- Hana -

- Biztos van jobb dolgotok is, minthogy velem üljetek. - sóhajtottam, miközben a többszáz ruha között próbáltam megtalálni a tökéletes darabot. Ez olyan volt, mintha a hatalmas széna kazalban keresném a tűt. Unalmas volt és idegtépő.

- Nem, nincs. - rázták meg egyszerre a fejüket - Neked jöttünk segíteni. Mi nem vagyunk olyanok, hogy utolsó pillanatra hagyjunk mindent. - vonta fel szemöldökét Taehyung. Néha bemosnék neki egyet, de tudom, hogy igaza van. Mostanság semmi sincs a helyén és mindig a végére teszek mindent, azzal a kijelentéssel, hogy "úgy is van még időm". Szétszórt lettem és stresszes, ez nem én vagyok.

Talán több mint egy óra telhetett el, mikor már az összes boltot átnéztük a plázában, de nem találtunk semmit. Mindenhol habos-babos, túlcsicsázott és drága ruhák sorakoztak, nekem pedig csak valami egyszerűre volt szükségem, amivel le is tudnám nyűgözni az embereket.

- Van egy bolt a város szívében, ahonnan a húgomnak vettünk ruhát, mikor a szalagavatója volt. Jó minőségűek és árban is jók. - ajánlotta fel Jimin, mire lemondóan sóhajtottam és elindultam az autó felé. Most veszíteni valóm úgy sincs, csak a pénzem.

Mintha mindenki ma menne egy eseményre. Annyian járkáltak az utcán, hogy az átlagos forgalomra még rátettek tíz lapáttal. Nagy nehezen megérkeztünk az otthonos boltba, ahol egy csomó lány, nő és idős hölgy tartózkodott. Mindenki a tökéletes ruhát kereste, velem ellentétbe, aki csak nagyokat pislogott. Azt se tudtam, honnan kéne kezdenem.

- Jó napot, segíthetek? - jött hozzánk egy fiatal lány, aki talán velem egyidős lehet. Alacsonyabb volt mint én, haja copfba volt kötve és néhány tincse lágyan hullott le arca oldalára. Átlagos ruhák voltak rajta, ahoz képest, hogy egy elegáns ruhaboltban dolgozik.

- Igen, azt megköszönném. Egy estéit keresek. - mosolyodtam el kedvesen, mire a lány szemei azonnal felcsillantak.

- Kövessen, az úriemberek pedig helyet foglalhatnak a várakozóban. - mutatott egy terembe, ahol több férfi is tartózkodott, akik szinte ülve aludtak el várakozás közben.

- Nem szükséges, inkább megnéznénk mi is a ruhákat. - jelentette ki Jimin, mire a lány közölte, hogy nagyon örül annak, hogy vannak olyan férfiak is, akiket még érdekel az elegancia és a divat.

- Egyébként tegeződjünk, Hana vagyok. - nyújtottam kezet a lány felé. Szimpatikus volt, és talán már eljött az ideje annak is, hogy lány ismerőseim is legyenek a nagyin kívül.

- Én Byul vagyok, örülök, hogy megismerhetlek. - fogadta el a kézfogást, majd meg is rázta mancsom - Vékony alkatod van, mégis vannak formáid, így egy olyan estéit akarok neked, ami kiemel mindened, még a hibátlan bőrödet is. - mosolyodik el lágyan, és bevezet egy olyan helységbe, amit kívülről nem lehet látni. Raktár szerű, mégis rendezett és tiszta. Ruhák százai állnak egymás mellett, némelyik bábura van húzva, de a legtöbb csak egy vállfára volt ráhelyezve. Teljes színek kavalkádja jelent meg szemeim előtt, akár egy szivárvány.

- Hű... - csak ennyit tudtam kimondani, majd azonnal a ruhákhoz siettem, ahol a tökéletes darabot kerestem.

- Hagyd csak rám, te ülj le és pihenj. - mutatott a kanapéra, amit meglepve néztem, ugyanis eddig senki sem ajánlottá fel, hogy ő majd ruhát fog nekem keresni. Végül elfogadtam a helyzetet, és letettem a fenekem a puha bútorra.

Fogalmam sincs mennyi ideig tartott, mire mindhárman - ugyanis a fiúk nem voltak hajlandóak leülni, így inkább segítettek - megtaláltak a számomra tökéletes ruhát. Be is zavartak egy öltözőbe, ahol nyugodtan felpróbálhatom a kiválasztott estéiket.

Az első, ami a kezembe került, az a Taehyung által ajánlott ruha volt. Egy egyszerűnek mondható, bőrszinű ruha, ami a fenekem két oldaláig fel volt vágva. Igen, ez a ruha volt az, ami számomra kényelmetlen volt és túl sokat mutatott belőlem. Kiálltam a többiek elé és Taen kívül mindenki leszavazta az első számút.

