Levegőt is alig mertem venni, miközben a magas fűben hasaltam csőre töltött fegyverrel. A szemeim elviselhetetlenül égtek, azonban még a pislogást is túl kockázatosnak tartottam tekintettel arra, hogy semmit sem tudtam kivenni a sötétbe burkolózó környezetből. Egyedül csak az aljnövényzet ropogása szolgált támpontként a közeledő idegenek felől.

- Várjatok! Emelte fel a kezét Levi s még jobban összeszűkültek a szemei. Megnyugodhattok Hanji-ék azok. Lépett ki teljesen a fatörzs mögül néhány pillanatnyi szünet után.

Megkönnyebbült sóhaj közepette tornáztam fel magamat a földről s rögvest a barátainkat kezdtem keresni kíváncsi tekintettel.

- Mind jól vagytok? Szólalt meg elsőként Hanji miután közelebb értek Moblittal, akivel egyszerre fedték fel az arcukat.

- Fogjuk rá. Válaszoltam s szemeim az összevert katona irányába terelődtek.

- Veletek mi történt? Van valami hír Erwinről? Érdeklődött Levi.

- Van mit mesélnem! Mosolyodott el Hanji s egyúttal előhúzott a köpenye rejtekéből egy újságot. Áh hozna valaki egy lámpást? Nézett végig rajtunk segélykérően.

- Majd én! Indult meg Armin a közelben álló lovaskocsinkhoz.

- Bökd már ki négyszemű! Cöcögött Levi.

- Jól van na. Csóválta a fejét Hanji. Igazából amúgy is csak összefoglalásként hoztam az újságot. Szóval miután elváltak útjaink... Kezdett bele a barna hajú a magyarázásba s mindannyian köré gyűlve maximális figyelemmel hallgattuk végig.

- Ami lényeges, hogy sikeres volt a puccs, amit Erwin tervezett. A főváros és az adminisztratív körzet jelenleg Zackly irányítása alatt áll. Eddig még semmiféle ellenállásba nem ütközött a nemesség részéről sem. Fejezte be Hanji.

- Na és Reeves? Pislogott Armin hol a kapitány kezében tartott újságra hol Hanjira.

- Áh azt is tisztáztuk! Bólintott Hanji. Reeves fia Flegel vallomást tett a hamis vádak ellen és együtt lelepleztük a katonai rendőröket. Utána pedig az újságírókkal beszéltük meg a helyzetet. Végül beadták a derekukat és kinyomtatták az igazságot, ami ott áll az újságban feketén fehéren: Az alaptalan vádak és hogy a nemesek visszaéltek a hatalmukkal, illetve Fritz király valójában csak egy bábkirály volt. Mi pedig csak önvédelemből cselekedtünk. Egyszóval mától ismét szabad emberek vagyunk!

Hitetlenkedő ábrázat ült ki az arcunkra s szemeim az újságcikkre tapadtak majd a döbbenetet izgatottság váltotta fel miután sikerült feldolgoznunk Hanji szavait.

- Hála az égnek! Ugrottak fel a levegőbe örömtelien a fiatalok majd egymás nyakába borultak, leszámítva persze Mikasa-t, aki csak egy halk sóhajt eresztett el. Nem tudtam nem elrejteni a mosolyomat a boldog arcok láttán. Megerőltető volt ez a néhány nap mindannyiunk számára, egy kis ünneplés kijárt a számunkra, ha már levették a fejünkről a vérdíjat.

- Ezek szerint ismét bevált a hazardírozás. Adta vissza az újságot Levi Hanjinak.

- Igen, de nemcsak Erwinen múlott a dolog. Sok apró cselekedet hozta össze ezt a változást. Hála mindenkinek egy új fejezet kezdődik az emberiség életében.

- Nekem meg sikerült megöletnem az embereidet. Sajnálom. Hanji elnéző mosollyal vigasztalta a kapitányt, tudta nagyon jól, hogy mennyire nehezen viseli az emberek elvesztését. A helyzet egyébként továbbra is változatlan. A belső rendőrség vezetője a kölykökkel még mindig ismeretlen helyen tartózkodik, ha nem találjuk meg őket időben minden hiába lesz.

- Nos lehet, hogy találtam egy nyomot, ami alapján el tudunk indulni. Hangzott Hanji bizakodó hangja. Moblit egy könyvet mutatott fel a kezeiben. A legjobb lesz, ha indulunk az út során elmondok mindent.

***

- Hanji tudod, hogy merre vannak Erenék? Dőlt előre jobban Mikasa a szekéren.

- Igen. Bólintott az említett. Hadd magyarázzam el. Erwintől kaptam ezt a könyvet, minden információ benne van Rod Reiss földjéről. Erwin korábban elrendelte, hogy nyomozzanak utána. A jelentés nagy része egy öt évvel ezelőtti eseményhez kapcsolódik.

- A Mária fal áttörése? Vontam fel a szemöldökömet.

