- Hana -

- Nem, nem, nem. - hajítottam ki a szekrényből az összes ruhámat. A hétvége hamarabb eljött, mint hittem volna, még maradt kemény egy órám arra, hogy elkészüljek, ugyani Hyungwon egy meglepetéssel állt elő, de lehetetlenség kitalálni.

- Megtennéd, hogy lenyugszol? A végén még leégeted a saját lakásodat, amilyen szerencsétlen vagy. - áll fel idegesen az ágyamból, miután elástam őt egy kisebb dombnyi ruhával - Azt legalább elpofázta, hova akarja elrángatni a segged? - megállapodott mellettem és kétségbeesetten nézte a rumlis szekrényem.

- Meglepetés, viszont végül a vacsorát lefújta. Azt mondta öltözzek kényelmesen, mert ezt élveznem kell. - hát, így hangosan kimondva..

- Első randin nem dugunk, meg se forduljon a fejedben! - jelentette ki szigorúan, majd kivett a szekrényből egy lila, kötött pulóvert egy fekete nadrág társaságában - Ezek aranyosak, csak Jungkook előtt nézhetsz ki úgy, mint egy bombázó. - kacsintott és kezembe nyomta a ruhákat.

Már többször is elmagyaráztam neki, hogy mi történt köztem és Jungkook között. Annyira elgyengültem... olyan tüzes volt a vitánk, szinte éreztem a feszültséget kettőnk közül. Kinek hazudok, már tűzijátékok voltak azok a bizonyos szikrák. Mindenesetre, rájöttem arra, hogy csak játszani akar velem, akkor én mért ne tenném ugyanazt? Főleg azok után, hogy teljesen feleslegesen törte be Hyungwon orrát. Szerencsére nem maradt meg a nyoma és szépen le tudtam takarítani a vért róla.

- De Jungkook már réges rég nem érdekel, Tae. Azok után, hogy kihasznált, már nem érdekel. - magyarázkodtam neki, miközben öltözködtem.

A sminkes cuccaimat elővettem és úgy gondoltam, hogy egy aranyos és természetes stílussal állok elő. Egy kis alapozó, púder, majd lila szemhéjpúder, tusvonal, szempillaspirál és szájfény. Tisztára úgy néztem ki mint egy anime karakter, csak élőben. Taehez forfultam, aki csillogó szemekkel mért végig és fütyült egyet, annyira lenyűgöztem.

- Ha most heteró lennék, én vinnélek el randira, nem ezek a senkik. - nevetett fel - Nagyon szép vagy, tetszeni fog Hyungwonnak. - mosolyodott el.

Úgy döntöttem nem csinálok semmit a hajammal, csak hagyom, hogy hollófekete tincseim vállamra hulljanak természetesen. Be kell valljam, magamnak is tetszettem. Természetesnek néztem ki, és rég éreztem azt, hogy valóban csinos vagyok.

- Ha tényleg magatoknak akarjátok a lakást, akkor csak semmi huncutkodás, a szomszédok mindent hallanak. - álltunk a konyhában, hiszen a randi partneremtől épp kaptam egy üzenetet, miszerint hamarosan megérkezik.

- Hana, kinek nézel te engem? - teszi kezeit mellkasához drámaian, mire szemöldököm felemelem - Jogos. Jó szórakozást, kincsem. - integetett az ajtóból és kizárt. A sajáta lakásomból.

A lépcsőkön hamar lesiettem, már alig vártam az első randim a jóképű sráccal. Bírtam Wonniet, más volt, mint a többi srác. Áradt belőle a kedvesség és a jóindulat, szöges ellentéte volt Jungkooknak, ezért is kedveltem meg őt ilyen rövid idő alatt.

Egy szürke autó parkolt a lakásom előtt, mikor pedig közelebb mentem ahoz a bizonyos autóhoz, megláttam őt, aki kedvesen mosolyogva integetett, hogy szálljak be.

- Szia, Hana. - köszönt, miközben elindította az autót - Be kell valljam, gyönyörű vagy a munkába, de most.. azt hittem leszakad az állam. - kuncog.

- Szerintem mondanom se kell, hogy te is nagyon jól nézel ki. - mondtam vörös arccal és ezzel egyszerre becsatoltam az övem.

- Nagyon izgulok, de imádni fogod a meglepetésem. Megérdemled ezt a kis pihenőt a sok munka után. - és ezzel elindultunk.

[...]

Az út csendesen telt el, érezni lehetett az izgalmat a félelemmel keveredve. Tényleg féltem, de csak attól, hogy merre kószálhatunk sötétedéskor. A végén még bajunk esik, viszont szerencsére épségben megérkeztünk egy hatalmas épülethez, amit még mindig tátott szájjal nézegettem.

