- Hana -

Az buli hamarabb beindult, mint gondoltam volna. Rengeteg ember jelent meg az eseményen és mindegyik csak azért, hogy betekintés nyerjenek a két fiatal által létrehozott zseniális tervet. Le a kalappal, ugyanis nagyon sok mindent elértek kevés idő alatt. Szinte egyidősek vagyunk - mondjuk -, de én lusta voltam továbbtanulni és kezdeni valamit az életemmel. Mindig is szürke egér voltam és az is maradtam. Nem szerettem volna újból ugyanoda kilyukadni, hogy szellemként tekintsenek rám. Habár szívesen lettem volna valaki, de egyenlőre úgy érzem nem állok készen és nem is szeretnék mások nevetésének tárgyává válni. Egyenlőre úgy érzem, jó döntést hoztam.

- Jó estét, remélem kifogástalanul érzik magukat. - hajolok meg újabb esetleges ügyfelek előtt, mire az egyiknek azonnal felcsillannak szemei és feláll. A pali elébem állt és megfogta kezem, majd szájához emelte, hogy csókot leheljen rá. Azonnal sikerült elvörösödnöm, de valahol éreztem az undort is. Puszilgassa az asszonya kezét, nem az enyémet.

- Most, hogy megláttam magát, csak szebb lesz az éjszakám, kedves...? - nézett rám, mert nem tudta a nevem. Ekkora bájgúnárt.

- H-Hana. - tűrtem egy tincset a fülem mögé, mire a pasas mindkét kezével megfogta enyémet és úgy rázta meg azt.

- Örvendek, Hana. Nagyon gyönyörű, ha szabad megjegyeznem. Esetleg nem inna velem valamit? - nézett rám egy kedves mosollyal. Már azt hittem sose pihenhetek egy picit sem, így simán bólogatni kezdtem, habár inkább egyedül ittam volna valamit. Nem is ismerem a tagot.

A kedves úriember elkísért a bárpulthoz és ott rendelt két italt: egy wiskeyt és egy martinit. Kicsit gyanús volt nekem az alak, még fizetni is fizetett, habár itt ingyen volt a kiszolgálás, a cégünk minden fizetett. Sokáig is tartott, míg ki nem hozta, de mikor letette fenekét előttem, kedves bátyám a semmiből jelent meg. Olyan, akár egy árnyék, levakarhatatlan, de ezzel nincs gond. Hiányzott és örültem annak, hogy rá számíthatok.

- Segíthetek? - nézett a bátyámra az ismeretlen, mire az kedvesen elmosolyodott és közénk ült.

- Tudtommal, a piához nem jár külön drog. - szagolt bele az előttem heverő italba, majd a pasas fejére öntötte azt. A csávó csak meglepetten konstatálta a helyzetet, mire testvérem csak csettintett egyet és néhány biztonsági meg is jelent, hogy elvigyék az idegent. Olyan gyorsan történt minden, még nevetni sem volt időm, mert az agyam teljesen másra konvertált. - Hányszor mondtam, hogy ne fogadj el semmit az ilyenektől? Tuti megfektetett volna, Hana, légy picit figyelmesebb. - mosolyodott el, majd puszit nyomott a kezemre.

Fel sem fogtam, mi történik. Csak azt vettem észre, hogy a gyanús férfit kirángatták a teremből és valahová elvitték. Nem tudtam megszólalni és elrejteni a bennem kavarodó érzelmeket, ugyanis mind kiült az arcomra: az ijedtség, a félelem, a rettegés és a zavartság. Milyen porok? Talán drogot akart becsempészni a piámba? Miért nem vettem észre a hátsó szándékait? A kínos csend leülepedett és bátyám arckifejezése átváltott aggódóvá, féltőve. Éreztem, hogy védelmezni akar. Mi történik velem? Miért nem jártam el úgy, ahogyan ő?

- Nem tetszik ez a tekintet, hugi. - sohajtott, majd közelebb húzta felém a székét - Minden rendben? - kérdezte, mire csak bólogattam, nem akartam, hogy gyanút fogjon, még akkor is, ha jó lett volna valakinek kiöntenem a lelkem - Így néztél ki, mikor belezúgtál Taehyungba. Mond, pasi van a dologban? - fogta meg kezem, ezzel kizökkentve gondolataim közül. Túlságosán is jól ismer.

- I-igen. - mondtam halkan, tekintetemet pedig leszegeztem - Annyira össze vagyok zavarva, hogy még egy idegennek is képes lettem volna odaadni magam. - a sírás határán voltam, de nem engedhettem meg magamnak a luxust, hogy a sok erőteljes ember között én legyek a gyenge, fekete bárány.

- Mi történt? - kérdezte újból, de mikor a szemébe néztem szerintem egyértelmű volt a dolog - Két embert szeretsz, igaz? - kuncogott fel, mire újból bólintottam - Nem húzhatod ezt örökké. Magányos szeretnél maradni? Ha nem választasz hamarosan, akkor egy idő után meg fognak unni, Hana. Döntened kell. - simogatta meg arcomat, de nem csak az ő kezét éreztem meg orcámon, hanem egy másik személyét a vállamon.

Felnéztem, és Jungkook nézett le rám mosolyogva. A férfi gyönyörű volt. Nem jóképű, nem aranyos, hanem gyönyörű. Amint az aranyozott fény megvilágította vörös tincseinek végét és hibátlan arcát, azonnal elfolytam volna széken. Az öltönye kiemelte minden férfias vonását és porcelán bőrét, mert fekete volt. Jungkook jóvágású férfi volt, még mindig az és lesz is. Nem voltam féltékeny, mikor a lányok megnézték őt, mert tudtam, hogy ő az enyém és az ő szemeiben én vagyok az egyetlen, és ez a dolog mérhetetlen szintű önbizalommal töltött el. Senki se kell neki, csak én, Yi Hana, a fekete bárány. Mindezt csak a tekintetéből olvastam ki, mert vártam a tökéletes pillanatra.

