- Hana -

Kiültem a balkonra egy pohár fehérbor társaságában, hogy onnan nézhessem a naplementét. Az ég olyankor a legszebb, ha a szabálytalan felhők beborítják azt, mert akkor látható meg az a bizonyos színkavalkád, amiről annyi vers szól. Néha annyira elkápráztat a látványa, hogy elfelejtem az összes keserű gondolatot és csak a pozitivitás uralkodik el az elmémen és a testemen. Félek, hogy egy nap, a gyönyörű égboltot szürke felhők fogják beborítani és akkor az én boldogságom is tovaszáll. Minden este kiülök ide és kíváncsi tekintettel nézem a lemenő nap halovány sugarait, melyeket jól az elmémbe rögzítek, hogy egy nap tálán megosszam ezeket az emlékeket Vele.

Hyungwonhoz költöztem, nem láttam jobb megoldást arra, hogy elfelejtsem a múltam. Nem kell dolgoznom, nem kell aggódnom az miatt, hogy nincs ételem másnapra. Mindent megkapok tőle, amire csak szükségem van és a dolgok így vannak rendben, pontosabban egy hónapja, amióta beállított hozzám. Eleinte megbántam, hogy pont őt hozta el nekem az ég, ugyanis másra számítottam, de csak most jövök rá igazán, hogy jobb lesz nekem így. Szeretnék végre boldog lenni, nem akarok a szabályok szerint élni, hanem csak egyszerűen el akarom engedi azt, aki egykor voltam. El akarom felejteni, hogy az övé voltam.

Az ősz már rég beköszöntött, viszont az idő nem volt lehűlve. Az emberek még mindig rohangáltak, hol egyedül, hol pedig a kutyájuk társaságában. Gyerekek sokaságát véltem felfedezni a játszótereken, ami boldogsággal töltött el minden egyes alkalommal. Mindig mosolyogva gondolok arra, hogy egyszer nekem is lesz egy saját gyermekem, akinek mindent meg fogok adni. Szeretetet, boldogságot és törődést.

Mikor az óra hetet ütött, jobbnak láttam, ha inkább bevonulok a lakásba. Gyönyörű, kifinomult és ízléses helyen tengettem mindennapjaimat. Világos színek uralkodtak a helyen, kényelmes bútorokkal fűszerezve és meghitt légkörrel társítva. A hely csendes volt, még a szomszédokat is csak akkor láttam, mikor elmentem bevásárolni. Az egyetlen dolog, amire megkért Wonnie, az a háztartás. Főzök, mosok, takarítok és ha lenne egy gyerekem is, akkor már őt is nevelném. Kicsit úgy érzem magam, mint Aranyhaj, akit egy luxuskivitelű toronyba zártak. Legalább ebben kivehetem a részem, hamár nem dolgozok.

Mostanság, az aktuális párom, későn jön haza. Nem vagyok féltékeny, hiszen megbízom benne, viszont egyre gyanúsabb kifogásokat hoz nap, nap után. Nem akarok újból összetörni, habár kétlem, hogy valaha is érezni fogok még egy olyat, mint azelőtt. Mára már a neve is tabu, elég ha látom a képet az újságban, a tévében vagy a plakátokon. Olyankor az agyam, mintha büntetni szeretne, mintha direkt azt szeretné, hogy gondoljak rá. De teszek rá magasról, szeretném, hogy boldog legyen és azért, hogy ez megvalósuljon, nekem el kellett takarodnom a képből.

Már éjfél is elmúlt, mikor végre meghallottam, amint egy autó leparkol a ház előtt. Lusta és fáradt léptekkel sétáltam az ablakig, hogy megnézzem, ki tisztel meg jelenlétével, és lágy mosoly ült ki ajkaimra, mikor megpillantottam jóképű barátom. Valamiért furcsának találtam minden mozdulatát: a tekintete, a testtartása, a hamis mosolya. Kvázi új személyiséget ismerhettem meg, amit eddig sosem láthattam. De ami a legfurcsább volt, az az, hogy nem a saját autójával ment el dolgozni. Egy hasonló fekete sportkocsiból szállt ki, de nem volt egyedül. Azt a szőke hajkoronát ezerből is felismertem volna, azonnal fejbe csapott a felismerés, akár egy hatalmas kalapács, mikor megláttam életem tönkretevőjét: Grace Dawson.

