- Jungkook -

Az utóbbi hónapokban rengeteget dolgoztam, úgy a karrieremen, mint saját magamon. A projekt végére kezdtem hasonlítani inkább egy ősemberre, mint önmagamra.
Éjszakákon át fent maradtam, hogy minden apró részletet tökéletesítsék a projekten, illetve a magánéletemben. Próbáltam visszafogni magam, megmutatni a másik felem, azt a felem amit csak Grace ismert, de senki se volt kíváncsi rá. Egyedül Hana hallgatta meg szívem fájdalmait, és basszus, az volt az a nap, amikor rájöttem, hogy nincs nála jobb. Éreztem, hogy minden kölcsönös, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki így érez, és ez mindennél többet jelentett nekem. Láttam Hana szemeiben, hogyan is csillognak, akárhányszor megközelítem, vagy csak rámosolygok, ezért összeszedtem magam, és így lettem Anonymous. Levelekkel, versekkek és ajándékokkal halmoztam el, de persze ki szedte le a babérokat? Hát persze, hogy Hyungwon.

Péntek este hamarabb mentem el a kelleténél, nem akartam látni azt a kettőt, amint a saját nyálukban fulladoznak. Utam egyenesen egy bárhoz vezetett, már lezsíroztam az éjszakát, hogy ne legyek egyedül Baileyvel. Sóhajtva dobtam le magam az egyik székre, ami a pult előtt álldogált.

- Vodkát tisztán. - intéztem a csaposnak, aki fürge kezeivel azonnal ki is szolgált.

Szemem sarkából figyeltem, ha a vendég megérkezik, hiszen tudtommal úgysincs munkája, nem is adtam neki. Egy idő után az órámat is nézegetni kezdtem, a poharam tartalmát is lassan kiittam és ekkor betompant rózsaszín fejű barátom.

- Mizu, te alkoholista? - mosolyodott el azzal az idióta fejével, amit legszívesebben lerúgtam volna, de mivel nem rendelkezem titkos ninja technikákkal, így ez a dolog kivitelezhetetlen volt.

- Alkoholizálok, mint láthatod. - közöltem az egyértelműt unott hangon, az alacsonyabbik pedig idő közben helyet foglalt mellettem. - Fontos dolog miatt hívtalak, Jiminie. - kortyoltam bele a maró italomba.

- Hallgatlak, Kook. - sóhajtott - Miattad le kellett mondanom a randimat TaeTaevel, szóval ajánlom, hogy fontos dolog miatt hívtál. - magyarázott, de éppen a gondolataimmal voltam elfoglalva. Mély levegő, Jungkook. Csak mond el a legjobb barátodnak, hogy mi történt, ne kertelj.

- De kérdeztem, hogy van e időd vagy nincs? A legjobb barátom vagy, ha hívlak, ugrasz. - és persze, hogy elbaszom. Miért ilyen nehéz nem gecinek lenni? A rózsaszín fejű csak kidülledt szemekkel, majd felvont szemöldökkel mért végig, mintha nem hallotta volna jól, amit az elébb pofáztam.

- Jobb, ha megyek. Nem éri meg nekem. - vágta oda flegmán, amit meg is értek, de ekkor, valami arra késztetett, hogy fogjam meg a csuklóját, ültessem le a seggére és beszéljem át vele az egész éjszakát.

- Azt hiszem kezdek megőrülni, Jimin. - néztem rá kétségbeesetten - Nem tudom, hogy a túlzott szex hiány az oka, vagy az, hogy annyi munkám van, hogy szarni alig van időm... de azt hiszem kedvelem Hanat. - szorítottam össze a fogaimat, szinte hallani lehetett, ahogyan csikorgatom őket.

- Ez nem meglepő, Jungkook. - kuncogott fel buzisan - Látszik rajtatok, hogy egymásnak lettetek teremtve, de ő vak és nem lát bele a dolgaiba, csakis Hyungwonnal képes foglalkozni, míg te... - gondolkodott el, hát ennyire tökéletes lennék!? - Te vagy. Ami nem egy jó dolog. - vakarta meg kínjában a tarkóját.

- Azt hittem az önbizalmamat próbáljuk növelni, nem pedig a béka segge alá temetni. - húztam le a maradék italomat - Na mindegy is, nem tudom, miért kezdtem el neked ezekről beszélni... - sóhajtottam, majd lassan felálltam ültemből, erre Ő fogta meg a csuklómat, mintha semmi se lett volna.

- Nincs mára több dolgom, és Baileyt is rég láttam. - mosolyodott el kedvesen, mire egy halvány görbületet én is megengedtem.

