- Most csak ugratsz minket, ugye?! - csattant fel Hoseok. 

- Hyung, mondd hogy ez csak valami idióta poén... - bökte oldalba menedzserüket Seokjin. 

- Hát srácok... - vakarta meg a tarkóját Sejin - jól hallottátok. Tina tényleg a Főigazgató lánya... 

- De miért nem akartad elmondani? - rökönyödött meg Taehyung. 

- Nem szeretem, ha a családi hátteremre kíváncsiak... - válaszoltam komoran - akadtak bizonyos incidensek, azóta jobb szeretek egy átlagos sofőrnek kinézni, és úgy is viselkedni. - magyaráztam nekik.

- Így már értem. - bólintott a menedzser.

- Tudjátok mit, inkább menjünk tovább. - fordítottam nekik hátat, és indultam meg a kennelek irányába, ahol már tűkön ülve vártak ránk.

- Hé, Tina... - somfordált oda mellém Yoongi , lesütött fejjel. - Ne haragudj a gorombaságomért...

- Jaj, ugyan! - ellenkeztem - Megértem! Elvégre, nem mindegy, miféle emberekben bízhattok meg, meg ilyenek, nem? - vetettem egy lopott pillantást a menedzserre, aki kurtán bólintott, jelezvén, hogy igazam van.

Hirtelen kutyaugatás szakította meg a rövid diskurzusunkat, én pedig a hangok irányába indultam.

- Szeretitek a kutyákat? - intéztem kérdésem a fiúk felé, akik hevesen bólogatni kezdtek. - Akkor gyertek közelebb! Nem fognak bántani titeket!

Vonakodva bár, de mögém merészkedtek, én pedig benyitottam a kennel kerítésének a kapuján.

- Sziasztok drágáim! - üdvözöltem mind a hat kutyámat vidáman, ahogy lerohamoztak engem.

- Azta de szépek! - ámult el Jungkook.

- És milyen cukik és szőrösek! - kontrázott rá Taehyung és Hoseok.

- Milyen fajtájúak? - simogatta meg az egyiküket Seokjin.

- Mina és Jack szibériai husky, Démon és Roni dobermann, Iris és Amon pedig alaszkai malamut. - magyaráztam, közben az érintett jószágokra mutatva. - Hogyha szeretnénk levágni az utat a garázsig, itt keresztül mehetünk. - mutattam a kennel másik oldalán lévő kapura, ami közvetlenül a garázs oldalával szemben helyezkedett el.

- Oké! - bólintottak, miközben összebarátkoztak a kutyáimmal is.

- Mondd csak, tenyészteni szeretnéd őket? - kérdezte Namjoon.

- Igen, szeretném. - bólintottam. - Bár, még hiányzik hozzá egy tenyésztői okirat... - sóhajtottam.

- Tinaa~ - ért be jobbról Taehyung. - Mikor érünk már a garázsodhoz? - türelmetlenkedett.

- Mindjárt. - csitítgattam őt.

Végre elértük a kennel másik kijáratát, és miután az utolsó ember is kijött azon, becsuktam a kaput, majd megkerültük azt az ominózus helységet, ahová belépni készültünk.

- Mielőtt felnyitnám az ajtót - fordultam kis csoportom felé - szeretném elmondani, hogy ez a hely és a benne lakozó dolgok számomra olyanok, mint a szent grál. Ha bármi bajuk esne, hideg vérrel kicsinálnám azt, aki a kárt okozta. Ezért szeretnélek megkérni titeket, hogy csak óvatosan járjatok-keljetek, rendben?

Mindannyiukkal felvettem a szemkontaktust, hogy nyomatékosítsam a mondandómat, ők pedig nagyokat nyelve bólogatni kezdtek.

- Akkor hát, nyíljon ki az az ajtó... - suttogtam, és megnyomtam a vezérlőgombot.

A garázs hosszú és meglehetősen nagy ajtaja megmozdult, és a hidraulikának köszönhetően felemelkedett, ezzel felfedve annak tartalmát.

- Azta...! - füttyentett Hoseok.

Beljebb léptünk, és a lámpák automatikusan felkapcsolódtak, ezzel megvilágítva a járművek helyeit, a szerszámos asztalt, és az egész teret.

- Valami hasonlóra számítottatok? - fordultam meg vigyorogva. 

A hitetlenkedő és ámuló arckifejezésekből ítélve igen...

- Nos, akkor haladjunk szép sorjában - csaptam össze a kezeim - Balról látható egy Mitsubishi ASX  419 literes csomagtérrel, manuális 5 fokozatú sebességváltóval, 86 kW teljesítménnyel, végsebessége 183 km/h, 6,1 litert eszik százon. Alap felszereltséggel rendelkezik. Amolyan vidéki autóként használjuk. 

- Nagyon tetszik! - tapadt rá a hamvas színű üvegre Taehyung, ahogy megnézte a belsőjét a SUV-nak. 

- Azután, itt van ez a két bella, sorban : Mitsubishi Lancer Evo X - 1998 köbcentis hengerűrtartalommal, teljesítménye 217 kW, hatfokozatú manuális váltóval, 5,4 alatt gyorsul 100-ra, végsebessége 242 km/h gyárilag, 10,2 litert fogyaszt alapjáraton.  Annyiból másabb, hogy kicsit felpöcköltem a teljesítményét, és kapott egy csinos kis body kitet, amitől sportosabbnak tűnik, illetve felszereltem rá egy hátsó légterelőt is. Őt és a másikat kiállításokra , és tuning showkra, fesztiválokra szoktam elvinni.  

