- Hana -

Kínos csend volt hármunk között. Végül egy irodába kerültünk mindhárman, és ez csak kínosabbá tette a helyzetet. Jungkook csak akkor szól hozzám, ha valamit meg akar velem beszélni a munkával kapcsolatban. Az utóbbi egy hétben nem nyúlt hozzám, nem illetett meg különböző becenevekkel és semmi perverz hozzáfűznivalója nem volt felém. Ezzel ellentétben, Hyungwon szinte a tenyéren hordozott. Mindig elvitt ebédelni, ha éhes voltam, moziba vitt, ha unatkoztam. Csak rá kellett írnom és elmondanom, magányos vagyok.

Valójában ez így is volt. Jimin és Taehyung együtt buborékoltak, magasról téve rám. Jungkook el volt foglalva a rengeteg munkával, hát ki más maradt nekem, mint Hyungwonnie? Be kellett vallanom, hiszen nyílt titok volt, az új társ egy nagyon helyes pasi. Magas volt, izmos és annak ellenére, hogy haja rakoncátlan volt, puhának tűnt és selymesnek. Főleg akkor olvadt meg a szívem, mikor csokoládé színű haja csak úgy ragyogott a nap sugaraiban. Ellenállhatatlan volt, de nem csak külsőleg, hanem belsőleg is. Sokat segített és neki köszönhetően, sikerült leköröznöm az összes titkárt. Mindenki rám bízta a munkáját, mindenki bízott bennem, mindezt a második főnökömnek köszönhetően.

Az érzelmeim Jungkook iránt kezdtel halványulni. Az első két napban még úgy éreztem, el kell neki mondanom, mit is érzek valójában. Viszont minél közelebb kerültem Wonniehoz, annál inkább távolodtam el a főnökömtől. Összeszedtem magam és próbáltam felnőni, és sikerült is. Már nem sóvárogtam Jungkook után, rájöttem, hogy nem nekem való. Ő volt az a "fuckboy", akit mindenki elkerült a suliban; Ő volt az a gazdag ficsúr, aki képes volt barátokat venni a saját pénzéből. Nem mondom, lenyűgöző, hogy idáig elért, de az első benyomás nagyon sokat számított nálam, és egy főnök nem fog egyből térdre kényszeríteni egy - akkor még - tizennyolc éves lányt.

- Hana. - szólt utánam gondolataim főszereplője, mire felemeltem szememet a gépemről és érdektelenül figyeltem az asztalnál ülőt - Hamarosan sorra kerül a cég évfordulója és nagyon fontosak lennének az új befektetők. Akkor szeretnénk bemutatni az új terméket, így rád hárul az a feladat, hogy beszélgess a parti közben minden egyes támogatóval. - mondta a sablon szöveget, de szemeiben tisztán láttam a bosszú szándékát. Szóhoz se tudtam jutni, csak nagyot bólogattam és félve vártam, hogy ez a hónap elteljen, hiszen akkor kerül sorra ez a nagy összejövetel.

- Tudom, hogy ügyes leszel. - csípte meg játékosan arcomat Hyungwon, aki képes volt egy egyszerű tettel elfeledtetni velem az összes fájdalmat és szomorúságot - Tudod, gondolkoztam... - mosolyodott el kínosan, mire teljes törzzsel felé fordultam.

- Csak nyugodtan. - biztattam, de éreztem Jungkook égető tekintetét testemen. Viszont cseppet sem érdekelt, ő képtelen volt lépni.

- Szóval, nem szeretnél eljönni velem vacsorázni a hétvégén? - nézett mélyen a szemembe, miközben gyönyörű mosolya ott csüngött arcán. Hogyan is mondhatnák neki nemet?

- Igen!

- Nem! - szólal meg velem egyszerre egy másik, férfiasabb hang, mire mindketten tekintetünket Jungkookra vezetjük, aki csak megköszörüli torkát és mindenféle néz, csak a szemeinket nem pásztázza - H-ha be akarjuk fejezni a munkát, akkor hétvégén is be fogtok jönni dolgozni! - fonta össze karjait mellkasa előtt.

- Ezt nem teheti Mr. Jeon - szóltam rá kétségbeesetten. Mégis mi ütött belé? Egész végig kussban ült és minket nézett, most pedig hirtelen kitör belőle a féltékeny tuskó és így hátba szúr minket?

- Azt akarod, hogy kirúgjalak!? - emelte fel hangját és félelmetesebb volt, mint eddig bármikor. Szemei szinte égtek a düh miatt és hallottam, amit fogait csikargatja. Kezei remegtek, miközben fogta a tollat, gondolom elterelés képpen. - Annyi kis csitri van rajtad kívül, aki csak egy érettségivel jelentkezik, hogy a két kezemen képtelen vagyok megszámolni. - ekkor Wonnie elébem lépett és biztatóan mosolygott rám, mintha csak védeni szeretne.

- Tudom, hogy régóta barátok vagyunk és tudom, milyen fontos neked ez az egész projekt. De nem köthetsz minket lánchoz, miközben úgy parancsolgatsz itt, akár egy diktátor. - mondta nyugodt, kedves hangon. Jungkooknak két lépes kellett, hogy a fiú nyomába érjen, de az rezzenéstelenül nézte a nála pár centivel alacsonyabbat. - Vagy talán féltékeny vagy arra, hogy nekem volt bátorságom elhívni randizni Yi kisasszonyt? - vonta fel egyik szemöldökét és itt telt be Jungkooknál a pohár.

Idegesen rohant ki az irodából, Isten tudja hová, maga után becsapva az üveg ajtót. Tenyeremet szám elé helyeztem, hiszen valóban féltem. Rettegtem, még soha nem láttam ilyen állapotban Jungkookot és nem is szeretném még egyszer úgy látni, mert valószínűleg én húznám a rövidebbet.

- Utána megyek. - szedte össze magát Hyungwon, mire csak megfogtam izmos karját és megállítottam. Ezt nem neki kell elintéznie.

- Maradj csak, valószínűleg velem akar kommunikálni. - ültettem le az íróasztalomhoz, majd még mielőtt elhagytam volna a helyet, hátranéztem a fiúra - Szívesen elmegyek veled vacsorázni. - mosolyodtunk el egyszerre, majd integetve hagytam el a helységet. Utoljára még hallottam egy hangos "ez az!"-t, de nem törődtem vele.

Ennél sokkal fontosabb volt Jungkook. Meg kellett találnom őt, hiszen ez a férfi bármire képes lett volna, ha nem veszi őt senki se figyelembe.

________

Huh, szóval mi a véleményetek? Mi lesz a következő részben?

Viszont először meg szeretném nektek mutatni, hogy hogyan is képzelem el a mi kis Hanankat, szóval itt egy kép rola:

Ő a mi kis csajszink. Én így képzelem el őt, de ha végtelenül valaki másképp képzelte el a főszereplőt, azt kérem, írja le nekem is. ^^ Kíváncsi vagyok, nagyon. (Illetve, ott az insta neve is, ha valaki több képet akar megtekinteni róla, szerintem tökéletesen illik rá Hana szerepe uwu)

Köszönöm, hogy elolvastad és ne felejts el szavazni, illetve bekövetni. 💕