- Hana - halk hangokat hallottam magam mellől, mégse vettem róla tudomást, hiszen olyan jó volt aludni, hogy egyszerűen lehetetlennek tűnt kinyitnom kora reggel a szememet - Hana ébredj, kibaszottul fáj a fejem és nincs egy kurva orvosságod se, mellesleg munkába kell menned, így is késésben vagy. - ez az arrogáns köcsög ébresztőórának képzeli magát, hogy itt hisztizik a fülembe?

Nyöszörögve nyújtózkodni kezdtem, majd ásítottam egy nagyot. Jungkookra pillantottam, aztán magamra és arra lettem figyelmes, hogy a kanapén töltöttem az éjszakát... Vele együtt.

Rá se mertem már nézni, csak lehajtottam vörös arcomat és elindultam a konyha iránya felé, hogy adjak neki egy fájdalomcsillapítót. Miután sikeresen megtaláltam, idegesen eltrappoltam hozzá és a kezébe nyomtam, persze egy csepp vizet sem adtam neki, de hogy őszinte legyek, nem is nagyon zavart. Lehet, hogy szerelmes vagyok belé - kár tagadni -, de attól még utálni is utálhatom, nem?

- Most, hogy megkaptad az orvosságod, megkérlek, hogy fordulj meg - kaján vigyor kíséretében megtette amire kértem, majd folytattam - és cipeld el a lapos segged az ajtóig, aztán repítsd el magad Busanba. Köszi. - kezdtem el lökdösni az ajtó felé a szitkozódó fiút és a végén már csak seggbe billentettem és hazaküldtem a faszba.

- EZÉRT MÉG KAPSZ TE, YI HANA! - hallottam ideges hangját a túloldalról.

Megforgattam a szemeimet, hiszen mit tudna tenni? Megszopat? Jó, ez nem volt vicces, mert tudjuk, hogy képes rá. Az este folyamán, ő volt a legaranyosabb srác, akit valaha is ismertem, a reggel pedig átalakult Mr. Worldwide Bunkóvá? Hát kapja be, nem az én házamban fog parancsolgatni.

Öt percet kérek, legalábbis addig, amíg elkészítem a kávém, de még azt sem kapom meg. Valaki rátenyerelt az ajtóm csengőjére, mire már idegesen trappoltam el egészen odáig, hogy Jungkook pofájába mondjam, tűnjön haza.

- Takarodj már, Jeon, nem értesz a szép szóból? - nyitottam ki az ajtót, de az úgy nyílt ki, mintha betörték volna.
Zavart szempárokkal találtam magamat szembe, azaz Jimin és Tae tekintetével. - Bocsi, fiúk, az elébb küldtem haza ezt a csórót...

- Csóró!? - szólaltak meg egyszerre, majd beljebb jöttek - Az a srác meg tudná venni a herkentyűburger titkos receptjét, ha akarná. - folytatja legjobb barátom egy aranyos megjegyzéssel.

- Talán, ha hamburgert sütögetne, akkor nem lenne ekkora öntelt pöcs. - vallom be őszintén, mire már teszem is fel a kávét, hogy meg tudjam kínálni a vendégeimet, de őket inkább lefoglalja a nappaliban lévő rumli - Ne is vegyétek figyelembe, inkább azt mondjátok el, hogy miért jöttetek együtt.

A két fiú hatalmas szemekkel néztek egymásra, majd bólintottak és mindketten mást mondtak:

- Találkoztunk az úton. - fogja rövidre Jimin, de Tae mondata eltér az övétől - Nála aludtam és elhozott ide. - vallja be zavartan.

Hatalmas mosollyal az arcomon néztem hol az egyikre, hol a másikra, hiszen ez egy kibaszottul jó dolog volt. Tae már régóta vágyik kapcsolatra, és végül sikerült nekem találnom egy olyan srácot, aki teljesen megfelel az elvárásainak.

- Akkor... ti ketten jártok? - fogom meg a két srác kezét, mire mindketten félénken, de bólogatnak. A mosolyom csak egyre nagyobb lett, áthajoltam a pulton, hogy szorosan megölelhessem őket és gratuláljak nekik - Mondtam, hogy nem fogsz egyedül megöregedni. - súgtam Taehyung fülébe, mire az csak jobban magához szorított.

- Ha sikerült kiszorítanod belőlünk a szuszt, akkor rohanj öltözni, mert én tíz perc múlva elhúztam a csíkot. - mondta érzelemmentes arccal a rózsaszín hajú, mire azonnal összeszedtem magam és rájuk bíztam a kávét.

Ma igazán lusta hangulatomban voltam, így gyorsam magamra kaptam egy fekete farmer nadrágot és egy vörös inget, amit nyakamig összegomboltam, hogy ne kedvezzek annyira Jungkooknak. Berohantam a fürdőszobába, ahol fogmosás után, kiegyenesítettem a hajam, alapozót kentem az arcomra, kihúztam a szemem, majd vörös rúzzsal bekentem ajkaimat. Végigmértem magamat perceken keresztül a tükörben, ám nem voltam megelégedve azzal, amit láttam.

Tisztában voltam azzal, hogy a fiúknak általában imponáltam. Mindenki végignézett rajtam, idősöktől fiatalokig, valóban mindenki. Ám a szégyenlős, kislányos személyiségem nem engedte senki közeledését. A dadogásom, a zavartságom pedig csak mégjobban taszította az embereket, ezzel rengeteg önbizalmat veszítettem. Egyes lányokat meg hihetetlenül utáltam csak azért, mert képesek voltak egy rendes beszélgetést végrehajtani. Kész csődtömegnek tartottam magam.

