Lefutottuk az utolsó köröket is, szerény kis párbajunkat a Love Line-nal zártuk.
Abban a pillanatban, ahogy felismertük az ütemeket, a fiúk pozíciót váltottak, én pedig pár lépéssel mögöttük álltam meg, beközölve őket.

- Szerencsétek, hogy sikerült nemrég ezt is megtanulnom. - nyögtem be nekik, miközben elkezdtünk a refrénre táncolni.

Mire véget ért a megmérettetésünk, folyt rólam a víz, és levegőért kapkodva vágtam le magam a parketta közepén. A lábaim remegtek, a hajam szétcsúszva omlott az arcomba, ahogy lehajtottam a fejem.

- Úgy érzem magam, mintha végig nyomtam volna egy kétórás koncertet. - lihegtem.

- Nagyon erős volt ez a párbaj. - törölte meg a nyakát Yunho.

- Ja. - helyeselt Hoseok.

- Lenyűgözőek vagytok! - ámuldozott Sejin menedzser.

- Hyung, ki nyert? - lépett közelebb hozzá Taehyung. - Mondd, hogy mi, légyszii~~

- Igazság szerint, döntetlen lett az eredmény. - tárta szét a karjait - Most ilyenkor mi van? - fordult felém tanácstalanul.

Jó kérdés. Döntetlen állás, fair ajánlat. Ez lenne a helyes megoldás.

- Azt hiszem, fair ajánlat lennd, ha mindannyiótok kívánságát teljesíteném. - néztem körbe rajtuk.

- Ez most komoly? - rökönyödött meg Jimin. - Mindenki kérhet tőled valamit és te azt teljesíted? - ismételte meg az előbb hallottakat.

- Amennyiben az teljesíthető, igen. - bólintottam.

- Akkor én szeretnék egy jó nagy adag kakaós csigát! - kezdte a sort Jungkook. - Nagyon megszerettem.

- Én szeretnék veled egy duóban táncolni majd egyszer. - szólalt meg Hoseok.

- Ezek teljesíthetőek. Rendben. - válaszoltam.

- Én azt szeretném, ha mutatnál nekünk valami szexit, amit te adsz elő. - tette karba kezeit Jimin, sunyi vigyorral a képén.

- Ha nagyon muszáj. - rántottam egyet a vállamon.

- Süssünk együtt valamit megint! - mondta Seokjin halvány mosollyal az arcán.

- Rendicsek! - tartottam fel a hüvelykujjam.

- Én szívesen ülnék lóra. - szólt Taehyung.

- Rendben van.

- Én azt szeretném, ha megtanítanál pár vezetési trükkre. - mondta Namjoon.

- Oké. Megoldjuk. - bólintottam - Yoongi, te mit szeretnél? - fordultam az említett felé.

- Egy közös számot. - jelentette ki határozottan.

- Oh, rendben van. - mosolyogtam rá, mire ő is halványan elmosolyodott.

- Fiúk, veletek mi a helyzet? - fordultam Changmin és Yunho felé.
Ők ketten összenéztek, majd visszafordultak felém.

- Azt hiszem, mondhatjuk, hogy egy közös kérésünk van. - kezdte meg a mondandójukat Changmin.

- Szeretnénk, hogy velünk gyere Koreába. - fejezte be Yunho.

- Pardon?! - néztem rájuk kerekedő szemekkel. - És mit csináljak ott?

- Legyél Idol. - szólalt meg Sejin menedzser. - Tehetséges vagy, és biztos vagyok nenne, hogy tarolnál, mint szakmabeli.

- Vagy, lehetnél a sofőrünk. - vetette fel a dolgot Changmin.

- Fiúk... - vettem egy mély levegőt - Nagyra értékelem, hogy ennyire megbíztok bennem, és szerettek, meg még sorolhatnám, de ...

- Sajnos holnap vissza kell mennünk, ma hívott a menedzserünk, hogy előrébb hoztaj pár eseményt, amin részt kell vennünk. - vágott közbe Changmin.

- Ami azt illeti, nekünk is. - Tette hozzá Sejin. - Az új albumotok kiadási dátumát , és a turnét előrébb hozták, így vissza kell mennetek, és el kell kezdenetek készülni. - fordult a banda felé menedzserük.

- Nyugi, holnapig van még időd átgondolni a dolgot. - fordult felém Yunho, bíztató mosollyal.

- Rendben, átgondolom. - bólintottam. - Ne haragudjatok, de most jobb, ha megyek. Félbemaradt még a papírmunka, és szeretném befejezni. - böktem az ajtó irányába.

- Menj csak. Reggel találkozunk. - válaszolta Sejin.

- Jó éjt srácok! - köszöntem el mindannyiójuktól, majd elhagytam a helységet.

Lementem az irodámba, közben írtam Majának, hogy amilyen gyorsan csak lehet, jöjjön utánam, mert beszélnünk kell.

Pár perccel később kopogtak az ajtón.

- Bújj be. - kiáltottam, mire a hugom ajtót nyitott. - Kérlek csukd be magad után az ajtót.

- Mi olyan nagyon sürgős? - ült le az egyik székbe, miután kulcsra zárta az iroda ajtaját.

Elmondtam neki a jelenleg fennálló helyzetet, és azt, hogy teljességében tanácstalan vagyok.
A két kezemmel és saját erőmmel építettem fel ezt a helyet, és most itt kellene hagynom, minden olyan élőlénnyel és tárggyal együtt, ami számomra elengedhetetlenül fontosnak számított.

- Mit tegyek Hugi? - kaptam a fejemhez. - A szívem egyik fele azt mondja menjek, a másik azt, maradjak.

- Tins - fogta meg a vállam - Szerintem eleget voltál te már ebben a mókuskerékben. Talán itt az ideje, hogy kipróbálj valami mást is, és szerezz más tapasztalatokat.
Tudom, hogy aggódsz a birtok miatt, de ha megbízol bennem, és te is akarod, akkor átvehetem a vezetésg egy időre. - magyarázta - Akár azt is mondhatnám, hogy itt van életed nagy lehetősége arra, hogy valóra váltsd egy régi álmod. Hagynád elúszni az alkalmat?

- ...Nem...azt hiszem. - válaszoltam hezitálva.

- Gondold át, és ha már biztos vagy benne, akkor keress meg, oké? - állt fel a székből, majd az ajtóhoz ment.

- Megpróbálom. - bólintottam. - Kösz, Hugi.

- Bármikor, nővérkém. - kacsintott egyet, majd elfordította a kulcsot, kinyitotta az ajtót, és elhagyta az irodát.

Úgy éjfél után pár perccel fejeztem be az elmaradásaimat, utána pedig elbotorkáltam az ágyamig, amire rávágtam magam.

- Mit tegyek? - kérdeztem magamtól. - Jó lenne velük lenni, de ezt a helyet sem akarnám itt hagyni. Túlságosan hozzám nőtt annyi év után. AHHHJ, IDEGTÉPŐ~~ - kezdtem el dobolni az ágyon.

Gondolataimba mélyedve aludtam el, különféle képzelgéseket, álmokat látva. Minden rólam szólt, és arról, hogy mi történne, ha különböző alternatívák alapján hoznám meg a döntéseimet. Az egyikben ott álltam egy színpadon, mint idol; a másikban a birtokot vezettem tovább, egy harmadikban a srácokat furikáztam ide-oda.
Arra ébredtem, hogy csörög az ébresztőóra.

- Tudom, mit kell tennem. - ültem fel az ágyamban.

- Túlságosan is jól tudom.

2018.04.30.