- Hana -

Olyan furcsa álmom volt, mintha egy jövendölés lett volna. Az eső olyan erősen esett, hogy szerintem képes lett volna minden cseppjével áthasítani az üveget. A Nap már nem simogatott meleg sugaraival, helyét átvette a sötétség, az árny és a búskomor hangulat. A fekete, a depresszió és a mérhetetlen szomorúság uralkodott az emberiség felett. Az öröm halvány szikrája se tűnt fel a keserű arcokon, mintha mindenki elveszítette volna az élete értelmét. Engem is beleértve, ez volt az egészben a legszomorúbb.

A pénteki napom unalmasan telt. Jungkook nem volt bent, ahogyan Hyungwon sem. Mindketten szervezték a holnap esti bállt, beleadták minden idejüket és tudásukat ebbe a projektbe azért, hogy minden tökéletes legyen. És én? Én nem csináltam semmit, legalábbis egyenlőre még nem. Kicsit sem vártam a sok tapit az idősebb ügyfelektől, a nyálas szavakat és a bájgúnár viselkedést sem. Ez egy céges buli, jól kéne éreznem magam, de ehelyett dolgozom és a saját biztonságomat is kockáztatom.

Otthon ültem a sötétben, magányosan, akárcsak az álmomban. Csak a tévé szólt a háttérben, de azt is csak azért kapcsoltam be, hogy ne érezzem magam egyedül. Az érzéseim egyébként is elurakodtak rajtam. Kétségbe voltam esve a két fiú miatt, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy engem lenyűgözzenek, nekem pedig egy idő után választanom kell, hiszen egyik sem közömbös számomra. Az egyetlen gond az, hogy bármikor csalódhatok a szerelemben. Lehet rossz döntést hozok, mert megtörténhet, hogy a kiválasztottam végig csak egy maszkot hordott annak érdekében, hogy engem szépen törbe csaljon. Ez a dilemma tart ébren napok óta, ezzel kelek és ezzel fekszem, még a munkámat sem tudom elvégezni rendesen, mert nem tudom kiverni a két férfit a fejemből.

Nagyot sóhajtva tettem le a könyvet, amibe belekezdtem. Gondolataimnak köszönhetően, csak az első oldal felét voltam képes elolvasni, ezért inkább el is tettem. Meguntam, ahogyan a tévében történő drámai jeleneteket is. Kikapcsoltam, hogy ne fogyassza hiába az áramot a doboz, ám abban a pillanatban, valaki rátenyerelt a csengőre. Nagyot sóhajtva - leszarva, hogy éppen egy szál nyuszis pizsamában vagyok -, sétáltam az ajtóig, majd kinyitottam azt.

- Csak ti hiányoztatok. - ejtettem egy apró mosolyt, mikor megláttam Taet és Jimint az ajtóban toporzékolva.

- Mindent el kell mesélned. Vettünk ráment, mocshit és fagyit is. - szinte fellöktek az ajtóból, amikor bejöttek anélkül, hogy elálltam volna az útjukból.

- Ez birtokháborítás! - jelentettem ki, bár örültem, hogy itt voltak.

- Akkor nem kell a fagyi? - mutatta fel Jimin a rágógumi ízesítésű jégcsodát, ami a kedvencem volt. Ez, és a klasszikus csokoládés.

- Ha a ráment is megcsináljátok, akkor beszélek. - hunyorítottam, mire beleegyezően bólintani kezdtek.

Meglehetően hamar végeztek a kényeztetésemmel. Fél óra lepergése alatt, már előttem tálalták a gőzölgő levest és a jéghideg fagyit. Először, persze, a levessel kezdtem, hogy az ne hűljön ki, de a fontossági sorrend a fagyi. Mindig a fagyi.

- Hallgatunk. - ültek le a velem szembe lévő fotelbe, mint két pszichológus, akik éppen a páciensüket próbálták kifaggatni.

- Ez a leves nagyon finom, srácok. - lapátoltam magamba, hiszen tényleg fincsi volt. Azt nem tudom Jimin hogyan főz, de Taehyungnak van hozzá esze, nem véletlenül vezet cukrászdát, biztos van fogalma ahhoz, hogyan kell egy ilyet elkészíteni.

- Annak örülök - szólal meg Jimin, amit meglepődve konstatálok, nem hittem volna, hogy képes ilyesmit kiadni a két kicsi keze közül -, de mi inkább rád vagyunk kíváncsiak, Hana. - sóhajtva tettem a tálcára a levesem, majd nekiálltam elmesélni a helyzetet, ugyanis nem egy rövid sztoriról van szó.

Nem igazán szeretek beszélni a szerelmi életemről, de még önmagamról se, mert zárkózott vagyok. Igaz, Jungkook óta rengeteget fejlődtem és jobb vagyok a régi önmagamnál, aki még arra is képtelen volt, hogy a saját főnöke szemébe nézzen. Tudom, szánalmas, de ez a szomorú igazság.

Taehyung már tudta, milyen is volt a Hyungwonnal való randim, de türelmesen kivárta, hogy Jiminnel is tudassam a történteket, de persze látszott rajta, hogy már alig várta hallani az élményeimet. Mindenki úgy ismeri Jungkookot, mint a világ leghidegebb vérű embere, de én azon a napon, nyíltan állíthattam, hogy ő csak egy megtört ember a sok közül.

