Ahogy teltek a napok, Brian képtelen volt kiverni a fejéből azt a jelenetet, amikor Roger elhívta őt a bár mögé hogy beszéljenek. Már addig is tudta, hogy valami nincs rendben - mint ahogy általában, ezt most is már az elején észrevette. Az is feltűnt neki, hogy ez az egész akkor kezdődött, amikor Ben felbukkant.

Egyik napról a másikra Roger hirtelen hallgatag lett, nem csajozott, még csak nem is ivott, és többször is elmerengett napközben. Emiatt sokszor előfordult, hogy elrontott egy ritmust akár a dal közepén, vagy elfelejtett belépni. Ez pedig nem volt jellemző rá. Aztán, amikor ott előadta neki, hogy visszautasította egy lány, képtelen volt hinni a dobosnak.

Úgy gondolta, egy kicsit jobban megfigyeli a dolgokat, illetve talán egyszer meginterjúvolja Bent is. Rogerrel viszont most még nem akart beszélni erről. Lehet, ha felhozná a témát, a másik megijedne, és aztán nem hogy akkor, de még később se tudna kihúzni belőle semmit.

A próbák csendesebben zajlottak, mint általában. Kevesebb volt a veszekedés, legalábbis Roger részéről. Ben, amikor ideje engedte, beült hozzájuk, de ő sem társalgott annyit a többiekkel, mint korábban.

Egy alkalommal Ben, amikor belépett a szokásos helyiségbe, ahol a banda gyakorolni szokott, Brian-nel találta szemben magát. Az együttes többi tagja még nem volt sehol, a gitáros pedig épp a hangszerét hangolta. A szőke férfi egy gyors köszönés után ledobta magát a kanapéra, és elővette a szövegkönyvét, hogy újból nekiálljon tanulmányozni azt. A szeme sarkából látta Brian minden mozdulatát, még akkor is, ha nem egyenesen rá nézett, és akárhogy is próbálta, nem sikerült nem észrevennie, hogy a gitáros szinte folyamatosan őt bámulta (és többször még a szemöldökét is összevonta  közben). Nagyon zavarta - a göndör hajú férfi tekintete szinte lyukat fúrt az oldalába.

- Mi van? - csattant fel Ben, megijesztve a gitárost, aki erre véletlen egy bizarr, fals dallamot játszott le a hangszerén. Ben maga sem tudta, mitől lett ilyen ideges. Az, hogy Brian őt nézte, úgy tűnt, csak olyan volt, mint hab a tortán.

- B-Bocsi! - mondta gyorsan Brian. - Én csak... szeretnék beszélni veled valamiről.

Ben összevonta a szemöldökét. Vajon miről akar vele beszélni a gitáros? Mi lehet olyan fontos, olyan érdekes, hogy Brian-nek őt kellett bámulnia miatta...

- Oké, mondd csak! - intett neki, jelezve, hogy figyel.

Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, és a hiányzó három tag robogott be rajta, mire Brian egy műmosolyt erőltetve magára csak annyit mondott, "Majd később...", és elfordult.

Mindvégig amíg a Queen gyakorolt, Ben úgy tett, mintha a kezében lévő szöveget olvasná, bár inkább csak lapozgatta a füzetet, és üres tekintettel meredt a szavakra. Volt, hogy elolvasott egy-két sort, de a mondatok értelme már nem jutott el az agyáig. Valahogy rossz érzés kerítette magába a tudattól, hogy beszélnie kell Brian-nel. Olyan volt, mintha újra kisgyerek lett volna. Valami rosszat tett, amiért mindjárt le fogják szidni, és most ő épp erre vár. Nem akarta, hogy véget érjen az az egy óra, amit a fiúk a teremben szoktak tölteni.

De egyszer ennek is eljött az ideje. A srácok összepakolták a cuccaikat, majd elindultak kifelé.

- Ben, várj egy kicsit! - hallotta Brian hangját épp akkor, amikor már feltápászkodott.

John hátrafordult, és kérdőn nézett vissza rájuk. - Nem jöttök?

- Menj csak előre nyugodtan, mindjárt megyünk mi is - mosolygott rá Ben, majd visszaült az ülésre.

