-Cigi?-állt meg az ajtóban.

-Én....-kezdtem, mire felvonta a szemöldökét.-Már letettem.

-Aki egyszer rágyújtott, sose teszi le igazán.-vonta meg a vállát és kiment.

A kezembe temettem az arcom. Ez nem normális....
A telefonom folyamatosan rezgett, szóval a kezembe vettem és megnéztem. 4 új üzenet. Carlos, Austin, és 2 csaj a suliból.... nem érdekel perpill a suli. Megnyitottam először amit Carlos írt.

Öcsi: Hallod.                       
Öcsi: Haza húzok, anyáék még maradnak a hétfőig. Merre vagy?

Én: Sam Henrynél...

Egyből jött is a válasz.

Öcsi: Akarom tudni?

Én: Otthon elmesélem.

Úgy döntöttem megnyitom Austin üzenetét is.

Austin Baker: Jó reggelt szöszi 😊. A világért sem akarlak zavarni, de átszökött a kutyátok hozzánk. Átjönnél érte?

Azonnal válaszoltam. Te jó ég. Még jó, hogy csak odáig szökött.

Én: Szia! Nem vagyok otthon, de sietek.

Kipattantam az ágyból és a telefonnal a kezembe Sam felé indultam.

-Sam.

-Celeste?-fordult meg, miközben elnyomta a cigijét.

-Muszáj most elmennem. Átszökött a szomszédba a kutyánk.-látta rajtam, hogy feszült vagyok. Nem mondott semmit csak bólintott.

Bement a szobába és oda dobta a táskám.

-Rohanj. 13 éves a kutyátok. Én nem hagynám sokáig idegen környezetben.-túrt a hajába. Szomorú volt.

-Honnan..-be se bírtam fejezni a mondatot mikor újra rám szólt, hogy futás.

Siettem ahogy csak tudtam, felkaptam a cipőm és lerohantam a motoromhoz. A sisakot felvéve egyből elindultam. Aggódtam. Nem írta Austin, hogy baja lenne. De mi van ha mégis? Idős kutya. Jason anyukájától kaptunk annó... Fontos az egész családnak. Igaz, tegnap elláttam, mielőtt elmentem...de akkor is

A motorom csak épp hogy kitámasztottam, át is indultam a szomszédba. Sietősen becsengettem. Mire Austin nyitott ajtót. A kutya ott feküdt az előszobában.

-Csak átjött..és meg se moccan. Nem tudom mi baja.-kezdte egyből, de én már a kutyám felé indultam.

-Maci- guggoltam le elé, mire felkapta a fejét. Megérezte az illatom és felpattant, majd elkezdte nyalogatni az arcom. Látszólag nem volt baja.

-Talán csak hiányolt.-mosolygott pimaszul Austin.

-Lehet. Senki sincs itthon.-álltam fel.

-Nyaralás?-próbált beszélgetni.

-Fogalmazzunk úgy, hogy zűrös időszaka van a családnak.-húztam el a számat.

Austin baromi helyes volt, magasabb nálam, izmos, barna göndör haj, barna szemek. Észre se vettem, hogy ennyire nézem, de azt hiszem ő igen.

-Más körülmények között meghívtalak volna egy kávéra, de azt hiszem erről már lekéstem...-nézett végig rajtam. Még mindig Sam ruháiban voltam. Randira hív? Gyerünk Celeste ne cseszd el. Élj végre.

-Óóóó. Ne értsd félre. Tényleg fiútól jövö..

-Nem kell magyarázkodj, nem rám tartozik.-vágott közbe. 

-Befejezhetem?-tettem csípőre a kezem, mire bólintott.-Egy barátomnál aludtam. Barát, barát. Nincs köztünk semmi. Szóval ha a kávé ajánlata még mindig él, nagyon örülnék.

Austin arcán egy nagyon boldog mosoly jelent meg. Igen, ennyit tesz boldoggá tenni valakit.

-Gyere Maci, menjünk haza.-szóltam a kutyámnak.-Majd írj és megbeszéljük mikor menjünk el

*****

-Kivel beszélsz ennyire?-bökött meg francián Sam.

-Hát nem veled.-böktem vissza. Tettette, hogy megsértődött, de mosolygott. Tudta ki ír, hisz látta.

Austinnal beszéltem. Szombat este óta folyamatosan ír, 5 napja. De nem bánom.. Ma elém jön suli után és beülünk valahová. A héten eddig még nem volt időnk, leköti az egyetem és a sport.

A családban kezd újra minden a régi kerékvágásban menni. Carlossal renegeteget beszélgetünk, végre minőségi időt töltünk együtt. Viszont a suliban továbbra sem érzem jól magam. Sose voltak itt igaz barátaim. Ez jár a "népszerű" lányoknak a gimiben. És az sem tett jót a suliban lévő ismerettségeimnek, hogy látják, hogy Sammel jóban vagyunk. A suli ügyeletes rosszfiúja, és a suli egyik legnépszerűbb lánya. Klisé. Persze egy filmben. De ez a valóság. És mi csak barátok vagyunk Sammel. Semmi több. Ezt már mi többször is átbeszéltük. Mikor tegnap délután nálunk volt, akkor is. Fokozatosan, de kezdem újra felépíteni az életem.

A suliból kilépve, megöleltem Samet és biztosítottam, hogy felhívom a randim után. Miután elöszöntünk, láttam, hogy Austin már ott állt nem messze a kocsijával.

-Szia, szép fiú.-ültem be az anyósülésre.

-Nagyon csinos vagy.-nézett végig rajtam. Egy szürke garbó nyakú kötött ruhát viseltem bakanncsal és bőrkabáttal.

-Ő volt a "barát,barát"?-célzott Samre, miközben elhajtottunk a sulitól.

-Igen. Sam Henry. Úgy néz ki ő a legjobb barátom.-tártam szét a karom.

A délutánom nagyon jól sikerült. Annyira értelmes és vicces srác. Másod éves irodalom szakos. Emelett amerikai focizik. 3 évvel idősebb, de úgy gondolom nem baj ha egy srác idősebb pár évvel. 2 órát ültünk a kávézóban, de úgy tűnt mintha csak pár perc lett volna.

-Nagyon jól éreztem ma magam veled.-nezett a szemembe Austin a kapunk előtt állva.

-Én is.-vallottam be.

Aztán egyre közelebb volt hozzám. A szemembe, majd a számra nézett és megcsókolt.