848 Október

Levi kapitánynak köszönhetően sokat fejlődött a technikám a manőver felszereléssel kapcsolatban, az álló képességem is észrevehetően megnövekedett úgy látszik, hogy mégis csak kifizetődött az a rengeteg edzés. Az udvaron most is nagy volt a sürgés forgás, lázasan készülődtünk a következő felderítő útra. Ellentétben az előzővel most csak egy kisebb egység tervezett útnak indulni, ami négy csapatból tevődött össze. Miután felnyergeltem a lovamat és magamra erősítettem a felszerelésemet ki lovagoltam az istállóból. Idegességemben óceán kék szemeimet mereven a füves földre szegtem, nem mertem oldalra tekintgetni anélkül is tudtam, hogy a legtöbb katona rólam sutyorog. Az igazat megvallva megértettem a negatív hozzáállásukat, mások csak álmodni tudtak erről a pozícióról, amit én most birtokolok. Nálam sokkal tapasztaltabb és képzettebb katonák küzdöttek meg már számtalan titánnal és mégsem ők lettek kiválasztva. Szörnyen éreztem magamat hiába fejlődtem az elmúlt néhány hétben, továbbra sem hittem magamban eléggé. Mi lesz, ha cserben hagyom a csapatot, ha a kapitánynak csalódnia kell bennem?

- Haru minden rendben? Rántott vissza a valóságba Petra barátságos hangja.

- Huh igen persze. Formáltam ajkaimmal hamis mosolyt eltemetve a gyanút azzal kapcsolatban, hogy belül szinte felemésztett a kétségbeesés. A csapatom minden tagja egy helyen tartózkodott kivéve Levit, biztosan még a többi csapatvezetővel beszélnek meg valamit gondoltam miközben szemeimmel a környéket pásztáztam hátha megpillantom az alacsony morcos férfit. Cselekedetemet hamar megbántam, amikor is szemkontaktust létesítettem az előttünk elhaladó egykori csapattársaimmal.

- Biztosan azért került be az elitek közé, mert az apja elintézte. Az utolsó küldetés után jött el ide, és többen is látták, hogy Levi kapitánnyal beszélt! Karattyolt Tristan egyik kis csatlósa. Ami Tristant illeti most vehetett újra részt az edzéseken, eddig bezárva tartották a fogdába parancs megszegés miatt. A többiek szintén ültek jó néhány napot azonban a tejföl szőke hajú kapta a legsúlyosabb büntetést, mivel ő volt felelős a csapatért.

- Úgyis a leggyengébbek morzsolódnak fel először. Célzott rám a mogorva rókaképű férfi majd gyilkos tekintettel a szemében tovább haladt az edző pálya felé. 

Rázd le magadról, ne foglalkozz velük gondoltam fog csikorogtatva leszegett fejjel, hogy ne lássa senki se, ha elsírnám magamat a bántó szavaktól. Muszáj erősnek lennem magamért, nem láthatják, hogy milyen gyenge is vagyok valójában. A torkom égett a vissza fojtott sírástól még ezüst hajtincseim se tudták takarni az arcomat, a felfedező út miatt copfba fogtam hosszú tincseimet, hogy ne akadályozzanak. 

- Mindenki megvan? Ügetett a kis csoport elé Levi kapitány. 

- Igen. Válaszolt rögtön Petra felettesének.  

*****

Az úti célunk egy kisebb hegység volt, Shiganshina irányába. Levi röviden ismertette a tervet indulás előtt, amit a négy csapatvezető beszélt meg. Hange Zoe kutatásai szerint a titánok elkerülik a magas helyeket, legalábbis az igazán magas óriások, ezért egy kisebb állomást akar létre hozni a Felderítőegység Trost és Shiganshina között félúton, ami egyszerre szolgálhat búvóhelyként az emberevők ellen és fegyverraktárként. Hange szerint maximum kisebb titánok ólálkodhatnak a hegységben, 3-4 méteresek. Levi kapitány elmondása alapján a mostani feladtunk az, hogy feltérképezzük a lehető legalaposabban a hegységet és megfelelő helyet találjunk a tervben levő állomásnak.  

Az út háromnegyede egész jól telt, leszámítva a néha-néha felbukkanó emberevő lényeket, akik megkörnyékeztek minket, de mivel a legjobb képességű katonák lettek össze válogatva így halál eset nélkül tettük meg eddig a hosszú utat. 

- Úgy néz ki hamarosan esni fog! Szólalt meg morgó hangnemben a mellettem vágtázó Eld. A kijelentésre óceán kék szemeimet az égre emeltem, s csakugyan lógott a lába az esőnek sőt inkább egy viharnak, a felhők sötét szürke színe alapján. Nem lesz ez így jó. Csóválta a fejét a szőke hajú férfi. Elnézve a többieken mindenki arca lesápadt egy kicsit, kivéve Leviét neki csak a lobogó sötét zöld köpenyét láttam ugyanis én voltam középen a csapatból. Köztudott volt a katonák körében, hogy a legveszélyesebb szituáció az esőben való utazás főleg, ha az orrodig se látsz el. Ilyen időben szinte lehetetlen kiszúrni a titánokat, minden a gyorsaságon múlik csak. 

