Ez egy kicsit unalmasabb résznek bizonyult, de kell ilyen is xd majd csak ezek után következnek az érdekességek uwu Eddig kinek, hogy tetszik? Véleményeket és szavazatokat szívesen várok! Jó olvasást!

- Hana -

Reggel korán ébresztett fel az órám, de szerencsére nem volt sok teendőm. Annyira izgatott voltam, annyira vártam már az első napom. Kimondhatatlanul boldog voltam, hogy végül sikerült megállapodnom valahol. Úgy érzem minden zökkenőmentesen fog menni, hiszen Mr. Jeon is kedvesnek tűnik és azért mégse bánom, hogy egy huszonhat éves pasival van dolgom aki úgy néz ki, mint egy félisten.

Nagyon izgultam a tegnap, mikor az interjút lerendeztük, de nem tudom... olyan furcsa volt a hangulat. Úgy éreztem, mintha végig csak flörtöltünk volna egymással, mintha húztuk volna egymás agyát. Az egesz egy pszichikai játék volt, amit végig nagyon is élveztem, mert a félénkségtől csak egyszer, maximum kétszer rezgett meg a hangom. Ez egy hatalmas előre lépés.

Hajamat újból kontyba kötöttem, arcomra pedig egy kevés sminket tettem. Fújtam magamra parfümöt, aztán pedig öltözködni kezdtem, ami csak egy lenge, világoskék ingből, tapadós szoknyából és egy fekete magassarkúból állt. Napszemüvegem magamra kaptam és úgy döntöttem, még korán van indulni, ígyhát gyalogoltam a cégig, ami itt volt egy fél órára.

- Elnézést, maga Yi Hana? - kérdezi egy alacsony fiú, kinek haja össze-vissza állt a szél miatt. Kérdőn néztem rá, mire felém nyújtja a kezét. - Park Jimin vagyok, a személyes sofőrje. Mr. Jeon arra kért engem, hogy minden reggel bevigyem és minden este haza hozzam önt. - mosolyodik el lágyan, mire bólintok egy nagyot. Int egyet felém, hogy kövessem az autóhoz, majd akár egy úriember kinyitja nekem az ajtót. Zavarban voltam, de nem volt hozzáfogható ahhoz a zavarhoz, amit Jungkook iránt éreztem.

- K-köszönöm, hogy felszedett, de nem kellett v-volna. - szólalok meg halkan, mire csak legyint egyet.

- Ha a főnök azt mondja, hogy csináljam ezt, akkor be kell teljesítenem a kívánságát, hiszen ezért fizetnek, nem gondolja, hogy logikus? - túr bele hajába, miközben végig az utat nézi.

Kicsit kényelmetlenül éreztem ott magam, kettesben Jiminnel, de valószínűleg idővel megszokom reggeli gorombaságát. A fiú rózsaszín tincsei nagyon jól álltak neki, de mérföldekről lehetett rajta látni, hogy meleg. Akár igazam van, akár nincs, Taenak talán tetszene ez a pasi, hiszen az ellentétek vonzzák egymást. Hamarosan megérkeztünk a hatalmas vállalathoz, mire nagyot sóhajtottam. Ez az első napom, szóval mindennek zökkenőmentesen kell történnie és a legjobbat kell kihozzam magamból, pont ahogy megígértem Mr. Jeonnak. Nem okozhatok pont neki csalódást.

- Akkor viszlát este, Hana. - tegez le Jimin, majd el is tűnik. Fura szerzet, de mindenkit el kell fogadnom, hamár itt leszek egy darabig. A bejáratnál álltam és szaporán vettem a levegőt. Izgultam, nem kicsit. Nem akarom rögtön elrontani a dolgokat már az első nap, ráadásul feláll ennek a veszélye, mert nagyon tapasztalatlan vagyok.

Egy lágy mosolyt varázsoltam az arcomra, majd hezitálás nélkül léptem be a munkahelyemre. Emberek hada rohangált fel alá az épületben, elegánsan kiöltözve. Picit szégyelltem magam, hogy csak ennyit tudtam magamból kihozni, de csak ennyim volt. Magabiztosságom elhalványodott, de ez nem állított meg abban, hogy mindenkinek barátságosan köszönjek, még a goromba recepciós nőnek is, aki szúrós pillantásokat vetett rám, de mégis kedvesen köszönt. Talán ez csak egy álca...  A liftre vártam, mire meghallottam magam mellől egy mély torok köszörülést. Főnököm alakját véltem felfedni, aki mosolyogva biccentett, hogy lépjek be én először. Úriember.

- Jimin hozta be a munkába? - nyakkendőjét igazgatta a tükörben, de hírtelen ötlettől vezérelve oda sétáltam hozzá és megkötöttem neki a furcsán kinéző fekete anyagot. Mikor észbe kaptam, hogy mit is csináltam, zavartan  kezdtem cipőmmel szemezni. - Köszönöm, ma kicsit siettem, és ez történt a kendővel. - jelenti ki - Válaszolna a kérdésemre? - húzta fel egyik szemöldökét.

