Talán tényleg hülye vagyok, amiért nem akarom elhinni, hogy számomra is lehet még esély. Talán tényleg nem akarom belátni, hogy Yunho komolyabb szintre szeretne lépni.
Más kapva kapna az alkalmon, hogy vele lehessen, én meg itt szarozok.
Gratulálok magamnak.

Úton hazafelé Yunho sikeresen elaludt, miközben a jobb kezemen tartotta az övét.
Mintha fel akarná melegíteni az amúgy is mindig jeges kezem.
Miután megérkeztünk, felébresztettem, és elküldtem őt aludni, majd én is ágyba bújtam.

Habár nem aludtam sokat, mégis kipihenten ébredtem, hogy reggeli rutinomat elvégezhessem. Lovak, kutyák, madarak, terepszemle, reggeligyártás, papírmunka.

- Jó reggelt, gyertek reggelizni! - kiáltottam el magam a lépcső tövénél állva.

Úgy húsz perc múlva mindenki az asztalnál ült, és nagyban tömte magába a rántottát, kenyeret, és egyéb zöldségeket mint a paradicsom vagy az uborka.
Igazi jó magyaros reggeli, nem mondom. De, legalább laktató.

Miután elmostam a készletet amelyről efogyasztottuk reggeli étkünket, vissza mentem a garázsba.

- Drágáim, jó porosak vagytok - húztam végig az ujjam egy-két járművön. - Tudjátok mit? Lemoslak titeket!

Nem tötyörésztem tovább, menten ragadtam egy jókora vödröt, amit megtöltöttem vízzel, öntöttem bele speciális kencét amitől jó habos lett, és odakészítettem a bejáróra.
Beültem az ASX volánja mögé, bedurrantottam a motort, és kigurultam vele a garázsból, egészen addig, ahová a vödört tettem, majd leállítottam a motort, kiszálltam a kocsiból, és nekiláttam a munkának.

Életemben az,egyik leghatásosabb módszer arra, hogy teljesen lemenjek alfába, az nem más, mint a járműveim pofázgatása. Számomra olyankor megszűnik a világ, nem létezik más csak én, és az az öt szépséges négykerekű.

Ahogy az utolsó simításokat végeztem az ASX-en, eszembe jutott egy igazi őskövületnek mondható szám, a Car Wash. Átszellemülten álltam arrébb a SUV-val, majd vissza mentem, hogy kiálljak a Lancerrel és a Skyline GT-R-rel.
Utóbbit ismerve a remek hangtechnikájáról, rájapcsoltam a mobilom a hangrendszerre, és elindítottam a táncolós listát.

- Esetleg...segíthetek? - szólt hozzám egy hang a hátam mögül, ahogy elkezdtem a szivaccsal mosni a Lancer motorháztetőjét.

- Ha van hozzá kedved. - vontam vállat hátra sem nézve.

Lépteket hallottam, majd egy kisebb csobbanást, végezetül egy alakot a Lancer másik oldalán, ahogy elkezdi mosni a kocsi többi részét.

- Minek köszönhetem ezúttal a társaságod? - pillantottam partneremre halvány mosoly kíséretében.

- Azt hittem ismersz. - jött az eléggé egyértelmű válasz. - Nem hagyom, hogy egyedül csináld.

- Hát persze. - bólintottam.

A szivacs tartalma fogyatkozni kezdett, így megfordultam, hogy újra belemerítsem a vödörbe, majd folytassam ott, ahol abbahagytam.
Azonban, ahogy lehajoltam, és a szivacs hozzáért a habos vízhez, valaki nyakonlocsolt egy vödör hideg vízzel, én pedig akkorát visítottam, hogy azt még a szonszédos galaxisban is hallani lehetett.

- JUNG YUNHO!!!! - kiáltottam torkom szakadtából - ÉN EZÉRT KICSINÁLLAK!!!

- Szivem, úgy sem tudsz elkapni. - vigyorodott el kajánul, amint végignézett rajtam.

- Ne incselkedj velem! - ráztam meg a mutató ujjamat fenyegetőn.

- Különben mi lesz? - húzta fel szemöldökét, még mindig azzal a hihetetlenül döglesztő vigyorral a képén.

- Különben ez lesz.

Megfogtam a szivacsot, céloztam, és telibe arcon találtam őt. Látszólag feldühödött, ám a következő pillanatban én is kaptam egy adaggal.

- Na megállj!!

Heves vizicsatába kezdtünk, ami azzal  végződött, hogy mindketten csurom vizesek voltunk, a víz elfogyott, és még mindig volt két kocsi, amit le kellett volna mosni.

- Remélem boldog vagy! - biccentettem felé a fejemmel.

- Ezért már megérte felkelni! - válaszolta.

- Fejezzük be azt a kettőt, aztán száradjunk meg. - böktem a még garázsban álló két kocsira, majd magunkra.

- Rendicsek. - mutatott a kezével egy kört, mellette három felemelt ujjal. Az a tipikus "okés" jelzés.

Újratöltöttem a vödröt, majd átmentünk a GT-R mellé, hogy azt is lemossuk. Miután végeztünk, már csak Il Campión volt hátra.

- Csak ezt az egyet bírjuk még ki. - fújtam ki egy kisebb adag levegőt.

Lemostuk, megtöröltük, kifényeztük, majd egyszerűen csak hátrébb álltunk, és gyönyörködtünk benne.

- Szép, ugye? - tettem karba kezeim, elnézve a legnagyobb büszkeségemet.

- Tényleg az. - helyeselt Yunho. - De tudok valamit, ami még szebb. - fordult felém teljes testével.

- És pedig? - néztem rá kíváncsian.

Ő közelebb lépett hozzám, egészen annyira, hogy centiméterek választottak el bennünket.
Közelebb hajolt, és a fülembe súgta:

- Te vagy az.

Ennek a mondatnak a hallatára kuncogni kezdtem.

- Most csak ugratsz, ugye?

- Én halálosan komoly vagyok. Nem látszik? - nézett a szemeimbe.

- Te most azt akarod mondani...

- Nem csak mondani. - vágott közbe.

Derekamat átkarolva húzott magához közelebb, míg tekintetünk teljesen egybefonódott.

- Kell hozzá az engedélyed? - mosolyodott el.

- Azt hittem ismersz. - mosolyogtam rá.

Ő pedig lassan közelebb hajolt, puszit lehelt a homlokomra, majd az orromra. Biológiai kódoltságomból adódóan a szemeim maguktól lecsukódtak.
Yunho pedig lassan, de annál biztosabban végül csókkal ajándékozott meg.

Annyi idő után, nem gondoltam, hogy valaha lesz még részem hasonlóban. Erre most mindez megtörténik.
Az agyam azt ordította, hogy ne engedjek, húzódjak el, tiltakozzak, de a szívem győzött, ami azt súgta, hogy ne meneküljek tovább.
Átadtam magam a pillanatnak, és bátortalanul, de visszacsókoltam őt.

Miután elváltunk egymástól, homlokainkat egymásénak támasztottuk.

- Akkor ez most mit is jelent? - mosolygott rám Yunho még jobban, mint az előtt.

- Nem mintha nem tudnád. - válaszoltam sejtelmes mosollyal.

- Ezt vegyem úgy, hogy a vonzerőm legyőzött?

- Yunho, mondtam már, hogy ne incselkedj velem. - nevettem el magam. - De tudod mit? Most az egyszer elengedem.

2018.04.28.