Végre otthon, ahol talán nyugiban tölthetem a nap további részét.

Természetesen a bejárati ajtónál levettem a cipőmet ahogyan azt kell, így mostmár csak a kabát maradt hátra.

Levéve azt a fogasra akasztottam, majd sietős léptekkel haladtam szobám felé. Szerencsére zavartalanul oda is értem.

Átvettem a ruháim valami tényleg kényelmesre és már mentem is le a mosó konyhába. Ott beraktam az újonnan vett ruhákat... És igen tudok mosni...és végig ott maradtam. Szerencsére még meg is szárította így egyből össze hajtottam és szaladtam is vissza a saját komfortos kis szobámba.

Most kivételesen áldottam az eget, hogy gazdag vagyok. Különben nem tudtam volna ennyi mindent venni... Főleg nem ilyen dolgokból.

Az amiket vettem egyenlőre titok mindenki számára.

Este végre közösen meg vacsoráztunk, ahol szóba kerültek a pár kapcsolatok. Én majdnem sírtam, de sikerült vissza tartani. Amint befejeztük a Jennie által készített vacsorát én máris eltűntem mindenki szeme elől.

Ágyamba dőltem majd végre kiadtam magamból a sírást, nem is emlékszem mikor, de elaludtam.

Igazából nem lenne fontos felkelni, hisz utolsó hét az iskolában, dehát ki vagyok én hogy ellen mondjak anyámnak?

Kikelve a puha ágyból mentem elintézni a reggeli rutinom, majd már felöltözve indultam a jól megszokott helyre, a buszmegállóba. Odaérve meglepetten néztem, nem láttam itt se Hant, se Lixet se pedig Iniet. Gondoltam felhívom őket vagy írok nekik, de otthon hagytam a telefonom. Ügyes vagyok.

A busz nemsokára -kb fel órás késéssel- megérkezett, tudtam már nem érek be időbe. De akkor amikor megkérdeztem a mellettem ülő nénit mennyi az idő és erre ő azt mondta, lassan 8, mondanom se kell hogy kihagyott egy ütemet a szívem. A megfelelő megállónál leszállva rohantam az iskola felé. De egy váratlan dolog ért, neki mentem valakinek így elestem és ő is. Félve emeltem fel a tekintetem, de amint megláttam ki van előttem inkább csak kussba voltam. Szerelmem löktem fel...

- Megint te? Ráadásul figyelmetlen is vagy! Szégyelld el magad! -mondta.

- Bocsánat... -ennyit tudtam csak kimondani hisz a suli csengő közbe vágott.
Felpattanva még egyszer bocsánatot kértem és már rohantam is az épület irányába.

Teljes mértékben igaza van...megint én pazaroltam el az idejét. Ja és ráadásul fel se segítettem, mondjuk nem mintha elfogadta volna a segítségem.

2 perc alatt oda is értem, természetesen késtem. Mint kiderült lemaradtam egy 0.-ról, na szép. Apa ki fog nyírni aztán anya fog eltemetni. Milyen jó kis program lesz.

Haladtam a folyosón és vagy húsz tanár nézett rám szúrós szemmel, amiért késtem.

De a termem előtt megtorpantam. Félve lenyomtam a kilincset majd beléptem a többiek látókörébe.

- Elnézést a késésért... -hajtottam le a fejem.

- Seungmin nemcsak, hogy elkéstél, de még a 0.-ra se jössz be. Mondd csak miért vagy ilyen? Mindig is időben itt szoktál lenni. -a férfinek igaza van.

- Én elaludtam tanár úr...sajnálom. -mondtam ki nehezen. Eszembe jutott a tegnapi párbeszéd, már ha mondható annak.

- Kénytelen vagyok büntetést adni, bár nem akarok, de kivételezni se fogok. -amint ezt kimondta rá emeltem tekintetem- Ma a könyvtárban fogsz segíteni az új könyvtáros néninek, ugyis te vagy a legtöbbet ott. -kicsit megkönnyebbülést okozott ez a büntetés.

Ezután bolintottam, majd a helyemre ültem. Később a tanár újból beszélni kezdett.

Az óra úgymond hamar véget ért, úgy ahogy a többi is. Ebéd szünetben lassan mentem a barátaimhoz, akik már nagyban jókedvűen ebédeltek.

- Áh Min, gyere. -kiáltott nekem Han, egy pár gyerek szúrósan nézett rá de őt ez nem érdekelte.

- Jó reggelt. -köszöntem majd leültem. - Milyen a kaja? -kérdeztem majd a kezembe vettem a pálcikák.

- Oh egész finom. De tényleg. -mondta a kissé válogatós Inie, ha már ő azt mondja finom akkor szerintem az.

- Nem is jó annyira, de azért ehető. -tette hozzá Felix.

- Jajj Lix csak te nem vagy még mindig hozzászokva a koreai kajákhoz. -kuncogott Han, végülis igaza lehet.

Oh igen, Felix ausztrál származású és nem koreai. Körübelül 6. második félévében érkezett az osztályba, mármint Han osztályába. Inie és én vagyunk a fiatalabbak, míg Han és Lix csak egy nap különbséggel születtek.
Na de visszatérve a kajára, megkóstoltam és tényleg nagyon finom. Bár általában az, hisz jó szakácsok dolgoznak itt és nem valami random konyhás néni, aki még főzni se tud.

Az ebéd elfogyasztása után beültem az utolsó órára, ami történelem volt. Pekkemre pont dolgozatot írtunk, valamennyit tudtam, de nem annyit amennyit szoktam.

Amint véget ért az óra el köszöntem a barátaimtól, hisz nem mennek kell a könyvtárba. Ők felajánlották, megvárják míg végzek de inkább elutasítottam.

Így most egyedül haladok a szinte már teljesen kihalt iskolai folyosón a könyvtár felé.

Annyeong!

Elhoztam a 3.részt is, hogy tetszik?
Komolyan mondom egész jó lett. Csak egy álom kellett ahhoz hogy normálisan írni tudjak valamit? 😅😅
Mindegy nem akarok nagyképű lenni mert pont én nem vagyok az.
Mindenkinek további szép napot és jó olvasást.

Na puszi ☺☺