__________

Az ajtó kinyitása a vártnál jobban ment, ahhoz képest, hogy a piát nem bírom és éreztem, hogy lassan az eszméletemet is el fogom veszíteni még attól a kevéske adag vodkától is. Jimint előre engedtem, hiszen hölgyeké az elsőbbség és ez mellett nem akartam, hogy a termetes kutya engem szaggasson széjjel.

Viszont Jiminre rá se ugrott, csak lassú és lusta léptékkel ment oda a rég látott férfihez, aki gügyögni kezdett a kutyához. Bailey szinte szenvedve nézett rám, mikor hallotta legjobb barátom gyerekes viselkedését. Mintha szemeivel azt üzenné, hogy öljetek meg. Nevetve vettem le a cipőmet és siettem, hogy gyorsan átöltözzek.

Csak egy fekete atlétát és egy rövidnadrágot húztam magamra, hiszen május vége volt, hamarosan a nyár is elkezdődött, nem volt értelme melegen öltöznöm, ha kint harminc fok volt az árnyékban.

- Az elébb említetted, hogy az önbizalmad nincs jó állapotban, amin picit meglepődtem. - nevetett fel, mire kérdőn néztem rá - Jeon Egoistan Jeongguk, aki meg van fosztva az önbizalomtól és a szerelmi élettől. Nem gondolod, hogy ez egy picit nevetséges? - majd meglátjuk, hogy milyen jól fog mulatni, mikor csicskáztatni fogom.

- Nagyon vicces vagy, Jiminie. - mosolyodtam el cinikusan - Nem tudom mit kezdjek magammal. - sóhajtottam és eldőltem a kanapén.

- Ha adsz öt percet, én tudom mit fogok veled kezdeni. - kacsintott rám.

- Tudom, hogy tudod, hogy merész ember vagyok, de a buzulást nem vállalom. - emeltem fel védekezőn a kezeimet, mire a seggével is kinevetett.

- Nem erre gondoltam, adj öt percet és meglátod mire is gondoltam. - nyugtatott le és kiszaladt a házból. Baileyvel zavartan néztünk egymásra.

Hát, annyi baj legyen. Legalább elment és csend lett a házban. Így el tudok gondolkozni azon, hogy mi ütött belém.

Minden akkor kezdődött, amikor Hana belépett az irodámba. Alacsony lány, formás test. Nem nevezném őt kövérnek, de nem volt negyven kiló és számomra így volt tökéletes. Szemeivel alig mert rám nézni, annyira gyengédek voltak és ártatlanok, talán ez vonzott benne leginkább.

Fiatalabb mint én, nem is kicsivel, hiszen hat év az hat év, de már legálisan tettem mindent. Volt amikor ő kezdeményezett, mint aznap éjjel az étteremben, vagy mikor átmentem hozzá és lerészegedtünk... Akkor is gyönyörű volt, mikor a csúcshoz segítettem.

- Miért kellett pont téged megszeretnem? - temettem bele arcomat az egyik diaszpárnába. Annyira utáltam, hogy pont őt választottam ki. Grace óta félek közel kerülni bárkihez, hiszen féltem az elutasítástól és a magánytól, ezért öltöttem magamra ezt a rideg külsőt és mindent elkövettem annak érdekében, hogy többé ne szenvedjek senki miatt.

De jött Ő és mindent tönkretett az aranyos külsőjével, a lágy hangjával és édes csókjaival. Mindent elrontott. A jeges szívemet felolvasztotta meleg érintésével és innen már nem volt visszaút. Próbáltam kimutatni az érzelmeimet, de sose sikerült, így bunkónak tűnhettem a szemeiben.

Persze, eleinte csak egy partira kellett, meg akartam dugni, hogy aztán eldobjam, akár egy használt kotont, de... de egyszerűen nem ment. Túlságosán is magával ragadott a személyisége és a pozitív kisugárzása. Ahhoz képest, hogy miket élt át, még így is pozitívan áll a dolgokhoz. Ő egy hős. - mosolyodtam el a gondolatra.

- Megjöttem, késve mint a havi, de itt vagyok. - lihegett Jimin és az asztalra baszott egy hatalmas zacskót, tele hajfestékkel.

- Jimin, te jobban megkergültél, mint én. - nevettem fel hitetlenkedve - Biztos, hogy nem festem be a hajam, te fasz. - ellenkeztem, de ő hallani sem akart róla.

- Azt akarod, hogy Hana a tiéd legyen? - kérdezte, miközben elővette a festékeket és kevergetni kezdte őket. Csak lassan bólintottam egyet, még mindig képtelen voltam beszélni az érzelmeimről. - Akkor húzd a segged a mosdóba, mert nem magamnak vettem ezeket. - mutatott a szőkítőre és a vörös színre.

