- Hana -

Hétfő reggel hihetetlenül kipihenten keltem és nem éreztem másnaposnak magam. Boldogan nyújtózkodtam az ágyban, míg a szelíd nap sugarai simogatták fehér bőröm. Picit fáztam, lehet azért, mert meztelenül feküdtem le aludni és ez lehet az oka...

- HOGY MI? - takartam be nyakig magam a takaróval, ami a derekamat takarta el eddig. Mikor viszont rájöttem, hogy senki se tartozódik a szobámba, sóhajtottam egyet és kitakartam magam, hogy mehessek fürdeni. (Megj.: ennyiszer életemben nem használtam még a "takarni" szót lmao)

Elcsoszogtam egészen a fürdőszobáig, majd a tuskabinba másztam. A vizet tökéletes hőmérsékletre állítottam, azaz a hideg és a jéghideg közé, hogy valahogyan lemossam magarol ezt az óriási szégyent. Mit csináltam a tegnap? Az odáig stimmel, hogy enni voltunk és ott is ittunk, de ennyire picsa részeg csak nem lehettem, hogy lefeküdtem Jungkookkal, nem engedné a méltóságom.

Fél órán keresztül dörzsöltem testem minden porcikáját, hogy rendesen lejöjjön rólam a felesleges kosz, amit szeretett főnökömtől kaphattam, de rájöttem, hogy ezen már a klór se segít.

Sóhajtva szálltam ki egy kiadós fürdés után. Mindenhol kirázott a hideg, amint jobban belegondoltam abba, hogy mi történhetett tegnap éjszaka. Nem tudom magam elképzelni egy olyan férfival, mint amilyen ő. Lehet, hogy gazdag, jóképű és férfias, de én nem ezt keresem és nincs szükségem rá.

Törölközővel körbe tekertem magam és elindultam, vissza a szobámba. Valami egyszerű ruhát szedtem ki, hiszen ma is szabad napom van a buli miatt és legalább Jungkook-mentes napom van. Egy mackó nadrágot vettem fel és egy rövidújju blúzt, majd ezután egyenesen a konyhába mentem, hogy készítsek magamnak valami kaját és befeküdjek az ágyba, hogy a napom további részét sorozat nézéssel töltsem el.

-

Fekete ruhám tökéletesen illett hozzám, hiszen rendesen hangsúlyozta a testem formásabb részeit. Magassarkúm egyáltalán nem törte a lábam, olyan volt, mintha a felhők között sétálnék békésen. Az előttem álló ferfi kezét fogtam, ő pedig derekamat tánc közben. Olyan volt, akár egy álom. Szerelmes pillantásokkal halmoztuk el egymást, itt-ott néhány mosollyal, mert nem érdekelt mi volt körülöttünk. Egyre közelebb húzott magához és képtelen volt elengedni, mintha egy gyerek fogná édesanyja kezét, ami biztonságot jelent számára.

Hirtelenjében a zene leállt, mi pedig eltávolodtunk egymástól, mégis úgy éreztem, hogy lelkünk össze van kötve. Szomorúság öntötte el a szívem és csalódás, mert nem láthattam többé azt az elbűvölő férfit, akivel megoszthattam a táncom. Ő volt a szerelmem, a lelki társam, kinek tenyere melegét még mindig éreztem testem egyes szegletein. Ugyan, nem láthattam az alak csábos arcát, mégis oly ismerősnek tűnt és elbűvölőnek, hogy nem tudnám őt elfeledni soha. Különös érzések futottak át rajtam és hirtelen felindulásból elindultam felkeresni Őt.

Úgy éreztem magam, mint Hamupipőke: ha éjfélt üt az óra, elmúlik a varázs, és a herceg holléte ismeretlen marad számomra, míg ő csak egy olyan ember marad, akiről tudtam, hogy első látásra szerelembe estem.

A teraszon találtam magam. Minden ki volt világítva, a virágok tündököltek és lassú balladákat hallhattam bentről. A férfiak halk bókolása és azon nők nevetése, akik elszégyellték magukat. A lágy tavaszi szellő simogatta puha bőröm, már csak Őt hiányoltam, viszont mikor megfordultam, megláttam azt a személyt, aki tárt karokkal várt egy ölelésre. Sietős léptekkel szaladtam felé és karjai közé vetettem magam. Izmos mellkasa puhának tűnt, mégis tudtam, hogy erős az én hercegem.

- Kérlek, ne menj el mellőlem. - mondtam kétségbeesett hangon - Azt hiszem... azt hiszem, szerelmes vagyok beléd! - fogtam meg puha arcát, de a sötét miatt még mindig nem láthattam kihez is beszélek.

