A ház időközben teljesen üres lett. Anya és Apa is elmentek dolgozni, Kathy pedig suliban van. Az pedig fel sem tűnt, hogy egy egész napot töltöttem lenn. Unottan nyitom ki az ajtó, de nem számítok Ben furcsa arckifejezésére.

- Miért nem jöttél suliba? – lép be. Valószínűleg, úgy gondolja, hogy a szüleim tudta nélkül lógok a suliból.

- Neked is szia, Ben – morgom és becsukom mögötte az ajtót. – Hogy vagy?

- Ne szórakozz Rosie – húzza el a száját. – Nem voltál suliban.

- Na nem mondod. Most aztán megleptél – gúnyolódok.

- Engem is. Miért nem voltál? – dobja le a táskáját a kanapé mellé.

- Mert – nem igazán akarok pont neki mesélni ezekről a dolgokról. Hihetetlen, hogy az emberhez milyen gyorsan kerülhetnek közel, és milyen gyorsan távolodhatnak el. – Nem mindegy?

- Nem – néz rám szúrós szemekkel. – Rosie...

- Elválnak, oké? – csattanok fel. – Nem kell egyből az ördögöt a falra festeni.

- Elválnak? – döbben meg. – Mikor?

- Mit tudom én, Ben. Most vagy a jövőhéten a fene tudja – idegeskedek.

- Nem akarsz beszélni róla? – próbál segíteni. Sajnos Ő nem tud róla, hogy erről már régen lecsúszott.

- Megvagyok anélkül is – dobom le magam a fotelba. Ha valakivel beszélni akarok erről az egészről, az egyedül Max. Ben a tökéletes családjával nem hiszem, hogy megértené a helyzetet. Most komolyan mit mondana? Majd jobb lesz? Kétlem. Biztos kibékülnek, csak egyszerű összezörrenés volt? Persze. Én is kibékülnék, mikor tudom, hogy megcsaltak.

- Rosie az ilyenekről beszélni kell... - szerintem tényleg elhiszi, hogy most majd lelkizni fogok vele. – Én meghallgatlak.

- Kösz Ben, de megvagyok. Tényleg – bizonygatom. – Elhoztad a leckét?

- Ismersz. Nem én lennék, ha nem hoztam volna el neked mindent – mosolyodik el.

Ezek után még hosszasan tanulunk. Nincs sok kedvem hozzá, de mégis mit csináljak? Ha nem tanulunk, akkor a szüleim válásáról beszélgetnünk.

Ben még sokáig ott volt a tanulás után, pedig nem igazán volt miről beszélgetnünk. Ez meg is látszott, mivel volt szó az időjárásról, arról, hogy valamikor elmehetnénk elmehetnénk moziba. Tehát minden értelmetlen dolog felmerült, én pedig már kezdtem szétunni a fejem. Komolyan mondom, hogy festek valamit a plafonra, ha már ennyit bámulom. Ben meg csak mondja, mondja és mondja. Te. Jó Ég. Hogy tud ennyit beszélni a semmiről. Valami nagyon izgalmas dolgot akart nekem mutatni, mikor felvillant mellettem a telefonom.

*Max képet küldött*

M.: Azt mondtad még nem gondoltál bele...

Hát most már nem is kell"

Gyorsan oldom fel a telefonom, igaz, nem számítottam, hogy ilyen képet küld. Abu Dhabi valamelyik gyönyörű hoteljének a fürdőszobájában készülhetett, hiszen mögötte teljes luxus volt. A hollandon nem volt póló, így látszott a felsőteste. Valószínűleg arra gondolt, hogy még nem fantáziálok róla.

M.:„Remélem tetszik...

Nem vagyok az a fajta, aki szereti magát fényképezni fél órán keresztül

Most mégis megtettem érted...

De lehet, hogy nem kellett volna...

A francba!"

R.:„Megleptél..."

M.:„?"

R.:„Nem hittem, hogy ilyen képet küldsz"

M.:„Én sem... csak unatkoztam

Olyan hülye vagyok...

Felejtsd el... mintha nem is küldtem volna"

- Jól vagy? – Ben már egy ideje nézhet. – Eléggé vörös vagy.

Az arcom tényleg forró. Max kinézete nem mindennapi. Jó, persze nem egy izompacsirta, de azok a kockák még így is halványan derengenek. Még a végén tényleg beindítja a képzelőerőmet.

- Aha, Minden oké – pillantok le a telefonomra.

- Mi az? – néz rá Ő is. Na, még csak az kellene, hogy Ben lássa a Maxszal való beszélgetésem. Nem mintha bármi olyan lett volna benne, de biztos vagyok, hogy utána nem hozná nekem többet a házit.

- Semmi. Mit akartál mutatni? – biztos vagyok benne, hogy Max írt, mert Ben nem akarta levenni a szemét a telefonomról.

- Nézd – bökött hirtelen a laptop képernyőére. – Szavazol?

Oda sétálok és elkezdem olvasni. Az iskola minden évben új tagokat válogat be a diákönkormányzathoz és most Ben is esélyes lett. Rányomok a szavazás gombra. Milyen barát az, aki nem segít a másiknak? Persze nem értem miért fontos neki utolsó évben kerülni be.

- Köszi – mosolyog rám.

- Nincs mit – mondom, közben a telefon pedig nem akarta abbahagyni a rezgést.

