- Jungkook -

Nem bírtam elviselni őket. Már hetek óta egymás nyakán lógtak és úgy viselkedtek, mintha évek óta randizgatnának. Undorító volt, főleg, hogy Hana tudtommal az enyém, nem osztozom senkivel sem rajta, főleg nem a haverommal.

Nem tudom mi volt ez a különös érzés, az a düh és a bánat ami keveredett bennem ismeretlen volt. Úgy gondoltam, ki kell ürítenem az agyam, pihennem kellett. Sok stressz ért manapság, ezzel az új projekttel csak megduplázódott a munkám. Egyenesen haza indultam Baileyhez, hiszen csak ő értette meg, mi miért fáj, neki el tudtam mesélni mindent, még úgy is, hogy ő nem értett semmit abból, amit éppen pofáztam neki.

Az autót leparkolva, kiszálltam belőle, majd az ajtó felé sétáltam és azon belül már hallottam hatalmas tappancsainak mozgását. Elmosolyodtam, valóban ő az egyetlen boldogságom. Ő volt az egyedüli, aki örült nekem és puszikkal köszöntött és ez most sem volt másképp. Amint kinyitottam az ajtót, nehéz testével rám ugrott, de csodával határos módon, nem estem el.

- Te is hiányoztál nekem. - mondtam neki mosolyogva, majd a kanapé felé vettem az irányt egy üveg sör társaságában, ami már ott porosodott a hűtőben.

Úgy döntöttem jobb ha nézek valamit, talán az még elvonja a figyelmemet, de a film végénél meghallottam a csengőt. A kutyám egyből ugatni kezdett és készen állt a harcra, de kétszer végigsimítottam a hátán és el is hallgatott. Lassú, lusta léptékkel haladtam a bejárati ajtóhoz, majd kinyitottam azt.

- Nem veszek sütiket. - mondtam unott hanggal, de meglepődtem, mikor nem a cserkész kislányok próbálták rám aggatni az egészségtelen szarságaikat. - Te mit keresel itt? - néztem Hana letört arcára. Ezzel meg mi lett? Itt nekem van csak jogom besértődni.

- Beszélnünk kell, Jungkook. - mondta halkan, de nem mert szemeimbe nézni. Csak elálltam az útból és hagytam, hogy bevágja magát az ajtón.

- Miről szeretnél beszélni? - foglaltam kényelmesen helyet de ő egy helyben állt, csendben. Megfogtam csuklóját és az ölembe húztam. Tán csak nem fog ott álldogálni, már nagyon unom, hogy ennyire pofátlanul viselkedik. - Hallgatlak. - szóltam rá erélyesebben, mivel percek óta egy mukkont sem tudott kiszedni magából. Tekintetét rám vezette és mélyen a szemembe nézett.

- Miért vagy féltékeny? - kérdezte félve, mire egyből kinevettem.

Milyen alapon meri azt állítani, hogy féltékeny vagyok rá és arra a retekre? Miért hiszi azt, hogy kedvelem őt annyira, hogy képes legyek a seggében lenni egész álló nap? Csak azért, mert idegesen elhúztam a csíkot, miután gyávának neveztek, nem azt jelenti, hogy féltékeny vagyok. Önvédelemből teszem, senki sem fog engem lealázni.

- Elmehetnél humoristának, mert kurva jó vicceket mesélsz. - töröltem le drámaian a könnyeket a szemem sarkából - Nem vagyok féltékeny, főleg rád nem. Felőlem az utca sarkán baszhat seggbe Hyungwon. - mondtam ki határozottan, majd kezeimet mellkasom előtt összefontam. Halk kuncogást hallottam meg Hana részéről, mire döbbentem néztem rá.

- Annyira gáz vagy. Legalább lenne benned annyi bátorság, hogy bevalld, féltékeny vagy. - nézett rám sajnálkozón - Ő legalább tud bánni egy nővel, nem úgy mint te. - ha így folytatja...

- Tud bánni a nőkkel? Na ne nevettes. Középsuliban nekem kellett segíteni rajta, mert egy balfasz volt, aki még a kibaszott tanárnak sem köszönt. - nevettem fel szinte hisztérikusan, majd lepakoltam magamról Hanat, ezzel megmutatva, hogy a kicsi-nagy Kook éledezik. - Másrészt, pedig ki az a hülye, aki milliós ékszert és ruhát vett neked? Hát persze, hogy én!

- Kértem én ilyet tőled!? - háborodott fel - Csak egy munkát akartam, nem azt, hogy luxus prosti legyek! - állt fel ülteből, mire vele egyszerre én is. Farkasszemet néztünk egymással, idegesek voltunk és stresszesek. Egyre jobban közeledtem hozzá, míg a háta nem találkozott a fallal. Két karomat feje mellé támasztottam és így mértem végig rémült arcát. - Jungkook, eressz el. - mondta félelemmel teli hanggal.

- Nem, amíg meg nem kaptad a méltó büntetésed. - néztem rá rezzenéstelen arccal, majd combjainál és fenekénél fogva emeltem fel. Karjait nyakam köré fonta, és itt veszítettem el az eszem.

Míg egyik kezemmel tartottam, addig a másikkal ráfogtam tarkójára és megcsókoltam. Ujjaival tincseim közé túrt és néha meghúzta őket. Ajkaink veszettül mozogtak egymáson, miközben a hálószobámhoz cipeltem elbűvölő testét.

Mikor elváltunk egymástól, egyből nyakát támadtam meg és szívás foltokkal, illetve csókokkal halmoztam el testrészét. A csendes szobában az ő nyögései hallatszódtak, és nem Hyungwon miatt, hanem kibaszottul miattam nyögött így. Elégedett mosoly került az arcomra, mikor szoknyája alá nyúltam és megéreztem nedves nőiességét. Egyenesen rá néztem és amit láttam, azonnal elkápráztatott. Arca pirosas árnyalatban volt, vörös, duzzadt száján vette a levegőt és mellkasa egyenletesen emelkedett. Olyan gyönyörűek voltak a szemei, olyan sötétek és kedvesek, maga az egész lénye az volt. Egy tökéletes műalkotás.

Nem tehetem ezt vele...

- Menj haza, Hana. - mondta halkan, miközben az ágyneműt szorítottam.

- M-mih!? - húzta maga alá kecses lábait.

- Azt mondtam, hogy menj haza! - emeltem fel a hangom, a lány pedig félelmében megremegett. A következő pillanatban, csak arra lettem figyelmes, hogy a lány egy hatalmas pofonnal köszön el tőlem és könnyeit erőszakosan letörli. Hallottam, amint tiszta erejéből becsapja a bejárati ajtót és elszáguld az autójával.

Grace... azt hiszem megtaláltam őt.

________

Köszönöm, hogy elolvastad. Ne felejts el szavazni, illetve bekövetni! ❤