- Hana -
18+

Egyszerűen nem akartam elhinni azt, amit Jungkook megtett értem, természetesen másnap már a tévében is megfigyelhettem őt. Cikkek ezrei jelentek meg az újságos bódéknál, melyeknek címlapjain a párom szerepelt. Eleinte baromira szégyellte magát, hiszen azt hitte, hogy mindenki lenézi őt és viccet fognak csinálni belőle, de kiderült, hogy tévedett. Az emberek rájöttek arra, hogy a nagy Jeon Jeongguk, Korea egyik legbefolyásosabb embere, valójában egy érzékeny lélek, akivel bárki szívesen meginna egy kávét. Végül az is kiderült, hogy Jungkook nem az ő hírnevét féltette, hanem az én testi épségemet. Először azt hittem, hogy csak rosszul hallok, de elmagyarázta, hogy vannak ám rosszakarói és bármit megtennének azért, hogy őt tönkretegyék. Így megértettem és felfogtam mindazt, amit mondott.

Egy hét alatt minden visszakerült a régi kerékvágásba. Újból betölthettem a hűn szeretett titkárnői állásomat, a nap minden percében Jungkook mellett lehettem és beteljesíthettem az egyik álmom. Bejelentkeztem egy egyetemre. Nagyon sok bátorítást és támogatást kaptam bátyámtól, a barátaimtól, még szerelmem édesanyjától is, aki a világ legédesebb asszonya. Titokban találkoztunk először, ugyanis felkeresett, hogy elhívjon egy kávéra. Próbáltam meggyőzni afelől, hogy nekem bőven van pénzem és képes vagyok kifizetni mindkettőnk italát, de a - remélhetőleg - jövendőbeli anyósom makacsul elutasított. Legalább megtudhattam, hogy kire is hasonlít ennyire Jungkook. Mindenesetre, élveztem a vele eltöltött időt, főleg, hogy folyton folyvást róla és az idegesítő szokásairól számoltunk be egymásnak. Szerettünk nevetni rajta, még olyankor is, amikor csatlakozott hozzánk.

Egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben, majd miután megigazítottam magamon az itthoni szettem, elsétáltam a konyháig. Különleges nap a mai, ugyanis ma van egy éve annak, hogy jelentkeztem a céghez. Rengeteg nehéz pillanaton vagyok túl, hiszen az első néhány hónap nem volt egy leányálom. Szeretem a munkám, és örülök, hogy eljutottam idáig, de el akarok indulni a saját utamon. Az egyetemen rengeteg régi osztálytársnőmmel találkoztam, akik régebben nem ártottak nekem, de nem is vettek figyelembe, most viszont minden megváltozott. Ezt részben szerintem Jungkooknak köszönhetem, és az újságíróknak, mert szerintem nem figyeltek volna fel rám, ha nem lettem volna mindenhol ott.

Gondolataimat megszakította a csengő hangos ricsaja, így még egyszer utoljára végig vezettem tekintetemet a kiteritett asztalra és a gyertyafényes vacsorára, majd spuriztam ajtót nyitni. Már nagyon izgultam, ugyanis ez az első évfordulónk, még akkor is ha csak engem ünneplünk.

- Szia. - köszönt lágy mosollyal az ajkain. Amióta újból együtt vagyunk, mindig csak mosolyog, ami melegséggel árasztja el a szívemet. Nem tudom, mi történt vele, de örülök annak, hogy így láthatom.

- Szia. - nyitottam ki jobban az ajtót, a magasabbik pedig belépett rajta.

Miután levette a cipőjét és a kabátját, ráérős léptekkel indult el a sötét folyosón egészen a konyhába, ahol már a gyertyák fénye világította ki az apró helységet. Szerintem ezúttal kitettem magamért, nem csak a vacsora, de a hangulat miatt is. Úgy éreztem magam, mint egy romantikus filmben, amiben a végén a két főszereplő lefekszik egymással, és még erre is gondoltam, hiszen nem én lennék, ha nem alakítottam volna át a szobámat direkt erre az alkalomra.

- Most lenyűgöztél. - húzta ki nekem a széket, ahol helyet is foglaltam.

- Te sem voltál semmi, mikor kiálltál a lakásom elé, hogy énekelj. Egyébként, mikor szeretted volna elmondani, hogy ilyen szép a hangod? - említettem elbűvölő hangját, ugyanis tényleg hibátlanul adta elő az általa írt dalt, először nem akartam elhinni, hogy ő az aki szerenádozik. Ami pedig még meglepőbb volt, hogy sokan dolgozták fel a dalt, amit nekem írt. Néha napján azt szoktam dúdolni a munkában, csak azért, hogy húzzam az agyát.

- Akkor ezentúl csak neked fogok énekelni. - öntött nekünk bort idő közben, mire koccintottunk.