- És Jungkook...

- Végre eljutottunk az érdekes részhez. - csapta össze mancsait Jimin, mire Taeval egyszerre néztünk a rózsaszín hajúra - Most mi van? Mégis csak a legjobb barátomnak szurkolok. - mosolyodott el magabiztosan, viszont mindentudónak is hatott görbülete.

- Elvitt egy vidámparkba. - mosolyodtam el az emlékre, majd részletes mesélésbe kezdtem. A dodzsemtől egészen a csókig, mindent elmondtam. Ők a barátaim, mégse titkolhatok el mindent, hiszen segítenek nekem, bár Jimintől tartottam, ugyanis féltem, egy nap visszahallom a ma elhangzottakat. - Csodálatos volt, nem tudnám leírni szavakba, hogy mennyire jól éreztem magam azon a napon. - mosolyodtam el a végére, de egyből lehervadt, mikor eszembe jutottak a gyötrő gondolatok. Egyből a félig megolvadt fagyihoz kaptam, hogy tunkoljam magamba, mert lehet képtelen leszek kifejteni a szomorúságom sírás nélkül. A fagyi azért van, hogy egy szikrányi boldogság is érjen az életben.

- Óh, ez nem jelent jót. - nézett nagyokat Tae, mikor egy nagy kanállal tömtem a számba - Az egyetlen dolog ami miatt fájhat a torkod, az a szopás lesz, attól legalább nem fázol meg! - emelte rám picit a hangját, és kivette kezemből a fagyit. Nem lenne jó, ha pont a báll előtt gyulladna be a torkom. - És az egyetlen farok amit leszophatsz, az a Jungkooké, azok után, amiket megtett érted. - jelentette ki bölcsen.

- Nem fogok szopni! - jelentettem ki kislányos zavaromba.

- Én is ezt mondtam. - forgatott szemet Jimin - Aztán megsimertem a legjobb barátodat. Egy idő után te fogsz a virsli után sóvárogni. - jelentette ki, mire mindannyian nevetésbe törtünk.

- De most komolyan, fogalmam sincs, mit kéne csináljak. - ráztam meg a fejem lemondóan.

- Először is, le kéne nyugodnod, idő előtt fogsz rancosodni, nyuszifül. - figyelmeztetett a magasabbik.

- Soha ne mondj egy nőnek olyat, hogy nyugodjon le, mert azzal csak rontasz a helyzeten. - csapta tarkón Jimin Taet, csodálom, hogy elérte.

- Nem értem a logikátokat. - háborodott fel - Te fiú vagy, mégis rosszabbra fordulnak a dolgok, akárhányszor azt mondom, hogy nyugodj le a picsába. - tör ki Taehyung.

- Ha nem vetted volna észre, meleg vagyok, nagy a seggem és a hajam is rózsaszín. Kettőnk közül én vagyok a lány. - mutatott magára az alacsonyabbik.

- Ezt a nyögéseid is konfirmálják. - mosolyodik el elégedetten a mellette ülő, mire közéjük ülök.

- Elég volt! - ordítottam rájuk - Azt hittem most rám fogtok figyelni. - mondtam ki, mire egyszerre vetődtek rám, és öleltek szorosan magukhoz. Úgy éreztem magam, mint egy meleg pár lánya, de amilyen gyakran jöttek ide, egyáltalán nem zavart a helyzet, sokkal inkább melegséggel árasztott el az, hogy ilyen barátoknak örvendhetek. (Írói megj.: Én nem XD)

Későre járt már, az utcák teljes sötétséget öltöttek, még a csend is letelepedett a zajos városra. Mintha az univerzum így akarná üzenni, hogy a rossz hamarosan eljön és közelebb van, mint gondolnám.

A fiúkat nem küldtem haza, hiszen féltettem őket, ezért kinyitottam a kanapét, hogy ők bizony nálam fognak aludni, de akár a rossz gyerekek, úgy kopogtak be hajnalok hajnalán az ajtómon.

- Mi veled szeretnénk aludni, Hana. - mondta az alacsonyabbik, a magasabbik csak bólintott. Lágy mosollyal az ajkaimon nyitottam tágabbra az ajtót és beengedtem őket a privát szférámba. Mikor már kényelmesen elhelyezkedtünk az egy személyes ágyamba, egy mély orgánum szólalt fel a csendben.

- Mond el neki, hogy szereted. - simitott végig arcomon Taehyung hatalmas mancsával - Vallj neki, hidd el, viszonozni fogja. - ugyan sötét van, de tudom, mosolyog.

- De Hyungwon levelei -- szólalok meg, de félbeszakít.

- Hana, sikerült egy embert kirángatnod a sötétségből, felolvasztottad jég szívét és új célt adtál neki. Mit számít Hyungwon, ha Jungkookért te harcoltál? - és ez így igaz. Végig úgy küzdöttem érte, hogy észre se vettem, mit teszek.

- Jó éjszakát, Taehyung. - fordultam a másik oldalamra és a sötét falat kezdtem el pásztázni.

Íme egy újabb dilemma, amivel az éjszaka folyamán ütközöm. Valóban szerelmes vagyok Jungkookba, de ő is így érezne irántam?

_______

Helló belló, kedves olvasók ^^ Na vélemények? Szívesen olvasnám őket.
Ha tetszett a rész, szavazz, illetve kövess be, nem harapok 🥺💜