- Hana -

- Látod? Nem is volt annyira vészes. - fogtam meg a fiú kezét, miután kijöttünk a Rémségek Házából, ami az egyik ottani látványosság volt. Eléggé gagyi szörnyekkel álltak elő, de mindenesetre élveztem, hiszen Jungkook szinte kislányosan sikoltozott akárhányszor meglátott egy zombit.

- Beszélj a te nevedben. - sóhajtott - Mit meg nem teszek érted. - ingatta meg fejét, majd hosszú karjával átkarolta vállamat.

A mai nap nem is telhetne tökéletesebben. Az elejétől fogva jól halad minden, egyre több dolgot tudok meg Jungkookról, és végre megismerhetem azt az oldalát, akit minden nap magam mellett szeretnék tudni. A bunkó, perverz énjét küldje el Alaszkába csak egy oda jeggyel.

A sok séta és adrenalinnak köszönhetoen, eléggé elfáradtam és a hasam is hangosan korogni kezdett, ami azt jelentette, hogy a szervezetem éhezik. (Írói megj. No shit, Sherlock) Jungkook furcsán végigmért, majd megfogta a kezem és a legközelebbi kajás standhoz rángatott. A büfé aranyos volt, leginkább édességeket árultak a cicának öltözött lányok, de volt ott szendvics és hotdog is. Úgy döntöttem, egyenlőre megelégszem négy darab csokis palacsintával. A főnök még nagyot is nézett, mikor meghallotta, milyen éhenkórász vagyok, de elmagyaráztam neki, hogy a soványságom ne tévessze meg, ugyanis a metabolizmusom nagyon gyors.

Miután megkaptuk a rendelésünket - egyébként, Jungkook hotdogot rendelt -, leültünk egy padra, ami rózsaszín szinben pompázott. A padot rózsák díszítették, és mellette egy hatalmas tábla volt, amely egy állatsimogató felé vezetett. Egyből előkaptam kiskutya szemeimet és a férfire néztem.

- Ne is álmodj róla. - harapott bele jó nagy étvággyal az ételébe.

- De megígérted, hogy mindent megnézünk ma! - háborodtam fel, akár egy négy éves kislány, aki nem kapott egyszarvút karácsonyra.

- Mikor ígértem én ilyesmit!? - vonta fel szemöldökét, de a figyelmemet hamarabb elvonta a szája sarkában kukucskálo mustár folt. Elvettem az egyik "Hello, Kitti"-s szalvétát, amit a palacsintához kaptam, és szépen letöröltem a mocskot a szájáról. - Nyaltad volna le. - forgatta meg a szemeit.

- Ezért a megjegyzésedért elviszel a simogatóba. - mosolyodtam el gyerekesen, mire nehezen, de végül beelegyezett. Így már nyugodtabban is ehettem a kajám.

Mikor Jungkook végzett a hotdoggal, nekem még maradt egy palacsintám, amit éppen készültem bevágni. De ehelyett kitaláltam, hogy milyen mókás lehet odaadni a másik végét Jungkooknak, hiszen úgyse kapná be. Nos igen, ezt hittem én.

Azt hittem csak egy harapást fog elvenni a palacsintából, de helyette addig rágta, míg ajkaink nem találkoztak. Mintha tűzhöz értem volna, olyan gyorsasággal húztam el számat az övétől. A férfi csak nevetve fogta a hasát, majd felállt és kezemet megfogva húzott el a közelben lévő simogatóig.

- Ezt azért loptam, mert elviszlek arra a helyre. - borzongott meg.

Utálná az állatokat?

_______

- Ki az apuci egyetlen nyuszija? Na ki? Hát persze, hogy te, te aranyos nyulanbula. - dörzsölte össze Jungkook az orrát a nyúl orrával, míg én éppen egy gida elől menekültem, aki amióta ide értünk, próbálja megrágni a hajam végét. Abban reménykedtem, hogyha eljövök ide, akkor talán egy picit megszerettetem magam az állatokkal, de a vége az lett, hogy csak meg akarnak enni.

- Jungkook, segíts már! - ordítottam a fiúra, aki egy pillanatra se szeretett volna rám figyelni. Inkább törődött a körülötte ülő nyulakkal, akik élvezték a férfi társaságát. Simogatta, babusgatta és megetette őket, melyik nyúl nem örülne ilyesminek?

Inkább csak mosolyogva néztem az állatbarát főnököm. Ilyenkor boldogan elszaladtam az engem kergetőző kecske elől, viszont tudtam, hogy nem leszek képes örökké rohangálni, és ez be is következett akkor, amikor a lábaim feladták a szolgálatot a túl sok futkorászás miatt. A kecske végül utolért és örült magának, mert végre megkóstolhatja a tiltott gyümölcsöt: ez esetben a hajamat.

- Jól van, győztél, csak hagyj békén! - emeltem fel a kezeimet védekezően, és már az sem érdekelt, hogy emberek tucatjai vígan röhögött rajtam. Nem mondom, hogy nem éreztem jól magam az állat társaságában, de igazán segíthettek volna rajtam.

Ekkor a megmentőm megjelent egy répával a kezében és egy apró nyúllal a vállán. Úgy nézett ki, mint egy kálóz, csak papagáj helyett, neki nyuszija volt, de ha jobban megfigyeltem, akkor azt vettem észre, hogy jobban illik ez hozzá, mint bármely madár. Hasonlítottak és egy aranyos duót alkottak.

- Gyere ide! - parancsolta Jungkook ellentmondást nem tűrő hangon, de ilyenkor nem tudtam, hogy velem beszél vagy az állattal, aki játszi könnyedséggel legyőzött, pedig még csak egy apróság. A gidával egyszerre álltunk fel és sétáltunk a férfihez, aki rám mosolyogva nézett, de a kecskét szinte elégette tekintetével. - Ki mondta, hogy megrághatod őt? Abba a hajba még bele kell tépnem. - jelentette ki hangosan Jungkook, mire vörös arccal közeledtem hozzá.

A hátam mögött lévő közösségre néztem. Néhányan csak nevettek, mások a gyermekeik füleit takarták el kezeikkel, hogy ne hallják meg a perverz megjegyzéseket. Szinte égettek a tekintetükkel, de Jungkook karjai biztonságot keltettek. Hiába egy perverz bunkó köcsög, úgy érzem jobban kötődöm hozzá, mint bárkihez. Még szegény Taehyungot is elhanyagoltam, de ő is ugyanazt teszi, ugyanis Jiminnel úgy látszik nagyon jól megvannak.

- Vége a műsornak! - ordított Jungkook, a többiek pedig, akár a kámfor, úgy eltűntek. Hatalmasat sóhajtottam és jobban megszorítottam a magasabbikat, aki lágyan simogatta a hátam.

- Igazad volt a hellyel kapcsolatban. - néztem fel rá, majd elengedtem.

- Nekem eléggé bejön a simogató. - mondta nagy mosollyal az arcán. Hát persze, hogy élvezi, ugyanis őt nem akarta megenni a nyúl hadsereg, akit eddig etetett és simogatott.

Még vagy fél óráig tengettük az időt az állatkák között. Megetettem én is a lovakat, megfésültem a sörényüket, illetve kacsákat is etethettem morzsákkal. Nagyon aranyosan csipegettek és úszkáltak, amerre csak dobtam az elemózsiát. Viszont minden jónak vége szakad, mivel a látogatást itt befejeztük.

Amikor kiértünk a telepről, az út egyenesen a hullámvasútig vezetett. Maga a hullámvasút gyönyörűen világított és igaz, hogy nem volt sötét, de még így is látszottak a díszek rajta. Rengeteg gyerek és felnőtt állt a sorban, hogy aztán ők is próbálják ki a monstrumot. Jungkook gondolkodás nélkül fogta meg a kezem és lépett be a sorba, ugyanis állítása szerint, ettől nem fog úgy félni, mint az eddigiektől. Nem is tudtam, hogy ekkora beszari, ugyanis szinte mindenhol majd összefosta a bokáját, pedig már a háromnegyed parkot bejártuk.

Miután a hatalmas sor eltűnt előlünk, mi következtünk. Igaz, féltem picit, a vérnyomásom az egekben volt és leginkább az ijesztett meg, amit a horror filmekben láttam. Nem fog bajom esni? A kocsi nem fog legurulni a sínekről? Le fog állni, mikor mi fejjel lefelé fogunk lógni a levegőben? Egy csomó kérdés fogalmazódott meg bennem, ám a mögöttem álló férfi simogatása szinte magába szívta az összes rettegést, ami a lelkemet gyötörte.

- Következő! - szólt meg a járgány indítója, mire remegő lábakkal, de elindultam a kocsi felé. A legelső ülésbe foglaltam helyet, ahonnan a kilátást a legszebben lehetett látni. Ott volt az érzelmek tetőfoka, akkor dobta ki a taccsot a legtöbb ember, de én nem akarok közéjük tartozni. Élvezni akarom a szabad napomat, az életemet, a randimat. Bátorság töltötte el a szívemet, meg persze az adrenalin. Úgy éreztem, készen állok.

Ránk kötötték a biztonsági övéket, majd miután úgy látták, mindenki elfoglalta a helyét, elindult a móka. Lassan haladtunk felfelé, a kerekek folyamatosan csikorogtak alattunk. Szinte egy örökkévalóságig tartott, amíg a csúcsra értünk, de az, hogy itt volt mellettem Jungkook, és a kezemet fogta, minden kétségemet elvette. Lassan felemeltem a levegőbe a kezeimet, Jungkookéval együtt, és az idősebbikre néztem. Pár másodpercre a levegőben álltunk, majd a mélybe zuhantunk. A hátunk mögött lévő tömeg kieresztette hangját és vígan kiáltottak, míg én a szél ellen harcoltam, ugyanis az összes rám terelődött, ezzel megfosztva a saját oxigénemtől.

Ezt a helyzetet félretéve, viccesnek nevezném az egész hullámvasutazást. Jungkook haját a szél hátra vitte, ennek köszönhetően láthattam a homlokát és grimaszba torzul arcát. Viszont, amikor ő is rám nézett, elkapta őt a nevetés.

A hullámvasút olyan volt, akár a körhinta, sőt. Talán még jobb is. Annyiban különböztek, hogy össze vissza gurult a kocsi, nem pedig körbe. Kezeimet végig a magasban tartottam, még akkor is, mikor úgy éreztem elzsibbadtak. Hamarosan megérkeztünk ahhoz a helyhez, ahol képet fognak csinálni, így Jungkookhoz megpróbáltam közelebb férkőzni és egy hosszú, cuppanós puszit nyomtam az arcára. A férfi, ezek után kezét orcáján tartotta, és bambán mosolygott, míg én csak élveztem a pillanatot. Ezek azok a ritka alkalmak az életben, amelyeket ki kell élvezni. Ez volt az a momentum, amit soha nem szerettem volna elfelejteni.

_______

- Végig olyan fejed volt, mint egy bőgőmasinának. - mosolyodtam el, miközben újabb sorban álltunk. Éppen a képeket szerettük volna elvenni.

- Te beszélsz? - vonta fel a szemöldökét - Olyan arcod volt, mintha beszívtál volna. Végig mosolyogtál. - ingatta meg fejét, majd megköszönte a képeket, amiket a kezébe nyomtak. Az egyiket természetesen nekem adta.

Igen, mert ott voltál mellettem. - mondtam magamban, és éreztem, amint bevörösödik arcom.

Rengeteg dolgot nem próbáltunk még ki, viszont már lassan kezdett beesteledni. Csak ekkor voltam hajlandó felfogni a vidámpark szépséget. Rohangáló gyerekek, akik boldog mosollyal játszottak egymással. Csókolózó párok, akik kézen fogva sétáltak a területen. Idős emberek, akik az unokáikat felügyelték. A bódék, ahol játékokat lehetett nyerni, illetve a kajáldák, ahonnan mennyei illatok szállingóztak egyenesen az orromba. Minden olyan varázslatos volt, fényes és lenyűgöző. Mintha egy olyan álmot élnék meg, amit gyerekként nem voltam képes elérni. Szavakba nem tudtam volna kifejezni, hogy mennyire hálás voltam Jungkooknak, hogy elhozott erre a helyre és megengedte, hogy picit jobban felfedezzem őt. Úgy éreztem, a kötelék kettőnk között csak jobban erősödött.

- Menjünk el a kedvenc helyemre. - jelentette ki és csak egy irányba nézett. Nem ellenkeztem, mikor arra felé kezdte húzni a kezem. Az óriáskerékhez.

Szerintem ez volt a fő attrakció, mégis kevés ember mert felülni a, kicsit régi, de tökéletesen működő masinára. Nem mondhatnám rozogának, de meglátszott rajta az idő, mégis szemet kápráztató volt.

Jungkook azt mesélte, hogy kiskorában, az anyukája mindig ide hozta őt. Együtt nevettek, vattacukorral tömték az arcukat és kipróbálták az összes játékot. Ennek köszönhetően a vörös hajú, a mai napig emlékszik a szép időkre.

Ilyenkor azon gondolkozom, hogy bárcsak nekem is lehetett volna legalább egy szép emlékem a szüleimmel, ám ők csak a munkáról hallottak. Számukra a karrier mindig is fontosabb volt sa saját gyereküknél. Egy idő után meguntak és a nagyszüleimre bíztak. Emlékszem, milyen keservesen is sírtam aznap éjjel. Most mégis itt vagyok, mosollyal az arcomon, egy olyan férfi mellett, aki boldoggá képes tenni. Igaz, néha jó egy anyai vagy apai tanács, de ők már nincsenek, így csak magamra és a barátaimra támaszkodhatok.

- Csak utánad. - engedett be előre Jungkook az apró kabinba, ahová épphogy mi belefértünk. Egymással szemben foglaltunk helyet, egyenlőre még a földön tartózkodott a gépezet, ami azt jelentette, nem indulunk el.

Viszont mikor bekövetkezett, egyre feljebb kerültünk. Úgy tudom, az egész kis "utazás" tíz perces, szóval van rengetem időm arra, hogy jól megnézzem magamnak Szöult ide fentről. Jungkook gondolt egyet és felállt ültéből, hogy mellém ülhessen. Kicsit megijedtem, mikor a régi kabin mozogni kezdett, tán a hányinger is elkapott pár pillanatra, de biztonságban éreztem magam, amint mellém került.

- Gyönyörű a kilátás. - mondom, miközben kinéztem az üvegen, hogy fentről is csodáljam az apró embereket, akik leginkább a hangyákra emlékeztettek.

- Tényleg az. - mondta Jungkook, de ő nem a kilátást nézte, ugyanis láttam a visszatükröződését az üvegben. Ő engem nézett.

Egyből zavarba jöttem. Éreztem amint a vérem északi irányba vándorol és a pír elhatalmasodik testem minden szegletében. Zavarba jöttem, szívem hevesen vert és legszívesebben eltakartam volna magam a kezeimmel, de ehelyett megfordultam és mélyen a szemeibe néztem.

- Nagyon élveztem a mai napot, ez a tetőpontja. - mosolyodtam el kedvesen, majd pár kósza tincset a fülem mögé helyeztem.

- Én is. - jelentette ki magabiztosan, majd beharapta alsó ajkát - És a helyzet az, hogy meg szeretném ezt ismételni veled. Mondjuk... eljönnél velem a bálba? - úgy éreztem magam, akár egy amerikai tini filmben, mikor a menő felsős megkéri az osztály stréberét, hogy eljöjjön vele a bálba. Én voltam az a nyomoronc, a boldog nyomoronc, aki belekóstolhatott az élet valódi, vidám oldalába is. Viszont meg volt bennem a félsz, ugyanis nem mindennek happy end a vége.

- Örömmel, Jungkook. - mégis rábólintottam, habár tudom, érzem, ennek biztos lesz következménye - Nézd! Ott! - mutattam ujjammal a messzeségre, egyenesen a cég felé. Olyan magas, hogy idáig látszik. - És ott! - mutattam a szebbnél szebb fényekre, mire a mellettem ülő csak kuncogott.

Hírtelen megéreztem kezét a vállamon, majd azt, amint erős karja magához ránt. Államra lassan ráfogott és megfordította úgy, hogy egyensen éjfekete szemeibe nézzek és elvesződjek bennük. Minden porcikáját végig néztem: gyönyörűen bevágott sötét szemeit, melyekben tükröződött ezernyi érzelem kavalkádja, vörösen duzzadó ajkaira, pisze orrára és enyhén vörös orcájára figyeltem fel. Ez a férfi gyönyörű. Nem jóképű, gyönyörű. Többezer lány imádkozna azért, hogy az én helyemben legyen, ám végül én jöttem ki győztesen, mikor lassan ajkaimra hajolt.

