Yoongi POV

- Kíváncsi vagyok, miért mondta, hogy menjünk abba a szobába... - hümmögött Taehyung a medence szélső oldalánál, velem szemben.

- Így is, úgy is ki fog derülni , ne gondolkodj rajta sokat. - vetettem oda neki unottan.

- Miért vagy mindig ilyen morcos és undok? - vágott vissza látszólag sértődötten.

- Tudod, hogy nem úgy értettem. - vetettem rá egy jelentősségteljes pillantást. - Négy év alatt azt hiszem eléggé kiismerte mindenki a másikat annyira, hogy tudja, milyen szokásaik vannak. - nyugtáztam.

- Igazad van. - bólintott Namjoon.

- Vajon Sejin hyungot is vigyük magunkkal? - nézett a leaderre Jungkook.

- Nem tudom Kook - sóhajtott. - Ha valami olyanról van szó, ami befolyásolhatja az ittlétünket, akkor lehetséges, hogy neki is szólnunk kéne.

- De az is lehet, hogy Tina megkereste... - morfondírozott Seokjin.

- Ki tudja - vontam meg a vállam.

- Tudjátok mit, menjünk. - állt fel Hoseok a helyéről, és indult a korlát felé.

A többiek is felbátorodtak, így szép sorjában ők is elhagyták a medencét, velem együtt.

Miután megszárítkóztunk, és átöltöztünk, felmentünk abba a szobába, amit Tina mondott.

Tina POV

Szerencsére volt elég időm összeszedni a gondolataimat, és szelektálni közölük elegeg ahhoz, hogy egy remek kis történetet adhassak elő nekik.

Az egyik pillanatban kinyílt az ajtó, és sorra beléptek rajta a fiúk.

- Sziasztok. - üdvözöltem őket.

- Szia. - Köszönt vissza Namjoon, mondhatni a többiek nevében is.

- Ne nagyon üljetek le, ugyanis tovább megyünk innen. - adtam utasítást nekik komoran.

- Mégis hova? - kerekedtek el Hoseok szemei.

- A tetőre. - válaszoltam.

Odasétáltam egy szekrényajtónak látszó tárgyhoz, és kinyitottam azt, majd beléptem a sötét térbe, ami tulajdonképp egy folyosó volt, lépcsőkkel felfelé.

- Kövessetek.

Hamarosan újra egy ajtóhoz értünk, melyen áthaladva a tetőtérben találtuk magunk.

- Foglaljatok helyet. - álltam félre.

Még jó, hogy anno telepítettem ide padokat meg mesterséges fényforrást.
Amíg a többiek helyet foglaltak, én meggyújtottam a tüzet, majd felegyenesdtem, és feléjük fordultam.

- Tudjátok, sok olyan dolgot tettem, amire nem vagyok büszke egy kicsit sem. - vettem egy mély levegőt. - Tíz éves voltam, amikor a családom elkezdett szétesni. Apa sokat járt el otthonról a szeretőjéhez, és kocsmázni. Anya pedig ugyanezt csinálta, mellé még droghoz is nyúlt párszor. Az alkohol hatása alatt én sem úsztam meg sokszor a dolgot: anya legtöbbször lilára vert, akárcsak apa. Tizenkettő voltam, amikor apám részegen ledöntött, és megerőszakolt. Ezután jött a válóper, és tekintve, hogy egyikőjük sem bizonyult alkalmasnak arra, hogy a gyámom legyen, bedugtak egy árvaházba. Nem sokkal később vitt el magával az az ember, akit most az apámnak nevezek : a Magyar-Koreai Nagykövetség Főigazgatója. Hirtelen kaptam egy új lehetőséget arra, hogy családként élhessek valakivel, aki úgy tűnt, szeret engem. A felesége nem nézte jó szemmel, hogy befogadott, ezért mindeng megtett, hogy megkeserítse az életem. Ezért apa kitalálta, hogy az én kényem kedvem szerint felépíti ezt a helyet, és itt boldogan élhetek. A valódi szüleimet bepereltem gyermekbántalmazásért és nemi erőszak alkalmazásáért, amit megnyerve jutottam hozzá mindkettejük teljes vagyonának a feléhez. Tizenhat éves koromban, mivel úgy tűnt, a birtokot nem tudnám fenn tartani, segítséget viszont nem akartam kérni a nevelőapámtól, prostituáltként kezdtem dolgozni egészen addig, amíg el nem kezdhettem vezetni tanulni.
Azelőtt is már szerettem az autókat, a sebességet, és a száguldozást, és amint lehetőségem adódott rá, ki is használtam. Mindezek után, tizennyolc évesen megszereztem a jogosítványom kocsira, motorra, teherautóra, kamionra, és buszra, majd hivatásos sofőr, és beszállító lettem. Azóta mondhatni helyreállt az egyensúly az életemben: nyelveket tanultam, vezettem, a birtok is felvirágzott.
A tetoválásaim meg - húztam szomorú mosolyra a számat - mind emlékek.
A sárkány - húztam fel a pólómat, míg a másik kezemmel végigsimítottam rajta - robosztus, erős, ugyanakkor félelmetes, mégis a jó szerencse szimbóluma.
A tigris bátor, erős, és legfőképp vad, plusz a csillagjegyem.
Végül volt szerencsém megismerni a kultúrátokat, és a zenéteket. - mosolyodtam el ismét, ahogy rájuk néztem - a koreai pop volt a legjobb dolog az életemben, ami történhetett velem. Rengeteg tehetséges előadót ismertem meg általa, köztük titeket is.
Volt egy időszak, amikor meg akartam halni, és gyűlöltem magam, amiért ilyen vagyok. - mutattam végig egész lényemen - Ez a virág azért van, hogy emlékeztessen arra, "Szeressem magam". Azután jött a december, és a Világ elveszített egy hatalmas tehetséget, egy földre szállt angyalt. - dörzsöltem meg a bal gyűrűsujjam - Jonghyun emlékére van ez a szál rózsa.