- Igen, pontosan aznap történt az a dolog. Megpróbálom röviden összefoglalni a történteket. Igazította meg a szemüvegét Hanji. Rod Reiss viszonylag kedvelt földesúrnak számított. Öt gyermeke volt és a legidősebb lánya Frieda népszerű volt a parasztok körében a realista szemléletei miatt. De öt évvel ezelőtt a katasztrófa éjszakáján tragédia történt a családdal. Banditák fosztották ki a Reiss birtokon álló kápolnát majd felgyújtották az épületet. Rod Reiss kivételével lemészárolták az egész családot. Ami még érdekesebbé teszi ezt a történetet az az, hogy néhány nap múlva a belső rendőrség megölte Historia anyját. Rod Reiss egyből megkereste Historia-t miután elvesztette a családját. Ebből egyértelműen következik, hogy megvan az oka miért kell neki Historia.

- Ugyanaz a vérvonal? Az lehet a befolyásoló tényező? Kérdezett vissza Levi.

- Azt még nem tudtam megfejteni. Rázta meg a fejét Hanji. De ami engem zavar, hogy a kápolnát több helyen is súlyosan megrongálták pedig kőből lett építve. A banditák általában nem foglalkoznak ilyenekkel csak viszik azt, ami mozdítható. Mellesleg Rod Reiss volt az egyetlen életben maradott, aki látta őket.

- Reiss akár ki is találhatta őket. Elmélkedtem hangosan.

- Később újra építette a kápolnát. De miért? A sötét barna tekintet végig vándorolt négyünkön, akik a szekéren utaztak. Mély hallgatásba süppedt mindenki. Ha belegondoltok sokkal furcsább ez a sztori így, hogy egy óriásnak sincs nyoma. Lehet, hogy a falra festem az ördögöt, de szerintem a kápolnánál kellene kezdenünk a keresést. Még napfelkelte előtt tervezzük ellepni Reiss földjét katonákkal, Erwinék bizonyára már készen állnak az indulásra. Habár erős kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy Reiss tovább húzza az időt. Erent előbb utóbb felfalják, ha nem sietünk.

A menetszél megállás nélkül lobogtatta hosszú tincseimet, amiért a szekér nagyobb sebességgel haladt végig a földes úton a többiek nyomában. Moblit és a csapat másik fele fáklyákkal a kezükben ügettek előre a lovaikon utat mutatva nekünk. Biztosra vettem, hogy ez a gondolat nemcsak az én fejemben fordult meg miután hallottam Hanji elméletét: Ha a titán erő azzal öröklődik, hogy egymást eszik meg az emberek akkor Eren kit evett meg? Végig tisztában volt ezzel?

- Ideje lenne valami tervet kitalálni! Beszélt a kapitány. Ha Kenny a mészáros is ott lesz akkor ő fogja jelenteni a legnagyobb problémát. Vegyétek úgy mintha ellenem kellene harcolnotok...nem is azokkal a fegyverekkel még veszélyesebb. Húzta el a száját Levi.

- Akkor legyőzhetetlen...legalábbis nekünk. Bizonytalanodott el Sasha.

Levi egyáltalán nem túlzott Kenny-vel kapcsolatban, ha nem mentett volna meg tőle már rég alulról szagolnám az ibolyát. Az ujjaimat a sérült felkaromhoz érintettem s megborzongtam az emlékképektől.

- Esetleg, ha bevárnánk a többi csapatot... Gondolkodott félhangosan Connie.

- Kizárt! Csendült fel Mikasa ellentmondást nem tűrő hangja, tökéletesen párosult a rideg arckifejezésével, így Connie hamar elvetette az ötletét.

- Nem persze, kizárt! Helyeselt a rövid hajú fiú s a fejét inkább visszafordította az előtte elterülő ösvényre.

- De talán neki is van gyenge pontja. Utalt Armin Kenny-re.

- Ez most komoly Armin? Mormogott Jean az orra alatt.

- Igen. Bólintott kurtán Armin. Biztosan rettentően erős, de a más a harci tapasztalata.

- Arra azért kíváncsi vagyok, hogyan lehet az, hogy egy darabig együtt éltél Kenny-vel a mészárossal és mégsem tudtad, hogy a valódi neve Kenny Ackerman. Pillantottam a mellettem ülőre. Már korábban is motoszkált a fejemben a gondolat, de túl sok minden történt velünk. Addig nem akartam rákérdezni amíg egy viszonylag nyugodtabb szituációba nem kerülünk.

- Semmit se tudsz róla ? Kezdett el kíváncsiskodni Hanji is.

- Bocs, de én is csak nem rég tudtam meg a teljes nevét. Vont vállat Levi. Rokonok vagytok? Intézte a kérdést Mikasa-nak, akit kissé meglepetten ért.

- Amikor a szüleim még éltek azt mondták nekem, hogy az Ackermanokat üldözik a városokban. Az apám részéről vagyok Ackerman, anyai ágról keleti származású vagyok. Ők pedig sehova sem tartoztak. Mindkettőjük családját a harmadik fal szélein elhelyezkedő erdőkbe űzték. Végül egymásra találtak. A valódi okot sosem tudtam meg, hogy miért üldözték az Ackermanokat.

