Ismerős érzések kavarognak bennem, mikor bekanyarodok az utcába. Egyetlen egyszer voltunk, itt, mikor Nic megvette a házat. Akkor csúnyán összevesztek Anyával, így utána soha többet nem látogattuk meg őt. Most viszont szükségem van valakire, aki megért. Persze ott van Max is, de az Ő vállán kicsit nehéz lenne most sírni. Feszülten nyomom meg a csengőt és várom, hogy valaki ajtót nyisson. Nic autója a bejárón áll, így biztos vagyok benne, hogy itthon van. Már éppen megfordulnék, mivel senki sem akarta beengedni, de legnagyobb meglepetésemre az ajtót kinyílt. Nos, igen. Azt gondoltam, hogy majd a bátyámmal találom szemben magam. Tévedtem. Egy viszonylag magas, barna hajú lány nyitott ajtót. Zöld szemei furán mérnek végig.

- Segíthetek? – néz rám. Őszintén azt hittem, hogy a tekintetével megöl.

- Én... - dadogom, még csak bele sem gondoltam, hogy Nicnek lehet barátnője. – Szerintem eltévesztettem a házszámot... Bocsánat.

- Kit keresel? – dől neki az ajtófélfának. Komolyan mondom én érezem hülyén magam, olyan szinten parancsol tekintélyt magának.

- Nicholas Cartrt... - harapom be az ajkam.

- Akkor fáradj bentebb – forgatja meg a szemét. Óvatosan lépek be a házba, ami már így is annyit változott, hogy alig akarom felismerni. Felnőtt a bátyám ez nem kétség.

- Ki volt az szívem? – hallok meg egy mély hangot, amit már álmomban is felismernék. Szívem? Ez most komoly? Elpuhultál Nic.

- Téged kerestek – szólal meg a női hang mögöttem. – Előre – mondja én pedig elindultam. Tényleg alig ismerem fel a házat. A falak más színűek lettek, a bútorok is teljesen mások. Minden megváltozott.

Nic az asztalnál ül és a laptopján néz valamit. Érkezésünkre felkapja a fejét. Arcán enyhe döbbentet látszódik, mikor meglát, rögtön feláll az asztaltól és elindul felém. Valahol itt török meg teljesen.

- Rosie – lepődötten ölel meg. Nem bírom tovább. Az egész nap tartogatott könnyeim útjukra engedem. – Hé, mi a baj? – tol el magától, majd átnéz a vállam felett. – Natali csinálsz nekünk teát?

Leültet magával szemben és arrébb rakja a gépet. Egy ideig fürkészi a könnyes arcom. Nem igazán tudja hova tenni az itt létem.

- Minden rendben otthon? – dönti oldalra a fejét, mire én nemlegesen rázom az enyém. – Tehát ezért sírsz. Mi történt?

- Anya... – közben Natali letette elém és Nic elé a teát. – Tegnap este le akartam menni a konyhába... és lent egy férfival csókolózott... én... észrevettek.

- És? – kerekednek el Nic szemei. Nem igazán van tisztában azzal, hogy mi is a helyzet otthon.

- Miért kérdezi mindenki, hogy és? Szerinted miért vagyok itt? – csattantok fel. Mikor kimondom jövök rá, hogy ez így nagyon csúnya volt. – Bocsánat... Kicsit ideges vagyok.

- Úgy értem elmondtad Apának? – kortyol egyet a teájából.

- Nem... Én ma még a családból csak veled találkoztam... - iszok én is.

- Beszélni fogok Anyával, rendben? – mosolyog rám és megfogja azt a kezem, ami tehetetlenül pihen az asztalon. – És mi van a legjobb húggal a világon?

- Sok minden – sóhajtom. – Voltunk Austinban.

- Gondoltam. Milyen volt?

- Hát... Izgalmas. Igen az volt – kezdek vörösödni. Rájövök, hogy egy nagyon rossz témát hoztam fel. – Izgalmas volt.

- Rosie... - amolyan „ismerlek már" fejet vág. – Mi volt?

- Hát nézzük... Unalom, cseszd meg, utállak, idegesítő vagy, bírlak, ügyes voltál, maximalista, szeretlek, félek, sírás. Szerintem ennyi... Ja meg Carlitos, Őt nem lehet kihagyni – darálom egyszerre.

- Oké... - nevet fel kínosan. – Akkor arra kérdezek rá, ami megmaradt... Carlitos?

- Ja Carlos Sainz. Carlitos – magyarázom meg neki.

- Rendben... Nem lenne egyszerűbb, ha az egészet elmesélnéd? – harapja be a száját.

