- Jungkook -

Hatalmas mosollyal az arcomon keltem fel Grace mellett. Boldog voltam, hogy a leendő feleségem minden reggel ugyanazzal a pozitív energiával köszöntött. Holnap lesz az esküvőnk és mindketten alig várjuk. Izgulunk, rendesen, de megéri, ha vele tölthetem le az életemet.

_______

- Örülök, hogy láthatlak, Guka. - tipeg be az irodába a szőke hajú, mintha mi sem történt volna köztünk a múltban. Meglepetten álltam előtte és hagytam, hogy arcom két oldalára puszit nyomjon. Ez afféle európai szokás, biztos a francia pasijától tanulta, akinél migránskodott, a lakbért pedig valószínűleg egy szopással letudta. - Chimmy, semmit sem nőttél ezalatt a három év alatt. - csapta ősze tenyereit, a rózsaszín hajú barátom pedig csak állt ott, ugyanolyan meglepett tekintettel mint én, vagy Hana.

Viszont az ő szemeiben nem csak a megdöbbenést láttam, hanem a gyűlöletet, a haragot. Úgy éreztem, ha én nem lennék itt, akkor képes lenne darabokra cincálni az előtte álló szőke macát. Matt - kínjában - a tarkóját vakarta, ugyanis nem számított arra, hogy ekkora feszültséget fog okozni a lány. Hana és Grace között csak úgy pezsgett a levegő és a szikrákat is lehetett felfedezni a szemükben. A nem hivatalos barátnőm nem az a fajta lány, aki képes lenne a tekintetével ölni... Viszont abban a pillanatban, hogy megpuszilt Grace, azt kívántam bárcsak ne születtem volna meg.

- Mi most kimegyünk, biztos rengeteg dolgotok van. - jelentette ki Matt, aki picit erőszakosan kirángatta a szőkeséget a szobából.

Mi hárman csendben néztük egymást. Hana szemei sem voltak feketék a dühtől, azok csillogtak, a kibuggyanó könnyek miatt. Odaléptem hozzá és szorosan magamhoz öleltem, és jeleztem Jiminnek, hogy húzzon ki, aki értve a parancsomat, el is ment. Nem engedhetem meg, hogy azt higyje, elhagyom. Nem tiporhatja porba a büszkeségét egy szőke botox-baba.

- Hé, hé, hé.. - simogattam hátát - Nem lesz semmi baj, nem állhat kettőnk közé. - fogtam közre arcát, ami vörös színben pompázott a zavarodottságtól és a sírástól. Most az egyszer látom azt, hogy összetört benne egy világ. Utoljára akkor volt ilyen, mikor arra kényszerítettem. Az utolsó dolog, amit tenni akartam az az volt, hogy megbántsam azt a nőt, akit tényleg szeretek.

______

A zene elindult, a vendégek felálltak, én pedig izgatottabb voltam, mint valaha. Azon az ajtón, a templom ajtaján fog belépni életem értelme, akit hamarosan a feleségemnek nevezhetek. Eleget vártam, mostmár az egész jövőmet, az életemet az ő kezébe nyújtom. Akár darabokra is téphet, de én akkor is szeretni fogom. Ő az én királynőm, akit ha lehetne, tejben-vajban fürdetnék. Az életemet is képes lennék eldobni érte. A szeretlek, nem képes leírni mindazt, amit aziránt a nő iránt érzek.

A zene megállt és Jimin jött be az ajtón. Elkezdtem hangosan nevetni, ugyanis tudtam, hogy mindig is szerelmes volt belém, gondolom poénkodni szeretett volna velem, hogy most ő bizony hozzám jön. Ám rajtam kívül senki sem mosolygott, főleg Matt nem, aki csalódottan fordított nekem hátat. Hát nem mer a szemembe nézni? Hiszen hamarosan egy család leszünk...

- Jungkook. - nézett rám könnyes szemekkel szőke hajú barátom. Ennyire szomorú lenne azért, mert nem őt kértem meg? - Annyira, de annyira sajnálom, haver. - ölelt magához, miközben apósom a tömeget megkérte szépen, hogy távozzon a templomból. Zavartan mosolyogtam, nem értettem mi folyik körülöttem? Hol van a feleségem? Vagy csak beképzelem magamnak, már rég összeházasodtunk? Csíptem a karom, de mindhiába. A szomorú igazság kitárulkozott előttem, a másik felem nem jelent meg a hófehér ruhában, amiről annyit áradozott egy-egy romantikus pillanatunkban.

Hol van az a nő, akinek a jövőmet ígértem?

Hol van az a nő, akivel közösen elterveztem az életemet?

Hol van az a nő, akinek a szívemet is odaadtam?

________

- És akkor bejött az a dagi asszony, és egy tizenöt kilós tortát rendelt a fia keresztelőjére. Én mondom, azt hittem helyben fog megenni engem és Kirát is. - nevetgélt Tae vacsorázás közben.

Egyáltalán nem volt étvágyam. Szinte minden falat kínzás volt, és ez nem csak az én esetemben volt így. Hananak nehezebb volt, csak ült és hamisan mosolygott. Próbált a fiúkkal beszélni, konkrétan a semmiről. Mindkét srác unalmas dolgokról beszélt és a lány vállalta a kockázatot, meghallgatta őket, mert én képtelen voltam beszélni. Most egyszerűen nem ment.

A maradékot a tányéromból, sunyiban odaadtam Baileynek, aki viszont előszeretettel fogyasztotta el barátnőm által készített finom étket. Szerintem feltűnt a meleg párnak, hogy valami itt nem kóser és ez Jiminen látszott meg leginkább. A rózsaszín hajú átérezte minden fájdalmamat, ugyanis tisztában volt azzal, mekkora fájdalmat okozott a szőke a múltban, de a jelen pillanatban is. Legszívesebben, erőszakkal ütöttem volna ki őt a gondolataimból, de Grace olyan volt, mint egy parazita. Ott élősködött az agyamban mindaddig, amíg át nem vette az uralmat a testem felett. Gyűlöltem, hogy rágondoltam, mikor gondolataik főszereplője igazából Hananak kellett volna lennie.

- Nagyon finom volt a vacsi, minden dicséretem a szakácsé. - törölgettem meg a számat, ám párom keresztül látott a hazugságokon és tudta, hogy szinte hozzá se nyúltam a kajához.

- Mi most hazamegyünk, jó? - nézett ránk Jimin és Tae sajnálkozóan - gondolom érezték a feszültséget kettőnk között -, mire csak bólintottunk egyet. Hana kikísérte őket, aztán nekiállt pakolászni, mosogatni.

Úgy döntöttem, biztos képes leszek segíteni a házimunkában, például eltörölgetem az edényeket, vagy lapakolom az asztalt, de ehelyett csak nagyobb galibát okoztam, mikor négy tányérból elejtettem hármat, mikor pedig össze szerettem volna szedni a darabokat, sikeresen megvágtam magam. Barátnőm azonnal reagált, és átugorva a szilánkokat a segítségemre sietett. Berángatott a fürdőszobába és azon nyomban ellátta az apró sebet a karomon.

- Ez csak egy vágás, nem kell ekkora figyelmet fordítanod rá. - vontam vállat hanyagul, mire a lány figyelmen kívül hagyott és folytatta a fertőtlenítést és kötözést. Miután befejezte, egyszerűen csak ki szeretett volna menni a fürdőből, de én megfogtam a csuklóját és leültettem az ölembe. - Látom, hogy valami bánt, mi történt? - kérdeztem csendben, tartva vele a szemkontaktust.

- Semmi, mennem kell felszedni a mocskot. - válaszolt ridegen, ám nem erre számítottam tőle. Felállt és ott hagyott a budiban, de nem hagytam ennyiben.

