A napsütésre ébredtem. Nagyon ritka így december végén. Felültem és Samre néztem. Még aludt. A hátán feküdt félig kitakarózva. Betakargattam és kikeltem az ágyból. A mosdóba mentem először, hogy fogat mossak és lezuhanyozzak. A fürdőbe lépve egyből megláttam, hogy egy cetli volt a tükörre ragasztva.

"Melóba mentem, hívd fel Andret reggeli után. -T"

Ott hagytam a cetlit, hisz Samnek szánta, gondolom ide szokta ragasztgatni ha üzen valamit. Elég old school. Bár anya is ezt csinálja. Csak ő a hűtőre ragasztgat száz cetlit és fogalmunk sincs soha melyik aktuális.

Zuhany után felvettem a rövidnadrágom és a pólóm majd vissza mentem. Sam akkor ébredezett.

-Hol voltál?-kérdezte reggeli rekedt hangján.

-Zuhanyoztam.

-Gyere vissza még kicsit.-morgott.

Nem mondtam nemet. Visszafeküdtem mellé.

-Jól vagy?-fehérnek tűnt.

-Csak fázok.-rántotta meg a vállát. Ráterítettem az én takarómat is.

-De akkor neked így nem jut.-vissza akarta teríteni rám.

-Nem kell Sammy.-nem engedtem neki.-Hozzak valamit?

-Csak maradj itt.-rosszul volt, egyértelmű, hogy nem hagyom magára.

Felemeltem a plédjeit és bebújtam mellé. Szembe feküdt velem. Magamhoz öleltem és a hátát kezdtem simogatni.

-Már sokkal jobb.-szólalt meg öt perc után. A hangja is sokkal kellemesebb volt.-Elengedhetsz mostmár ha akarsz.

-De nem akarlak.-nekem is jó érzés volt. Megnyugtató.

Egy ideig még feküdtünk így, aztán összeütöttünk egy kis reggelit meg kávét.

-Egyébként apud üzit hagyott a fürdőben.-beleittam a kávémba. A nap megmentője.

-Mit írt?-követte a példámat. Végre jó találni még egy kávé függőt.

-Hogy dolgozni ment, meg hogy hívd fel Andret.

-Ennyi?-bólogattam.

Megette az utolsó falatot a szendvicséből majd a telefonjáért nyúlt. Kikereste a számát és a füléhez emelte a telefonját. Magán jellegű hívás lehetett, mert kiment a konyhából. Én pedig nem akartam hallgatózni így a közösségi médiát bújtam míg vissza nem jött. Hatalmas vigyorral az arcán lépett be.

-Celeste.

-Sam?

-Hatalmas lehetőséget ajánlott Andre.-izgatott volt.

-Gratulalok Sammy. Szabad tudni mit?

-Nem érted. Nem nekem. Nekünk.-Nekünk? Tényleg nem értem. Folytatta.-Az őszi kis erkélyes rögtönzött fellépésünknél mikor ott álltak a szembe lévő lakásba faterék, ő is ott volt. Minket akar egy privát buliba, szilveszterre a klubba.

Azt se tudtam mit mondjak erre. Sosem tartottam magamat ennyire jónak. Fellépjek? Rendesen? Szilveszterkor. Dehát az holnap van!

-Öltözz Cel, azt mondta lent megbeszéljük a részleteket.

***

Este fél tíz volt. És Sammel már lent voltunk a klubban. Fontos kliensek érkeznek az este. Akik leszervezik és fizetik az illegális autó es motor versenyeket. Amikor először voltam itt, már akkor is említette Andre, hogy szoktak nekik rendezvényeket szervezni. Középkorú pénzes férfiak és néhány nő is lesz köztük, bár ritkán hozzák magukkal a feleségeiket. Elmondhatatlanul izgultam. Tegnap és ma is egész nap gyakoroltunk. Egy órás fellépést kért tőlünk háromnegyed tizenkettőig. Utána maradhatunk mi is bulizni és még csatlakozik néhány tag fél tizenkettő fele. Adott egy listát, hogy melyik dalok közül válogathattunk. Szerencsére a legtőbbet ismertük, így csak gyakorolni kellett. De valljuk be. Így is nagy teher volt a vállunkon. Vagyis inkább az enyémen. Sam nem izgult már. Adta a kemény fickót. A pultnál állt és egy alkohol mentes koktélt iszogatott. Miközben közelítettem én is a pulthoz, végig mértem. Fekete farmert és fekete inget viselt amit csak félig gombolt be, szabadon hagyta láttatni a tetoválásait. A haja hiába volt levágva, így is pokolian jól nézett ki. Ha valaki nem tudja mi van vele, sehogy se jönne rá, hogy beteg. Hisz még én se tudtam sokáig.

-Kérek egy ugyan ilyet. Csak vodkával.-mutattam Sam poharára.

-Láttad már a ruhádat?-csak ennyit kérdezett. Nem volt szokása bele szólni ha iszok.

-Szerinted miért piálok már most?-támaszkodtam meg. Andrenak a fő kikötése az volt, hogy a ruhámat ők intézik. Számítottam rá, hogy sokat mutató lesz. De ez több annál.

-Igyál csak kicsi Celeste, úgyis én viszlek haza.-legyintett.

