Úgy lett, ahogy sejtettem. Itt vagyok két idol társaságában és énekelünk.

Igazából annyi a rossz hogy Chan nem is keres. Talán megunt ilyen gyorsan? Ennyire kevés vagyok neki?

Ám most kisebb gondom is nagyobb ennél, hisz ma fel kell lépnem velük a színpadon. Nagyon izgulok.
Hiába gyakoroltunk rengeteget, mégis kevésnek érzem magam.

Már csak fél kínzó óra maradt. Már csak annyi kell hogy leégessem magam.

...

Eljött az idő. Szépen fel sétáltunk a színpadra, sötét volt így óvatosnak kellett legyek.

Nemsokára felgyultak a fények és elindult a zene.

Amint az én részem következett nagyon izgultam de végül sikerült ki énekelni amit kellett.

A dal végén pedig hatalmas taps vihar keletkezett. Le sétáltunk a színpadról és én már mentem volna az öltözőbe de találkoztam Channal és a meglepődött de büszke arcával.

- Úristen Minie csodálatos voltál. -ölelt magához amit én egyből viszonoztam. - Nem is tudtam hogy tudsz énekelni...

- Én se tudtam.. De Chan.. Miért nem válaszoltál nekem? -amint ezt kérdeztem elengedett és a szemembe nézett.

- Óvni akarlak. Hogy nyugodt életed lehessen de most már túl vagyunk ezen a dolgon ugyanis vége. Mostmár több időm lesz. És ne haragudj rám... -ölelt újra magához.

Én nem tudok rá haragudni. Nincs ehhez szívem.
De nem is lesz soha, már azt is tudom.

Miután megbeszéltük a dolgot ő is színpadra ment és egy nyálcsorgató előadásban vett részt.
Ezután haza mentünk, vagyis én hozzájuk de ez most nem lényeg.

Náluk aludtam aznap este. Ez volt eddigi legjobb éjszakám.

Legalábbis ekkor még azt hittem ez lesz a legjobb.

Annyeong!

Ez most kissé rövidebb lett de ez azért mert a következő részben jobb dolgok lesznek.

Ám tudnotok kell, nemsokára tényleg le zárom a könyvet.

Na puszi ☺☺