Idegességemben, csak elmosolyodtam és kivettem a dugi szekrényemből egy üveg wiskeyt és annak társaságába húztam el a mosdóba, hogy megvárjam a szőke hercegem, aki történetesen rózsaszín. Lényegtelen. Már javában kortyoltam a barnás italt, mire a fiú tincseim végre kenegette a szőkítőt.

- Annyira meg fogom ezt bánni, de te is, ha rózsaszín lesz a hajam. - csuktam le idegesen a szemeimet.

- Kussolj és igyál inkább, addig se basztatsz. - sóhajtott - Nagyon sokat nőtt a hajad, kibaszott szexin fogsz kinézni, garantálom. - szinte hallottam hangjában az örömöt és ekkor rájöttem arra, hogy ő mellettem áll, hogy nekem szurkol. De mit is vártam el a legjobb barátomtól? Ugyanezt tenném én is érte.

Miután a szőkítést befejezte, percekig csak ültünk és kibeszéltük a fontosabb dolgokat, nem pedig a munkát ecseteltük, már lejárt lemez. Inkább a magánélete érdekelt és az, hogy Taehyunggal hogy állnak. Tudtam, hogy közel kerültek egymáshoz és nagyon szerelmesek, de azt nem, hogy már majdnem egy hónapa vannak együtt, ami boldogsággal töltött el, mert a legjobb barátom végre megtalálta a lelki társát.

Miután a hajamat megmosta, rákent egy újabb adag festéket. Kezdtem úgy érezni, hogy lassan leszédülök a székről, de szerencsére Jimin végig fogta a vállam, így minden rendben volt. A végén, már ketten ittuk ki az üveg tartalmát és fiatalságunkat emlegettük, meg persze azt, hogy milyen jó is volt Amerikában.

- Egyszer meg kell látogassam Matthewt, már legalább négy éve nem láttuk egymást. - ittam egy utolsó kortyot a piából, majd lehajoltam a kádba, hogy Jimin megmoshassa a hajam.

- Akkor veled tartok. - kuncogott.

Még emlékszem az apró, elveszett Jiminre, aki még csak törte az angolt. Hamar összebarátkoztunk az egyetemen, és egyáltalán nem bántam. Ducibb volt, gyerekesebb és alacsonyabb is - nem mintha mostanra olyan sokat nőtt volna -, de ő volt az egyetlen, aki szóba állt velem. Rajtam kívül, ő volt az egyetlen, akit még felvettek, de neki nem voltak nagy elvárásai, így csak a sofőrködésnél maradt.

- Megszárítom a hajad, és be is fejeztük mára. - mondta, majd elővette a hajszárítót és igazgatni kezdte tincseimet.

Nem tartott valami sokáig a szárítgatás, hiszen nagyon gyorsan szárad a hajam, viszont Jimin megtiltotta, hogy akár egy pillanatra is a tükörbe nézzek, mert máskülönben kivágja a szemeimet a helyükről. Tud ő félelmetes is lenni, főleg ha iszik egy keveset.

- Még nem, Jeon Jeongguk. - csapott tarkómra, mikor meg akartam fordulni - Mostmár megnézheted. - de hiszen nem csinált semmit. - háborodtam fel magamban.

Lassan és kicsit félve fordultam meg, hogy megnézhessem magam a tükörben, de amit láttam, az maga volt a pozitív csalódás. Hajam végei vörös, hálistennek nem rózsaszín, szinben pompáztak, amelyek jobban kiemelték arcom karizmatikus és aranyos oldalát is egyaránt. Sikítani tudtam volna örömömben, de csak Jimin felé fordultam és elégedetten elmosolyodtam.

- Ezzel tuti elnyered Hana szívét, már csak nem kéne bunkónak lenned. - nevetett fel, majd lepacsizott velem és egyedül hagyott a gondolataimmal, újból.

- Remélem igazad lesz, haver... - sóhajtottam, majd utána eredtem.

_________

Halika, ez a rész baszott hosszú lett xd De gondolom nem zavar titeket. Ez egyfajta kárpótlás azért, mert hetek óta nem jelentkezem, szóval élvezzétek ki, amíg van szabad időm =))
Mi a véleményetek a JiKook barátságról? Próbáltam picit Jimin múltjáról is beszélni, illetve kialakítani a karakterét, mit gondoltok róla? Szerethető? 🔥

Ha tetszett a rész, kérlek szavazz, illetve kövess is be. Köszi. 🥰❤