- Akkor... bemegyünk? - fogta meg kezem lágyan. Hatalmas mancsa akkora volt, hogy az enyém elvesződött az övében, és az enyémmel ellentétben a bőre meleg volt, nem fagyoskodott úgy, ahogyan én. - Fázol? - meg se várta a válaszomat, csak lekapta magáról a farmer kabátját és vállamra térítette. Elmorogtam egy halk köszönömöt, majd elindultunk a bejárat felé.

Egyszerűen nem tudtam levenni a szemeimet a kiállított teleszkópokról, a papírmasé bolygókról és a rengeteg csillagos képekről. Belül, az épület, sötét volt, amint beléptél olyan volt, mintha egy új dimenzióba léptél volna. Egyből megtetszett. Mosolyogva néztem rá a nálam magasabb srácra, aki kezemet szorongatva sétált az alacsony fiúhoz, aki a recepciósnak bizonyult.

- Jó estét és üdvözlöm önöket a szöuli planetáriumban. A nevem Choi Jihyun, miben lehetek a segítségükre? - fogadott minket a kedves fiú, habár gondolom azért ennyire hiperaktív, mert ez a dolga.

- Chae Hyungwon vagyok, velem beszélt telefonon és foglalásom van. - mutatta meg szeméi igazolványát, mire a csávó bólintott egyet és bevezetett minket egy moziterem szerűségű szobába, de itt nem voltak székek.

- Kérem, várjanak néhány percet. Addig helyezzék magukat kényelembe. - mosolyodott el, majd kettesbe hagyott minket.

- Gyere. - fogta meg Wonnie a kezem - újból - és egy tipikus piros-fehér kockás pokrócra ültetett, ahol már az étel is elő volt tálalva - Nem ihatok, mivel vezetek, ezért csak gyerekpezsgőre futotta. - nevetett fel és megbontotta a cseresznyés finomságot.

Még éppen időben öntötte ki az "italt", mert a fények kialuttak és sötétség lepte el a szobát. Megijedtem, ez az első alkalom, hogy egy planetáriumban vagyok, ezért szorosan hozzábújtam Hyungwonhoz, bízva abban, hogy nem enged el. Azt se tudtam hova nézzek, de ekkor többmillió csillag jelent meg a plafonon és a falakon.

- Ez gyönyörű. - mondtam suttogva és belekortyoltam a gyerekpezsgőbe.

- Még csak most jön a java. - kuncogott fel és ekkor, a hangszórókból, egy lágy, kellemes női hang szólalt meg.

- Újra és újra alábecsüljük nem csak a Világegyetem méretét, de a saját képességünket is a megértésére. Az arany egy sokmilliárd évvel ezelőtti szupernóva-robbanás eredménye. A gyűrű, amit viselünk, egy masszív csillag összeomlásából származik. Ennek a csillagkatasztrófának a maradványait hordjuk összetartozásunk jeleként. Illik hozzánk, ez is ugyanolyan mélyen gyökerezik az univerzum feltételezett rétegeiben, mint mi. - kezdett bele a hölgy. Annyira intelligensen és megfontoltan beszélt, hogy egyszerűen képtelen voltam nem odafigyelni. - Ahogyan az ember akkor csillog a legjobban, amikor a párjával van, úgy a csillag is akkor a legfényesebb, mikor többen vannak. - tekintetemet Hyungwonra vezettem, mikor egy lila csillagot véltem felfedezni a plafonon.

- Ugye nem... - kezdtem bele remegő hangon.

- Úgy ragyogsz, akár egy csillag, Yi Hana, de szerintem a saját csillagodat is képes vagy lekörözni. - suttogta fülembe.

[...]

Ez volt életem első randija és a legszebb is. Annak ellenére, hogy féltem, pozitívan kellett csalódnom. Van egy saját csillagom, egy gyönyörű emlékem és egy hely, ahová ezentúl gyakrabban is el tudnák látogatni. Egyszerűen megunhatatlan volt, mikor mesélni kezdett mítoszokat, elmagyarázta a csillagképek jelentését és a bolygókkal járó érdekességeket.

Sajnos az a három óra túl gyorsan lepergett, így már a lakásom ajtaja előtt álltunk mindketten, szótlanul.

- El se hiszem, hogy van egy csillagom. - még mindig hihetetlen volt - Ennél értékesebb dolgot még senki sem adott nekem.

- Örülök, hogy én lehettem az első, aki ilyet adhatott. Remélem még lesz rá alkalmam. - jelentette ki, majd egy lágy csókot lehelt arcom jobb oldalára és elment.

Testem minden porcikáját kirázta a hideg és kijelenthettem végre azt, amit eddig nem sikerült.

Boldog voltam.

__________

Ez a srác túl aranyos and you can't change my mind. :(( Szóval ne utáljátok... vagy inkább de?
Szerintetek, hogyan alakul majd kettejük között ez a dolog? Vajon Hana őt választja majd Jungkook helyett?

Ha tetszett, ne felezz el szavazni és bekövetni. Köszönöm a figyelmet! 🤧🥺❤