- Végül is... de hosszú lesz – vonom meg a vállam. Jól esik valakivel őszintén beszélgetni. – Az egész szerdán kezdődött, mikor Kathy kitalálta, hogy mi majd gyűjtünk aláírást neki a pilótáktól. Engem a Red Bullosokhoz osztott. Igazából minden jól ment, addig még nem jött Verstappen. Kicsit elbambultam, így elkezdtük piszkálni egymást... Aztán elküldött a fenébe, de szó szerint. Ha idézni akarom akkor azt mondta baszd meg... Szóval ez volt szerdán... Aztán ott volt a csütörtöki bokszutca látogatás. Eltévedtem WC-re menet és összefutottunk. Kisebb veszekedés és a bírlak, de csak azt, ami magánemberként vagy című szöveg. Ja itt már elindultam lefelé a lejtőn. Péntek szabadedzés és unalom. Aztán megkaptam a számát. Délután pedig beszéltünk és elmentünk kávézni. Nem kellett volna Nic. Egyszerűen elszabadultak az érzelmek. Csókolóztunk. Itt döbbentem rá, hogy szeretem. Mármint érted. Olyan szabadnak és könnyűnek éreztem magam. Olyan csodálatos borzongás futott végig rajtam akárhányszor közel kerültünk egymáshoz. Csak ne kötődnék hozzá ennyire. Én félek, hogy elvesztem. Még mindig, pedig a héten vége a szezonnak.

- A kicsi Rosie szerelmes – törölgeti meg a szemét. – Ez annyira megható...

- Fejezd be – kuncogok. – És csak, hogy tud te vagy az első, aki az egész sztorit tudja... Mármint ennyire részletesen. Anya, úgy tudja, hogy egy lánnyal kibeszéltem a futamot. Közben pedig Maxszal összebújva aludtam...

- Együtt aludtatok? – kerekednek el a szemei.

- Igen, de nem volt semmi... Úgy értem, hogy... tudod... nem volt semmi olyan – vörösödök bele. – Igazából még soha nem képzeltem el, hogy mi ketten bármit is csinálnánk. Még csupán abba sem, hogy mit rejt a pólója.

- Rosie – dől előre. – Hidd el nekem, hogy ez után fogsz. Úgy értem, hogy eljön majd az idő mikor jobban megmozgatja a fantáziádat, mint gondolnád. De még bőven ráérsz – szürcsöli a teáját.

- Úgy gondolod? – nézem, ahogy az utolsó cseppeket is kiissza.

- Ja. És igazából nem is akarok beleszólni a kapcsolatotokba. Amíg nem bánt meg nincs baj – vonja meg a vállát.

- Anya össze akar hozni Bennel – nyögöm ki hirtelen a következő bajom.

- Ez most csak valami vicc, ugye? Az a srác kész csődtömeg. Inkább fektessen meg Verstappen – összehúzom a szemöldököm a szóhasználatára. – Jó értem... Akkor ne fektessen.

- Ennél bonyolultabb életem nem lehetne – rázom meg a fejem.

- És még csak el sem kezdtél rendesen élni – nevet fel.

Még órák hosszát beszélgettünk Niccel mindenről. Rólam, róla, a barátnőjéről, arról, hogy jöttek össze és mikor kezdtek el együtt élni. Jól esett valakinek elmondani mindent, ami mér egy ideje nyomta a mellkasom. Nicholas úgy döntött hazavisz, így most újra jól ismert utcákon kanyargunk.

- Jó látni, hogy boldog vagy... - tekeri le a rádiót. - ... Gondolom miatta. Anya nem tudja ezt értékelni Rosie. Kérlek ne foglalkozz velük. Senkivel, aki az mondja nem fog menni. A szerelem nem ismer határokat. Vissza fog jönni hozzád. Ne kérdezd honnan tudom... Csak megéreztem. Rád nézek és azt mondom, hogy szüksége van rád. Ne félj! Ne a jövővel foglalkozz, mert akármi fog történni azt nem tudod megakadályozni. Emlékszel Apára? Arra, hogy az álmainak élt és nem érdekelte a jogi iskola. Szerette a zenét és ez volt a fontos. Nem érdekelte, hogy mi lesz. Hogy fog megélni vagy, hogy hol fog aludni. Csak zongorázott. Mindig is irigyeltelek, hogy volt türelmed megtanulni. De látod mi lett. Ma Apa valami puccos cég főnökének a seggét nyalja. Nem az álmainak él. Tudod szeretem Anyát, csak eléggé... hogy is mondjam. Szürke. Szereti a monoton napokat és a tökéletességet. Ezért akarja Bent melléd. Úgy van vele, hogy tökéletesek lennétek együtt. Nem akarja, hogy csalódj és magad taposd ki ezt az utat. Kicsit túlspilázza a dolgokat. Biztos vagyok benne, hogy nem fog örülni nekem, de most már mindegy nem? – állítja le a motort a ház előtt és együtt indulunk meg befele.

~~~~~~~~~~~~~~

Remélem mindenki tudja, hogy holnap mutatják be az idei autót. 😍🏎
Jövőhéttől, pedig megkezdődik a téli teszt, amit személy szerint én már nagyon várok.

🏎Kevesebb, mint egy hónap🏎