A tálalásom eszméletlen szépre sikeredett, ahogyan a kaja ízében sem csalódtam, valóban jó feleség lenne belőlem, amit még az előttem ülő is megjegyzett. Miután befejeztük a vacsorát, a borozgatást és beszélgetést a szobámban folytattuk. Alig vártam, hogy beérjünk, mert őszintén kíváncsi voltam arra, hogy mi lesz a reakciója a neki szánt meglepetésemre. Szerintem ez az első alkalom, mikor kezdeményezek.

- E-ezt te csináltad? - kérdezte dadogva, mire felkuncogtam. A szobát apró fények világították meg, nem szerettem volna megkockáztatni a gyertyák alkalmazását, mert féltem, hogy felgyújtom a saját lakásom. Az ágyban vörös rózsa szirmokat szórtam széjjel és az ő kedvenc zenéi mentek a háttérben. Szerintem ennyit bőven megérdemel, azok után, amiket értem tett. - Annyira szeretlek. - fordult felém, miközben megvillantotta nyuszis mosolyát.

- Örülök, hogy tetszik. - fogtam meg mancsát és behúztam őt az ágyba. Mindketten elterültünk és próbáltunk nem elveszni egymás tekintetében. Annyira jóképű férfi, hogy képes lenne meghódítani bármelyik lányt, de ő mégis engem választott. Engem, akinek semmilyen különleges képessége nincs. Nem vagyok se szép, se aranyos, csak önmagam, és szerintem ezzel sikerült elnyernem a szívét. Véleményem szerint, Jungkook mindenek előtt egy lány formáit nézi meg magának, de az én esetemben ez teljes mértékben lehetetlen, ugyanis olyan lapos vagyok, akár egy ajtó. Nem tudom, mivel kelthettem fel az érdeklődését, de ha a kiállhatatlan személyiségemnek köszönhetem, akkor ezerszer meghálálom az isteneknek, hogy ilyenné teremtettek.

- Tudod, rengeteget gondolkoztam kettőnkről, amikor hirtelen szakítottál velem. Nem tudtam mit érezzek, utálni akartalak, de aztán rájöttem, hogy ki más tehetne erről, ha nem én? - kortyolt bele a poharába - Őrlődtem és agyaltam, míg végül ki nem derült, hogy fenyegetés áldozatává váltál. Azon a napon el is küldtem Grace-et az irodából, még Mattet is megkértem, hogy küldje haza a lányát, de ő maradt, hogy keressen magának vigaszt. Meg is találta magának Hyungwont, akivel abban az időben te jártál. - hangja kissé szomorkás volt, de folytatta a beszédet - Tudtam, hogy van még esélyem, habár eszméletlen sokáig azt hittem, nem vagyok neked elég jó, de úgy látszik sikerült visszaszereznem téged...

- Itt viszont most félbe kell szakítsalak. - szóltam bele - Nem azért szakítottam veled, mert akartam, hanem azért, mert rá voltam kényszerítve.

- Ezt is tudom, viszont nem kellett volna megtenned. - vont vállat egyszerűen, mire felvontam a szemöldökeimet - Hana, tudod mennyit szenvedtem és bőgtem? Úgy éreztem magam, mint egy dedós, aki elveszett a boltban. - nevetett fel.

- És neked van fogalmad arról, hogy milyen szar, mikor az aktuális pasid volt menyasszonya megfenyeget? - lettem ideges másodpercek alatt - Úgy éreztem magam, mintha te küldted volna rám azt a szőke senkit.

- Nehogy már te sértődj meg. - horkanott fel.

- Hogy mi? - fontam össze karjaimat mellkasom előtt.

- Jól hallottad. Te szakítottál velem, mikor simán kidobhattam volna őt a picsába. - az utolsó csepp volt a pohárba.

Annyira ellepett a vörös köd, hogy a poharam tartalmát az arcába öntöttem. Dühös voltam és ideges, egyszerűen igazságtalannak éreztem azt, hogy a fiú, akit szeretek, ilyen csúnya módon hányja szemre a dolgokat. Nem elég az, hogy sajnáltatja magát, de még fogalma sincs arról, hogy valójában mi történt. Úgy éreztem abban a pillanatban, hogy teljes mértékben megbolondultam és nem tudtam irányítani nem csak az érzéseimet, de még a tetteimet is.

