- Bocs, Tina, ugye? - vágtatott oda mellém Namjoon, mialatt a garázs felé vettük az irányt. 

- Igen? - fordultam felé bizalomteljes arckifejezéssel. 

- Nagyon jól néz ki ez a hely! - dícsérte a birtokot. 

- Köszönöm - bólintottam egyet mosolyogva. 

Utunk elvezetett az istálló és a kennelek mellett is, így vendégeinknek alkalma volt szemügyre venni az én - majdnem - mindennél többre tartott jószágaimat, akiket nem mellesleg úgy imádok, mintha a saját gyerekeim lennének. 

- Hé,Tina - ért utol Taehyung a másik oldalról. 

- Hm? - fordultam felé, miközben kicsit megálltunk a karám mellett. 

- Mesélnél nekünk picit az állatokról? - csillantak fel szemei, mint egy izgatott ötévesnek. 

- Ha már ilyen szépen megkértél - derültem fel én is - természetesen. 

Kinyitottam a karám ajtaját, mire mind a négy patás barátom felemelte a fejét, és kíváncsiskodva megindultak felénk. 

- Van kedved közelebbről megismerkedni velük? - fordultam hátra széles vigyorral a képemen. 

- Sejin hyung? - nézett könyörgő szemekkel a menedzserre , aki kisebb mérlegelés után bólintott, így Taehyung seperc alatt ott termett mögöttem. 

- Tudom, hogy volt már dolgod lovakkal, de azért csináld azt, amit én, oké? Biztonsági okokból. - vetettem rá jelentőségteljes pillantást, ő pedig hevesen bólogatni kezdtett.

Először is az istállóhoz mentünk, ugyanis volt ott eldugva egy kis szeletelt alma, meg egy-egy kockacukor számukra, amit úgy terveztem, nekik adunk. 

- Látod azt a két kancát ott? - böktem a karám bal felénél álló két jószágra. - A bal oldalsónak Lina a neve, a jobb oldalsó pedig Csillag. Jobbra van a főnök, Csibész. Először őt kell meggyőznöd, hogy nem vagy veszélyes rájuk nézve. 

- Oké! - bólintott egy nagyot. - És, hogyan csináljuk? 

- Megvesztegetjük egy kicsit! - kacsintottam. 

- Óóó, ez tetszik! - vigyorgott. 

Szép lassan oda ballagtunk Csibészhez, aki nem éppen volt kistermetű lónak mondható. Felszegett fejjel figyelt minket, ahogy megközelítjük őt. Az utolsó tíz-tizenöt lépésnél viszont megálltunk, és arra vártunk, hogy ő is elinduljon felénk, ami meg is történt. 

- Whoa, jó nagy paci vagy! - hökkent meg Taehyung. - De király! 

A fiú reakcióján jót kuncogtam. Tényleg vicces figura. 

- Szia Csibész! - nyújtottam kezem a ménem felé, aki kisebb szaglászás után még közelebb jött, én pedig elkezdtem a nyakát és a pofáját simogatni, amit annyira szeret. - Figyelj csak - ragadtam meg gyengéden mindkét oldalról a fejét, homlokomat pedig az övének támasztottam - Ő itt Taehyung, és szeretne veled, meg a lányokkal barátkozni. Megengeded neki, ugye? 

Csibész bólintott egyet, közben figyelmét a mellettem álló srácra fókuszálta át. 

- A tenyeredbe tegyél egy kis almát, és nyújtsd felé. Így ni. - mutattam a helyes módszert neki, majd átadtam a terepet .

Csibész hamar megérezte az alma illatát, és Taehyung tenyerét csiklandozva ragadta el szájával a gyümölcsdarabot. 

- Most pedig paskold meg a nyakát egy kicsit! 

Úgy is tett, szép lassan, gyengéden végigsimított Csibész nyakán, majd óvatosan megpaskolta. 

- Látod, megy ez! - dicsértem meg Taehyungot, akit teljesen magával ragadott Csibész egész lénye. 

- Ez nagyon jó! - fordult felém vidáman. 