A düh, a méreg, a szomorúság és a féltékenység elhatalmasodott rajtam pillanatok alatt. Mindent eldobtam magamtól, csak azért, hogy megmentsek valakit. Grace mindent elvett tőlem és porig alázott nem csak engem, hanem Őt is, most pedig van pofája ilyen alattomos módon kijátszani a lapjait és összejön Hyungwonnal? Őszinte leszek, nem fájt ez annyira, mint amennyire kellett volna. Én ezt a fiút sosem szerettem úgy, mint a nagy őt, hanem inkább csak barátilag. Meg se engedtem neki, hogy lefeküdjünk, pedig egy hónap alatt rengetegszer próbálkozott már. Lehet, hogy csak a figyelem kellett, a törődés és a szeretet, ami az Ő távozása óta hatalmas lyukat fúrt a szívembe. A lényeg az, hogy nem voltam szomorú, ami eléggé zavart, mivel mégis most lettem megcsalva.

Hogy ne keltsek feltűnést, jobbnak láttam, ha egyenlőre helyet foglalok a kanapén. Nem fogom leordítani Hyungwont, nem fogok lehordani őt a sárga földig, hanem felnőttek módjára beszélem meg azt, amit láttam. A kulcsok zöreje ébresztett fel a gondolataim közül, így tekintetemet az ajtóra vezettem, amelyen már be is jött az aktuális barátom, akivel úgy döntöttem, megszakítok minden létező kapcsolatot.

- Szia szépségem. - mosolyodott el hamisan - Te... te miért vagy ébren ilyenkor? - vakarta meg kínosan tarkóját. Hogy őszinte legyek, eléggé vak voltam az utóbbi időben, ugyanis csak most tűntek fel a rúzs foltok, az erős parfüm szag és a gyűrött ing.

- Ne színészkedj, kérlek. - sóhajtottam, majd felhúztam lábaimat a kanapéra - Ülj le inkább. - paskoltam meg a mellettem lévő üres helyet. Hezitálva, de leült mellém. A feszültséget szinte vágni lehetett köztünk. Én egyáltalán nem voltam dühös, csak Gracere, aki egy pillanat nyugtot sem hagyott az életemben. Viszont ez újból elgondolkoztatott... ezek szerint Ő visszautasította a szőkét?

- Hana, én... - kezdett volna bele, de kezemet felemelve leállítottam.

- Én nem tudok haragudni, bármennyire is próbálkozom. - vontam vállat egyszerűen, Wonnie álla pedig a földet súrolta a meglepettségtől, de tudom, hogy szíve mélyén tudta az igazságot - Azt hittem, hogy összeillünk és, hogy végig tudom úgy csinálni ezt a kapcsolatot, mintha mi sem történt volna, de egyfolytában csak Rá tudok gondolni és azokra a pillanatokra, amelyeken együtt keresztül mentünk. - tördeltem ujjaimat, majd ráemeltem tekintetem - Tudnod kell, hogy nem jó embernek adod át az érzelmeidet, Grace kétszínű és mocskos. Ő senkit sem szeret, szóval ezt úgy mondom neked, mint barát a barátnak... Felejtsd őt el és tüntesd el a képből minél hamarabb, mert össze fog törni, pontosan úgy, ahogyan velem is tette. - álltam fel a kanapéról, hogy besétálhassak a szobába. Hyunwon végig olyan volt számomra, mint egy barát. Talán a legszörnyűbb az egészben az, hogy eszköznek használtam őt azért, hogy felejtsek, de mostmár tudom, neki sem voltam több, mint egy szép arc.