Ahogyan a vörös bor végig folyt Jungkook tökéletes arcán, majd állán, egyenesen a mellkasára, aminek köszönhetően az teljesen átázott, így láthattam kidolgozott hasfalát. Egy másodpercig sem hezitáltam tovább, inkább rávetettem magam. Fenekemet behelyeztem ölébe, karjaimmal pedig átkaroltam nyakát, hogy aztán mancsaimmal magamhoz húzzam a fejét. Szorosan lehunytam szemeimet és osszepréseltem ajkainkat. A férfi kezeit derekamra vezette és rászorított oldalamra, aminek köszönhetően belesóhajtottam szájába. Olyan erősen mart rá párnáimra, hogy féltem sebet okoz, de egyszerre a fellegekben jártam. Vad volt és felszabadító, egész testemben megéreztem ajkai és nyelve kényeztetését. Oly hevesen csókolt, hogy nem szerettem volna a büdös életben újból levegőt venni, csak azt akartam, hogy tegyen a magáévá, akárhányszor csak lehet. Mintha sós vizet ittam volna, akkora mámorba estem, hogy csak többre vágytam, konkrétan szomjaztam érintésére.

Jungkook hirtelen fölém kerekedett és úgy folytatta a kényeztetést. Nyakamat és kulcscsontomat elhalmozta szívásokkal és csókokkal, de abban a pillanatban nem aggasztott a holnapi nap, csak kiélveztem a pillanatot. Elértünk az izgalmas részhez: a vetkőztetéshez. Nem ez lett volna az egyetlen meglepetésem a ma éjszakára, hanem a viseletem is. Megkértem Byult, hogy jöjjön el velem az egyik fehérnemű boltba, ahonnan kiválasztottuk a tökéletes darabot. A melegítő nadrág és a vastag pulcsi mögött, egy teljesen más szerelés rejtőzött. Egy vörös színű, csipkés melltartóra esett a választás, amelyhez külön járt bugyi, illetve combfix. Ez az első alkalom, hogy kiléptem a komfortzónámból, csak azért, hogy meglepjem a felettem tornyosuló férfit, és szerencsére sikerült is.

Vadállat módjára szedte le rólam a melltartót és azonnal nekiállt felfalni nem csak mellbimbóimat, hanem mellkasom minden egyes területét. Ott szívott, szopogatott és fogdosott, ahol csak ért, és ami a legjobb az egészben az az, hogy nem is zavartattam magam. Csak élveztem a pillanatot és hagytam, hogy tegye meg azt, amit tenni akart velem és a testemmel.

Váratlanul ért, mikor hasamra fordított és rásimított félgömbjeimre. Felnéztem a borban átitatott pasasra, akinek szemei vágytól és tűztől ragyogtak. Tartotta velem a szemkontaktsust, még akkor is, mikor lágyan rácsapott a fenekemre.

- Szerintem büntetést érdemelsz... - morogta orra alatt mély hangon - Megaláztál és ezt nem úszod meg szárazon. - csapott rám újból, egy fokkal erősebben, ám a harmadik ütésnél már meguntam a játékát, így amikor a legkevésbé számított rám, akkor változtattam helyzetünkön.

- Még mindig neked áll feljebb. - tettem egy körkörös mozdulatot csípőmmel, miközben ágyékán ültem.

- Érezheted... - jelentette ki pofátlanul, de majd meglátjuk ki nevet a végén.

Ugyanazt a kínzási módszert alkalmaztam, mint amit ő, csak sokkal másabb tempóban. Sokkalta nyugodtabb voltam, mert igazából az agyát szerettem volna inkább húzni. Mikor a V vonalához értem, akkor gyilkos lassúsággal szívogattam és csókoltam. Jungkook seperc alatt ideges lett, így azonnal levette borban ázott pólóját, és türelmetlenül várt a csodára, ami egy idő után meg is történt. Lehúztam róla a nadrágját, alsóval együtt, és hosszára hajoltam. Emlékszem, az első alkalmam nem sikerült valami fényesre, de mostanra megpróbálok jobban odafigyelni a dolgokra.

Nagyot nyeltem, mikor megláttam, ugyanis én kisebbre emlékeztem. Lesz ami lesz alapon, ráfogtam férfiasságára és szorongatni kezdtem, mire az alattam fekvő felszisszentett.

- Még mindig nem sebváltó a farkam. - nevetett fel, ezzel felhozva a sötét múltam emlékeit.

- Fogd be, vagy nem is nyúlok hozzád. - fenyegettem meg, mire hátra feküdt, tenyereit pedig tarkója alá csúsztatta.

Emlékszem, mikor még a szerződés alapján kellett cselekednem, csak mert voltam olyan idióta, hogy nem olvastam el az apró betűs részt. Tisztán emlékszem a veszekedésünkre, arra, hogy feljelentem, arra, hogy neki sokkal több hatalma van, mint nekem. Akkor még nem önszántamból tettem, amit most csinálok. Nyelvemet végig húztam makkján, mire jóleső sóhajt eresztett ki ajkain. Fokozatosan engettem le őt torkomon, miközben Jungkook hatalmas mancsát a hajamba vezette és tincseimet húzta. Egy adott idő után, már inkább ő irányított, amit nem hagyhattam, így megfogtam lapátját és levettem azt a fejemről.