- Ugye? - helyeseltem. - Gyere, mert a lányok ott mindjárt féltékenyek lesznek. - kuncogtam. 

-Oké! 

Odamentünk Linához és Csillaghoz, nekik is bemutattam az új vendégünket, majd hasonlóképpen jártunk el, mint Csibész ügyében. Meglepő volt, de mindhárman megkedvelték Taehyungot annyira, hogy elkezdték követni őt mindenhova a karámon belül. 

- Hé Tae! Becsajoztál? - kiáltott oda neki Jungkook poénosan, mire ő csak ránézett, és sejtelmesen vigyorogni kezdtett. 

- Látod, nekem van kettő is, míg neked egy sem! - kiáltott vissza, én pedig halkan felnevettem. 

- Ügyes volt! 

- Köszi! 

Pár perc múlva úgy éreztem valami piszkálja a hátam mögé eldugott kezemet. Amikor megfordultam, legújabb családtagunkkal találtam szembe magam, aki vidáman bújt oda hozzám egy kis nasi reményében. 

- Szia Kincsem! - üdvözöltem őt boldogan, s megvakargattam az orrát, ami kifejezetten tetszett neki. 

- Hát ő meg kicsoda? - kukucskált a vállam fölött Taehyung a csikóra. 

- Ő itt az én kicsi kincsem, Amadea. Amadea, ő pedig itt Taehyung. - mutattam be neki is vendégünket. 

- Szia kicsi paci! - nyújtotta felé a kezét, benne egy darab kockacukorral, amit rögtön el is fogadott tőle. 

Mosolygva néztem őket, ahogy megszokják egymást, és barátok lesznek. 

Végül a karámot elhagytuk, és indultunk tovább a kennelek felé, amikor Yoongi szólalt meg a hátam mögött. 

- Mondd csak, hogy lehet, hogy egy ilyen luxushelyen laksz, de egyáltalán nem viselkedsz, vagy öltözöl úgy? Egyáltalán, honnan van annyi pénzed, hogy ezt a birtokot fenntartsd? 

Yoongs kérdésére megfagyott a vér az ereimben. Megtorpantam, hirtelen szaporábban kezdtem el venni a levegőt. 

- Ez engem is érdekelne. - társult Yoongi mellé Seokjin is. 

A francba! Reméltem, hogy még kihúzhatom egy kis ideig.... 

Lassan megfordultam, felemeltem a fejem, és ránéztem a kis csapatra. 

- Nem akartam, hogy megtudjátok, de azt hiszem, most már nem kerülhetem ki a dolgot. - sóhajtottam. - A szüleim tizenéves koromban elváltak, én pedig nem akartam egyikőjükkel sem lakni bizonyos okokból kifolyólag. Végül apámat választották törvényes gyámomnak, és a válóper után abban állapodtak meg az anyámmal, hogy mindkettejük vagyonának a felét nekem adják. Abból az alapból hoztam létre ezt a helyet. Nem magamért, hanem azért, hogy mások ki tudjanak itt kapcsolódni, és jól érezhessék magukat. Én mindig is csak vezetni akartam, ezért lettem sofőr. Nekem ennyi bőven elég, nem vágyom a fényűzésre. Viszont, ha már itt tartunk, szeretnék hivatalosan is bemutatkozni. 

Lehajtottam annyira a fejem, hogy a baseball sapkától megszabaduljak, így a hosszú lófarkam kiszabadult, és ahogy felegyenesedtem, úgy lengett jobbra-balra, míg végül megállapodott a jobb vállamra hullva. Felemeltem a fejem, és egyenesen a szemükbe néztem. 

- A teljes nevem hiába mondom ki nektek az anyanyelvemen, nem értenétek. Legyen elég annyi, hogy a Tina a becenevem, és a Nagykövetség főigazgatójának vagyok a lánya. 

Valahányan ledermedtek, ahogy meglátták az arcom, sőt, olyan is akadt, akit kirázott a hideg, amint meghallották a "Nagykövetség főigazgatójának a lánya" részt. 

- Mi 

- A 

- ****?! 

2018.04.04.