- Nincs érzéketek hozzá! - háborodott fel, mire mindenki nevetni kezdett - Ez a ruha mindened mutatja, pont tökéletes. - egyszerűen nem akarta elengedni a ruhát.

- Ez a baj. Most kurvát vagy hölgyet akarunk csinálni belőle? - nevetett fel Jimin, mire párja csak lemondóan sóhajtott - Ha meg annyira tetszik neked a ruha, akkor vedd meg magadnak. - rántott vállat, Tae pedig elgondolkodott a dolgon.

Idő közben visszavonultam és Jimin ruháját próbáltam fel, amiben picit jobban is éreztem magam, mert nagy volt és sokat takart. Kellemes rózsaszín színben pompázott és glitter is volt rajta. Kicsit kislányos, de ez valóban én voltam.

- Nem. - mondták ki mindhárman, még a rózsaszín hajú is.

- De miért...?

- Mert úgy nézel ki benne, mint egy kislány és egy vattacukor keveréke. - nevetett fel Byul, mire egyet kellett értenem vele.

Az utolsó reményem az eladó lány választása volt. Felhúztam magamra és kiálltam a többiek előtt, akik tapssal halmoztak el és elismerő mosolyokkal.

- Ez tökéletes. - mondták mindannyian. Egyet kellett értenem velük, ugyanis tényleg szépnek éreztem magam a vadiúj ruhámban.

Remélem, Jungkooknak legalább annyira tetszni fog, mint nekem.

- Jungkook -

Idegesen szálltam be az autómba, miután megnéztem magamnak a termet és szép kis hisztit rendeztem, mivel semmi nem tetszett. A virágok, az asztalok, a díszítés, még a zenekar sem tetszett, ezért utolsó pillanatban tripla árért fizettem ki egy nagyobb és híresebb zenekart. A rendezvényszervezők szart sem érnek, hát ezért fizettem őket!? Hétfőn lesz egy kis megbeszélni valóm velük.

Mintha egy versenypályán lennék, úgy húztam bele, hogy minél hamarabb elkészülhessek az esti gálára. Nem szeretnék csalódást okozni Hananak, és le akarom őt nyűgözni, mellesleg Hyungwonnál jobban szeretnék kinézni, ami mondjuk már teljesült, de a biztonság kedvéért mindent beleadok.

Hazaérve azonnal bevágtam magam a fürdőszobába, hogy lefürödjek, ám elfelejtettem becsukni az ajtót magam után, így társaságom is lett.

- Bailey, kifel! - parancsoltam ingerülten a kutyámnak, ám ő csak félre hajtotta fejét és kinyújtott nyelvel nézett engem - Ahh, jó, de csak most az egyszer. - forgattam szemet sóhajtva, hiszen túl aranyos, nem tudok neki nemet mondani.

Megengedtem a meleg vizet és bemásztam a kabinba, ahol jó alaposan megmostam mindenem. Miután végeztem, tisztán és mentásan szálltam ki, nincs időm tökölni, sietnem kell. Egy szál törölközőt csavartam derekam köré és bementem a szobámba, ahol már kikészítve állt a választott öltönyöm. Nem volt nagy cucc, a fekete kabát néhol csillogott, fekete szövetnadrággal párosítottam és egy fekete inggel. Az ing két felső gombját kigombolva hagytam, hogy látszódjon a kulcscsontom, majd magamra kaptam a kabátom és a nadrágom, amibe beletúrtam az inget. Egy övet csúsztattam be, aztán indultam hajat szárítani.

Enyhén göndör tincseim szinte államig értek, hajam végén ott díszelgett a piros, ami csak kiemelte világos bőröm. Fújtam egy kis kölnit magamra és miután késznek éreztem magam, felhúztam a cipőt és enni adtam a kutyának. Még életemben nem siettem ennyire.

A sofőr már kint állt az autóval, eljött az ideje annak, hogy induljak Hanahoz. Nem tudja, hogy megyek, ezért remélem valóban meglepetést fogok okozni jelenlétemmel. Kíváncsi vagyok, mit vett fel magára, habár ő még egy krumplis zsákban is csodálatosan festene.

- Kicsit gyorsabban, ha kérhetem. - néztem a sofőrre a hátsó ülésről, mire csak bólintott egyet. Nem azért fizetem, hogy elaludjak a kocsijában, ilyet otthon is tudok csinálni.

Nem mentünk egyenesen a teremhez, hanem elmagyaráztam neki, hogy lesz egy személy, akit fel kell szednünk, erre az öreg elkezdte magyarázni, hogy a dupláját fogja kérni, ugyanis Hanaról nem volt szó. Hát a kurva anyádat, tudod te kivel beszélsz?