- Nincs m-mit, és igen, ő hozott be. - mondom dadogva, mire a lift leáll, jelezve, hogy megérkeztünk az emeletünkre. Mr. Jeon előre engedett, én pedig szófogadóan indultam meg, majd az íróasztal előtti kényelmes kanapén foglaltam helyet.

- Mit csinál? - ül elébem Jungkook, zavartan pillantottam rá, mire ő hátra mutatott, hogy nekem igenis van egy külön bejáratú asztalom, ahol nyugodtan dolgozhatok.

Felkaptam táskám és gyors léptekkel haladtam, hogy elvégezhessem a feladataimat. Egy laptop, naptár és mappák tömege foglalt helyet a falapon. Számlák, nyugták és különböző rendezvények vártak arra, hogy valaki elintézhesse őket, és az a valaki én voltam. Kezembe vettem a vastag papírokat és egyesével nézegettem őket át, úgy kicsit jobban képbe kerültem a cégben történő üzletekkel. Egy csomó kuncsaft neve szerepelt, akikkel Mr. Jeon dolgozott, illetve hamarosan megbeszélések hada is következett.

Unalmasan teltek a perceim, ígyhát a gépen is körülnéztem, hátha ott érdekesebb dolgokra lelek szert, de ugyanazok a marhaságok foglaltak ott helyet.

- Hana - szólít meg Jungkook, mire rá emelem tekintetem -, mondja el nekem kérem, hogy mégis mi a jó fenét csinál? - hangját nem emelte fel, de még rossz szándékot se éreztem, egyszerűen csak megremegtem tekintélyt parancsoló mondatára. Rám hozta a frászt.

- É-én...

- Igen, ön. - szakítja félbe mondanivalóm. Egyik kezével rátámaszkodik az asztalra, míg másikkal kigombolja ingje ujját, amiket aztán felhajt sorjában. Mostmár teljesen rám összpontosít, és fekete íriszeit enyéimbe mélyeszti. Teljesen érezhető rajta a dominancia és a férfiasság. Egy olyan férfival állok szemben, aki nem ismeri a "nem" szót és bármit képes megtenni azért, hogy céljait megvalósítsa. Nem bánik kesztyűs kézzel, mégis van egy gyengéd és lágy oldala, de ezt senkinek se mutatná meg. Hiába, pokolian jó emberismerő vagyok.

És mindezt kiderítettem csak azért, mert a szemembe nézett.

- Magával beszélek. - sóhajt egyet, majd kezeit mellkasa előtt összefonja. - Esetleg mutassam meg, mi a teendője? - kezd ideges lenni, amit nem akarok. Egyáltalán nem tudom, mit tettem, talán elronthattam valamit? Ugye nem a gépet? Nem tűrném el, ha valami az én hibámból elrontódna, mellesleg pénzem is alig van kifizetni ezt a méregdrága kütyüt.

- N-ne! - mondom ki hirtelen - In-inkább cs-csak azt mondja el nekem... mit vétettem? - nyelek egy hatalmasat. Félek, sőt, rettegek. Nem akarom, hogy már az első napomon szépen kirugassam magam, ráadásul úgy, hogy fogalmam sincs mi a fészkes fenét műveltem, hogy Mr. Jeon ennyire ködösen bámul engem és mér végig. Tutira elszúrtam valamit, nem is akármit...

- Tényleg kíváncsi arra, hogy mit tett? - alsó ajkát beharapja, majd nyakkendőjéhez nyúl, amit kicsit meglazít. Eszembe jut a pillanat, mikor pofátlanul közel mentem hozzá és meg mertem igazítani azt. Érzem, amint a pír ellepi egész arcomat, valószínűleg rák vörös lehettem. Ezaz Hana, járasd le magad, mint mindig.

Végül csak bólintottam egyet, Mr. Jeon pedig visszasétált az asztalához, ahol egyből helyet is foglalt. Intett nekem, hogy menjek közelebb hozzá, én pedig akár egy pincsi, úgy engedelmeskedtem főnökömnek.

- Jöjjön közelebb, nem harapok. - mosolyodik el, ezzel megmutatva aranyos fogsorát, pont úgy néz ki, akár egy nyuszi. Pár lépést tettem, de tartottam a tisztes távolságot. - Ugyan Hana, nem kell félnie tőlem. - harapja be ajkát, amit kissé már furcsállok, de közelebb mentem.

Már a magánszféráját sértettem, teljesen az aurájában voltam, mikor olyat tett és nem hittem volna, hogy valaki képes lesz ilyet tenni, Taehyungon kívül. Megfogta a kezem.

- Most, hogy ilyen közel kerültünk egymáshoz... - szorít rá kezemre, ami nem fájt, de nem is volt olyan kellemes -... Légy jó kislány és térdelj le előttem. 

Hogy mit csináljak?

Köszönöm szépen, hogy elolvastad! ❤