- Azt hiszem megyek – húzza el a száját. – Akkor a héten nem jössz suliba?

- Nem – rázom a fejem, közben lassan sétáltunk lefelé a lépcsőn. – Elég instabil az állapotom.

- Akkor holnap is jövök – néz vissza az ajtóból – Szia.

- Szia Ben – megvárom mire tisztes távolságba kerül a háztól. – Te jó Isten Verstappen. Nem bírod abbahagyni az írást? – forgatom meg a szemem és megnyitom az üzeneteket.

M.:„Rosie?

Láttam, hogy láttad...

Ennyire borzalmas?

Ne...ennyire csak nem lehet rossz...

Megkérdezem Carlitost

Azt mondja hagyjam

El akarja venni a telefonom...

Rose... segíts

ELVESZI

Rosie!!!

...Hello itt Carlos"

R.:„Hello Carlos"

M.:„Most ki van akadva, hogy nekem válaszolsz"

R.:„Igazából válaszoltam volna... csak sokan voltak a közelembe"

M.:„Azt mondja, hogy jó kifogás

Úgy néz ki, mint egy durcás óvodás mikor nem kap nyalókát"

R.:„Elhiszem"

M.:„Szóval te vagy Rosie...

Visszanézhetem a beszélgetéseteket?"

R.:„Ha hagyja akkor csak nyugodtan"

Percek lassan telnek el és ezt a sorra változó zenék is bizonyították. Már kezdtem azt hinni, hogy ezek ketten összevesztek a telefonon és kihajították valahonnan a lakosztályból.

M.:„Még mindig Carlos

Vagy inkább Carlitos"

R.:„Elolvastad?"

M.:„El...

Némelyik beszélgetésetek tök vicces...

Max az kérdezi, hogy vagy?"

„R.:Meg sem próbálja visszaszerezni?"

M.:„De..."

R.:„Mond meg neki, hogy ugyanúgy, mint délelőtt

Most valahogy sírhatnékom sincs...

...Majd este

Vagy most, mert sorra depressziós számokat hallgatok"

Ahogy elküldtem a telefonom megcsörren. Sóhajtva veszem fel.

- Tényleg sírsz? – kérdezi köszönés nélkül.

- Ma tényleg nem méltat senki a köszönésre? – fordulok át a hátamról a hasamra. – Nem. Nem sírok, de nem sok van.

- Nem tudsz mást hallgatni? – hangja idegesen cseng. – Már én is bőgők a számaidtól...

- Mi baj van velük? – fúrom a párnába a fejem. – Tök jól lehet sírni rájuk.

- Pont ez az Rose. A szüleid válnak, nem kellene ilyen számokat hallgatnod. – fújja ki a levegőt. – Ki volt még nálad?

- Miért kérdezed? – fordulok vissza a hátamra.

- Mert. Ki volt? – szögezi nekem a kérdést.

- Te. Jó. Ég. Mint valami kihallgatás. Ben volt csak – fújtatok idegesen. – Nem kell felkapni a vizet.

- És megint csókolóztatok? – hangja valami gúnyos csengés vesz át. – Azt mondta, hogy szeretlek Rose, te meg megsimogattad a buksiját és azt mondta, hogy én is?

- Úristen Verstappen! Mi bajod van? – csattanok fel.

- Semmi. Az ég világon semmi, Rose – még mindig gúnyolódik.

- Az a bajod, hogy megcsókolt. Csak akkor nem mertél felháborodni, mert együtt voltál Mikaelaval. Igazam van? – fújom ki a levegőt. – Az zavar, hogy fiú és érez irántam valamit. Nem bízol bennem Max.

- Tévedsz. Én benne nem bízok. Abban, hogy feladta... és igazad van – a végét már alig hallhatóan nyögi ki.

- Nem hallottam jól. Elismételnéd? – most nálam van az előny, hogy sarokba szorítsam. Most az ember azt hihetné, hogy nem szeretem. Pedig de, nagyon is szeretem.

- Igazad van, oké? – mondja kelletlenül, de hangosan.

- Volt több is, mikor haza mentél? – kérdezem félve.

- Volt... De te tudod a legjobban, hogy az már tényleg nem jelentett semmit – már Ő is tudja, hogy ez nem a legjobb téma. – Nem jelentett semmit Rose. Mit csinálhattam volna? Mondjak neki nemet? És ha rákérdez, miért? Bocs, van egy lány, még Amerikából, akibe teljesen belezúgtam és irántad nem érzek már semmit hónapok óta?

- Huh... - hallok egy hangot a háttérből.

- Carlos? – lepődök meg.

- Ja... ki lettél hangosítva – mondja a spanyol.

- Értem...

- Rose, haragszol? – Max hangja átmegy aggódásba.

- Nem – sóhajtom. – Valahol éreztem.

- Sajnálom – szinte magam előtt látom, hogy vastag ajkait elhúzza.

- Nem csináltál semmit – ülök fel, mikor meghallottam Anya köszönését lentről. – Most leteszem, mert jött Anya és nem hiszem, hogy örülne, ha meghallaná, hogy veled beszélek.

- Oké... Szia Rose – köszön el.

- Sziasztok – nyomtam ki a telefonom, és elindultam lefelé mindenféle gondolattal a fejemben.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Most már tényleg alig van idő a szezonnyitóig😱😍

🏎🏎18 nap🏎🏎