Elővettem a kis bőröndömet és azt a kevés ruhát amit magammal hoztam gondosan és ráérősen elpakoltam. Nem fogunk haragban elválni, de a szívem mélyén tudom, hogy nem vagyok rá többé kíváncsi. Ha képes volt velem ezt tenni, akkor nem kizárt, hogy más lányok is áldozatul esnek. Én nem tudok haragudni rá, mert én is elkövettem már szörnyűségeket az életemben, de ez már sok volt számomra. Nem is tudom mit gondoltam, mikor részegre ittam magam és írtam neki, bárcsak nem ő lett volna, bárcsak a részeg énem többet agyalt volna másra. Akkor nem Hyungwont csókoltam volna, hanem... hanem mást. Halk lépteket hallottam meg az ajtó felől, így tekintetemet azonnal odavezettem. Wonnie egy kínos mosollyal az ajkain közeledett felém, majd helyet foglalt az ágyon.

- Most mi lesz veled, csajszi? - kérdezte lágy hangon.

- Visszaköltözöm, talán el Szöulból és új életet fogok kezdeni. Azon is agyaltam, hogy jelentkezem egy tanitóképzőbe, mostanság nagyon sokat agyalok a gyerekeken. - kuncogtam fel, hiszen igaz volt. Amióta ide költöztem, minden nap kimentem, hogy nem csak a naplementét láthassam, hanem a gyerekeket, akik vígan kacarásztak a közelben lévő játszótéren.

- Ez egy nagyon jó ötlet, viszont beszélned kell Vele, Hana. - tanácsolt volt barátom, mire egy pillanatra megálltam a pakolással - Tudom, hogy nehéz, de meg kell tenned, hiszen szereted őt, nem?

- És szerinted ezek után hajlandó még visszafogadni engem? - lettem hírtelen ideges - Igen, a világon mindennél jobban szeretem azt a beképzelt, öntelt barmot, de vajon ő is így érez irántam? Elhagytam őt, Hyungwon. - zártam le ennyivel a vitát, ám a fiú nem tántorított véleménye mellől.

- Ha valóban szereted, akkor nem adod fel ilyen könnyen, mellesleg megvolt rá az okod. - paskolta meg a vállamat, majd kiment a szobából, így magamra hagyva a fejemben lévő zűrzavarral.

Azt hittem könnyű lesz túllépni rajta, de úgy látszik kellett egy kifogás azért, hogy elhagyjam a magasabbikat. Sose szerettem őt igazán és itt a bizonyíték. Vannak olyan párok, akik képesek megbocsátani, de én erre az alkalomra vártam, arra, hogy elszúrja. Most, hogy megadatott, mit kéne tennem? Meg kell szabadulnom ettől a várostól és a velejáró balszerencsétől, így lesz a legkönnyebb elásni azt a naív lányt, aki egykor voltam.

- Hazaviszlek. - ajánlotta fel, de nem voltam hajlandó egy percet is tovább tölteni vele. Csak el akartam tűnni örökre.

- Nem szükséges. - mosolyodtam el, egy pillanatra pedig megálltam előtte.

- Sajnálom, hogy így alakultak a dolgok... egy rohadéknak érzem magam. Nem ezt érdemelted. - horkantott el, mire csak bólintottam, hisz igaza volt.

- Én is sajnálom, de te is tudod, hogy ez a szerelem dolog köztünk sose jött volna össze. - nevettem fel és magamhoz öleltem, mégegyszer utoljára - Minden jót, Hyungwon. - váltam el tőle, majd kimentem az ajtón. Nem féltem az utca rejtelmeitől, még akkor sem, ha csak az egyetlen fényforrás a lámpa gyér fénye volt.

Szerettem ilyenkor kint lenni, az idő lehűlt és a kellemesen hideg szél fújdogálta ide-oda a hajam. Néha a csillagokra is vetettem egy pillantást, hogy eltereljem a gondolataimat a kinti részegekről vagy éjjeli lepkékről, nem mintha érdekeltek volna, hiszen mindenki úgy rontja el az életét, ahogyan szeretné.