Aztán találkoztam Jungkookkal...

Mintha vele minden egyszerűbb lenne, könnyű vele beszélgetni és annak ellenére, hogy az első napon hihetetlenül félelmetesnek találtam, képes vagyok vele dolgozni, így is és úgy is. Jó hatással van rám, már a zárkózott énemre se emlékszem.

- Hana! - ordít Jimin türelmetlenül, mire összerezzenek. Lehet, hogy nem olyan férfias srác, de hangja azért van. - Kurva gyorsan szedd össze magad, mert Jungkook hívott az elébb. Rengeteg dolgunk van, akad egy új befektető. - hangját hallkabra veszi, miközben magyaráz, míg én próbálok nem izgalomba jönni - Hallottad mit pofázok vagy hiába jártatom a számat?

- Be tudnád fogni a szádat, legalább egyszer ebben a kurva életben!? - emelem fel idegesen a tekintetemet Jiminre, aki csak meglepetten, felemelt kezekkel nyel egyet félelmében - Kibaszott fáradt vagyok, tegnap itt volt Jungkook és --

- És mi!? - jelenik meg hirtelen Tae - Mit csináltatok? Ugye nem ártott neked? Dugtatok? - kérdezi aggódva, de mintha egy csipetnyi kíváncsiságot is felfedeznék tekintetében.

- Nem, nem történt semmi. - sóhajtottam - Ittunk, aztán pedig elmondta hogyan lett ő a híres neves Jeon Jungkook, ennyi. - sétáltam a bögrémhez, amiben gondosan bele volt öntve már a fekete kávém, amit egyhuzamban lehúztam. - Mehetünk. - veszem fel a kényelmetlen magassarkúmat, majd előre haladva sietek az autóhoz.

Jimin feszülten ül be az autóba mellém. Látom rajta, hogy valamit el akarna mondani, de a lelkiismerete egyszerűen nem engedi meg, így úgy gondoltam jobb lenne, ha én kezdeném.

- Azt hiszem... azt hiszem, tetszik Jungkook. - vallom be halkan, mire a fiú nagyot fékez az utca kellős közepén, majd újra elindul.

- Nekem pedig Taehyung, de ezt gondolom már tudod. - mondja ő is halkan.

- Ezért voltál ennyire ideges, Jiminie? - háborodom fel jogosan, mire a rózsaszín hajú felnevet.

- Igen, ezért is, viszont te is egy hárpia voltál ma reggel, drága baratosném. - néz rám pár pillanatig, majd az utar kémleli tovább - Szóval, mióta? - emeli fel egyik szemöldökét.

- Tegnap este óta, de lehet már régebb óta... Amikor csak rá gondolok, úgy érzem felrobban a szívem, főleg azok után, amiket mondott nekem. - mondom teljes beleéléssel - Bízik bennem, érted!? Megbízik bennem. - mosolyodom el lágyan.

- Nem gondolod, hogy csak a pia beszélt belőle?

A kérdés hallatán úgy éreztem a szívem kihagy egy ütemet. Nagyot sóhajtottam, hiszen tisztában voltam vele, hogy ez is közre játszik, de nem voltam benne biztos. Jungkook olyan kedves volt aznap este, mint még soha. Lehet, hogy Jimin tényleg mond valamit, mégis legjobb barátok. Talán csak egy éjszakára kellek neki, hogy aztán eldobjon, mint a többi lányt.

Az út további részét csendben töltöttük el, mindketten bele voltunk merülve a gondolatainkba, míg meg nem érkeztünk az épülethez. Halkan köszöntem Jiminnek, kiszálltam az autóból és beléptem a cég ajtaján.

Minden alkalmazott szinte vigyázzban állt és vártak valakit, de biztos, hogy nem én voltam az. Gyors léptékkel haladtam a lift ajtajához, ami egy gombnyomásra ki is nyílt. Azt hittem egyedül vagyok a kis helységben, de tévedtem, hiszen egy kezet láttam magam előtt, ami nem engedte, hogy az ajtók bezáródjanak.

Egy magas termetű férfi lépett be. Sötétbarna haja a szélrózsa minden irányában állt és az ing gombjai is rosszul voltak összegombolva. Újoncnak nézett ki, mert arcán a szégyenlőség jeleit figyeltem meg: arca pirosas árnyalatban pompázott, keze remegett, mikor az emelet számát nyomta meg és szemeit néha-néha rám emelte. Végül felkoncogtam és odasétáltam a fiúhoz, hogy ingét megigazítsam.

- Nyugi, nem harapok. - mondtam halkan, majd tekintetemet elfordítottam, mikor rájöttem, hogy alatta nincs egy árva majó sem.

- Megoldottam volna. - mondja duzzogva, mire befejeztem - Chae Hyungwon. - nyújtja felém barátságosan a kezét, amit én el is fogadok, de arra nem számítok, hogy a srác kézcsókot ad.

- Yi H-Hana, örvendek. - mondtam szégyenlősen, mire az ajtó kinyílt és Jungkook mérges tekintetével találom szemben magam.

- Úgy látom, már ismeritek egymást. - mondja nyugodtan, de hallom a hangján, hogy ideges a késésem miatt és a kialakult szituáció miatt. - Hyungwonnie, ő a titkárom, Hana. - mutat be egymásnak újból, de folytatja - Hana, bemutatom neked a legjobb barátomat és egyben a MX vállalat vezérigazgatóját, Hyungwon-t. Remélem ki fogtok jönni  egymással. - préseli össze ajkait, majd hamisan elmosolyodik, ám a szemében teljesen más érzelem tükröződik.

Jungkook, te féltékeny vagy!?