- Érezted már úgy, hogy mintha egy erő hirtelen felébredne benned? Tette fel különös kérdést a kapitány.

- Éreztem már. Válaszolt Mikasa néhány másodpercnyi habozás után.

- Kenny Ackerman is élt át már ilyet. Hirtelen megnő benne az erő, hatalmas mennyiségű felgyülemlő energia árad szét benne és pontosan tudja, hogy mit kell vele tennie. Magyarázta Levi. Hasonló pillanataim nekem is voltak. Halkult el. Összeráncolt homlokkal fordultam felé. A szavai és az gyerekkora alapján megvan arra az esély, hogy akár a rokona lehet Levi-nak az idősebb férfi. Talán az apja? Találgattam magamban. Akárhogy is erre később kell visszatérnünk.

- Koncentráljunk inkább a tervre. Vettem át a szót. Hanji milyen információk voltak a könyvben a kápolnáról?

- Lássuk csak! Csapta fel a könyvet a kontyos hajú s bőszen lapozgatni kezdte.

***

- Ahá ez egy titkos ajtó! Kiáltott fel Hanji miután felgöngyölítettük az ajtót elrejtő szőnyeget. Remélhetőleg minden úgy van odalent, ahogy a könyvben leírták.

- És a kis ajándékunk is beválik, ha már ilyen sokat vesződtünk vele. Zsörtölődött Levi. Mindenki készen áll arra, hogy bemocskolja kezét? A szürke szempár fürkészve nézett végig rajtunk. Semmilyen ellenvetés nem hangzott el, csakis elszánt tekintetek bámultak vissza a kapitányra. Én is így gondoltam. Nyugtázta Levi. Akkor mehet minden a terv szerint. Azzal feltépte az ajtót s kezdetét vette Erenék megmentése.

A kápolna alatt alagút húzódott, ami egy újabb ajtóhoz vezetett. A jelentés alapján az ajtó másik oldalán egy barlangnak kell lennie. Perceken belül megtudjuk rá a választ és azt is, hogy ezúttal vajon ott hagyjuk-e a fogunkat vagy sem.

Levi nemes egyszerűséggel berúgta a faajtót, abszolút nem finomkodott. Majd azon keresztül bejutva gurítottuk be a puskaporos hordókat le lépcsőn. Azután Sasha következett a tüzes nyilával a hordóra célzott s lőtt. A teli találatot hangos robbanás jelezte a szétterjedő füsttel egyetemben. Levi és Mikasa felszálltak, hogy felmérjék a terepet.

- Lőjétek le őket! Rikoltozott az ellenség. 

- Ott vannak!

- Gyerünk a jelzőrakétákat! Szóltam a többieknek s én magam is pisztoly és töltény után kaptam. A jelzőrakétáknak köszönhetően a kapitányék jól eltudtak bújni a katonai rendőrök elől, akiket teljesen lebénított a rengeteg füst.

- Harmincöten vannak! Kiabált hátra Levi. Gyerünk leszedünk mindenkit azonnal! Érkezett a parancs tőle. Az oszlopok mentén bújtak meg.

Kilőve a kampóimat a legközelebbi oszlophoz indultam segíteni neki.

- Vigyázzatok magatokra srácok! Fordítottam hátra a fejemet a vállam felett a Jeanék felé mielőtt még végleg szétszóródtunk volna.

- Úgy lesz!

Hamar utol értem Levi-t, aki Mikasával együtt az ellenség embereit iktatta ki. A barlang, amiben harcoltunk igencsak érdekesnek bizonyult. Normális esetben korom sötétnek kellett volna lennie a barlangban, ennek ellenére olyan volt mintha nappal lett volna ide lent. Sehol a láthatáron nem figyeltem fel fáklyára vagy lámpásra, maga a barlang fala világított. Minden egyes négyzet-centimétere ragyogott a kristályszerű anyagnak. Kizárt, hogy ember által lett ez mind megalkotva. A nőstény óriás megkeményedett bőrére emlékeztettek a falak és oszlopok.

- Nem látom, hogy merre ment! Valahol itt kell lennie! A kiabálás fölöttem visszhangzott. A katonai rendőr tüzetesen vizsgálta a füst felhőt s csak idő kérdése volt, hogy mikor veszi észre a rejtőzködő alakomat. Az marad életben, aki gyorsabban reagál, aki erősebb, aki nem kételkedik. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben lőttem ki a kampómat a kristályoszlopba s kitörve a zöld jelzőfüstből szúrtam bele a férfi hasába a kardommal, eltalálva egy létfontosságú szervét.

- Sajnálom... Suttogtam magam elé miután a férfi a mélybe zuhant miközben meredt tekintettel bámult rám, a gyilkosára. Sosem hittem volna, hogy egyszer arra kényszerülők, hogy embereket kelljen megölnöm.

- Haru, ne maradj le! Levi hangjától megrázkódtam kissé majd összeszedve a gondolataimat szegődtem a nyomába. Mikasa és Levi rohamos tempóban kaszabolta le az embereket, mintha csak fűszálak lettek volna. Mindeközben egyre beljebb és beljebb haladtunk a barlangban.