Miután úgy éreztem, hogy közel került a végéhez, kiengedtem őt számból, Jungkook pedig azonnal maga alá gyűrt. Éhes szemeivel szinte csak jobban levetkőztetett, és az egyetlen ruhadarab ami még védett, az egy darab bugyi volt. Nem sokkal később már attól is megszabadított, és nyelvét vetette be. Miközben kostólgatott, jólesően felsóhajtottam és vergődtem alatta, egyre többet és többet akarva tőle. Ujjaival játszani kezdett és sorban csúsztatta be őket nőiességembe, hogy ne legyen akkor fájdalomba részem, viszont még ezt a lépést is képes lettem volna kihagyni, csak azért, hogy érezhessem már magamban.

Miután felkészített, két kezével megtámaszkodott fejem mellett. Lehajolt egy csókra, aközben pedig belém vezette hosszát. Egyáltalán nem fájt, az első és második alkalomhoz képest, sőt. Úgy éreztem magam, mint aki a fellegekbe repül. Lassan mozgatni kezdte csípőjét, lábaimat pedig vállára tette, hogy mélyebbre juthasson. A csendes szobát betöltötte a hangos nyögés, csattogás és lihegés hangja. Az előző két alkalmam teljesen más volt, mint a mostani. Akkor szelíden, lágyan és szerelmesen viselkedett, most pedig olyan állatias és vad volt, mintha meg szeretett volna büntetni, de hogy őszinte legyek, nem bántam.

Hirtelen hasamra fordított, mire zavartan néztem rá vállam felett, de ő inkább fenekem látványával volt lefoglalva. Meg szerettem volna fordulni, de nem engedte, ugyanis egy kézzel lefogta derekam és úgy folytatta a munkálatokat. Sóhajaim egyre jobban erősödtek, amiket később lehet, hogy megbánok, de most nem érdekelt. Egyre mélyebbre került bennem, míg el nem érte azt a bizonyos pontot, amit lökések sorozatával elégített ki. Szinte egyszerre élveztünk el, ám arra nem számítottam, hogy a férfi védekezés nélkül feküdt le velem.

- Ugye nem...? - ültem fel, de hibát vétettem el ezzel, mert az egész ágyneműt beterítettem Jungkook örökítő anyagával - Hogy lehetsz ennyire felelőtlen? - törtem ki magamból, majd megütöttem vállát.

- Hana, ne idegeskedj. - kuncogott fel - Holnap elmegyek a patikába és veszek neked gyógyszert. - simogatta meg arcom, egy büszke mosoly kíséretében.

- Hülye állat.. - ráztam meg fejem, és szorosan hozzábújtam - Még nem akarok gyereket, fiatal vagyok és még ráérünk. - cirógattam izmos karját.

- Várjunk csak... Fiatal vagy? Én nem vagyok az? - nézett szemeimbe felvont szemöldökkel.

- Hát hozzám képest, eléggé idős vagy. - nevettem fel - Viszont anyukádhoz képest fiatal.

- Jó, ezért--

- Még egy kör békülős szex? - haraptam be ajkaimat, a férfi pedig határozottan bólintott - Annál több kell ahhoz, hogy engem kibékíts. - pusziltam meg orra hegyét, majd beszaladtam a fürdőszobába. Jungkook azonnal utánam indult, és derekamnál fogva kapott el. Szorosan ölelt, akár két mágnes, úgy össze voltunk ragadva.

- Holnap majd romantikázunk, de most engedd, hogy élvezzelek. - morogta mély hangján, miközben puszikkal halmozta el nyakam.

Nem gondoltam volna, hogy a szakítás után ilyen könnyen képes voltam túllépni a dolgokon. Szerelmes vagyok belé, talán jobban, mint azelőtt, ugyanis az elválásunk elég erőt adott ahhoz, hogy folytassam és magam mellett tartsam őt. A férfit, akit a világon mindennél jobban szeretek.

_______
Ez egy igazán szar résznek bizonyult. Elnézést a hibákért és minden másért is, csak kurvára le vagyok hangolva... A CEO negyedik fejezetét letörölte a szájonkúrt Wattpad, akik az elejétől vannak itt tudják, hogy volt egy "leszoplak az irodában" jelenete a könyvnek. Igazából elég fontos rész volt, mivel abban tüntették fel a szabályokat, a szerződést, mindent. Csalódott vagyok és szomorú, mert a munkám volt és ezek a pofátlanok elvették tőlem. Nagyon szar írónak lenni és nem sajnáltatni akarom most magam, de agyaltam már azon is, hogy abba hagyom... Na de lényegtelen. Legyen szép napotok és ha tetszett a rész - amit kétlek - szavazzatok, és kövessetek be. ❤❤