Kiszaladtam utána és ott álltam, mint fasz a lakodalomban. Néztem, amint felsepreget minden apró szilánkot és tekintetét végig leszögezi, mintha valamiért gyűlölne engem, vagy neheztelne rám.

- Grace miatt vagy ilyen!? - kérdeztem meg kissé hangosabban, a tervezettnél. A lány ekkor megállt egy pillanatra eddigi tevékenységében, de azonnal folytatta. - Szóval eltaláltam. - sóhajtottam - Elmondtam, az a nő nem fog beleszólni a kapcsolatunkba. Én téged szeretlek, nem pedig őt. Az a csaj otthagyott az oltárnál, kijátszott és kihasznált érzelmileg, aztán elszökött egy francia palival, csak mert az a csillagos eget is lehozta volna neki, én pedig egy koreai szaros voltam akkoriban. Manipulált engem, Hana! - fakadtam ki, szerintem teljesen jogosan. Elmagyaráztam neki ma, legalább háromszor, hogy számomra csakis ő létezik, de még mindig úgy viselkedik, akár egy áldozat, de amíg Matt itt van, a szöszi képtelen bármilyen lépést is tenni. Egyáltalán miért hozta őt ide?

- Figyelj, nem érdekel. - mosolyodott el gúnyosan - Itt van, és ez az ami számít. Eddig minden teljesen rendben volt. Romantikáztunk, jobban megismertük egymást és boldogok voltunk, erre jön a szőke ribanc exbarátnőd és mindent tönkretesz!

- Nem volt minden rendben, Hana, ugyanis te minden tetves napot itt töltöttél nálam. Két hónapja járunk, és te azonnal ide szerettél volna költözni. Mi vagy te, a pulim? Muszáj folyton a seggemben lenned? - ordítoztam vele, de későn esett le, hogy mit is mondtam az előttem sokkos állapotban álló lánynak. Könnyeit visszatartva nézett velem farkasszemet, meg se mertem szólalni. - Hana, ne haragudj, én.. - léptem közelebb hozzá, de felemelte védekezően a kezeit, hogy ne is menjek a közelébe.

- Értem. - hajtotta le a fejét - Akkor már nem fogok többé zavarni, Jungkook. - harapta be alsó ajkát, egy szomorú tekintet kíséretében. Próbáltam közeledni felém, de olyankor, csak annyit mondott, hogy - Ne gyere közelebb!

Újból csak ott álltam, lépni se mertem felé. Csak néztem, amint összeszedi a cuccait, felöltözik és elhagyja a házamat. Azt hittem, az egész csak egy illúzió. Igazából nem történt semmi, és nem dobtam ki Hanat a házból. Grace se jött vissza és boldogan éli az életét Párizs egyik gazdag negyedében, miközben kaviárral tömi a pofáját. Kedvesem még mindig itt van mellettem, arra várva, hogy egy újabb estét összebújva aludjunk végig. Viszont csinálhattam volna akármit, a dolgok nem változtak én pedig képtelen voltam változtatni a múlton. Megtörtént, kirúgtam a lányt, akit szerettem, a volt jegyesem újból felbukkant az életemben és az életem lassan kezd összedőlni. Az egyetlen társaságom Bailey volt, aki minden könnyemet lenyalta.

- Fúj. - mondtam neki undorodva, de nem igazán zavart - Te legalább itt vagy nekem. - fogtam közre mancsaimmal hatalmas fejét és összeérintettem homlokunkat. Valamiért úgy éreztem, hogy még a saját kutyám is elítél azért, amit tettem.

És még milyen jól tette, hogy ítélkezett. Megérdemeltem.

_______

Baromira nehéz volt megírni ezt a részt a tegnapi dráma miatt. Sajnálom, hogy rátok hoztam a frászt és köszönöm az összes kedves kommentet, amit tőletek kaptam. Mind a szívemhez szóltak és tényleg ti vagytok a legjobbak számomra. 🥺❤
Véleményeket nagyon szívesen várok, illetve szavazatokat, követőket. ❤🥰