Levi az előttünk repülő szőke hajú nőre támadt, de még mielőtt elérhette volna egy kiáltás és pisztolylövés térítette el a katonától, aki tovább menekült. Mikasa üldözőbe vette én pedig az újonnan érkezett személyre fordítottam a figyelmemet.

- Hali Levi ! Üdvözölte Kenny a kapitányt. Jó sokáig eljutottatok, de attól tartok, hogy ennél tovább nem engedhetlek ugyanis azzal tönkre tennéd mindazt, amit eddig elértem. Nem mintha lenne időm rád, de úgy tűnik nincs más választásom eljátszadozok veled egy kicsit! Azzal újra töltötte a fegyverét a kalapos egyén s elrugaszkodott az oszloptól.

- Tch. Levi szintén mozgásba lendült s egyenesen rátámadt a hírhedt mészárosra. Közelharcban a kard számított előnynek.

- Huh látom bátor vagy! Morgolódott Kenny miközben kivédte a kapitány csapását.

A sikertelen támadás után Levi eltávolodott Kennytől s az oszlopok között menekült mialatt Kenny lőtt rá. Levi rövidesen eltűnt a füstfelhőben s Kenny elé szabad út nyílt. Azt már nem szűkültek össze a szemeim, amúgy se ártana törleszteni neki futott át az agyamon az ötlet s a férfi után eredtem. Nem kergettem hiú ábrándokat, tudtam, hogy nem leszek képes végezni vele. Ha egyszer az emberiség legerősebb katonájának is számottevő problémát jelentett. Azonban lelassítani még le tudom.

- Nahát még nem untátok meg? Pillantott rám egy vigyor keretében Kenny.

- Csak kiegyenlítem a számlát. Válaszoltam s mindkét kardomat erősebben markoltam meg majd még több gázt kibocsátva rontottam rá Kennyre.

- Haru azonnal állj meg! Levi ordított rám a távolból, de már túl közel voltam ahhoz, hogy megálljak...hülyeség lett volna megfutamodni.

Mindkét pengével egyszerre sújtottam le Kennyre. Az idősebb férfi könnyedén megállította a fegyvereimet egy kézzel. S a másik kezében egy kés pengéje villant fel.

- Azt gondoltad, hogy csak a pisztolyokra támaszkodom? Nevetett fel Kenny meglátva a döbbent arckifejezésemet. A keze nyomban felém indult s a kés a hasamba fúródott volna, ha nem húzom vissza az egyik kardomat s rakom magam elé védelem gyanánt. Kenny kihasználta a megingásomat s belém rúgott, ha már máshogyan nem sikerült megsebesítenie.

Zuhanás közben kilőttem a kampóimat s sikerült a levegőben maradnom...igaz hogy egyensúlyomat vesztve lógtam a csípőmnél fogva, de legalább nem csapódtam a földbe.

- Haru! Levi mellém érkezett aggodalom és düh csöpögött a hangjából, később biztosan le fog szidni ezt már most borítékolhatom.

- Hallgatnod kellett volna a törpére kislány! Közeledett felénk Kenny.

- Meg ne merj mozdulni! figyelmeztetett Levi azzal faképnél hagyott s elcsalta a közelemből Kennyt.

- Nem megmondtam, hogy ne csak előre nézz, amikor üldözöl valakit! Kenny harsány hangja töltötte meg a teret s az egyik oszlopra célzott, amire deszkák voltak erősítve. Lerombolva a kis tákolmányt hullottak lefelé a fadarabok, blokkolva a kapitány látóterületét. Levi meglepődve kapkodta a fejét Kenny után kutatva, miután kikerülte a lehulló törmeléket.

- Itt vagyok hülye gyerek! Kenny fentről támadt s megvágta Levi arcát.

- Tch. Levi elrúgta magát az oszloptól s abba az irányba repült ahonnan jött. Menet közben azonban megfordult s egy olajos zsákot dobott Kenny irányába, aki éppen akkor lőtt. A golyó célt ért s a zsák kilyukadt majd másodpercekkel később lángok csaptak fel. Szóval ezért tűnt el korábban állapítottam meg s a parancsra ellenére közelebb merészkedtem hozzájuk. Levi átvágott a tűzön s kihasználta Kenny döbbenetét, támadt rá. Kenny ugyan megpróbálta visszatartani a késével, de ezúttal Levi győzedelmeskedett s mély sebet ejtett az idősebb férfi hasfalán.

- Te rohadék! Nyögött fel Kenny miközben menekült. Ez nagyon fájt! S a kezét a sebre szorította. Levi nem hagyta annyiban rögtön utána indult, ahogyan én is.

Nem messze Hanji hangját hallottam meg.

