A tegnap este után átgondoltam amit Sam mondott. Beszélnem kell Austinnal. Ha nem értékel, és fogad el, akkor hagyjuk. De ha van megoldás, oldjuk meg.

Már otthon voltam és túl voltam egy zuhanyon. Egy egyszerű fekete pólót és szürke melegítőt vettem fel. Kész voltam beszélni.

-Szia.-jött be a szobámba Austin.-Miről akartál beszélni? Nem igazán értettem az üzenetet.

-Csak hallgass végig.

-Rendben.-nem ült le, csak állt velem szemben.

-Hiába próbálkozok nem vagyok jó. Austin. Nézz rám. Ez vagyok én. Nem én vagyok a legszebb lány. Igen, nem öltözök színesen, vagy úgy ahogy te szeretnéd. Van tetoválásom, és a közeljövőben lesz még pár. Talán olyan helyen is ahol látszik, de talán nem. Az én testem, nem szólhatsz bele. A legjobb barátom egy srác. Nem vagyok mindig a legkedvesebb. De a szemem láttára halt meg pár hónapja aki a világot jelentette nekem. Légy megértő és fogadj el. Vagy menj el és ne gyere vissza.-jól esett a szemébe mondani.

-Kicsim én elfogadlak. Csak stresszelek az egyetem és a foci miatt. Nem rajtad akartam kitölteni.-jött közelebb.

-De sikerült. És nagyon rosszul esik.

-Sajnálom, oke? Béke?-nézett kölyökkutya szemekkel.

Mit mondhattam volna. Kibékültünk egyszerre volt jó és fura érzés is. De a rossz gondolatokat elhesegettem és élveztem Austinnal a délelőttött. Aztán közösen ebédeltünk anyával es Carlossal. Apa nem tudott velünk ebédelni, néha vasárnaponként is kellett dolgoznia.

-És mi a tervetek mára?-kérdezte anya.

-Randim van este Emma Scottal a suliból.-mesélte büszkén Carlos. Mindenki elismerően nézett rá. Eddig még egy randiját se jelentette be, már ha volt neki.

-Én azt gondoltam áthívnám otthonra pár haverom a csapatból délutánra.-mondta Austin.

-Blake jön?-kérdeztem egy falat tészta után.

-Nem csípem annyira azt a srácot. De gondolom jön a többiekkel. Soha nem hívom meg, de mindig jön.-grimaszolt.

-Te is átmész Austinékhoz, Cel?-kérdezte anya.

-Mindenképp gyere át egy kicsit legalább. Lesz chips, üdítő.-próbált meggyőzni Austin.

-Hát jó. Igazából jól jönne egy kis kikapcsolódás. Jó fej srácok amúgy.-néztem anyára aki egyből válaszolt.

-Ha jó fejek akkor átkell menned. Én azt hiszem elmegyek sétálni a kutyával és olvasok.-tervezte csillogó szemekkel. Igen, neki ez a tökéletes délután.

Ebéd után haza ment Austin felkészíteni a terepet én pedig felmentem a szobámba átöltözni. De közben eszembe jutott, hogy szólok Samnek, hogy minden oke.

Én: Megbeszéltük. Úgy tűnik minden rendben. Köszönöm a segítséget. ❤

Négy órája volt elérhető, de előbb vagy utóbb látja. Addig is előszedtem egy barna nadrágot és egy vékonyabb fekete kötött pulóvert, amit fel is vettem. Tettem fel egy enyhe sminket, a hajamat pedig csak szabadon hagytam.

Mire átértem Austinhoz már szinte mindenki jelen volt a csapatból. Austin köszöntött egy gyors csókkal majd folytatta a videójátékozást a srácokkal. Megnyugtatott, hogy nem egyedül én vagyok lány. De ahogy közeledtem a srácok barátnőihez, inkább vissza fordultam. Jobb ötletnek tartottam kimenni a konyhába egy üdítőért. Blake ott ült tök egyedül.

-Hát te, miért nem a többiekkel játszol?-közben kivettem egy ice teát a hűtőből.

-Angelica, a barátnőm mosdóba ment és megkért, hogy várjam meg.-mutatott a konyhából nyíló wcre.

-Szép neve van.-mosolyogtam.

-Nem csak a neve szép.-mosolygott vissza. Megakadt a tekintete a kezemen.-Friss ahogy látom.-fürkészte az újjamon lévő láng tetoválást.

-Igen, az.-bólintottam.

-Az enyém már régebbi de még mindig jó, ha érted amit mondok. Talán összefutunk lent valamikor.-mutatta felém a kezét. Ugyan az a tetoválás, valakin, akiből nem néztem volna ki.

Kinyílt a mosdó ajtó és egy hosszú fekete hajú lány lépett ki rajta. Kérdőn nézett ránk.

-Ismeritek egymást?-nézett felváltva ránk.

