Jó olvasást! ❤

-Jungkook-

Hiába is fenyegettem meg az előttem lévő hölgyeményt, ő folytatta ugyanazt a mozdulatot, amit eddig. Előttem sétált, néhányszor hátra nézve, megajándékozva egy széles mosollyal, amire csak megingattam a fejem. Az ajtó előtt Jimin várt ránk, kinek dolga nem csak az volt, hogy Hanat furikáztassa, hanem az én lusta seggem is vigye el ide, oda. Nem arról van szó, hogy nem tudok vezetni vagy valami, egyszerűen csak imádom a hatalmam és a befolyásom. Az már más tészta, hogy Jiminie gyerekkori barátom, ráadásul a legjobb.

Leszámítva, hogy homokos, nem igazán zavar a jelenléte. Nem vagyok homofób, viszont ha egy meleg próbálna rám nyomulni, akkor Isten óvja szerencsétlent a haragomtól. Rendes gyerek és mindig próbál a kedvemben járni, annak ellenére, hogy ezerszer elmagyaráztam, nekem nem kell a kolbi, és inkább maradok a piténél. Szerencsére tiszteletben tartotta a kívánságom és azóta próbál párt találni magának, de néhány hónap ismerkedés és egy szexparti után, elhagyják a rózsaszín hajút. Olyankor áthívom piálni, hogy hozzam helyre az állapotát, viszont mindig ott jutunk ki, hogy "Mikor találok majd egy olyan pasit, mint te?".

- Hölgyeké az elsőbbség. - intek udvariasan előre, mire Hana helyet foglal azon a nagy, gömbölyded fenekén. Akárhányszor ránézek, legszívesebben rácsapnák. Vajon remeg annyira, mint a zselatin?

- Hova lesz, uram? - néz bele a visszapillantóba Jimin, tisztelettudó tekintettel. Érzem a titkárnő kérdő pillantását mellőlem, mire egy percre elgondolkodom, majd egy mosoly kíséretében válaszolok.

- Az Eclipse-be, Jiminie. - utasítom a sofőrt, aki le is veszi a lábát a fékről, majd elindul.

Az út csendben telik, ezáltal halálra unom magam, pedig nem telt el oly sok idő az elindulásunk óta. Először én, aztán Hana száll ki az autóból. Finom léptekkel sétált felém, csípő mozgását sem hagyta alább. Lábait kecsesen pakolta egymás elé, mire mellém ért és apró, vékony karjával belém karolt.

- Mehetünk? - húzza fel egyik szemöldökét, mire én csak bólintok és biccentek Jiminnek, hogy mehet a saját dolgára, ami most nem az lesz, hogy minket vigyen mindenfelé.

A lányka, aki befogad minket, már egyből tudja, ki is tartózkodik az étterembe, ezért elvezet egy eldugottabb asztalhoz és átnyújt nekünk két étlapot. Azt viszont észre kellett vennem, hogy milyen szúrós tekintettel mérte végig Hanat az előbbi lány. Mintha a fejében már lezajlott volna egy kész cicaharc. Az előttem ülő, viszont nyugodtan kezelte a helyzetet, csak az ingyen kajáért jött volna?

- Valami megtetszett esetleg? - kérdezem meg halkan, mire rám vezeti a ártatlan tekintetét, amitől rögvest beindulok.

- Ha azt mondanám, hogy igen, de az nem te vagy, akkor mit tennél? - fonja össze karjait a mellkasa előtt, egy sunyi mosollyal megfűszerezve.

- Akkor is engem kéne leszopjál. - kacsintok, Hana pedig megforgatja szemeit.

A pincér csaj néhány perc után kijött, hogy felvegye a rendelésünket - ami egyenlőre csak egy-egy üdítő volt -, majd sietett a teendőihez. Szerettem ezt az éttermet, nem csak azért mert a kaja isteni, hanem a csend, a nyugodtság és a tisztelet miatt, amit nyújtottak az alkalmazottak. Ide nem sokan jártak, csak hírességek és gazdagok, szóval simán megengedhettem mindezt magamnak.

- Beszélnünk kell valamiről. - szólal meg a lány, halkan, mire én csak biccentettem egyet, hogy folytassa azt, amit elkezdett - Minden női alkalmazottnak bemutattad ezeket a perverz hajlamokat? - kérdezi felvont szemöldökkel, de ezt is csendben mondta, hogy az éppen érkező nő ne hallja mit mond. Fel kellett nevetnem butaságán, hiszen azt hiszi, hogy a fél céget megdugtam, ami nem éppen igaz.

- Te vagy az első titkárnőm - ez nem minősül hazugságnak -, munkán kívül mást nem csináltam senkivel. - na de ez már igen - Tán féltékeny vagy? - húzom kaján mosolyra ajkaimat, miközben felháborodott arcát nézegetem.

- Szerinted, az után, amit tettél képes lennék féltékeny lenni!? - szóval féltékeny.

- Egyszer valahol el kell kezdeni, örülj, hogy nem egy hatvan éves dugta széjjel azt a csinos kis szád, cicám. - vontam vállat, majd iszogatni kezdtem az elébem letett italt.