A sok vita végett, végre elvitt a célomhoz, azaz Hanahoz. Az utcák sötétek voltak, de a forgalom még mindig nem szűnt meg Szöul zajos utcáin. Kiszálltam az autóból és annak oldalának nekidőltem, így vártam a titkárnőmre. Már tíz perc is eltelhetett, mire éppen egy autó parkolt le a miénk mellé. Imádkoztam a fentieknek, hogy most az egyszer felejtsék el az összes bűnömet és tegyenek egy jót, imádkoztam azért, hogy az autóban ülő alak ne Hyungwon legyen, ám úgy látszik Isten kurvára haragszik rám, mert őt hozta meg elegáns csomagolásban.

- Te mi a faszomat keresel itt!? - néztem rá undorodva.

(Írói megj.: valahogy így képzeljetek el:

Ilyen fejet vágok én is egy-egy matek órán :) )

- A páromért jöttem, te mi a faszomat keresel itt!? - háborodik fel, mire a két agysejtem eddig bírta.

- Elnézést, de a mid? - mosolyodtam el hamisan - Hana velem megy el a bálba, nem veled. - léptem közelebb hozzá és mutató ujjammal megböktem mellkasát.

- Elhitted, öcsi. - nevetett fel hitetlenkedve - Hana nekem ígérte a ma estét. - lépett ő is közelebb, ám ő nem csak megbökött, de enyhén meg is lökött.

- Itt akarod lerendezni, hm? - haraptam be ajkaimat, mire ő felemelte ökleit.

- Gyere, Jeon, zavarjuk le. - jött volna nekem, de ekkor valaki megköszörülte a torkát, és ezt a millióból is felismerném. Hana volt az.

Az ajtóban álldogált, mellette Taehyung és Jimin díszelgett, akár két testőr, de észre sem vettem volna őket, ha nem fogják a szépség kezét. A lány haja lágy hullámokban pihent vállán, szinte a derekáig értek fekete tincsei. Két oldalsó tincse fonatban állt és hátul össze volt kötve, így koronát imitálva. Arcát halvány smink díszítette, egy kis ezüst és kék keveredett szemhéján és egy kis tusvonal is végigszántotta azt. Tekintetemmel lejebb haladtam, a gyönyörű ruhájához, ami szinte lábujja hegyéig elért. Világos kék színben pompázott, hátsó része a földet súrolta, a közepén egy ezüst öv foglalt helyet és a törzse csipkés volt egészen a pántjáig. Picit be volt vágva melleinél, de nem kurvásan, hanem éppen hogy mindent tökéletesen eltakart. Cipője egy egyszerű magassarkú szandál volt, a melegnek köszönhetően nem kellett túlságosán melegem öltöznie. Annyira szépen festett, hogy nem tudtam levenni tekintetemet róla. A szívem egy ütemet is kihagyott, mikor először megláttam őt.

- Hűha - ejtettem ki ajkaimon, majd nyeltem egyet, miközben még mindig az elbűvölően gyönyörű lányt néztem meg magamnak - Káprázatos --

- Annyira gyönyörű vagy. - nézett rá Hyungwon csillogó szemekkel, miközben a lány éppen a lépcsőkről száguldott lefele. Hangom eltörpült a másik férfié mellett, ugyanis engem nem hallott meg, bátorságom pedig nem volt, hogy még egyszer kimondjam.

- Ti is jóképűek vagytok, - mosolyodott el - de miért van itt két autó? - nézett zavartan és kezével a két autóra mutatott.

- Hát, tudod, csak el szerettünk volna kísérni téged. - mondtam mereven.

- De én a fiúkkal megyek. - nevetett fel csilingelő hangján a lány. Egy percig én és a riválisom fel sem fogtuk, hogy miről van szó, csak néztük az előttünk álló lányt, aki tapsolt egyet, hogy felébresszen bambulásunkból. - Na, mire várunk? Essünk túl rajta. - mosolyodott el újból, majd tényleg eltűnt a fiúk társaságában.

- Fogadunk, hogy hamarabb odaérek, mint te. - jelentette ki a magasabbik, mire már be is szállt. Oda se figyeltem, le is voltam maradva, de mikor az agyam felfogta mi is történik, bevágtam magam az autóba és ráparancsoltam a sofőrre, hogy adjon neki gázt, amit meg is tett. Úgy látszik él benne a harci szellem.

Legalább az első táncod had legyen az enyém, Hana.

______

Remélem tetszett a rész, mert ha igen, akkor ne felejts el szavazni, illetve bejöhetni!
Véleményeket szívesen olvasok. 🥰💕