- Úgy néz ki mindkét golyódat elsütötted! Te is szeretsz veszélyesen élni?! Hanji a katona felé vette az irányt, aki az egyik oszlop mellett állt meg. A nő nem töltötte meg újra a fegyvereit helyette Hanjit vette célkeresztbe... Csak nem akarja a kampóval eltalálni?! Irányt változtatva siettem visszafelé, azonban nem tudtam időben oda érni. A szőke hajú nő manőverfelszerelésének a kampója Hanji vállába mart bele s a másik katona akkora erővel lendítette meg a karjához erősített pisztolyt, hogy Hanji teste egy kristályoszlopnak csapódott majd lezuhant.

- Hanji! Rémülten értem földet s az eszméletlen nő felé rohantam.

- Mindenki azonnal vonuljon vissza! Újra szerveződünk! Harsogta a szőke hajú nő s a társaival egyetemben szálltak mélyebbre a barlangban. Levi látva Hanji súlyos sérülését megtorpant egy pillanatra. Kenny rálőtt a kapitányra, azonban csak az oszlopot sikerült eltalálnia Levi villám gyorsan kitért.

- Ne állj az utamba te kis törpe! Nyomatékosította magát Kenny s ő is csatlakozott a többi katonához.

- Valaki hozzon egy rongyot vagy akármit, amivel el tudjuk állítani a vérzést! Hadartam a csapat többi tagjának, akik szép sorban érkeztek egymás után.

- Mennyire súlyos? Térdelt le mellém Levi.

- Nem annyira komoly, mint korábban gondoltam, de az esés miatt eszméletlen.

- Majd én ellátom Hanji sant. Férkőzött közelebb Moblit kötszerrel a kezében. Ti addig menjetek tovább.

- Nem. Nem hagyunk magatokra! Rázta meg a fejét Levi. Együtt megyünk tovább.

- Segítek Moblit, add az egyik kötszert! Nyújtottam ki a kezemet a sápadt férfi felé.

Miután bekötöztük Hanji sebét a barlang belseje felé vettük az irányt, amerre a katonai rendőrök mentek. A hosszú alagút végén egy kötelekből szőtt háló állta az utunkat s az ellenség hangját lehetett hallani.

- Minden utat lezártak! Morgolódott Levi s még a fejünk feletti lyukat is eltömítették hálóval. Puskapor sem maradt.

Sárga fény villant fel majd a lezárt terület fényárban kezdett el úszni, olyan vakító volt, hogy muszáj volt elfordulnom.

- Ez..átalakulás. Szólalt meg mellettem a kapitány.

- Eren! Mikasa kétségbeesett hangja csendült fel mögülem. Elkéstünk?! Erent fel fogják falni? Reményvesztett szemekkel fordultam Levi felé s vártam a következő parancsra.

Hirtelen szél támadt fel a barlangba legalábbis ahhoz tudtam hasonlítani a kiáramló forró levegőt, ami a titán átváltozás során keletkezett. Bele kellett kapaszkodnom Levi-ba, hogy egy helyben tudjak maradni.

- Ez a hely...be fog omlani! Intett óvva minket Sasha az oszlopok repedése láttán.

- Kapitány, a lyuk! Kiáltott fel Armin felhívva magára a figyelmet.

- Armin Moblit vigyétek ki innen Hanjit és tűnjetek el innen! Jött a szigorú utasítás a kapitánytól. A többiek utánam jönnek!

A lyukon keresztül Arminék kijutottak a felszínre mi pedig ki kerültük a korábbi akadályként szolgáló hálót és katonákat. Bejutottunk a barlang legmélyére, ami egy nagyterem volt megannyi oszloppal, amiket az éppen átalakuló titán zúzott porrá. Ebben az ütemben hamarosan be fog omlani az egész barlang s maga alá temet minket is.

- Ott van Eren! Mutatott előre Connie. Mikasa elsőként repült előre az említett felé, aki egy sziklaszirthez volt leláncolva, amolyan oltár féleségről lehetett szó. Újabb levegő hullám érkezett az izzó óriás test felől s nemcsak minket sodort el, hanem Historiát is, aki Eren kiszabadításán ügyködött. Akkor aki átváltozik az nem lehet más, mint Rod Reiss. Ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Historia! Eren kiáltása visszhangzott. Mivel Mikasa ért elsőként oda a két elrabolt személyhez így ő volt az, aki elkapta Historiát mielőtt még a falnak csapódott volna. Másodpercekkel később mi is földet értünk s a fiúk azonnal Erenhez szökkentek.

- Add a kulcsokat! nyújtotta ki Levi a kezét Historia felé.

- Srácok...kapitány! Nézett körbe rajtunk meglepetten Eren. Jean a jobb karját kapta el míg Levi a balt s igyekezte kinyitni a zárt. Connie pedig Eren lábaihoz kúszott.

- Connie! Passzolta le a kulcsokat Levi.

- Hagyjatok itt és meneküljetek! Rázta meg a fejét Eren. A homlokán egy hosszú vágás éktelenkedett s vér borította be az arcát. Mégis mi franc történhetett eddig? Siessetek már!

- Fogd már be te nyápic! Torkolta le Jean. Az óriáson kívül még ott vannak a katonák is!

- Megvannak a lábai! Connie tovább adta a kulcscsomót Jeannak.

