy tűnt meg sem hallotta, már épp ismételtem volna meg amikor rám emelte a tekintetét és válaszolt:

-Nem, semmi gond Chica.-ezzel ő le is zárta. Hát én nem! De elindult kifelé és úgy tűnt elhagyja a szobát, amikor is nyílt az ajtó és belépett rajta James. Némán néztek egymásra és úgy tűnt hang nélkül beszélik meg a dolgokat. Hát én jobban örültem volna, ha hangot is adnak gondulataiknak de úgy tűnt ez nekik nem jutott eszükbe. Miután végeztek ezzel a számomra felettéb érdekes tevékenységgel, Cameron kiment. Éppen indultam volna utána érdeklődni, hogy mégis mi a baj, de James kirakta elém a karját és megállított. Kérdőn néztem rá két okból kifolyólag: 1. miért nem beszélhetek Cameronnal, 2. most komolyan azt gondolja, hogy megállít a karja?

-Hagyd egy kicsit. Viszont ha jót akarsz magadnak gyere ki üdvözölni a királynét.

-Miért?-valójában magam sem tudtam, hogy melyik mondatára szólt a kérdés.

-Nem szereti ha nem köszöntik tisztességesen. Plusz a nem méltó lányokat se szereti a fia körül.

-Ők béreltek fel.- válaszoltam neki amolyan "tehetek én róla, hogy pont engem küldtek és nem leszek megfelelő őfelségének" .

-Ez igaz, de inkább gyere ki.-látszott James-en hogy csak segíteni akar, így elindultunk kifelé. Úközben megkérdeztem újra.

-Miért?

-Legutóbb elég csúnyán összeveszett a királynéval. És valójában én sem tudom miért jött, mert nem jelentette be előre, pedig eléggé ügyel a jellemre és a többire.

-Hát akkor engem nem fog kedvelni.-mondtam nevetve és erre James is nevetett egy kicsit. Amikor kiértünk a "házból" ott állt egy ilyen kiskocsi, amikkel az ilyen nagyobb birtokokon szoktak utazni. Cameron nem volt benne szóval gondolom egy másikkal már elment. Az emberek odakint fejvesztve rohangáltak. Úgy tűnik mindenki figyel arra, hogy minden tetszedjen a királynénak. Én meg ott álltam a nagy zűrzavar közepette egy rövidnadrágban és egy trikóban, éppenhogy kontynak nevezhető hajjal. Hát nem nagyon tartozok ide! James elindult a kocsi felé, így kénytelen voltam követni.

Amint beszálltam, a testőr intett a sofőrnek és elindultunk. A ház mögé mentünk. Szép nagy birtok az biztos. Egy idő után feltűnt, hogy egy kisebb repülőtér felé megyünk. Egy rövid leszállópálya és egy hangár volt a gépeknek. Nem volt nagy, de pont elég látványos volt, hogy van egy magán repülőterük. Szép lassan odaértünk és kiszálltunk a kocsiból. Cameron már ott ált és beszélgetett egy emberrel. James odasétált hozzá, én meg úgy döntöttem benézek a hangárba. A kiképzés alatt meg kellett tanuljunk repülőt vezetni szóval azt is tudok. Csak mondjuk nem legális ha vezetek egyet de ez részletkérdés. Gyönyörű gépek voltak odabent. Volt egy kisebb magángép, aztán volt bent ilyen sétarepülő, és voltak ilyen különféle kisebb, egy-két emberes, "játékszerek". És a sarokban eldugva volt egy helikopáter. Igen tudom, hogy nem így mondják csak én így szoktam használni. Éppen elindultam volna a helikopter felé, amikor is meghallottam egy repülő hangját. Gondolom jön anyuci.

Amikor kiértem a hangárból a többiek már szépen felsorakozva várták, hogy leszálljon a gép. Szép nyugodtan én is odasétáltam James mellé. Valószínűleg nem oda kellett volna álljak mert amikor megtettem többen felszisszentek, de senki sem szólt rám. Engem meg pont nem érdekelt, hogy van egyfajta sorrend. Mindannyian végignéztük, ahogy a pilóta tökéletes landolást hajt végre. Néhányszor ki kellett simítsam a hajamat a szememből, mert a nagy szél mindig belefújta az apróbb tincseimet.

Kinyílt a gép ajtaja. És kilépett rajta egy jól öltözött, fiatal nő. Majdnem elszégyelltem magamat a látványától, aztán rájöttem, hogy mégis miért tenném. Mindenki pattant elé. Mindenki tudta, mikor mit kell csinálni. Ő pedig határozottan odasétált a fiához és arcon csókolták egymást. Nem szóltak egymáshoz. Aztán továbblépett és köszöntötte James-t is.

-Üdvözlöm asszonyom! Remélem jól telt az útja!

