- Jungkook-

Nagyon jó olvasást mindenkinek, ha esetleg tetszett, kérlek szavazz! 💜💜💜

- Rendben, értettem. Köszönöm. - köszönés nélkül tettem le a telefont, ami a nap minden percében képes megcsörrenni, de mit tudjak tenni? Mégis csak egy vállalatot vezetek.

A napokban sikeresen beküldtem egy hirdetést, miszerint titkárt keresek, de egyenlőre senki sem vállalta a felelőséget, kivételt képez egy ember, méghozzá egy hölgy: Yi Hana. Tizennyolc éves, hamarosan tizenkilenc, busani lány. Tanulmányait egy híres neves leányiskolában végezte, marketing és matematika szakon, ráadásul kiváló eredményekkel. Szüleivel nem ápol jó viszonyt, csak akkor közelítik meg a lányt, ha pénzt szeretnének adni, az utalás pedig általában egyszer, egy hónapban történik. Hosszú, hullámos fekete haj, karcsú, mégis formás test, telt ajkak és ártatlan szemek, melyek teljesen kihozzák belőlem az állatot. Biztos nem rontotta meg senki.

Nem, ezek az adatok nem az aktájában szerepeltek. Utána néztem a dolgoknak, eléggé alaposan, és sikerült eligazodnom rajta. Az imént levezetett beszélgetést a munkaadói hivatal egyik alkalmazottával történt meg, aki azt állította, hogy a lány nagyon félénk és hallgatag, de bátor és mer nekem dolgozni. Először meglepődtem a hallottakon, ígyhát megkértem az idős nőt, hogy hívja fel nekem Hanat, aki bármelyik pillanatban megjelenhet. Türelmes típus vagyok, tudok én várni, viszont egyben kíváncsi is vagyok erre a kis vadócra, akivel lesz szerencsém dolgozni talán jó sokáig. Alig várom közelebbről megtekinteni kislányos valóját és nőies vonásait, de viszont - szerintem - nem csak részemről fog érni a szerencse.

Fekete ingemnek ujját felhajtottam karomon, majd felálltam ültemből, hogy nyújtózzak egy kicsit. Hiába is, valahogy ki kell eresztenem a gőzt és szükségem lesz egy tárgyra, aminek muszáj lesz minden óhajom és sóhajom követnie.

Az íróasztalomat és a munkahelyeket nem rejtem el a négy fal közé, inkább csak megmutatom a világnak és a szemben lévő versenytársaknak, hogy milyen baszott szexi és sármos fiatalember vezeti évek óta ezt a céget. Magabiztos mosollyal intek az egyik női alkalmazottank a szomszédból, aki szégyenlősen hajtja le a fejét és folytatja útját a folyosón.

Halk kopogásra lettem figyelmes, amire megköszörültem a torkom, majd mély hangon engedtem be egy női alakot, aki szinte remegett az izgalomtól. Hosszú, hullámos haja most kontyba volt fogva, míg kívánatos testét ellepte az a túl sok ruha. Combjai mégis napvilágot láttak rövid, combközépig érő szoknyája miatt. Mivel szemeit a földnek szegezte, ezért jobban megcsodálhattam teljes valóját, de egy öt perc után idegesített, hogy ő nem foglal helyet a velem szemben lévő kényelmes széken.

- Foglaljon helyet, Ms. Yi. - mutatok ra kezemmel az ülő alkalmazottságra, mire szófogadóan csücsül le. Jó kislány. - Mint tudja, a nevem Jeon Jeongguk és én vezetem a JK nevű vállalatot. A cégünk a nagyipari társaságok egyikét képezi, a legtöbb munkás mégis férfi. A kérdésem önhöz az, hogy miért venném fel magát? Mármint, egy hölgyet. - a lehető legjobban próbálom összekeverni a dolgokat, hogy nehezebben fogja fel az előbb hallottakat. Húzni szeretném az idejét, azt akarom, hogy homloka miattam gyöngyözzön és hangja miattam remegjen meg... de egyenlőre csak interjú formájában tudom ezt elintézni.

- É-én... - a remegő hang már réges rég kipipálva, jöhet az izzadás - ... Véleményem szerint... véleményem szerint nem kéne diszkriminálni a női alkalmazottakat, hiszen ez egy eléggé szexista lépés lenne a maga részéről, ezzel csökkentve a cég hírnevét és sikerét. A profitról meg ne is beszeljünk. Ha egy nőt nem akar felvenni csupán azért, mert nő, ezzel elveszítheti azt a kevés alkalmazottját is. - magyarázza el, hangja viszont néhol megremeg. Neki aztán csípős nyelve van, én pedig szeretem ha így hozzák az agyam. Alsó ajkamat megnyalom, majd megharapom, miközben a mappájában kutatok. Koncentrálj, minél több időt kell itt eltöltsön.