- Szerintem ez a titán nagyobb, mint a kolosszális! Sasha szemei mindvégig az átalakult titánra tapadtak.

- Ahogy elnézem kétszer akkora lehet! Méregettem én is a szörnyeteget, azonban nehéz volt megállapítani pontosan. Egy valami azért mégis biztos volt mégpedig az, hogy ez a barlang igencsak szűkös a számára.

- Levi, vigyázzatok a mennyezet! Kiabáltam előre felé. A titán egyre csak ki akart törni s ennek következtében a barlang nem bírta a nyomást.

- Vissza gyerünk! Ha Levi-ék egy másodperccel is tovább vártak volna agyon ütötte volna őket a lezuhanó kristálydarabok. Mindannyian a falhoz tömörültünk, az oltár teljesen elpusztult s a hozzá vezető lépcső is megrongálódott. Nem volt hova menekülnünk. Ha az óriás egészen áttöri a mennyezetet akkor nekünk végünk van.

- Bocs srácok! Szólalt meg Eren sírástól elcsukló hangon s a fal mentén csúszott le a földre. Hasznavehetetlen vagyok...sosem voltam az emberiség reménye! Sűrű könnyek záporoztak végig az arcán a vérével keveredve. Fogalmam sincs, hogy min ment keresztül az elmúlt néhány napban, de bármi is volt az ketté törte az önbizalmát. Eren mindig bizakodó volt most pedig feladta a harcot. Kék íriszeim ismét a titán magasló alakjára vetültek s a kezem Levi karjába markolt bele. Egy röpke pillanat erejéig találkozott a tekintetünk s ki tudta olvasni belőle a félelmet.

- Istenem! Horkant fel gúnyosan Jean. Azt hiszed valami tragikus hős vagy? Mikor volt az egyáltalán, amikor valamit csak a saját erődből értél el?

- Micsoda nyápic vagy! Szállt be Connie is. Voltunk már ennél rosszabb helyzetben is. De azért ezen sem lesz egyszerű túljutni!

- Én viszem Erent! Vágott közbe Mikasa.

- Nem finomkodhatunk szóval majd erősen kell kapaszkodnod! Intézte szavait Jean Historia-nak.

- Felesleges innen úgysem tudunk elmenekülni! Ellenkezett továbbra is Eren.

- Akkor ne csináljunk semmit és várjuk, hogy elégjünk vagy halálra nyomjanak minket a sziklák? Vonta fel a szemöldökét Historia. Csak azért mert az emberiség ellenségei vagyunk?

- Tudod, hogy utálom ezt tenni...Kezdett bele Levi. De neked kell döntened Eren!

- Bízunk benned Eren! Bólintottam felé bátorítóan.   

- Most az egyszer hagyjatok rám mindent! Vándorolt körbe Eren könnyektől eltorzuló tekintete s felkapott valamit a földről majd Rod Reiss felé rohanva ugrott le a mélybe. 

- Eren! Mikasa kinyújtott kézzel nyúlt utána a levegőbe s vissza kellett fognia magát, hogy ne iramodjon a barátja után. 

Fénycsóva jelent meg a fiú teste körül s rövidesen köré fonódtak a titán csontok és izmok. Ezúttal viszont nem állt meg ennyiben a folyamat. Eren teste kristályt bocsátott ki, éppen olyat mint amilyenből a barlang építve lett. 

- Mi..a..fene? Nyíltak tágra a szemeim s a fiatalok is döbbenten követték figyelemmel az eseményeket. 

- Mindenki befelé Eren alá! Indult meg elsőként Levi miközben maga után húzott. 

A körülöttünk lévő oszlopok nem bírták tovább elviselni a nyomást, egymás után morzsolódtak el s a mennyezet is beomlott, ahogy Rod Reiss felemelkedett. Eren képessége védett meg minket attól, hogy élve eltemessen minket a rengeteg törmelék. A kristály burok elég stabilnak bizonyult. Óvatosan emeltem fel a fejemet Levi mellkasáról miután abba maradt a morajlás. 

- Senkinek nem esett baja? Állt fel a kapitány majd ide-oda cikázott rajtunk a tekintete. 

- Nem. Válaszoltunk egyszerre s szintén felkászálódtunk a talajról. 

- Jól eltemetett minket az a bestia...Vakarta a fejét Connie. Valóban úgy tűnt, hogy nincs kiút első ránézésre.   

- Sasha, Connie nézzetek szét hátha valahol maradt egy lyuk, amin keresztül kijuthatunk! 

- Igenis! S a duó már a levegőben szárnyalt. 

- Eren! Mikasa felszökkent a megkeményedett óriáshoz, pontosabban a nyakszirtjéhez. Jobban megnézve Eren titánját annyira jól sikerült a megkeményedése, hogy Eren nem tudott kilépni az óriás testből. 

- Jean segíts neki! Utasította a kapitány a fiút. Nagy nehezen, de sikerült kiszabadítaniuk Erent a páncéljából. 

- Eren hallasz minket? Integettem az arca előtt a kábult állapotban lévő fiúnak. 

