Már mindenki javában húzta a lóbőrt fél kilenckor (!!), kivéve szerény személyemet, és talán Maját, aki - szerintem - a szobájában nyomkodta a telefonját, vagy valami hasonló. 
Azt hiszem, kettőnk közül ő az, aki kevésbé érzi magának valónak a felelősséget és a kötelességet a birtokkal kapcsolatban. Irigylem őt, amiért sokkal szabadabb, mint én. 

Maja úgy négy évvel később költözött hozzám, miután elege lett abból, hogy anyával kellett élnie, és úgy gondolta, nálam jobb lesz az élet. Nos, valamilyen szinten igaza is volt, én sem akartam volna sem anyával, sem apával együtt élni. Talán csak azért maradhattam itt, és kaptam meg a vagyonuk felét, mert én voltam az elsőszülött, és talán - de csak talán - mert bennem meglátták azt a felelősségteljes, megbízható felnőttet, akire rábíznák ezt a helyet. 
Ezt már valószínűleg nem fogjuk megtudni. 

Akadt még egy kis elkönyvelni való dokumentumom, ezért bezárkóztam a dolgozószobámba egy rakat fekete teával és krémes cappuchinoval, nehogy bealudjak munka közben. 
Szerencsémre az italok elég jól felpörgettek, és így a kelleténél hamarabb sikerült befejeznem a munkát. 

- Rám férne egy kis lazítás...  fújtam ki egy kisebb adag levegőt, miközben megdörzsöltem a nyakam. 

- Assassin's Creed! Assassin's Creed! - rikácsolta a hátam mögül egy éles, bár rekedtes hang. 

Felálltam, és odamentem egy sötét drapériával letakart állványhoz. Lerántottam a leplet róla, és láthatóvá vált egy méretes kalitka, benne egy jókora darab madárral. 

- Lola, te nem alszol? - nyitottam ki a kalitka ajtaját, és benyúltam azon, Lola pedig készségesen a kezemre lépett, úgy emeltem ki őt fogságából. 

Loláról tudni kell, hogy a többi madarammal nem jött ki valami jól, ráadásul valamivel gyengébb fizikumú, mint a többiek, és sokszor alulmaradt verekedés után, ezért ő külön helyet kapott nálam az irodában. Jákó létére nem meglepő, hogy eszméletlenül okos jószág, és még beszélni is tud. Alkalom adtán együtt szidjuk az Assassin's Creed karaktereket. 

- Azt mondod, játszunk egy kicsit? - vakargattam meg a mellkasát, ő pedig fogta magát és a vállamra szállt. 

- Játszunk! Játszunk! - válaszolta vidáman. 

- Jól van Lola - kuncogtam - de csak maximum fél órát! - ráztam meg előtta a mutató ujjamat. 

Miután bejelentkeztem az U-play fiókomba, megjelent előttünk a könyvtár, ami a telepített játékokat tartalmazta. 

- Melyik részt szeretnéd Lola? 

- Legyen a Black Flag! Légyszi! - tárta szét szárnyait izgatottan. 

- Miért is kérdeztem meg. - forgattam a szemeim, és rákattintottam az indításra. 

Már egy ideje játszottunk, amikor végre jött egy Bérgyilkos megbízatás. 

- Elfogadjuk? - kérdezte Lola. 

- Még szép! - helyeseltem. - Tudod mi a terv? - fordultam felé kíváncsian. 

- Hogyne. KILL THEM ALL!!! KILL THEM ALL!! - rikácsolta. 

- Ez az én madaram! - nevettem fel hangosan. 

Hirtelen zajt hallottam az ajtóm előtt, ezért felálltam, résre nyitottam az ajtót, csak annyira, hogy ki tudjak rajta kukucskálni, azonban senki sem volt ott. Vállat vonva mentem vissza az asztalhoz, hogy befejezzük a küldetést Lolával. 

Eközben... 

Hoseok POV 

Megszomjaztam, ezért lementem a konyhába egy kis vízért. Mikor már vissza indultam a szobámba, és elhaladtam az iroda mellett, hangokat hallottam, így gondoltam hallgatózok egy kicsit. 

- Tudod mi a terv? 

- Hogyne. KILL THEM ALL!!! KILL THEM ALL!! 

Több nem is kellett, rohantam az emeletre, ahogy tudtam. A nagy lendülettől beütöttem a lábam az egyik lépcsőfokba, de nem érdekelt, fel kellett ébresztenem a többieket. 

Bekopogtam az összes szobába, és egy éppen nem hazsnáltba vezényeltem mindenkit. A többiek morcosan, duzzogva, de legfőképp álmosan követtek engem, míg végül becsuktuk magunk után az ajtót. 

- Fiúk, baj van. - ziháltam. 

- Eléggé nagy. Felvertél az éjszaka közepén. - morgott Yoongi. 

- Mire véljük ezt a hirtelen nagy riadót Hope? - húzta fel szemöldökét álmosan Namjoon. 

- Tudjátok, megszomjaztam, ezért lementem inni, és amikor jöttem vissza, tisztán hallotam, ahogy Tina megkérdez valakit, hogy tudja-e mi a terv, mire az a másik személy azt válaszolta, hogy " Hogyne. Kill them all" - hadartam el az egész történetet nekik. 

- Te most azt akarod mondani - dörzsölte meg az arcát Taehyung - hogy Tina és egy ismeretlen fazon ki akarnak nyírni minket? - húzta össze a szemeit, én pedig hevesen bólogatni kezdtem. 

- Ugyan már Hope! - állt fel Jin az egyik ágyról - Tina nem olyan. Nem tűnt még fel? - tette karba a kezeit. 

- Hyung, te mit mondasz? - fordultak a menedzserünk felé. 

- Valamit biztosan félrehallottál Seok... - sóhajtott Sejin - Biztos vagyok benne, hogy Tina ártalmatlan, és nem akarja egyikünket sem likvidálni. - nyugtatgatott a menedzser hyung. 

- De... tisztán hallottam... - hebegtem. 

- Ha ennyire ragaszkodsz ahhoz amit hallottál, akkor jobb, ha utánajárunk a dolgoknak. - vágott közbe Jimin. 

- De minél hamarabb, én szeretnék aludni végre! - tette hozzá Yoongi durcásan. 

- Jin, Namjoon, kérlek menjetek le Hoseokkal , és kérdezzétek meg Tinától, mire véljük ezt. - adta ki az utasítást Sejin hyung. 

- Oké, főnök. - bólintott Namjoon. - Na gyere, te félős nyúl, most majd mindenre fény derül. 

2018.04.07