-Igen. Fölötte jártam egy évvel a gimiben. Celeste, ő itt Angelica.-mutatta be a barátnőjét.-ő pedig itt Sam Henry Celestje, vagyis gyakorlatilag Austin barátnője, dehát ő egy bunkó.

-Hívj csak Angienek. És ihh... Austinnal?-grimaszolt majd behuppant Blake ölébe.

Nem tudtam mit mondjak erre, ezért csak leültem velük szembe és eltereltem a témát. Élveztem az ezután lévő beszélgetésünket. Hamar feloldódtunk és minden téma szóba került. Még azt is elmesélte Angie, hogy öt bulin keresztül kavartak mire össze jöttek és kínosabbnál kínosabb részleteket is elmeselt. Amin én csak nevetni tudtam. Blake pedig zavarában eltakarta az arcát. Néhányszor odajött hozzánk Austin és néhányszor mi is vissza mentünk a társasághoz. De azért a legtöbbször külön vonultunk.

Olyan este 8 fele kezdetek az emberek haza menni, mert másnap reggel a srácoknak edzése lesz. Legutoljára Blakeék léptek le és megbeszéltük, hogy majd beszélünk még.

-Hogy érezted magad?-karolt át Austin miután kettesben maradtunk.

-Nagyon jól. Jó volt a hangult.-öleltem vissza.-Anyukádék?

Feltűnt, hogy nincsenek itthon de nem volt alkalmam megkérdezni.

-Csajos napot tartanak Amyvel. Havonta egyszer szoktak. Ilyenkor mindig későn érnek haza, mert beülnek mindig valami étterembe vacsorázni.-elengedett és elkezdett pakolászni a többiek után én pedig segítettem.

-Ez aranyos.-tényleg az volt.

-Jó a feneked ebben a gatyában.-feltételezem hátulról méregetett.

-Igen?-kérdeztem vissza.

-Nagyon jó.-fogta meg.

-Na, pakoljunk össze.-hesegettem el.

-Ennél sokkal jobb ötletem van.-fordított magával szembe.

Magához húzott és megcsókolt. Hevesebben mint bármikor. A csókok követték egymást és már csak azon kaptam magam, hogy a felsőm Austin kezében van és az emeletre megyünk fel. Azt hiszem mondanom sem kell mi következett azután, hogy a szobájába értünk.

Az ágyon feküdtem meztelenül és a plafont bámultam. Austin beauldt. Azt mondják ha szeretitek egymást a szex százszor jobb lesz mint bármikor. Olyan sok viszonyítási alapom nem volt. Egyetlen egyszer voltam valakivel együtt, akkor sem szabad akaratomból. Ez más volt, én is akartam. Mégsem élveztem igazán. Talán a következő jobb lesz. Nem mindig sikerül jól az első. Ezzel nyugtattam magamat.

Nem akartam felébreszteni Austint, ezért gyorsan felöltöztem és haza siettem a szomszédba. Hála istennek senkivel se futottam össze se Austinéknál se otthon. Otthon egyből a fürdő felé vettem az irányt, hogy megfürödjek. Piszkosnak éreztem magam az este után.

Fürdés után felvettem a pizsim és az ágyamba feküdtem és begubóztam. Csak a telefonom fénye világította be a szobát.

A facebookot megnyitva láttam, hogy ismerősnek jelölt Angie. Blakkel mint kiderült legalább 3 éve ismerősök vagyunk. Fura, hogy a múltkoriig kb a létezéséről sem tudtam. Persze ez az én hibám. Az egómtól nem vettem észre annó senkit, Samet se. Ki tudja még kit nem. Apropo Sam. Azóta sem válaszolt. De elérhető sem volt. Lehet csak nincs kedve ma telefonozni vagy dolga van. Gondoltam teszek egy próbát és felhívom. Pár csengés után fel is vette.

-Szia. Minden oké?-aggódtam.

-Ez megint egy késő esti titkos hívás?-rekedt volt a hangja. Gondolom most volt kint cigizni.

-Hülye.

-Te vagy a hülye.

-Jól vagy?-ha most se válaszol átmegyek és fejbe vágom.

-P..persze.-köhögött.

-Ugye tudod, hogy alvás előtt nem kell 3 cigit elszívni?-ráztam a fejem, bár ő nem láthatta.

-Csak kettőt.-nevetett ki.

-Asszem én lefekszem, csak tudni akartam jól vagy e. Akkor holnap reggel a suliban?-nem válaszolt.-Sam?-semmi. Csak furcsa zajokat hallottam.-SAM!

-Holnap nem, csak kedden.-alig hallottam a zajoktól.

-Hol vagy?

-Most nem tudok telefonálni. Le kell tennem. Holnap hívlak.

És kinyomott. Remek. Remélem valahol épp balhézik... szuper lenne..aha