- Még mindig kimondhatatlanul szép ma este, Hana. - mosolyodott el, majd kezét nyújtotta felém - Szabad egy táncra? - kérdezte úriember módjára, mire Hanbinre néztem, aki mosolyogva eresztett utamra. Meg se köszöntem neki a segítséget...

A vörös arcomból, valószínűleg rájött, Jungkook az egyik kiszemeltem. Mikor kezemet az ő lapát tenyerébe helyeztem, szívem gyorsabb ütemet vett fel és éreztem, amint vérnyomásom az egekbe szökik. Ajkaim kiszáradtak és lábaim remegtek, de elfogadtam, hogy vele akarok lenni és egy kis idő után a közelségét is megszoktam. Nem tudom, hogyan jutottunk el idáig, hiszen egyenesen gyűlöltem őt, szinte már az első perctől, de szokták mondani, hogy a gyűlölet seperc alatt válthat át szerelemmé, ez pedig fordítva is igaz. Éppen ezért mérlegeltem a két férfit, az ösztöneim pedig azt súgták, hogy nekem Jungkook kell, annak ellenére, hogy Hyungwon még egy csillagot is elnevezett rólam. A szívem diktál, és ez ellen nem tehettem semmit.

Észre se vettem, de a parkett középén állva lassúztunk. Jungkook erősen fogta derekam és kezem, miközben szorosan közel tartott magához. Testünk annyira összeforrt, hogy egy papír lapot sem lehetett volna átengedni köztünk. Éreztem a melegét, a forró leheletét tarkómon, és ezek hatása miatt agyam piszkos gondolatokra váltott át. Vajon milyen lehet szex közben? Vadul viselkedne és erőszakosan? Vagy figyelembe venné, hogy még mindig szűz vagyok? Tudom, azt mondtam, nem fekszem le vele, de úgy érzem megérdemelné, hogy vele töltsem el az első éjszakámat.

- Szeretném szívemet kitépni,
S virág helyett ablakodba tenni.
Hogyha látnád hervadó szívemet,
Akkor elhinnéd, hogy igazán szeretlek! - suttogta Jungkook a fülembe, mire először zavarodottan néztem rá, de azonnal fejbe csaptak az emlékek egy hatalmas palacsinta sütővel. Honnan ismeri Hyungwon versét? - Pontosan egy hónappal ezelőtt kaptál egy csokor fehér és vörös rózsát, egy levéllel, amiben ez a vers állt, és aki címezte neked a verset az Anonymous volt, igaz? - húzott még közelebb magához, és végig simított hátamon. Hát ő biztos nem habozott. - Azóta pedig minden hét szerdáján kapsz egy kisebb ajándékot ettől az idegentől...

- H-honnan tudod? - emeltem fel tekintetemet. A fiú szemei csillogtak és arcát halvány pír fedte el. Mellkasában lévő szíve is gyorsan vert, és tenyere is izzadt egy picit. Először látom őt ilyen állapotban, és be kell vallanom, így is ellenállhatatlan.

Másik mancsát, amivel eddig körbeölelt, az arcomra tette és lágy hangon megszólalt:

- Mert én vagyok Anonymous, én vagyok a legnagyobb rajongód, Hana. - suttogta ajkaimra, majd összeérintette párnácskáinkat és inkább azokat hívta lassúzni.

Szemeim nagyra nyíltak, mikor megéreztem puháit az enyémen, mégis egyfajta megkönnyebbülés uralkodott el rajtam, mert ezek szerint a szívem választottja udvarolt nekem ezidáig. Mindezek miatt összeszedtem bátorságom és visszacsókoltam őt. Karjaimmal átöleltem nyakát, miközben ő arcomat fogta közre. Félig elájultam a mámorító érzéstől és karjai közt biztonságban éreztem magam. A boldogságot végre az enyémnek tudhattam abban a pillanatban és még akkor is, ha nem volt egy hosszú csók, úgy éreztem fülig szerelmes vagyok ebbe a fiúba és bármit képes lennék odaadni azért, hogy ő is szeressen viszont.

- Hana - vált el tőlem a férfi, viszont arcomat továbbra is cirógatta -, szerelmes vagyok beléd. - mondta mosolyogva, mire egy kósza könnycsepp csúszott le arcomon. Ez egy álom, igaz? Hallucinálnék? - Szeretlek, és veled akarok len- szakítottam félbe, ugyanis egy lágy puszit nyomtam hívogató ajkaira. Bármennyire is erőlködtem, nem ébredtem fel, ez a valóság volt.

- Én is szeretlek, Jungkook. - mosolyodtam el fogasan, mire példámat követte, de a mi kis bájos pillanatunk félbe lett szakítva, mikor megállt a zene és a mikrofonhoz lépett egy hölgy, hogy a színpadra hívassa a két cég vezetőjét - Sok sikert. - kacsintottam rá, majd elengedtem kezét.

Elengedtem azt, de tudom, hogy nem örökre. Azt is tudom, hogy szép lelke mellettem marad, ameddig csak bír, hiszen szeret, és én is őt, én nincs jobb érzés annál, mikor az érzelmeidet viszonozzák.

______
Helló belló gyermekeim. Meghoztam az új részt, ami szerintem picit gyatra lett, de elmegy xd Nos, mi a véleményetek? Végre érzelmesebb utakra evezünk :3 Azért remélem tetszett nektek, mert ha igen, kattintsatok a csillagra és kövessetek be! ❤
Hibákért elnézést ://