- Ez aztán nevezhető keményedésnek! Fordult körbe Levi majd tekintete Erenen állapodott meg, aki időközben felült. Azután sem tűnt el a titán formája, hogy kivágtunk belőle. Elég lenyűgöző. 

- Az az üvegcse...Motyogott maga elé Eren. Ez az! Emelte fel hirtelen a fejét. Az átváltozásom előtt felkaptam azt az üveget, ami kiesett Rod Reiss táskájából korábban és megittam a tartalmát. Páncél felirat állt rajta. 

- Vagy úgy. Lépett közelebb felé Levi. Korábban abszolút nem ment a megkeményedés, most meg megmentettél minket vele. Egy szempillantás alatt hoztad létre mindezt...habár a kivitelezés pocsék, de biztos vagyok benne, hogy a falak is így jöttek létre. Más szóval most már képesek leszünk befoltozni a Mária falon tátongó lyukat. Rengeteg társunk adta az életét a harcok során, de végre bebizonyosodik, hogy nem volt értelmetlen a haláluk. 

- Elég rögös volt az idáig vezető út, de nézd mennyi mindent értünk el! Mosolyogtam biztatóan a mellettem ülő fiúra. Végre kezdetét veheti a Mária fal visszafoglalása. Évek óta erre a pillanatra várt az emberiség, hogy felcsillanjon a remény. 

- Kapitány! Találtunk kijáratot! Integetett vadul Sasha miközben leereszkedett hozzánk. 

- Arminék is jól vannak a felszínen találkoztunk velük! Jelentett Connie. 

- Szép munka! Bólintott elismerően Levi. 

- Eren! Sasha megkönnyebbülten szökdelt felénk meglátva Erent, akin egy karcolás sem volt. 

- Jól vagy? Szaladt a lány nyomában Connie. 

- Áh úgy örülök neki, hogy mindenki épségben van. Térdelt le a földre Sasha a barna hajú fiú elé s még a homlokát is a talajhoz érintette. De amikor a földön ülve bőgtél, mint egy kisbaba azt hittem, hogy nekünk befellegzett. Folytatta a túlontúl őszinte szavait Sasha. Tökre azt gondoltam, hogy szedd már össze magadat és nyávogj már, mint egy taknyos kölyök. 

- Oi Sasha... Próbálta csitítani Connie a barátját, aki igencsak meglepett pillantásokat kapott tőlünk. Habár hazudnék, ha azt mondanám, hogy az én fejemben nem fordult meg hasonló gondolat. 

- Nyugalom srácok, most már minden rendben. Simítottam végig Sasha copfján nyugtatás képen. 

- Induljunk! A nagy seggű titán után megyünk! Ignorált minket Levi. 

Armin és Moblit segített fel minket a felszínre, ahol borzasztó látvány tárult elénk. Rod Reiss a földön kúszva indult felfedezni a környéket az újdonsült formájában. A titánja testfelépítése aránytalannak bizonyult, a törzse sokkal de sokkal nagyobbra sikeredett mint a végtagjai így nem volt más választása, mint a karjaival és lábaival tolni magát a földfelszínen miközben mély vájatot hagyott maga után s tetemes mennyiségű gőz távozott a testéből. 

- Készítsétek a lovakat és a szekeret! Adta ki az új utasítást Levi. 

**** 

Feszült csend telepedett ránk egyedül csak Hanji nyöszörgése törte meg néha-néha. Halvány lila gőzöm sem volt arról, hogyan állítjuk majd meg a gigantikus óriást, mielőtt még végig tarolna a falakon. Ismét kutyaszorítóba kerültünk, épen csak megmenekültünk egy kockázatos helyzetből és tessék itt a következő.  

- Hé azok ott nem felderítők?! Mondta Jean s az úton lévő lovasok felé bökött a fejével. 

- Biztos Erwinék lesznek azok. Helyeselt Levi. S csakugyan igazuk lett. Néhány percen belül beértük a lovaikkal poroszkáló bajtársainkat s tájékoztattak minket a parancsnok hollétéről. 

- Erwin parancsok! Levi osztag az! Vágtatott előre az egyik katona. Náluk van Eren és Historia! Sikerrel járt a küldetésük. 

- Erwin! Szólította meg a kapitány a feljebbvalóját, aki nyomban felénk irányította szürke lovát. 

- Mindenki jól van? Fékezett le a parancsnok a szekér mellett. 

- Hanji az egyetlen sérültünk! Válaszolt Levi s Hanji gyengén integetett az épp karjával Erwin felé. 

- Úgy látszik nem olyan komoly. Fújta ki a levegőt Erwin. Szép munkát végeztetek! 

- Túl sok lenne a jelentenivalóm, de most...

- Mi ez a titán? Vágott a kapitány szavába Erwin. 

- Rod Reiss. Felelt Levi s Erwin elképedt egy pillanat erejéig. Védelmére szóljon, hogy még mi sem tudtuk pontosan, hogyan lett belőle titán. Azt hiszem neked kell döntened, parancsnok. 