- Nagyon baba! - kerülte körbe az Evot Hoseok. 

- A másik bella egy Nissan Skyline GT-R : beépített 8"-os érintőképernyővel, ami ráadásul kapacitív, van még benne tolatókamera, kijelzővezérlő, ANC, ASE, 570 lóerő, és Bose hangrendszer, ami annyit tesz, hogy 11 beépített hangszórót kapott gyárilag, így nagyon tudja adni a basszust és az ütemet, ha megy valami a telóról.  Vele is a fesztiválokat, kiállításokat, és a tuning showokat szoktam járni. 

- Jól sejtem, hogy csíped a japán márkákat? - battyogott mellém Sejin. 

- Meg a feketét. - tette hozzá Yoongi.

- Eltaláltátok. - kuncogtam. 

- Engem ez fogott meg! - Mutatott a GT-R-re Jungkook. 

- A sor végére hagytam talán a legjobbat. Ő itt Il Campión, azaz egy  Nissan 370Z Nismo - 3,7 literes V6-os szívó motorral, 344 lóerővel gyárilag. Végsebessége 250 km/h , 5,2 alatt gyorsul 100-ra, átlagfogyasztása 10,3 liter. Kétüléses karosszéria, öblös szívómotor, kézi váltó, hátsókerék-meghajtás, önzáró differenciálmű. Azért hívom "Il Campiónnak" , mert ő az, akivel versenyezni járok.  A „kis" VW Transportert meg már ismeritek, böktem a bejárón ácsorgó kis kékségre.

Visszanéztem a csapat hímneműre, akik eléggé értetlen képet vágtak, ezért muszáj volt megkérdeznem: 

- Nem értitek egy szavamat sem, igaz? 

Erre valahányan ingatni kezdték a fejüket, én pedig jót mosolyogtam rajtuk. 

- Semmi gond, ezek csak műszaki adatok. - legyeztem a kezemmel, mintha érdemtelen dolgot mondtam volna el az imént mind a négy kocsiról. 

- Hogyan szereztél ilyen verdákat?! – horkant fel Hoseok. – Még a mi fizunkból sem lehetne ilyeneket venni!

- Kemény munka, mérhetetlen túlóra, másodállások, és bazi sok elkötelezettség. – kacsintottam. - Ugyanez vonatkozik az állataimra is, és az egész birtokra. - tártam szét karjaimat. - Persze, a szüleim vagyonának a fele is kicsit segített benne... - sóhajtottam.

- Akkor ez azt jelenti... hogy te nem is jártál suliba? – nézett rám Namjoon összetett arckifejezéssel.

- Hát, nem egészen. Magántanáraim voltak, így kb mindent egyszerre kellett csinálnom. De tudjátok mit? Megérte. – támaszkodtam meg az egyik kezemmel a Nismo motorháztetőjén.

- Nem vagy semmi... - szólalt meg Yoongs , ami meg kell mondjam, a kezdetleges ellenségeskedő viselkedése után jól esett.

- Az az üres hely egy leendó járgányé ? - bökött a Nismo melletti tátongó ürességre Jimin. 

- Ó, nem, dehogy! - legyintettem a kezemmel. - Az ott a hugom motorjának a helye. 

- Van egy hugod?! - csattantak fel hirtelen, mire én egy nagyot bólintottam. 

- Ő is olyan szép, mint te vagy? - kezdte el feszegetni a húrt Jimin. 

- Azt inkább döntsd el te. Nemsokára itthon lesz. - vontam meg a vállam, majd, mivel kezdett kínossá válni a dolog, inkább témát váltottam.- Na jó, lassan itt az ideje enni valamit, menjünk vissza a főépületbe.

- Te fogsz főzni? – csillantak fel Seokjin szemei.

- Azt majd meglátjuk – kacsintottam rá egyet. – Ti menjetek előre, nemsokára megyek én is.

- Oké. – ragadta magához a végszót Sejin menedzser. – Gyertek, addig elosztjuk a szobákat.

Már majdnem odaértek a bejárathoz, amikor megcsörrent a telefonom. 

- Szia tesó! - üdvözölt vidáman Maja. 

- Helló hugi! Mizu? 

- Nemsokára otthon vagyok, elmentem bevásárolni. 

- Remek! - derültem fel - Ugyanis nyolc vendégünk van jelenleg, és nem tudjuk meddig lesznek nálunk. - magyaráztam testvéremnek a helyzetet. 

- Kicsodákat sózott a nyakadra már megint az a vén állat? - csattant fel a vonal másik végén Maja. 

- Hát, elmondom, de légyszives ne akadj ki rajta. Még én sem akarom elhinni, hogy egyáltalán ez megtörténik. 

-  Mondd már, ne rizsázz! - szólt rám erélyesen. 

- Van itt hét srác + egy menedzser Dél-Koreából. Sejin hyung, és a BTS, név szerint. - suttogtam a vonalba. 

- HOGY MICSODA?! 

bella - olasz = szépség , gyönyörűség

Il Campión - olasz = Bajnok  

2018.04.05.