Felnéztem az égre, mely azóta már rég sötétségbe burkolózott, a Nap helyét felváltotta a Hold, és a sok sok pici fényes csillag.

- Nehéz életed volt... - hajtotta le a fejét Namjoon szomorúan.

- Köszönjük, hogy megosztottad ezt velünk. - nézett rám Seokjin egy bíztató mosoly kíséretében.

- Van egy mű, ami nem teljességében, de részben tükrözi az eddigi életem. Szeretnétek hallani? - néztem végig rajtuk kíváncsian.

- Miért ne? - bólintott Jungkook.

- Halljuk, halljuk! - bíztatott Taehyung.

- Leonard Cohen írta, és az Assassin's Creed Originshez készült mozis trailerben benne volt egy rövidített változata.

Helyet foglaltam a tűz mellett, a telefonomat elővéve pedig kikerestem az adott számot, és készenlétbe helyeztem az ujjam.

- A címe egy kérdés: You want it Darker? (Legyen sötétebb?)

Ráböktem a lejátszásra, a szám pedig elindult.
Ahogy sorban jöttek a nagyobb ütemek, elkezdtem verni azt a combomon, majd levegőt vettem, és rákezdtem a számomra olyan jól ismert szövegre.

If You are the Dealer,
I'm out of the game.
If You are the Healer,
Means I'm broken, and lame.
If Thine is the Glory,
Mine must be the Shame.
You want it Darker?
We kill the Flame.

Mafnified, Sanctified,
Be Thy Holy Name.
Vilified, Crucified,
In the Human Frame.
A million candles burning
For the help that never came.
You want it Darker?

I'm ready, My Lord.

There's a Lover in this story,
But the story's still the same.
There's a Lullaby for Suffering,
And a paradox to blame.
But it's written in the sriptures,
And it's not some idle claim.
You want it Darker?
We kill the Flame.

Hirtelen kioltottam a tüzet, így, ahogy a kérésre a válasz: Megöltem a fényt.
Közben megállítottam egy pillanatra a számot is.

Valamelyik vicces fiú úgy gondolta ráijeszt Hoseokra, az pedig akkorát visított, mint egy szopós malac, akit kerget egy ötéves kisgyerek.

Magamban jót kuncogtam rajtuk, de még volt egy versszak, ezért ismét rányomtam a lejátszásra, közben újra meggyulladt a tűz.

They're lining up the prisoners,
And the Guards are taking aim.
I suffered with some demons,
They were middle class, and tamed.
I didn't know I had permission
To murder, and to maim.

Egy kisebb szünetnyi alapritmus után még egyszer visszatért nem csak Leonard, de az én hangom is. Baljós tekintettel, ördögi vigyorral emeltem fel a fejem, és néztem a hét fiúra a tűzön keresztül, úgy kérdeztem meg tőlük az utolsó kérdést:

You want it Darker?

Az előadásom véget ért, én pedig felegyenesedtem.

- Ez nagyon para volt! Kirázott a hideg! - áradozott Taehyung.

- Nagyon bejött. - mosolygott rám Yoongi.

- Én majdnem behugyoztam... - mondta halkan Hope, a többiek pedig jól kinevették szegényt.

- Ki ijesztette meg? - pásztáztam őket végig. Hirtelen megakadt a szemem egy eléggé sunyi Jiminen. - Jimin?

- I-igen? - fordult felém tettettett nyugodtsággal.

- Nem akarsz mondani valamit Hoseok barátunknak? - húztam össze szemeimet.

- Mit kellene mondanom? - tette karba a kezeit - Nem is csináltam semmit! - csapta oldalra a fejét.

- Park Jimin, az egy dolog, hogy te ezt állítod, de az én szemem mindent lát, még a sötétben is! Kérj bocsánatot tőle, amiért ráhoztad a szívbajt. -

- Bocsánat tesó... - fordult Hoseok felé. - De nem tudtam megállni a dolgot, pont kapóra jött...

- Látod, megy ez! - tapsoltam meg őt mosolyogva.

- Csak legközelebb ne csinálj ilyet... - nyugtázta Hope.

Az este maradék időszakában pillecukrot sütöttünk, és történeteket meséltünk egymásnak. A végére szépen oldódott a hangulat, és elkezdtünk közeledni egymás felé, aminek nagyon örültem.

Vajon más körülmények között is ennyire hamar feloldódnának? - gondoltam magamban, azután megrántottam a vállam, és ismét az éppen jót nevető társaságra koncentráltam.

Remélem jól ki fogunk jönni egymással a továbbiakban is...

2018.04.10.

Írói megjegyzés:

A You Want It Darker? Című művet Leonard Cohen tollából elolvashatjátok saját fordításban a "Flames-Lángok" című gyűjteményes könyvben a Never Mind című művével együtt.

Nos ez lett volna Tina és a Bangtan Boys két napra elegendő kalandja 10 nap megírása alatt. Elnézést kérek attól, aki többet várt volna ettől a kis shorttól, de nem éreztem helyén valónak, hogy sokat ugorjak így a végéhez közeledve, ezért megmaradtam a részletezésnél.

Kérlek titeket kommentben írjátok meg a véleményeteket, illetve hogy szeretnétek-e folytatást valamikor olvasni ^^

Puszi és pacsi

Rin