- Hana... - rázogatja meg vállaimat a férfi, mire kérdőn nézek rá.

- Igen, így hívnak. - nevetek fel zavartan.

- Hana! - hangja egyre erőteljesebbnek tűnt és hangosabbnak, féltem, de teljesen lefagytam, nem tudtam megmozdulni.

- Mond, ki vagy te? - emelem fel szemöldököm.

- Hana!!! - kezdte el lágyan pofozni az arcomat az illető, mire végre sikerült felkelnem ebből a nyálas álomból. Sikítva forogtam le a kanapéról, de ez még semmi.

Jungkook állt felettem és pofozgatta az arcomat, míg másik kezében ott tűnt fel a vörös bor, és ha jól látom elég jó évjáratú, DE EZ MOST LENYEGTELEN!

- Mi a jó isten faszát keresel te a lakásomban és, hogy mertél te pofozgatni!? - ordítok fel, mire az illető arca elkomorul, de egyből felnevet, ezzel megvillantva nyuszis mosolyát. Átkozom a napot, mikor ilyen jóképű lettél, Kook.

- Hát, lejárt a műszakom és unatkoztam, amúgy meg pont úgy mertelek megütni, mint ahogyan te megmertél puszilni. - rantotta meg vállait. - Úgy gondoltam atjövök, hogy megint elszórakozzunk, pont úgy, mint a tegnap este. - kacsintott.

- Egyáltalán hogyan jutottál ide be? - még mindig a sokk hatása alatt voltam és féltem a szemeibe nézni, mert tudtam, hogyha én azt egyszer megteszem, akkor onnan nincs kiút.

- Van kulcsom. - jelentette ki egyszerűen, mire félelem jelent meg az arcomon - Tudod, elég könnyű másolatot csinálni a kulcsokról. - nevetett fel, majd leült mellém a kanapéra.

Az órára néztem, ami öt órát és tizennyolc percet mutatott. Hát, jó sokat aludhattam és inkább nézett a tévé engem, minthogy fordítva. Tényleg hosszú éjszakám lehetett.

- Mi történt az este? - szólaltam meg szégyenlősen, mire Jungkook égető tekintetét megéreztem magamon.

- Ettünk, ittunk, buliztunk... - sorolta fel, mire lassan kezdtem lenyugodni -... aztán dugni akartál velem. - jelentette ki halál nyugodtan.

- Ugye csak hülyéskedsz velem, Jungkook? - néztem rá idegesen.

- Annyira imádom, amikor a nevemen szólítasz. - simogatta meg hajam, miközben incselkedett velem.

- Nem ezt kérdeztem, Kook! - emeltem fel a hangom - Mondtam, hogy nem kell tőled semmi, mit képzeltél? Megállapodtunk, hogy tehetted ezt velem!? - éreztem, amint a szemeimben megjelennek a jól ismert könnyek, viszont az egész drámába illő jelenetet Jungkook jóízű nevetése szakította félbe. - Kurvára nem vicces, mit tettél velem? - ordítottam rá, mire nevetése abba maradt és úgy nézett rám, mint vadállat a prédájára. Minden olyan gyorsan történt, már csak akkor eszméltem fel, mikor fölém kerekedett és tekintetével láthatóan végigmért.

- Első sorban, soha senki nem hívott Kooknak, neked meg főleg nem engedem meg, megértetted? - csak bólintani volt erőm - Másodszor, még nem basztalak meg, nem akarom, hogy lelkiismeretfurdalásom legyen, mert összetörtem a pici lelki világod, de lehet, hogy bevállalom, ha sokáig így fogsz velem még pofázni. - hangja csak jobban mélyült, ami valamilyen féle képpen beindított és meg is félemlített. - Csak egy üveg bort akartam elfogyasztani a társaságodban, de úgy látszik nagyon nagy hiányod lehet, ha így mersz velem kiabálni. - simit végig orcámon, mire egy halk sóhaj csúszott ki ajkaim közül, ami a felettem lévőnek is tetszett. - Elmondom, mit csinálunk, Hana. Megnézünk egy filmet, rendelünk egy pizzát, megisszuk a piát és aztán itt alszok. Világos voltam? - mosolyodik el gyermekien.

- Mint a nap. - mondtam csenben, mire a fiú lemászott rólam és rendelni kezdte az elébb említett ételt.

Köszönöm, hogy elolvastad. Nagyon, de nagyon sajnálom a hosszadalmas késést. 🥺