Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

05

Reggel arra ébredtem, hogy a padlóra estem, igen, ezek szerint Sam lelökött álmában. Hurrá. De persze ő nem ébredt fel rá. Hát hogy is ébredt volna fel, nem a mesében vagyunk. Felálltam és próbáltam halkan kimenni a szobámból. Csönd volt. Benéztem Carlos szobájába de sehol sem volt. Szombat reggel 8 van. Hol a féneben lehet? Bementem a fürdőbe és felhívtam az öcsémet.

-Hol vagy? - tettem fel a kérdést köszönés nélkül.

-Te újra beszélsz? - lepődött meg.

-Igen. Hol vagy ilyen korán? - sietettem a tükörbe nézve. Szarul festettem.

-Eszméletlenül örülök! Végre, ideje volt Celeste.-hallottam a hangján hogy mosolyog.-Délután kerestünk de még nem voltál otthon. A nagyinál vagyunk. Nem érezte jól magát ezért este eljöttünk hozzá.-magyarázta.

-Ó te jó ég! De már jobban van? - ijedtem meg.

-Persze. Mostmár igen. De itt maradunk a hétvégén vigyázni rá.-hallottam hogy anya motyog valamit a vonal másik végén.-Anya azt mondja te csak nyugodtan maradj otthon és pihenj. - tudtam hogy azért mondja mert nem akarja hogy bajom essen út közben. Nagyi kb 5 órára lakik innen.

-Rendben. De azért add át neki hogy puszilom. Veled meg még beszélek.-letettem rá a telefont.

Nagyi mostanában túl sokat betegeskedik. Hiába mondtam hogy költöztessük közelebb, senki nem hallgatott rám.

Hát, akkor egy egész hétvége egyedül. Remek.

A szobámba vissza mentem, Sam még mindig aludt. Ki nyitottam a szekrényem és vettem ki mára egy szürke melegítő nadrágot és egy fekete haspólót. Mivel Sam Henry húzta a lóbőrt az ágyamban, átöltöztem, hisz úgyse lát. Ha ezt tudnák a suliban, hogy ő este óta itt van, egyből kombinálnának. Én lennék a legnagyobb kurva. Ebben biztos vagyok.

-Hey Sam, csak úgy kérdem. Nem kelnél fel?-ébresztgettem miután felöltöztem.

-Ahj Williams miért így kell keltened?-nyavajgott.
Olyan mint egy kisgyerek. Totálisan elfekudte az arcát és a haját.

-Hogyan kéne?- nevettem ki, majd leültem mellé az ágyra.-Ágyba reggelivel?-löktem meg a vállát, mire felszisszent.-Baj van?

-Dehogy, csak nemrég tetováltattam és érzékeny.-lökött vissza.-Csak totál nem így terveztem hogy nem otthon alszok, szóval nem hoztam krémet rá.- nyújtózkodott.

-Szólhattál volna, apám kb egy hónapja varratott, biztos maradt még kenőcs nála. Akarod hogy felhozzam?- álltam fel.

-Hát nem bánnám.- mosolyodott el.

Sosem gondoltam volna hogy ő egy rendes srác, de minden esetre ha már itt van, és kezdünk össze barátkozni. Miért is ne. Semmi veszteni valóm nincs.

-Pofátlan vagyok ha megkérlek hogy segíts?- nézett rá a krémre a kezemben, ahogy vissza értem a szobámba.-Nem szeretem magamnak kenni mikor gyógyul, igazából kurvára fáj ha hozzá érek.- láttam hogy nagyon zavarban volt.

-Dehogy. Csak addig vedd le a pulcsid.-ültem le ismét mellé.

Sam levette és ezernyi tetoválás tárult elém, az egész felső teste tele volt velük, egészen a csuklójáig. Rengeteg, de pont annyi hogy eltakarja a felsője és én ne vegyem észre. Eddig még fel sem tűnt. Talán ha tudtam volna hogy ki ő,emlékeztem volna rá. Láttam a vállán amelyik körül vörös folt éketlenkedett. Próbáltam nagyon óvatosan bekenni neki, ha már az elöbb megütöttem.

-Bejönnek a tetkók?- gondolom észre vette ahogy nézem őket.

-Eléggé. Én is akarok, de rohadtul félek tőle, mindig nehezen veszem rá magam, pedig a szüleim már bele mentek.- tettem le a krémet az éjjeli szekrényre. És úgy volt Jasonnel lesz közös az első...

-Akarod hogy faterom varrjon neked? Ő csinálta az összeset nekem.

-Hát... nem tudom. Mikor érne rá?-gondolkodtam el a dolgon.

-Kicsi Celeste...- rázta vigyorogva a fejét.- Barátok vagyunk. Nemde?

-De.. asszem.- bólintottam.

-Akkor neked bármikor.-tárta szét a karját.-Fater elég jó fej. Az összes barátomat bevállalja bármikor. Gyere át este hozzánk. Lebeszélem vele. Te ráérsz ugye?-kelt ki az ágyból. Csak néztem rá, nem mondtam semmit.-Most a tetkótól vagy attól félsz hogy átgyere hozzánk?- sóhajtott.-Bízz már bennem. Bizalomra épül minden.

-Jó, rendben. Bízok.

-Akkor ma ráérsz? Nem kérdezem meg többet.-vette fel a felsőjét.

-Hát, az egész család elutazott, barátaim nincsenek rajtad kívül. Szóval asszem igen.- vigyorogtam rá.






Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro