Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

ELEVEN

A kapu alatt állok, rengeteg diák megy be mellettem bámulva ki is vagyok.

Végre erőt vettem magamon és sétálok az úticél irányába. A 2.emeleten van a terem, szóval bőven van milyen utat megtegyek. Fel érve megálltam az ajtó előtt és lassan lenyomva a kilincset léptem át a küszöböt. Aki bent volt egyenest rám nézett.

- Ez ki? -kérdezte Mina, a legnépszerűbb lány az osztályban.

- Nemtudom. -válaszolt rá Rose.

- Hogy hívnak? -kérdezte meg Jeongin. Csóri, ha tudná ki vagyok.

- Kim MinSeo vagyok, új osztálytárs. Sziasztok. -hajoltam meg a mkndatom végén.

- Áh végre új lány. -jött ide és ragadta meg a karom, majd magával húzott a padjához Mina. - Tök szép vagy, üdv a körben. -kuncogott.

Nemsokára itt beszélgettem a lányokkal egészen addig amíg meg nem érkezett Han és Felix a terembe, meglátogassák Iniet.

- Min nincsen? -hallottam a kérdést amit Inienek tettek fel.

- Nem, nincsen. -hallottam a választ is, majd figyelmem újból a lányoknak szenteltem.

Nemsokára azonban be csengettek és a tanár lépett be. Elkezdődött az óra és be kellett mutatkozzak, természetesen Han és Lix mentek a saját órájukra, így hozzám nem igazán beszéltek.

Ez az óránk angol volt, a gyengeségem. Sose tudtam normálisan megtanulni egy szerkezetet összerakni.

Egész végig vak homály, semmit se tudtam, najó azért igen, de nem sokat. Ahogy megszólalt a csengő mindenki kisebb csoportokba szegült. A fiúk és a lányok is külön, ám volt kivétel is.

Nemsokára újból bejött Han és Lix, ám most nem volt ekkora szerencsém.

- Hey, Te! Mióta jársz te ide? -kérdezte a szeplős barátom ezzel mindenki rá majd rám nézett.

- Jajj hogy ide jár? Ez még jobb. -gonoszodott el Hanie tekintete.
Ám nem hagytam ennyiben.

- Na ide figyelj Han Jisung és Lee Felix, ti engem nem szivattok, tudom hol laktok. -erre a reakciók meglepődöttek voltak.

- Hogy érted hogy tudod? -kérdezte az egyik lány.

- Nemtudom, mindig ezt mondom ha ilyesmiről van szó. -próbáltam menteni.

- Én is ezt szoktam mondani. -mondta nevetve Rose, majd mindenki csatlakozott hozzá, együtt nevettünk.
Vagyis nevettek, mivel én nem.

Nem sokat voltak itt, ugyanis 10 perces ez a szünet, úgymint majdnem mindegyik. Így újból a dolgukra mentek én meg a matek órára koncentráltam.

Annyeong!

Egy unalmas rész, de legalább elhoztam. Ennek a résznek is fontos szerepe van a történet szempontjából.
Deezert itt hagyom nektek ezt a képet:

Remélem azért tetszett a rész.
De most köszönök, na puszi☺☺

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro