- Hana -

Nagyon elbizonytalanodtam. Hyungwon újabb randira hívott el, és annak ellenére, hogy milyen csodálatos ajándékkal lepett meg, hogy milyen hangulatos volt a találkánk, most nem tudtam rábólintani egy újabbra. Csodáltam, hogy elfogadta a nemleges választ és, hogy nyugodtan kezelte a helyzetet. Nem volt megviselve, sőt... mintha a boldogság halvány fényét láttam volna meg két, sötét szemében. Biztos csak beképzeltem.

Már rég a kávémat ittam, én a saját asztalomnál, Hyungwon a gépnél, viszont Jungkook hiányzott a kis trióból. Ez nem jellemző rá, mindig is pontos volt, nem egyszeri alkalom volt az, mikor órákkal hamarabb itt volt mint mi. Még a belét is kidolgozza, annak érdekében, hogy minden rendben legyen, hogy minden olyan legyen, ahogyan ő elképzelte.

A csend hatalmas volt és kínos. Miután elutasítottam a fiút, egy szót se szólt hozzám. Mintha törné magát valami miatt, de hogy az mi lehet, fogalmam sincs. Csak szinte már hallom, amint az agytekervényei folyamatosan pörögnek. Miért mosolyodott el, mikor elutasítottam? Szomorúnak kéne lennie, vagy talán ennyire unalmas lenne a társaságom? Nem hiszem, máskülönben nem hívott volna el még egyszer.

Hatalmasat sóhajtottam és belekortyoltam keserű kávémba. Túlságosán is tulgondolom a dolgokat. Itt van Hyungwon, mégis Jungkookra összpontosít az agyam. Másra nem is tud gondolni, habár gondolatban legalább ötvenszer felpofoztam magam, azután, hogy megjelentem a házában, azzal az indokkal, hogy én igenis meglovagolom a félisten főnököm. Mégis... azt mondta nem. Eltolt magától, visszafogta magát és elküldött. Habár látszott rajta, nehezen válik el tőlem. Ez mégis mit jelent? Teljesen összezavarodtam.

A sok kávé miatt rám jött a pisilhetnék, így egy lágy mosoly kíséretében, lehajtott fejjel siettem a mosdóba, de azzal nem számítottam, hogy egy erős mellkas elállja az utamat. Félve pillantottam fel, reménykedve abban, hogy nem most fognak engem kirúgni, mint macskát szarni, de teljesen mást kaptam cserébe.

- Minden rendben? - emeli fel Jungkook a fejem államnál fogva. Szemei ártatlanságot sugallnak, teljesen más személyiség áll előttem. Látókái szinte ketrecbe zárnak, míg én a kulcsot eldobom a francba, mivel nem akarok elszökni azok fogsága elől.

- I-igen. - veszem el kezét, de ekkor szemembe ugrik a változás, amin Jungkook átment. Haja hullámosan, kicsit kócosan foglal helyet feje búbján, tincsei oly hosszúak és szembetűnőek, hogy eltakarják állvonalát, mégis kiemelik férfias vonásait. Nyelnem kellett, mert egyszerűen csak összegyűlt a nyál a számban. Megkívántam őt. - Most, ha megbocsájt... - kerülöm végül ki, de a magabiztosságom szinte azonnal elillan.

Akár egy tizenhat éves kislány, vörösen égő fejjel - vörösebben mint Jungkook fürtjei - úgy rohantam be a folyosó végén elhelyezkedő mosdóba. Mikor tükörbe néztem egy teljesen más emberrel nézhettem farkasszemet. Szemeim csillogtak, mintha teljes mámorban úztam volna, mikot megláttam az idősebbiket. Kezeim remegtek, mivel még mindig éreztem magamon selymes érintését. Hirtelen ötlettől vezérelve, kezemet ajkamra helyeztem és felidéztem magamban első csókunkat. Nem volt a legromantikusabb, nem volt lágy, se dúrva, de a miénk volt. Az én első csókom.

Megráztam fejem és picit meglocsoltam az arcom hideg vízzel. Nem hiszem el, hogy ilyenekre gondolok. Azok után, hogy megalázott, nem is egyszer, nem kéne éreznem ezeket a pillangókat a hasamban. Gyűlölni akarom őt, azt akarom, hogy legalább annyit szenvedjen, mint én, de képtelen vagyok őt bántani. Nem tudom, hogy ez valóban az a nyálas érzés, mint amit évekkel ezelőtt érezhettem Tae iránt, de a főnököm nem közömbös számomra, fontos nekem.

Miután összeszedtem magam, visszamentem az irodánkba. Jungkook a szokásos helyén ült, Hyungwonnal egyetemben és csendben csinálták a dolgukat. Két férfi, akik ijesztően jól néznek ki. Az egyik rideg és kegyetlen, mégis képes voltam kiolvasni a pillantásaiból, hogy mit rejt a hideg énje. A másik pedig édes és kedves, minden nő álma, egy igazi úriember, de képtelen voltam megmondani milyen személy. Mindketten vonzanak, de a döntést képtelen vagyok meghozni, lehet, csak a rendszerem játszik ki velem. Talán egyik sem kell nekem, vagy talán mindkettő.

Te jó Isten! Mire gondolok, én nem vagyok ilyen...

Még pisilni is elfelejtettem, annyira beleéltem magam a gondolataimba és csak agyalni tudtam. Még a munkámat se voltam képes elvégezni, pedig csak annyi a dolgom, hogy elküldjek párszáz meghívott a bálra, ami a jövő hétvégén lesz. Picit félek, mert a dolgom az lenne, hogy minél több emberre rásózzak olyasmit, amit talán nem is akarnak, és én a félénk személyiségemmel pont, hogy nem felelek meg ennek a feladatnak.

Hamarosan a műszakom is véget ért, Hyungwon rég elhagyta a terepet, hogy a saját cégével is foglalkozzon, mert az lehet, hogy itt is dolgozik, de mindenkinek a sajátja az első. Ásítani kezdtem a fáradtságtól, miközben lenge kabátomat magamra kaptam. Jungkoo,k még mindig, az orrával szinte belebújt a számítógépe képernyőjébe, ami eléggé aranyosan mutatott, főleg, hogy ő nem igazán az aranyos férfiak közé sorolható. Lágy mosollyal az ajkaimon, még kinyögtem egy viszlátot, de mély hangja félbeszakította a járkálásom.

- Holnap én megyek érted, megérdemelsz egy kis pihenést. - rideg, ez írhatta le igazán úgy a hangját, mint a személyiségét, de a mondanivalója mindig meghatott.

Akkor holnap várlak, Jungkook.

_______

Nos, mi a véleményetek? Jungkook végre megnyílik Hana felé? Hana kit fog választani és szerintetek mi fog történni a bálon? Kíváncsian várom a véleményeteket!
Ha tetszett, kérlek szavazz, illetve kövess be, hogy több történetem is olvashasd! 🥰❤