Igazán üdítő érzés volt a lakásomba lennem. Az én illatom keringett a házban és szerencsére minden úgy volt, ahogyan hagytam. Letettem a bőröndömet a kanapé mellé, majd bevonultam a saját szobámba, ahol öltözni kezdtem, hogy minél hamarabb el tudjak aludni. Miközben pizsamára vedlettem, az apró ékszer a nyakam körül csillogni kezdett a holdfény hatására. Mosolyogva fogtam rá és nézegettem azt, ez volt számomra a legkedvesebb ajándék tőle. Napi rendszerességgel hordtam, nem törődve azzal, hogy a barátaim mit gondolnak rólam. Lehet, hogy sóvárgok utána és betegesen ragaszkodom a mai napig, de nem tehetek róla, nem parancsolhatok a szívemnek.

Másnap reggel esőre keltem, legalábbis azt hittem, hogy eső, hiszen az ablakomat verte, de sokkal inkább olyannak tűnt, mintha apró kavicsokkal próbálnák betörni az ablakom. Fáradtan a telefonomhoz nyúltam, mert veszett módjára csengett, és legszívesebben kinyomtam volna Taehyungnak a telefont, de lehet, hogy fontos ügy miatt hívott, így felvettem azt.

- Gyere ki az erkélyre azonnal! - parancsolta a fiú, mire enyhén szitkozódva, de megtettem azt amire kért. Meztelen lábaimat bebújtattam papucsomba és kócos, álmos fejjel siettem ki. Becsuktam magam után az ajtót, de mikor megfordultam, mindenre számítottam, csak arra nem, ami odalent fogadott.

- Tudom, hogy későn cselekszem, de csak öt percet kérek. Ha ezek után is visszautasítasz, akkor békén hagylak. - a gitárt a nyakába akasztotta és halkan, de játszani kezdett rajta. Félénken emelte fel rám tekintetét, majd énekelni kezdett.

Jeon Jeongguk, a hírhedten rideg személyiségű és külsejű vezérigazgató, aki bármelyik lányt megkaphatna, itt áll az ablakom alatt és nekem szerenádozik korán reggel. Abban a pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek, hogy bolondnak tituláljam vagy merésznek, hogy vaknak vagy szerelmesnek higyjem.

_______
Sziasztok drágák 🥺 Végre hazajöttem a kórházból és mostmár nyugodtan írhatom a szarjaimat XD köszönöm szépen az 51k megtekintést a sztorin, sose gondoltam volna, hogy idáig is eljutok. Ti vagytok a legjobbak istg ❤ Na de ennek örömére kéne egy jó kis kihívást is teljesítenem uwu
Szóval nézzük miből élünk ^^

Köszönöm szépen a kihívást, chiakihun 🥺❤

Kérdésék:

1. Ryan Reynolds
2. Deadpool 🥴
3. Vígjáték, dráma, romantikus és akció. Mindet szeretem, főleg ha egybe van mind xd
4. Hát ha nem bandáról beszélünk, akkor mostanság nagyon megszerettem DEAN-t
5. Mielőtt Megismertelek
6. Huh... Jimin az "I would kill for you" c. könyvemből.
7. Hát ugye van a CEO, hamarosan lesz egy Taehyung fici, amit instán megszavaztatok (@theycallmeidol_ néven megtaláltok) és a Drama Club.
8. Sajnos még nem :((
9. Mindkettő, én nagyon szeretek szeretgetni embereket, csak ők már kevésbé xd
10. Kutyás :3

Betű:
1. Gwen
2. Gordon szetter
3. Görögország
4. Golden rabbit
5. Godzilla
6. galaxyfangirl12 ^^

5 szerencsés emberke:
macskanyelv93 puszi anyu ❤ "L"
SanKookRiVane hugi ❤ "M"
Dark_Coffee7 ❤ "S"
KimChae_Young ❤ "R"
mandula__ ❤ "D"

Köszönöm szépen annak, aki elolvasta, legyen szép napotok. Puszika ❤