Azt szokás mondani, első randin nem csókolózunk, viszont ezt már olya sokszor megszektem. A szervezetem már könyörgött azért, hogy Jungkook falni kezdje ajkaimat, de ő nem volt erőszakos. Szelíden és lassan mozgatta párnáit az enyéimen, mintha ez lenne élete első és utolsó csokja, de biztosra mentem, hogy ez végképp nem az első, illetve az utolsó. Kezével nem tapogatott, arcomon pihentette hatalmas mancsát, amiben elveszett az én kezem, közben cirógatott lassan, mintha porcelánból lennék és bármikor darabjaimra törnék. Türelmes volt velem, érzelmes és gyengéd, amivel sokat nőtt a szememben. Tudtam, hogy ő nem az a srác, akinek valóban mutatja magát. Tudtam, hogy ő az a férfi, aki képes bármit megtenni egy olyanért, akit szeret. A rideg külső csak egy álca volt a világ ellen, amit azért öltött magára, hogy soha senki ne törje össze őt, mint Grace.

Lassan elvált tőlem és szemeit lekapta rólam. Azért még megláttam, amint ajkain végig szántja rózsaszín nyelvét, majd egy aprót mosolyog. Belülről én is vigyorogtam, már egyenesen viszketett, hogy rá írjak Taera és mondjam el, ki is Jeon Jungkook valójában. Viszont kívülről, úgy nézhettem ki, akár egy paradicsom, megszólalni se tudtam spontaneitása miatt.

Hamarosan a földre értünk, ezzel a mai napot is lezártuk, ugyanis a park is kezdett üresedni. Mikor a parkolóba értünk, a bicikliknek nyoma veszett, helyettük pedig egy autó várt ránk. Jungkook kinyitotta az ajtót nekem, eztán beült mellém. A sofőrnek lediktálta a címem és hazakísért.

- Még egyszer köszönöm. Sose fogom ezt elfeledni. - mosolyodtam el, mikor már az ajtómban álltunk.

- Az enyém volt a megtiszteltetés, Hana. - intett, majd elhúzta a csíkot, még azelőtt, hogy bármit mondhattam volna.

Imádom, mikor a nevemet kiejti azokon az elbűvölő ajkakon, melyekkel nemrégiben még engem csókolt.

_______

Elnézést a késésért! Itt a rész, remélem mindenkinek tetszett. Nem haragszom meg, ha véleményeteket megosztanátok velem! További szép estét!
Ha teszett szavazz, illetve kövess be! ❤🥰

Addig is, itt egy kihívás! UwU

1. bangtanmochii_uwu köszönöm szépen, egyébként. ^^

2. Ha piáról beszelünk, a wiskey. Ha másról, akkor a forró csoki.

3. Egyáltalán nem vagyok az, nem alapozom a pletykákra.

4. Van szemüvegem.

5. BTS (+sok más kpop banda), Alec Benjamin, Ariana Grande, Girl in Red, Lizzo, The Weekend, NF, Kanye West, Dua Lipa, Doja Cat, Minaj, Tyga, Eminem, Travis Scott, Eminem, Juice WRLD (nyugodjék békében), Iggy Azalea, Hollywood undead, three days grace, iron maiden, Metallica, stb stb.

6. 11.-es :))

7. Talán a Joker.

8. Túl sok van.

9. Itt a hányadék fejem:

10. Sokat agyalok dolgokon, túlreagálok és rengeteget cigizem (de próbálok leszokni uwu). Ami leginkább jellemez, mint tárgy, az egy villanykörte: olyan az alakom, néha égek - azaz a világ legoptimistább személye vagyok - néha pedig teljesen kialszom - azaz szomorú vagyok. (And that's on being bipolar 🤡)

11. Keanu Reeves

12. fanfictiontar
galaxyfangirl12 Repici powerfulprincess_ SanKookRiVane WriterPrincesss0 kiweystyle antisocialprincess06 ennyi bőven elég.