Az irodában álltam a tükör előtt. Jobb híján itt tudtam elkészülni. A falatnyi ezüst ruha rajtam nem sokat hagyott a képzeletre. Dekoltált volt, a hátam szabadon hagyta, azt pedig meg se említsük, hogy mini ruha és még a combjánál is fel volt vágva. Az a típusú ruha, aminél elengedhetelen volt, hogy nem vehettem alá semmit. Egy hozzá passzoló ezüst magassarku szandált készítettek be nekem. Magamat néztem. És talán a bennem lévő kettő koktél miatt, de nem éreztem feszélyezve magam. Szilveszter van, minden nő kirúg a hámből öltözködés ügyileg. Hallottam, hogy Andre minket szólít Sammel. Idő van. Kiléptem az irodából és a szimpadként funkcionáló emelvény felé sétáltam. Sam már ott ült a dobok mögött és még egy pluszt adott a kinézetéhez. Igazságtalan világ. Bár a legtöbb számnál ő csak egy kis pluszt ad az éneklésemhez és a hattárben szóló zenéhez, nélküle nem tudnám megcsinálni. Rámpillantott és mintha egy pillanatra levegőt se vett volna. Ezt elismerésnek vettem tőle.

Felmentem az emelvényhez vezető pár lépcsőfokon majd a mikrofon elé álltam. Lazább kezdést és erősebb utolsó számot terveztünk, hogy egyre nagyobb hangulat legyen, hiszen mindenki egyre csak részegebb lesz.

Egy Arctic Monkeys számmal kezdtünk. Sam neki kezdett a dobok mögött majd én is énekelni kezdtem. Elinte kissé félénken majd belendültem ott ahol kellett. Egyre jobban bele éltem magam. És ez így ment számról számra. Amikor Sam énekelt velem mindig jobban belendültem. Mondjuk arról ne is beszéljünk, hogy a dalok között víz helyett vodkát ittam. Mert feltehetőleg Andre direkt azt készített be a színpad széleire víz helyett. Legalábbis nekem. A végére Lady Gagától a Just Dancet hagytuk. Amikor bele kezdtem a buli már javában hívta az embereket táncolni a parkettre. Egyre többen voltak. A dal végezetével lementünk az emelvényről és valami random dj kezdett játszani. Pár perc volt már éjfélig. Mindenki pezsgőért állt sorba a pultnál. Kivéve én. Szintén vodkát kértem.

-Erős újévi köszöntés lesz.-biccentett a poharam felé Sam. Mindenki vissza számolt. Másodpercek voltak éjfélig.

-Nem keverem a piát. Emlékezni akarok erre az estére.

Éjfél volt. Mindenki össze koccintotta a poharát és lehúzta a piáját. Aztán újra indulhatott a dj pultból a zene. Táncolni akartam, de nagyon. Megfogtam Sam kezét és elindultam a tömegbe.

-Nem szoktam táncolni.-kiabálta a fülembe.

Na nem mintha sokat ért volna kijelentése, mert ahogy táncolni kezdtem, csatlakozott. Egymáshoz simulva táncolni Sammel szilveszter éjjel egy fellépés után hihetetlen érzéseket hozott ki belőlem.

Hajnal három fele szedtük össze a cuccunkat. Áldom az eget, hogy volt eszem hosszú kabátban jönni.

-Akkor haza vigyelek?-kérdezte, amikor beültem az anyósülésre.

-Hozzád haza.-kezdtem már józanodni.

Körübelül öt percen belül már nála voltunk. Thomas még nem ért vissza buliból. Ledobtam a cipőmet és a kabátomat.

-Kapcsolsz még egy kis zenét?-pillantottam hátra Samre.

-Még mindig nem fáradtál el?-megráztam a fejem. Elmosolyodott, megrázta a fejét ő is majd a hangszórójára csatlakozva zenét kapcsolt.

-Gyere Sammy.-húztam magamhoz.

Tévedtem. Itthon még jobb volt táncolni vele. Bár nagyon finomkodott ezért a derekamra tettem a kezét.

-Cel, ez a buliba oké, volt, de itthon már nem.-ennek ellenére nem engedett el.

-Szerintem itt még jobb.

-Itt már nem tudom visszafogni magam.-morogta azon a tökéletes mély rekedt hangján.

-Akkor ne fogd magad vissza.-néztem fel rá.

-Túl dögös vagy ebben a ruhában. Megőrjítesz.

-Tényleg?-kacérkodtam vele.

-Egész éjjel azt néztem mi lehet a ruha alatt.-halkan mondta, de hallottam.

-Nézd meg.-átkaroltam a nyakát. Épphogy felértem.

Kihoztam belőle azt, hogy tényleg ne fogja vissza magát. A következő pillanatban felkapott az ölébe és megcsókolt. Erre vártam már mióta. Köszönet a részeg fejemnek, aki nem bír magával.

Óvatosan letett az ágyra és újra megcsókolt de ezúttal megállt.

-Többet akarok.

-Amióta először láttalak azóta többet akarok. De vagy most állok le, vagy egyáltalán.

Ilyenkor is képes agyalni. Kikészít. De tisztelem, hogy nekem akar jót. De én meg őt akarom. A derekára kulcsoltam a lábam és most én csókoltam meg őt. Ez elég válasz volt neki.