-Egész jól utaztam, köszönöm.-eközben már felém fordult és végigmért. Többször is. Síri csend volt. Mindenki minket figyelt. Miután felért végre az arcomhoz belenézett a szemembe. A tekintete hideg és uralkódó volt. Úgy gondolom igazi királynőhöz méltó. Valószínű a legtöbb ember elrántotta volna a fejét ettől a tekintettől, én azonban felemelt állal álltam a tekintetét. Egy ideig szemeztünk, és a végén mintha meglepettséget és elismerést láttam volna. De csak egy pillanatra. Végül én törtem meg a csendet. Úgy gondoltam mégiscsak egy királynéval van dolgom valamennyi tiszteletet csak mutassak már felé.

-Üdvözlöm felség, remélem jól utazott! A nevem Szántó Stella! -ezzel a lendülettel kezet nyújtottam felé.

-Köszöntelek!- fogadta el egy pár pillanattal később a jobbomat. Majd elindult. James ment vele. Én pedig egy kicsit mögöttük Cameronnal. Az arcát néztem és fura mód nem tűnt fel neki annyira bele volt merülve a gondolataiba. Egyszer csak hallottam egy számomra nem túl bíztató mondatot:

-Nem ilyenre számítottam!- elég durva fintorral az arcán mondhatta ezt a királyné a hangsúlyból ítélve.

-Lehet, hogy nem feltételezi felség, de nagyon jól harcol.-kelt a védelmemre James

-Igen látom, már az első napon lesérült.

-Megvédte a herceget és mindent megtett hogy neki semmi baja ne essen.

-Persze! Ezért kellett a fiamnak is harcolnia!-csattant fel hangosan a királyné. Erre Cameron is felkapta a fejét. Láttam, hogy ökölbe szorul a keze, ám ahelyett hogy rászólt volna az anyjára inkább elsietett egy motorhoz és elindult visszafelé. Ezt csöndben figyelte mindenki. A királnyé meg pókerarccal és hideg tekintettel nézett utána. James és őfelsége beszállt az első kocsiba, a többiek meg elkezdték felpakolni a másodikra a csomagokat. Mivel az első kocsi elhúzott. Nélkülem. Úgy döntöttem segítek felpakolni. Elkezdtem én is felrakodni a csomagokat, amikor is megszólított egy lány:

-Nem muszáj segítened, ott vannak még motorok ha vissza szeretnél menni.-mutatott a hangár felé miközben mosolygott.

-Nem köszönöm, ha már elkezdtem, segítek befejzeni.-erre csak bólintott és folytattuk a munkát. Mikor minden fent volt hárman felpattantunk még és elindultunk visszafelé.

Mikor visszaértünk elindultam megkeresni Cameront. Éppen elhaladtam egy szoba előtt amikor veszekedés hangja ütötte meg a fülem:

-Nem hiszem el hogy meg vagy vele elégedve!

-Megmentette az életemet akár hiszed akár nem!

-Már amikor apád javasolta, hogy ilyen kis senkiket fogadjunk fel akkor is ellneztem! De most hogy láttam, hogy egy ilyen lányt küldtek inkább bérelek fel valakit én magam! Nem hiszem hogy bármire is jó!- az ilyen szót olyan hangsúllyal mondta ki, mintha valami tárgy lennék. Már abban biztos voltam, hogy rólam van szó.

-Anyám, hányszor mondjam már, hogy MEGMENTETTE AZ ÉLETEM! Szerintem ez első nap elég meggyőző!

-Megsérült!

-Mert 5 fegveres fickóval kellett megküzdenie és kikapta a vezért is úgy hogy az nagyjából kétszer akkora volt mint ő! Ráadá...

-Neked is harcolnod kellet!-vágott a fia szavába a nő.

-5 KÉTSZERAKKORA EMBERREL KELLETT VOLNA MEGKÜZDENIE ÉS ÍGY IS A SÉRÜLTET HAGYTA NEKEM! RÁADÁSUL AZÉRT TANULOK ÖNVÉDELMET HOGY ILYEN ESETEKBEN NE CSAK KUKÁN ÁLLJAK OTT! - Cameron már ordított. Hát a helyében én is ordítottam volna. Sőt legszívesebben berontottam volna és felvettem volna a harcot a királynéval. De azzal csak rontotam volna Cameron és az én helyzetemen is, ezért csak álltam tovább és hallgattam.

-Fiam ne merészelj velem ordítani! Herceg vagy! Nem az a dolgod hogy megvédd magad, azért vannak ők! A te dolgod csak anny...

-NEM ÉRDEKEL MI A DOLGOM! TE IS TUDOD HOGY ÁLLOK HOZZÁ EHHEZ AZ EGÉSZ SZ@RSÁGHOZ!-ezzel elindul az ajtó felé. Én pedig gyorsan elhúztam onnan.

Bocsika, hogy csak most hoztam részt! Remélem mindenkinek tetszett! ❤️ Kinek, hogy tetszik az édes drága királynénk?
Elnézéseteket kérem a helyesírási hibákért!😊
Pusziii😘