- Van... van néhány követelményem... és szabályom. - harapja be alsó ajkát. 

- Ó, szóval már ott tartunk, hogy te hozod a döntéseket? - ingatom meg a fejem rosszallóan. Tudom, hogy könyörtelen vagyok és gonosz, de a lányokat mindig is így kellett kezelni, különben a fejükbe száll a dicsőség. 

- N-nem erről v-van szó, egyszerű üzletről lenne szó. Egy újabb szerződést akarok és egy rendes tárgyalást. - néz rám szigorú tekintettel, majd könyökeit az asztalra teszi, hogy apró mancsával megtámaszthassa a fejét - Nekem is van becsületem, és holmi férfi miatt, nem fogom eldobni. Valamit valamiért, kedves főnök. - oké, mikor is lett ebből az ártatlan kislányból egy tüzes nőszemély? Ennyire megváltoztatna egy nőt egy kis cumi? 

Meg szerettem volna szólalni, a tudtára akartam adni, hogy nem a szarral gurigázik, de ő gyorsabb volt. Láttam, amint lassú mozdulatokkal leveszi tűsarkú cipőjét, majd ahelyett, hogy egymásra tegye lábait, a kisasszony kényelmesebbnek találta az én székemet. Szégyentelenül tette fel lábát a lábaim közé, hogy nyilvános helyen tudjon ingerelni, és bevallom őszintén... Egyáltalán nem zavart. 

- Esetleg kérnek valamit az üdítő mellé, Mr. Jeon? - eddig észre se vettem, hogy az alacsony alkalmazott mellettem áll és várja, hogy kibökjem végre a rendelésem. 

- Áhhh. - nyögök fel, amint megérzem Hana lábujjait, amikkel próbál ingerelni. Nem mondom, meglepődtem a vadóc énjén, de gyorsan össze kellett szedjem magam, mert a pincér aggódó tekintettel mér végig. - M-mármint... én lazacot szeretnék enni, zöldségekkel. - fasza, még dadogok is.

- És a hölgynek? - néz unottan az éppen jót szórakozó partneremre,aki továbbra is játszik a határaimmal.

- Carbonara spagettit, sok sajttal. - mosolyodik el, de a törpe növésű csak megforgatja a szemeit és elsétál - Félő, hogy a kajámba köp. Nagyon nem tetszik neki, amit veled csinálok az asztal alatt, Jungkook. - mondja mézes-mázas hangon. 

Konkrétan meg se tudtam szólalni, annyira transzba estem, miközben sikeresen lehúzta a cipzárom és a kis lyukba beférkőzve piszkálta ágaskodó tagom. Meg akartam mondani a magamét, de a jelen pillanatban úgy éreztem, hogy megérdemlem ezt a fajta viselkedést amit épp rajtam vezet le. Kicsit azért bűntudatom van, hiszen a csaj talán tartogatta valakinek azokat a puha ajkakat, én mégis elvettem az orális szüzességét - ami mondjuk mellékes az az, hogy nenesajnaltam megkínálni őt egy jó minőségű fasszal.

- Azt akarom, hogy a nevemet nyögd, ne mond! - váltok egy dühösebb tekintetre, de úgy tűnik Hanát ez egyáltalán nem érdekli és még mindig a szórakozott álarca mögé van rejtőzve.

- Majd csak azután, miután megszerkesztettük a házirendet és az is lesz, amit én akarok. - vont vállat - Nos, beleegyezel? - néz rám rideg tekintettel, miközben kortyol az üdítőjéből. 

Elkezdtem mérlegelni a választási lehetőségeket. Az egyik az volt, hogy a lányt erőszakkal vezetem be olyan dolgokba, amiket nem akar, de én élvezek. Vagy a másik, miszerint kompromisszumot kötünk, hogy mindkettőnknek megfelelő és kielégítő legyen az egész. Tudom, hogy egy szívtelen féregnek gondol, de azért én is emberből vagyok bassza meg. És ha így őt is könnyebben ráveszem érdekesebb dolgokra, akkor állok elébe. Nem mondhatok le egy ilyen lányról, csak mert a büszkeségem nagyobb volt, mint a faszom... Habár annál ritkán nagyobb bármi. 

- Ha ez azt jelenti, hogy nem kell itt szenvednem a lábad által, akkor igen. - bólintok magabiztosan, ő pedig kuncogva veszi el a lábát és visszabújtatja azt a cipőjében, és pont ekkor, jön vissza a pincér a kért étellel. 

- Uram, a cipzárjával legyen óvatos, mert nem akarjuk, hogy ugyanaz történjen, mint a múltkor. - kacsint rám Hana, én meg legszívesebben élve eltemettem volna magam, mert a nőci is észrevette és kuncogva sietett vissza dolgozni. 

- Ezért jár a büntetés, kisasszony. - nézek rá dühösen, de ő csak mosolyogva ejti ki a szavakat.

- Yes, daddy. - kacsint, majd belekezd a rendelt ételbe. 

Köszönöm, hogy elolvastad! Ha tetszett, szavazz 💜💜