Sietősen haladtunk Taehyunggal a konyha irányába, ahonnan kisebb, szürke füstgomolyag szállt kifelé. 

- Te jó ég - kaptam kezem a szám elé - FELGYÚJTOTTÁTOK A KONYHÁMAT?! - ordítottam teljes torkom szakadtából, hogy azok is meghallják, akik egy másik univerzumban tartózkodnak. 

- Légyszi ne reagáld túl a dolgot... - tette össze két kezét maga előtt Taehyung bocsánatért esedezve és talán azért, hogy ne egyem meg őket egyesével miután láttam az okozott károkat. 

- Taehyung, ne nyugtatgass! - szóltam rá ingerülten az előttem álló fiúra, miközben kikerültem őt, és berontottam a konyhába. 

Kürülnéztem a helységben: mindenütt füst terjengett, a szaga szinte égette az orromat. A falak beszürkültek kisebb-nagyobb foltokban, a sütő ajtaja tárva nyitva, és még mindig árad belőle a sötét felhő. 

- Az ég szerelmére, nyissátok már ki azt a rohadt ablakot! - takartam el kezemmel a számat és az orromat, hogy minél kevesebb füstöt lélegezzek be. 

Miután az ablak két szárnyát szélesre tárták, a füst elkezdett oszolni a konyhában. Vissza rohantam az irodámba, és elővettem a poroltót a szekrényemből, majd vissza trappoltam a konyhába, és a sütőbe fújtam a port egészen addig, amíg megszűnt a füst szállingózni. 

- Mégis mi a francot műveltetek?! - fordultam a fiúk felé dühösen. 

- Csak szerettünk volna meglepni, és sütni neked valami finom hazai süteményt... - kezdte el a történetet Hoseok.

- De sajnos nem értettünk semmit a sütőn szereplő írásokból, és valamit el állíthattunk... - folytatta Namjoon.

- És hát... nos... mikor kinyitottuk a sütőt mindent ellepett a füst, és a sütink pedig odaághetett... - fejezte be Seokjin.

Karba tett kézzel hallgattam végig a mondandójukat, árgus szemekkel tanulmányozva valahányukat.

Mi történik, ha a BTS tagjai a konyhában tevékenykednek? A válasz igen egyszerű : totális káosz.

- Fiúk... - dörzsöltem meg a homlokom egy hatalmas sóhaj kíséretében - Nagyon értékelem a gesztust, de tényleg. De nem gondoljátok, hogy megkérdezhettetek volna mondjuk arról, hogy a sütő hogyan működik? Nem ciki segítséget kérni mástól, főleg akkor nem, ha idegen helyen vagytok. - magyaráztam.

- Bocsánat! Nem gondoltuk át teljesen a dolgot. - hajoltak meg előttem.

Ahogy végignéztem rajtuk, és láttam, hogy mennyire rosszul érzik magukat a dolog miatt, megenyhültem. 
A francba is, tudom mennyire esetlenek tudnak lenni, és mégis imádom őket!

- Megbocsátok. De! - néztem rájuk erélyesen - Ezt most itt mindannyian feltakarítjuk. 

- Természetesen! - bólintottak mindannyian. 

Így hát, közösen fényesre pucoltuk a konyhámat. Tisztára úgy nézett ki, mintha most hozattam volna egy lakberendezési üzlet konyhai kiállított paneléről. Szegény fiúk olyan nagy koncentrációval takarítottak, hogy mire végeztünk, teljesen elfáradtak. 

- Totálisan kivagyok! - folyt szét az egyik bárszéken Hoseok. 

- Fájnak a karjaim! - feküdt rá a konyhapultra Taehyung. 

- Azt hiszem ez volt életem legnagyobb takarítása. - törölte meg a homlokát Jin.

- Kivételesen nem törtem el semmit. Azt hiszem ez nálam teljesítmény a javából. - Dőlt neki az ajtófélfának Namjoon.

Magamban mosolyogva ballagtam oda a hűtőhöz, és vettem ki belőle négy üveg üdítőt, majd sorban odaadtam azt a fiúknak.

- Köszönöm a segítségeteket! - mondtam mosolyogva a srácoknak, akik boldogan elfogadták a frissítőket. - Ha megittátok, menjetek nyugodtan pihenni, a többit már elintézem.

- Oké. - bólintott Namjoon.

- Én maradok. - jelentette ki határozottan Jin.

- Ha ragaszkodsz hozzá, azt hiszem nincs mit tenni. - válaszoltam. - Akkor a többiekkel vacsoraidőben találkozunk.

- Rendicsek! - nyugtázta Taehyung, majd felálltak, és elhagyták a helységet.

- Mit csinálunk még? - fordult felém a banda legidősebb tagja kíváncsian.

- Azt, amit ti akartatok eredetileg. - mosolyogtam rá, mire felcsillantak a szemei.

- Azt akarod mondani, hogy...?

- Pontosan. - bólintottam. - Csak mondd, mit szerettetek volna sütni, és megcsináljuk. Mindent. - tártam szét karjaim bíztatóan.

- Hát, ha már itt tartunk... - gondolkodott el - lenne itt pár dolog. De szeretnék kipróbálni néhány itteni finomságot is.

- Rendben van, azt csak bízd ide! - húztam széles mosolyra a számat.

A maradék időt azzal töltöttük el, hogy koreai és magyar sütemények sorozatát készítettük el közösen, megosztva az egyes darabok apró kis titkait egymással, hogy mitől is olyan jók. Vacsorára már-már roskadozott a konyhai asztal a különféle pék- és édes süteményektől, árasztva magukból azt a tipikus étvágygerjesztő, finom illatokat.

- Srácok! - kiáltottam hangosan - Kész a vacsora!

Mire mindenki leért, és elfoglata a helyét az ebédlőben, Jinnel tálaltuk a finomságokat, amiket sütöttünk.

- Azta de jól néznek ki! - tátotta el a száját Hoseok.

- Mindből enni fogok! - jelentette ki Taehyung.

- Nem csak te! - kontrázott rá Jungkook.

- Ezt mind ti sütöttétek? - nézett ránk Yoongi meglepetten, mire mi csak bólintottunk egyet.

- Két ember jobban halad, mint egy. - fűztem hozzá.

- Az való igaz. - bólintott Namjoon egyetértően.

A következő pillanatban megszólalt a kaputelefon, így muszáj volt ott hagynom a vidám társaságot, ahogy kóstolgatják a kakaós csigámat.

- Egyetek, én megnézem ki az. - mondtam, majd elindultam ki az irodámba, ahol a kaputelefonhoz tartozó mikrofon és kijelző volt.

- Igen, tessék? - szóltam bele a mikrofonba, miközben helyet foglaltam, és a kijelző képére tapasztottam a szemeim.

- Ez itt a Weisenhau Birtok? - szólt egy középkorú férfi hangja. Az öltözékéből ítélve azt mondanám rá, hogy futár, vagy postás. 

- Igen, Weisenhau Tina vagyok, a birtok vezetője. - helyeseltem. 

- Meghívót hoztam az Ön részére, átvenné, kérem? 

Meghívót? Ugyan, hova? És minek? 

- Megyek. 

2018.04.24