Brian is leült mellé, a kanapé másik végére, hogy így jobban oda tudjon fordulni hozzá. Egy kis ideig egyikük sem szólt, de ez a csend nem volt kényelmetlen. Valahogy jól esett a sok zaj - beszéd, zene - után. Aztán Brian Benre pillantott.

- Én csak... Tudod... Rogger-rel mi már nagyon régóta ismerjük egymást - kezdtett bele a mondókájába. - És tudod... nagyon szembetűnik, ha valami nincs rendben vele.

Ben sóhajtott. Már tudta, mire megy ki a játék, és tudta azt is, hogy Brian nem hülye.

- Múltkor félrehívott, hogy megosszon velem valami fontosat. Úgy tűnt, nagyon aggódik valami miatt, aztán pedig csak annyit mondott, hogy kikosarazta egy lány - folytatta, majd egyenesen a másik szemébe nézett. - Nem tudok hinni neki, Ben.

Ben egyre idegesebb volt.

- Az sem kerülte el a figyelmemet, hogy ti már szinte nem is beszéltek egymással. Összevesztetek valamin? Tudod, ő az egyik legjobb barátom, és nagyon aggódok érte. Tudsz... tudsz valamit vele kapcsolatban, hogy mi lehet a baja?

Most mit csináljon? Mondja el neki, hogy lefeküdtek, és valószínűleg ezért haragszik rá? Vagy hogy neki nagyon tetszik, de Roger biztosan undorodik tőle? Újból felsóhajtott, és hátradőlt a kanapén.

- Hát, volt köztünk egy kisebb... nézeteltérés, de utána megbeszéltük a dolgot - mondta. - Bár én attól félek, ő még mindig haragszik rám.

Most hogy belegondolt, felmerült még egy másik lehetőség is. Összevonta a szemöldökét. A gitáros figyelmesen hallgatta.

- Még az is lehet, hogy ő azt gondolja, én haragszok rá még mindig. Pedig nem! - magyarázta Brian-nek.

Ismét sóhajtott és a tenyerével megtámasztotta a fejét. Hiányzott neki a dobos.

- Én csak... Én csak nem tudom, mitévő legyek. Olyan furcsa ez a helyzet! - panaszolta Ben.

Brian Ben vállára helyezte a kezét, hogy egy kicsit lenyugtassa.

- Ugyan nem ismerem olyan régóta, mint te, de már az elején úgy éreztem, nagyon jó barátok lettünk. Aztán jött... ez a dolog, és kész! Vége! - ökölbe szorította a kezét és rácsapott a karfára.

- Hé, ne aggódj! - mondta ekkor Brian, és megveregette a vállát. - Beszélek vele, rendben? És majd utána kitalálunk valamit.

Ben csak bólogatott, és hagyta, hogy Brian megölelje. Jó érzés volt beszélni arról, ami a szívét nyomja - még akkor is, ha nem a teljes igazságot mondta el.

- Nem akarom, hogy haragudjon, én igazán nem akartam bántani! - dünnyögte halkan, majd elhúzódott a gitárostól, és végigfuttatta az ujjait a haján.

- Figyelj - nézett rá komoly ábrázattal Brian. - Mint már említettem, őt is megkérdezem ezzel kapcsolatban. Viszont úgy semmire sem fogunk menni, ha ti ketten nem szóltok egymáshoz. Meg fogom kérni, hogy beszéljen veled, oké?

Ben ajkait immár a próba utáni negyedik sóhaj is elhagyta. - Rendben.

- Na, most pedig szerintem menjünk, mielőtt Freddie-ék halálra unják magukat várakozás közben! - mosolyodott el Brian, mire Ben is így tett.

Mindketten felálltak ülő helyzetükből, majd belebújtak a dzsekijeikbe. Brian a hátára vette a gitárját, majd kiléptek a szobából.

- Fogadni mernék, hogy Fred máris összeszedett valahol egy kóbor macskát, és azt cirógatja - viccelődött a szőke, miközben immár ők is a kijárat felé vették az irányt.

Több, mint 2 hónapja nem volt rész, igen. Tudom. És lehet, hogy ez ezután is így lesz XDD bocsi :C ❤