- Nagyon úgy néz ki, hogy perceken belül elér minket a vihar. Fordult hátra a kapitány s mondandóját az ég morajlása kísérte. Nem vagyunk már messze a hegy lábától, de nem érünk oda időben, ha lecsap a vihar hármas csoportokba szerveződünk! Petra, Günther és Eld ti lesztek egy csoport. Haru és Oluo pedig velem lesznek! Adta ki az utasítást a fekete hajú férfi mi pedig egyszerre jeleztük, hogy megértettük. 

Valóban úgy lett, ahogyan Levi kapitány előre megjósolta, az orromig se láttam a sűrűn hulló esőcseppektől még a kapucnimnak is alig vettem hasznát. A hangos mennydörgésektől az óriások lépteit se lehetett hallani, két érzékemre teljesen vak lettem. A szemeimet igyekeztem minél jobban nyitva tartani s fejemet is egyfolytában forgattam a gonosz lények esetleges feltűnése miatt. Egyedül az a tény nyugtatott meg valamennyire, hogy a kapitány előttem lovagolt. Mellette nem eshet különösebb bajom, azonban azt is tudomásul kell vennem, hogy nem támaszkodhatok rá minden helyzetben. Rettentően feszült volt a légkör közöttünk, valószínűleg minden csapatnál az volt, nem tudtam megállapítani hiszen a kapitányon és Oluon kívül senkit sem láttam. Újabb villám jelent meg a grafit szürke égbolton megvilágítva egy pillanatra az előttünk levő területet, majd rövidesen hatalmas dörgés rázta meg a környéket, ám nem ez volt a legfélelmetesebb a szerencsétlen helyzetünkben, hanem a két mászkáló titán nem olyan sokkal előttünk. 

- Kitérünk balra! Kiáltott Levi, mi pedig követtük a parancsot a meglepően erős vonásokkal rendelkező csapattársammal, Oluo arca meglehetősen öregnek tűnt annak ellenére, hogy egyidősek lehettünk. Az eső fátyolból egyszer csak megjelent az egyik óriás, nem volt kifejezetten nagy, talán 6 méter körüli. Rövidesen követte a társa is és üldözőbe vettek minket. 

- Oluo, öljétek meg a kisebb titánt Haruval! Én addig kiiktatom a másikat! Szólalt meg a kapitány ismételten, majd irányt változtatott. 

- Te tereld el a figyelmét, én majd végzek vele! Mondta a világos barna hajú férfi s szintén irányt változtatott nagy ívben. 

- Rendben. Válaszoltam, de több mint valószínűleg már nem hallotta. A zöld köpenyes katona egy pocsolyán gázolt át, amikor a lova elülső jobb lába kibicsaklott s a földre kényszerült gazdájával együtt. A víz elfeddte, hogy valójában milyen mély is az a gödör, amin keresztül akart menni a csapattársam. 

- Oluo! Kiáltottam fel ijedtemben s további tétovázás nélkül fordultam vissza a nyakkendős férfi irányába, előbb kell oda érnem, mint az emberevő óriásnak. Messziről úgy tűnt, hogy nem képes felállni jelenleg így nekem kell megölni a titánt különben, mindkettőnket felfal. Sebes iramban vágtattam el a földön fekvő mellet s a legközelebbi fára céloztam kampóimmal. Iszonyatosan rossz volt zuhogó esőben repülni, résnyire szűkült szemekkel kellett bemérnem a magas lény gyenge pontját. Miután az megtörtént újból célozni készültem, csakhogy a titán felém kezdett el jönni és így elvesztettem a nyakszirtjét. Másik fáról kell támadnom gondoltam s kilőttem magamat a következő fára. A titán engem ugyan nem kapott el, de a kezével leszakította a bal oldalamon levő penge tartó dobozomat, amikor utánam nyúlt. Egyensúlyomat veszte zuhantam lefelé s a beakadt kampóknak köszönhettem, hogy nem csapódtam a földbe. A robusztus szörnyeteg ismételten támadásba lendült, azonban hirtelen megtorpant, tarkójából vér fröcsögött s pengék villanásait véltem felfedezni. Levi volt a megmentőm ezúttal is, rajta kívül senki sem ilyen gyors. Az óriás pillanatokon belül térdre rogyott s nyomban gőzölögni kezdett. 

- Egyben vagy? Kiáltott felém a kapitányom. 

- Igen. Válaszoltam s leereszkedtem a fáról, ami igencsak nehéz mutatványnak bizonyult annak fejében, hogy hiányzott az egyik gázpalackom, hiszen a leszakított dobozra volt erősítve. 

- Akár el is dobhatod a felszerelésedet, nem jó semmire! Jött közelebb hozzám a szürkés szemű s az oldalamon levő tartó pántra mutatott, az is megsérült. 

- De..Kezdtem bele, azonban Levi közbe vágott. 

- Csak súlyfelesleg, a megmaradt csövön is csak szivárog kifele a gáz. Mutatott ismét a manőver felszerelésem következő hibájára. 

- De akkor mi lesz velem? Hebegtem a kérdést. 

- Menedéket kell keresnünk! Oluot is el kell valószínűleg látni. Ráncolta erősen homlokát a feletessem.