*Killian*

Pokoli volt. Nem tudnám jobban leírni. Már visszaidézni sem tudnám azt a fájdalmat. De nem a testem fájt. A déon valahogyan a lelkemet támadta meg. És éreztem.

Legalább mostmár biztos lehetek benne hogy van lelkem - gondoltam keserűen, és kissé még remegő térdekkel szálltam ki a kocsiból és indultam el Emma után.

A kezét nyújtotta felém, amit én hálásan megfogtam, biztató mosolya kíséretében.

Embertelen tempóban rohamoztuk meg a kalapos házát, hogy aztán Emma úgy kopogjon be az ajtón, mintha épp rohamra készülne. Borzasztóan... szexi volt - ebben a világban ezt a szót használják ugye?- ilyenkor. De most nem kellene ezzel foglalkoznom.

Swan továbbra is kitartóan kopogtatott, végül a kalapos kissé álmos arca nézett szembe velünk, a szemeit dörzsölgetve.

- Emma - nézett rá kissé ijedten, és az említett arckifejezését látva mintha egyből kijózanodott volna az fáradtságból. - Mi az?

- Segítened kell, Jefferson.

A férfi kissé gyanakodva végigmért engem is - ami érthető, hiszen nem nagyon találkoztunk még eddig - majd beinvitált minket.

- Halljam, miről van szó? - megálltunk a nappalija közepén.

- Egy démon - kezdte Emma. - Az előbb űztem ki. Most egy olyan testben van, aminek nem árthat, de el kell küldenünk innen.

Jefferson figyelmesen hallgatott, aztán bólintott.

- Mindenképp.

- A kalapoddal... Át tudjuk küldeni egy másik világba hogy ne zargasson minket?

- Figyelj, Emma - tette a vállára a kezét a kalapos, és sóhajtott. - Egy másik világra sem szabadíthatod rá, ha olyan veszélyes mint amilyenekkel eddig találkoztam.

- Akkor mihez kezdjünk vele? Nem tudjuk megölni. Egy fegyver létezett erre a célra, az pedig nincs épp kéznél.

- Talán van egy ötletem - gondolkodott el. - Talán... Meg tudjuk gyógyítani. A démonok ugyanúgy emberek, akikben tanyát vert a sötét mágia. Ha azt eltávolítjuk, újra ember lehet és talán... Hazatérhet. Ha van még hova mennie. De ez mind csak feltételezés. Arról fogalmam sincs, mivel szedhetnénk ki belőle.

- Nekem van - ébredt rá Emma.

- Tényleg? - hökkentem meg.

- Igen - fordult felém. -De nem fogsz örülni. Köszönjük Jefferson - egy rövid öleléssel elbúcsúztak.

- Segíthetek, Emma? Azok után, amit tetté értem...

- Persze. Megszerzem ami kell, aztán a városhatárnál találkozunk.

Visszarohantunk a kocsiba, Emma pedig száguldani kezdett. A Krokodil boltja felé.

Sejtem mire készül. A Zordon tőrével talán kivonhatjuk a mágiát a fazonból. Jó ötlet, bár tényleg nem nagyon helyeslem, de nekem sem jut eszembe más megoldás.

^^^^

- Gold! Jöjjön elő! - csörtetett be Emma a zálogházba, én szorosan a nyomában lépkedtem. - Gold!

- Jövök már, kedvesem, nem kell ennyire - elakadt a szava, amikor meglátta hogy Swan nem egyedül látogatta meg. - Mit tehetek értetek?

Megállt a pult mögött.

- Segítenie kell.

Szerintem Emma még életében nem mondta ki ennyiszer ezt a szót.

- Mégis miben kéne segítenem? - kuncogott. - Eleget segítettem. Azzal - intett a kezem felé.

- Én ezt nem nevezném segítségnek - szóltam közbe.

Megint kuncogott.

- Miért is, drágám?

- Szerintem tudja, Gold - mondta Emma. - Nem éppen egy démonmentes kezet kapott vissza. És szerintem... Ezt tudta.

A Zordon csak mosolygott, és intett.

- Nos, igen. Megérdemelte. 

Megérdemeltem?? Nem fizettem már bőven vissza amit vele tettem?

Swan figyelmen kívül hagyta a válaszát, és egyből a közepébe vágott.

- Kell a tőre.

- Tényleg? - nevetett. - És azt hittétek hogy csak egy szavatokba kerül, hogy odaadjam az egyetlen dolgot, ami irányíthat?

- Nem. Azt reméltük segít. Nem érdekli még egy kis sötét hatalom?

Felcsillant a szeme.

- Mindjárt gondoltam. Csak segítenie kell valakin érte.

Meglepetésemre beleegyezett, és velünk tattott. Kocsival. Emma nem árulta el neki, hová megyünk, szóval csak ezt tehette. Akarva akaratlanul.

*Emma*

Jefferson már az épület előtt várt minket, csodálkoztam is hogy megtalálta a helyet, végülis csak annyit mondtam neki hogy városhatár...

Na mindegy. Nem lehetek ennyire bizalmatlan mindenkivel szemben.

Egy valakivel viszont muszáj annak lennem.

- Kifelé a kocsiból, Gold.