- Mindegy egyelőre, mert nincs időnk csevegni. Szólalt meg Erwin kis szünet után. Visszamegyünk a Sheena falhoz.   

- És a nagy seggűt csak hagyjuk szabadon kúszni? Egészen a falig? Emelte fel szemöldökét Levi. 

- Csak Orvud körzetig. Fordult hátra Erwin. Nagyon úgy fest, hogy oda tart. Azzal indulásra késztette a lovát. 

***

- Akkor foglaljuk össze az egészet! Sóhajtott fel Hanji. Rod Reiss az alapító titán erejét akarta, ami jelenleg Eren birtokában van. Mivel a Reiss családon kívül senki sem tudja kihasználni a képesség valódi erejét. Viszont ha meg egy Reiss birtokolja ezt az erőt, akkor az adott személy az első király befolyása alá kerül és végül nem fogja felszabadítani az embereket a titánok uralma alól. Heh hát nem érdekes ez az egész? Nevetett fel keserűen Hanji. Szóval az első király szerint, ilyen a valódi béke?! 

- Ezzel szívesen vitatkoznék. Jegyeztem meg halkan a szekér mellett lovagolva. 

- Érdekes nézőpont az egyszer biztos. 

- De még van egy lehetőségünk...ha az a titán felfal, akkor Rod Reiss visszaváltozik emberré és az alapító titán ereje visszatérhet. Elmélkedett Eren. 

- Nem teheted...Ellenkezett Mikasa. 

- Ami azt illeti, ha sikerülne elfogni Rod Reisst és visszafordítani emberi alakba majd megszüntetni a király által okozott agymosást akkor azzal utat törnénk az emberiségnek a teljes túlélés felé. Állt elő hajmeresztő tervvel Levi. Eren azt állítod, hogy ennek érdekében képes lennél eldobni az életedet? 

- Igen. Hangzott a határozott válasz, amit nyomasztó csend követett. 

- Megfeledkeztek még egy lehetőségről. Szólalt fel Historia. Először is ez a terv tele van bizonytalan pontokkal például nem tudhatjuk, hogy Rod Reiss állapota valóban visszafordítható-e. Hiába próbálnánk meg az irányításunk alatt tartani, ha egyszer képes módosítani az emberek emlékeit. Akkor minden erőfeszítésünk megy a levesbe. Túl sok olyan tényező van, ami befolyásolhatja a végeredményt. Keveset tudunk a titánokról. Érvelt Historia Eren élete mellett. 

- Pontosan! Bólintott a barátja mondanivalójára Armin. Semmi sem garantálja, hogy sikeres lesz az átváltozás. 

- Másrészt meg eddig a békepártiak oldalán volt az alapító titán ereje, de ők inkább voltak kártékonyak mintsem segítség az emberiség számára. Nem véletlen lopták el tőlük ezt az erőt. Fordult Historia Eren felé. Az apád okkal lopta el a képességet, hogy mindenkit megmentsen az első király akarata elől. Felfalta a nővéremet ellopva így az alapító titán erejét és megölte az összes Reiss gyermeket, azért mert nem volt más választása. 

- Az apám... Suttogta maga elé Eren s a szemei elkerekedtek miközben realizálódott benne, hogy az édesapja csak jót akart. 

- Így igaz. Yeager doktor nem tett volna ilyesmit ok nélkül. Öntötte Armin továbbra is a lelket a barátjába. 

- Reiss vér ide vagy oda anélkül is megmenthetjük az emberiséget. Bólogatott egyetértően Mikasa. Az apád nem véletlenül neked adta oda a pince kulcsát. 

- Milyen pince? Nézett körbe értetlenül Sasha. 

- Ahol a titok rejlik a titánokkal kapcsolatban. Emlékeztettem a szórakozott lányt. 

- Oh hogy az fontos? Nevetett fel kínjában a lesajnáló pillantások láttán. 

- Végre kiderült, hogyan javíthatnánk meg a falat. Szerintem csak egy lehetőségünk van. Tette le a voksát Eren életben hagyása mellett Jean is. 

- Ez kissé megkönnyítené az életünket. Morgolódott Levi. 

- Nekem is tetszik ez a fajta lehetőség, ha jelent valamit a véleményem. Csatlakozott vissza Hanji a beszélgetéshez. De biztos vagy benne Historia? Puhatolózott a kontyos hajú. Ez akkor azt jelenti, hogy az apád ilyen formában fog maradni, viszont egy ekkora titánt lehetetlenség kordában tartani...más szavakkal kénytelenek leszünk megölni. 

- Eren, sajnálom. Sütötte le a tekintetét Historia. A kápolna alatt megfordult a fejemben, hogy megeszlek és átveszem tőled az erőt. De nem azért, hogy segítsek az emberiségnek, hanem, hogy eleget tegyek az apám kérésének. Meg akartam felelni neki. Bűnbánó tekintet fúródott bele Eren meglepődött szemeibe. Most azonban ideje lesz elbúcsúznom tőle! Szorította ökölbe a kezét Historia.