(név) követte a három kalózt. Mögöttük ment, pár lépéssel lemaradva, ösztönösen tartotta tőlük a távolságot. Ahogy haladtak az utcákon Arthur vezetésével, a tömeg csendesen utat nyitott nekik. (név) egész végig a szőke kalózkapitány hátát nézte. Próbált rájönni arra, hogy milyen feladatott is fog a hajón kapni, ugyanis sejtette, hogy nem ingyen fog utazni.

Az utcákon haladva végül elérték a kikötőt, ahol különböző hajók álltak. Volt kisebb-nagyon, olyan, aminek hiányzott egy vitorlája, vagy éppen le volt félig szakadva. De a lány, bármerre is nézett a kikötőben, nem talált ahhoz a hatalmas hajóhoz foghatót, ami Kirkland kapitányé volt. Felmentek a hajóra egy deszkán, ami a hajó oldalának volt támasztva. A legénységből mindenki hozzájuk sietett és elkerekedett szemmel néztek, mikor meglátták (név)t. Egyszer hol a kapitányra, hol pedig a lányra néztek számonkérően.

-Emberek! -szólalt meg végül Arthur- Ő itt az új szolgám. -mutatott a lányra- Londoni utamra vettem meg. -a tömegben itt-ott pusmogás tört ki, de végül egyetértően mindenki bólintott, mire a kapitány folytatta- Mivel az én szolgám, ebből adatik, hogy senki egy ujjal se érhet hozzá. Megértettetek, emberek?

-Igen! -válaszolt a tömeg-

Arthur hátrafordult (név)hez és a két kísérőjéhez -Nőszemély, te velem jössz a kabinomba! Ti pedig -nézett a két matrózra- egy szót se szóltok a fogadóban történtekről!

Végül a kapitány megfogta a lány kezét és az említett kabinjába húzta, majd bezárta maguk mögött az ajtót. A kabin inkább hasonlított egy királyi palota szobájára, mintsem egy kalózkapitány kabinjára. A padlón absztrakt mintájú szőnyeg hevert, arany bojtokkal az oldalán. Egy asztalka volt a szoba egyik sarkában, míg a másikban egy ágy. Az asztal mellett három szék volt, melyeken szanaszét helyezkedett el pár térkép. A falakból gyertyatartók álltak ki, gyönyörű mintázatokkal. Ablaka a szobának ugyan nem volt, de még így is elég otthonosan nézett ki.

-Ülj le! -szólította fel (név)t a férfi, aki egy szó nélkül engedelmeskedett, majd a kapitány is leült vele szembe, a térképeket félre dobta a székről, majd hatalmas, tollakkal díszített kalapját az asztalra helyezte -

-Mit értettél azon az előbb, hogy az új szolgáld vagyok? -kérdezte a férfit (név)-

-Nos, pont erről szerettem volna veled beszélni.-sóhajtott- Szeretnék érte elnézést kérni. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy távol tartsam tőled a legénységemet.

-Elnézést kérsz? Ez nem vall egy kalózra.

-Mondjuk azt, hogy én más vagyok. Mindenesetre, már nyilván hallottad a nevem, de azért bemutatkoznék. A nevem Arthur Kirkland kapitány és kegyedben kit tisztelhetek?

-A nevem (név).

-Értem, örvendek a találkozásnak. -azzal Arthur lágyan megfogta a lány kezét és egy csókot helyezett a kézfejére-

(név) nem tudott magán segíteni, de elpirult, amit másik kezével próbált takarni-

-Te nem vagy kalóz, nincs igazam? -a lány egy pillanatra megszeppent, de a kalóz csak folytatta- Nem úgy viselkedsz, mint azok a nők, akik a kalózok köreiben mozognak, ráadásul el akarsz jutni Londonba... Ha kalóz lennél már rég loptál volna magadnak egy kisebb hajót. Abból kiindulva, hogy milyen jól rendbe hoztad a kardom... Kovács vagy, nemde bár?

-I-igen...

-Értem.  

-A-amúgy már ne is haragudj, de te se tűnsz kalóznak, ha azt nézzük, hogy hogyan viselkedsz velem.

-Tudnék úgy is viselkedni veled, hidd el, de semmi kedvem egy nővel olyan barbár módon bánni. Esetleg teát, mákocska?

-Áh, igen ké- Mákocska?! -pirult el megint a lány a megszólítás miatt, egyáltalán nem szokta meg, hogy egy férfi így bánjon vele-

-Már is szólok az egyiknek, hogy hozzon, addig is maradj itt. -válaszolta, majd felállt az asztaltól és kiment-

-Hosszú lesz ez az út... -motyogta maga elé (név)-