Az üzlettulajdonos látszólag azzal volt alfoglalva hogy szemrevételezze a kocsiban fűggő kulcstartót.

- Megyek már, megyek - bosszankodott. - De ha egyszer megengedi, hogy beüljek a járművébe, meg is nézhetem, nem?

Sóhajtottam és elindultam befelé, nyomomban Killiannel és Jeffersonnal.

Gold már be... Öhm... Teleportált a démonhoz, gondolom hogy szemrevételezze a nagyobb hatalomhoz vezető eszközt.

Megszaporáztam a lépteim, nehogy valami meggondolatlant csináljon.

Benyitottam és láttam, hogy a démon még a helyén van.

Megkönnyebbültem, hogy legalább ez rendben van.

- Ha nem bánjátok - szólalt meg Gold, miután körbejárta és alaposan megnézte magának a démont - ,végezném a dolgom és már itt sem vagyok. Mehet, kedvesem? - nézett rám.

A démon gúnyos tekintete is rám talált és eddigi szótlanságát megtörve megszólalt mielőtt válaszolhattam volna.

- Nehogy visszaadj neki, szépségem! Inkább küldj a Pokolra, mint hogy vissza ehhez a vademberhez!

Simán levademberezte. Én meg majdnem elnevettem magam, de vissza tudtam fogni. Van egy stílusa, az szent.

- Hazaküldünk, nyugi. Kezdheti, Gold - válaszoltam végül. - De előbb némítsa el, kérem. Ha olyan amilyennek gondolom...

- Jó van, jól van, drágám. Egyébként meg... Ha elnémítom attól még ugyanúgy fáj majd neki. De legyen ahogy akarod.

Azért nem vagyok hülye. Azért akartam hogy elnémítsa mert akkor nem hívja fel ránk a figyelmet. Attól még, hogy a semmi közepén vagyunk.

A Zordon egy intésére a démon nem adott ki több hangot, és Gold felemelt tőrrel - amit mintha a semmiből húzott volna elő - megkezdte a mágia kivonását.

A varázslat fekete folyamként áramlott ki a lényből, míg a szája hangtalan sikolyra nyílt. Csontszárnyai fokozatosan eltűntek, mígnem az egész férfi átlagosnak tűnt. Gold egy csettintéssel, nevetgélve eltűnt, füstfelhő közepette. Jellemző.

A férfi ájultnak tűnt, de mivel lélegzett ezért biztos hogy új teste befogadta a lelkét. Ami mostmár tiszta volt.

Killian és Jefferson ez idő alatt végig mögöttem álltak, most pedig mellém jöttek.

- Vigyük innen és menjünk, rendben? - meglepetésemre Hook szólalt meg, pedig neki kellene a legbizalmatlanabbnak lennie a férfival szemben.

- Oké.

Mivel láttam, hogy Killian még mindig alig áll a lábán, Jeffersont kértem meg hogy segítsen és közös erővel kivonszoltuk a pasit a kocsijához. Az én csomagtartóm azért mostmár elég kényelmetlen lenne neki.

A kalapos házában aztán lefektettük a kanapéra, és megvártuk, hogy felébredjen.

A várakozási idő alatt Killian egy váratlan csókkal lepett meg. Úgy csókolt, mint még soha. Kiéhezetten, sürgetően. Végül én szakítottam meg amikor rájöttem, hogy Jefferson végig minket bámult. A francba...

*Killian*

A pokolba is, Jefferson, pedig már kezdtelek megkedvelni, cimbora.

Nem sokkal később a férfi is felébredt. Emma rögtön odalépett hozzá és halkan megkérdezte, mi a neve. Kissé rekedt válasz hallatszott:

- Leslie Burkhardt.

Körülnézett a szobában.

Annyira különös volt most... A szénfekete helyett a legtisztább tengerkék szemek néztek egy pillanatra rám.

Megköszörülte a torkát.

- Hol vagyok?

- Storybrooke-ban. A lehető legbiztonságosabb helyen - mosolygott
megnyugtatóan Emma.

Ezek után Leslie kissé akadozva kinyögte hogy nem is ebből a világból származik és hogy szeretne visszatérni a népéhez.

Mint kiderült, valamilyen Hydra nevű bolygóról származik.

- Jefferson, tudsz oda kaput nyitni? - kérdezte Emma.

- Persze - a háta mögötti szekrényről elvette a kalapját, és megpördítette a padlón, ahol egy portál nyílt meg. - Rendben. Gondoljon arra a helyre, ahová menni szeretne, lépjen bele a portálba, és az odaviszi. Menni fog? - intézte a szavait Leslie-hez.

- H-hogyne. Nem emlékszem sokra, de egyvalamire kristálytisztán, szóval... Köszönöm - felállt, és a kalaphoz sétált. - Mindnyájótoknak. Még annak az... Ijesztő varázslónak is - kis nevetés hagyta el az ajkait, majd belépett a portálba és eltűnt.

Ennek is vége. Mostmár csak azon kell aggódnom hogy ezek után Emma hozzám jön-e. Meg hogy aztán... Miért akar a Krokodil eljönni az esküvőre?

(((((Aki olvassa a Dark Knight-ot is, annak mondanám hogy Leslie fel fog bukkani. 😅)))))