- már megint átázott! készíts elő még egy tállal! - sipákolt kevin. haknyeon szúrós pillantással illette a kanadai fiút, mire az védekezően emelte maga elé a kezeit.
-sajnálom, oké? csak nem tudom, mikor ér ide.. - mondta a tarkóját dörzsölve. - azért kezdtük el ilyen korán, mert juyeon azt mondta mindjárt itt lesz.
-de minek? miért nem akkor csináljuk mikor--
-madár a kalitkában! ismétlem, madár a kalitkában!- kiabálta hwall, ahogy befutott a kert kapuján. kevin arca elfehéredett, eluralkodott rajta a pánik. idegességében a virágcsokor helyett egy kisméretű ásó akadt a kezébe. zavartan dobta le a földre és inkább leporolta a nagy készülődés alatt koszossá vált nadrágját. hwall végre kezébe nyomta az előkészített virágcsokrot, majd chanhee mellé állt, hogy onnan támogassa barátját. kevin egy ideges mosolyt villantott a vörös hajúra.
- haknyeon, tölts meg még egy tálat zabpehellyel, és ha lehet most ne a virágokra öntsd a tejet. - és ezek után elszabadult a pokol.

jacob és juyeon éppen a kert felé tartott, miközben egy fontosnak tűnő témát vitattak meg egymás között. jacob már messziről kiszúrta a szürke hajú fiút, egyből tudta, hogy hwall az. mióta befestette a haját, sokkal könnyebb észrevenni.
- tudod.. elég fura módon hívott meg. - magyarázta a kanadai juyeonnak. a fiú bólogatott.
- az üzeneted alapján azt kell mondjam, igazad van, de nyugi. megérte eljönnöd.
jacob elmosolyodott. biztos volt benne, hogy megérte. ahogy közelebb értek meghallották a kertből kiszűrődő hangokat. négy fiú kiabálása volt az, akik őrjöngve vitatkoztak egymással. hallotta ahogy hwall azt kiabálta: 'itt van',  mellette pedig egy tejföl szőke hajú fiút látott, aki éppen telefonjával örökítette meg a nevetséges szituációt. chanhee volt az és a nevetéstől már a könnyei is kicsordultak.

ahogy belépett a kertbe láthatta kevint és haknyeont veszekedni valamin. a két fiú észrevette jacobot.
- a zene! srácok, miért nem szól a 'halo' beyoncétól? annyira szervezetlenek vagyunk és már itt van! - kevin tehetetlenül nézett körbe, miközben a homlokára csapott.
haknyeon egy bokor mögé bújt kezében a szétázott zabpehellyel. hwall és chanhee mozdulatlanul álltak a háttérben. az utóbbi még mindig képeket készített.
- nem vagyunk itt. - tátogta a szőke fiú.
- nos mr. moon.- vonta fel jacob a szemöldökét. - te szerencse csomag.. egy egyszerű "tégy a legboldogabbá azzal, hogy a barátom leszel" túl giccses lett volna neked. - kuncogott.
- akkor.. lennél?
juyeon egy halk 'igen'-t suttogott, ám a többiektől kapott szúrós pillantások után inkább szája elé tette a kezét, ezzel üzenve: 'folytassátok csak'.
jacob szemforgatva bólintott.
- persze, hogy leszek. neked nem lehet nemet mondani.
lazán sétált oda kevinhez majd magához rántotta. a fiú szorosan simult jacob karjaiba. fejét a mellkasára hajtotta és csak mosolygott.
- azt hiszem mostmár te vagy legszerencsésebb fiú a világon. - kevin elpirult a fülébe suttogott mondat hatására.
próbált szorosabban a másik ölelésébe bújni a kíváncsi szemek elől, hogy azok ne lássák paradicsom vörös arcát, de az idétlen vigyorát nem tudta elrejteni. haknyeon a pillanat elrontója megérintette jacob vállát.
- meg kell enned a zabpelyhet, ha igent mondasz. bár már eléggé átázott...
jacob a tál zabpehelyre nézett, ami az asztalon volt előkészítve neki.  nagy része pillecukor volt, amit imádott, de mielőtt neki látott volna kevinre nézett.
- lenne egy kérdésem.
- amit csak szeretnél. - felelte a fekete hajú.
- mit öntöttél a tálba először?
kevin megforgatta a szemét, majd egy lágy csókot nyomott jacob homlokára.
- persze, hogy a zabpelyhet. - mosolygott.