- Mondja csak - még mindig a mappáját bámulom, nem tisztelhetem meg szemeim csábító erejével -, az iratai szerint, ön csak érettségivel és nulla tapasztalattal rendelkezik. Milyen kiemelkedő tulajdonsággal rendelkezik, ami a többi alkalmazottamnak nincs? - nem bírom visszafogni magam. Sötét szemeimet ében íriszeibe mélyesztem, miközben gyönyörű, hibátlan arcát vizslatom. Ajkai a meggynél is vörösebbek, valószínűleg a cseresznyénél is édesebbek. Azokat tátja el, majd zárja be újra és újra, ezzel megbolondítva elmémet. Még egy nő se tett ennyire kanossá, mint ő.

- Hát... - nyel egyet, majd elkapja tekintetét -, annak ellenére, hogy egy csendes emberről van szó, azaz jómagam, nagyon jók a kommunikációs képességeim és a fogalmazási formáim. Mindig is segítőkész voltam, úgy az iskolában, mint a magánéletben. Ezek mellett pedig kiválóan tervezek, számolok és több nyelven is beszélek a koreain kívül. - mondanivalója nem köt le, szépségével ellentétben. Szemeivel a szoba minden sarkát végignézi, egy dolgot kihagyva, méghozzá engem.

- Ha ennyire jók a kommunikációs készségei, akkor miért nem hajlandó a szemembe nézni? - váltok egy mélyebb hangra, mire Hana bőrén megjelenik a jól ismert libabőr. Drágám, nem te vagy az első, akinek nedves lesz a bugyija a hangomtól. - Tudtommal így adjuk meg a tiszteletet a nálunk magasabb rendű embereknek. - folytatom mondandom egy kacér mosoly kíséretében.

Hana sötét szemeit rám emeli, de egy szót nem hajlandó mondani. Szégyenlősége és ártatlansága teszi őt mássá, mint a többi lány, akik eddig csakis arra törekedtek, hogy minél szexibb külsőt varázsoljanak magukra, akárhányszor elsétálok mellettük. Undorítóan sok vakolatot és sminket tesznek arcukra, így kurvás kinézetet varázsolva magukra.

- Én csak ennyire vagyok képes, Mr. Jeon. - mondja, szinte suttogva. Édes hangja szinte elveszik a hatalmas szobában, kíváncsi vagyok milyen édesen nyögné a nevem. - Viszont megígérhetem önnek, hogy mindent bele fogok adni és képes leszek mindenkivel felvenni a szemkontaktust. - folytatja elszántan. Magabiztosságán elmosolyodom lágyan, majd újból az aktába nézek. Akárhányszor a képre pillantok, mindig az jut az eszembe, hogy ez a lány sokkal szebb élőben, mint a képeken.

- Mire hajlandó a cégért? - mondom, szinte már unottan, hiszen ezt a kérdést még réges rég hajtogattam az akkori alkalmazottaimnak.

- Bármire! - vágja rá egyből, szemeit rám emelve. Reméltem is, hogy ez lesz a válasza. - Mármint... mármint keményen dolgoznák, uram. Nagyon sokáig tudnák bent maradni, akár túlórázni is képes vagyok. - kétségbeesése és zavarodottsága meglepett, de tetszett a hozzáállássá. Eddig még nem volt olyan ember a cégben, aki felajánlottá volna nekem a szabadidejét.

- Rendben... - sóhajtok és mappáját az íróasztalra tettem - Mikor tud kezdeni? - mosolyogtam rá, az arckifejezése minden pénzt megért. Ajkait eltátotta, szemeit pedig már sokadjára hunyta le. Nem tudom elképzelni mi forog most a fejében, de biztos gondolatainak központja lehetek.

- Holnap, akkor lenne a legideálisabb. - áll fel ültéből, mire csak bólintok egyet, azért nem szeretném teljesen kimeríteni már az első napján. Fizikailag és elméletileg is egyaránt.

- Értem. - állok fel én is, mire apró kezét nyújtja felém. Habozva, ám megfogom azt. Lágy, puha bőrének érintése nyelésre késztet, így a lehető leghalkabban tüntetem el nyálam a számból. - Igazán élvezetes lesz magával dolgozni. - harapom be alsó ajkam, majd újból helyet foglalok és kezébe nyújtok két szerződést, amit rögtön aláír.

Nem tudom eldönteni, hogy életed legjobb, vagy legrosszabb döntésed hoztad meg az imént.