– Tehát mondom a Strand tervet! – Kezdett bele YaoMomo.

– Igen! – Helyeseltünk lelkesen.

– Kyokáék rendezik az elektronikát, Tsuyuval, Bakugoval, Kaminarival és Fumikagéval – kezdet bele a feladatok kiosztásával.

Erre az említettek helyeseltek.

– Toru, Ojiro, Sato, Koji, Mineta – ti rendezitek a nassolni valókat, meg a gyümölcsöket.

– Igenis asszonyom! – Álltak vigyázban.

– Ockao, Midoriya, Kirishima, Mina – fordult felénk – ti a zöldségekért és a húsokért vagytok felelősek, amiket majd grillezni fogunk a filmnézéshez – utasított bennünket, mi pedig bólintottunk és összenézett a négyesünk.

Ochakoval csak egy pillantást váltottunk és mintha telepatikusan megbeszéltük volna a mi kis külön tervünket, bólintottunk. A srácoknak semmi esélye ellenünk.

– Mielőtt bármihez is kezdenénk, – szakította félbe a menetrendet szövögető, magában motyogó Midoriyát – Minának és nekem fürdőruhát kell vennünk – csapta össze kezeit lelkesen, majd Dekura nézet.

– Nem tudjátok ezt nélkülünk? Mi Eijiróval elmegyünk megvenni a dolgokat, ti meg addig...

– Nem-nem, ti is jöttök cukipofi, ugyanis szükségem van a véleményedre! – Szakította ismét félbe a barátját Ochako.

Áh, igen, ez a két turbékoló galambocska alig egy hónapja jöttek össze, nem mellesleg szerény személyem, meg a „Lökjük a lányt a srácra" stratégiámnak. Meg kell, hogy mondjam drukkoltam nekik, már elsős korunk óta, de arra még én sem számítottam, hogy 3 nap alatt összejönnek a kezeimnek köszönhetően. Mit ne mondjak, élveztem a munkám gyümölcsét.

– Emellett nem hagyhatjuk, hogy Eijiro maga vásároljon be, bármenyire is férfiasan izmos és erős. Valamint ő fog segíteni, kiválasztani Mina fürdőruháját, egy gyerekkori barátnak csak megteheti ezt. Igaz, Eijiro?! – Kérdezte tőle, ami kicsit sem hangzott úgy, mintha választási lehetősége lett volna.

– Muszáj?! Én tényleg be tudok egyedül is vásárolni, ti addig...

– Á-á-á! Nem, arról szó sem lehet, egyik lány véleménye a másik felé nem ér, kell egy srác véleménye. Deku nekem segít, és azt lesheted, mikor fogom engedni, hogy az én nyuszim direkt meg fogja nézni, az én szexi barátosnémat bikiniben! – Tudta le Ochako és már indult is, én meg mosolyogva szökdeltem utána.

– Köszönöm! – Hálálkodtam belekarolva.

– Ez csak természetes! Mire valók a barinők, ha nem arra, hogy a barátnőjüket rádobják a kiszemeltjükre? – Nevetett, amin én is jókorát röhögtem.

– Mi az csajok, ennyire jókedvetek van, hogy megyünk fürdőruhát venni?! – Kérdezte incselkedve Eijiro tőlünk.

– Úgy bizony! – Nyújtottam ki rá a nyelvem nagyon éretten.

Mire ő reflexszerűen megfogta azt. Erre a mozdulatra hirtelen mindenki lefagyott, főleg én. Az arcom szinte lángolt. Erre a reakciómra Eijiro is megmerevedett és nem eresztette el a nyelvem. Ahogy így álltunk, egymás szemébe nézve, ebben a szituációban, a logikus az lett volna, ha szétrebbenünk és nevetünk egy sort, amit éppen Ochako próbált palástolni belém karolva, de valahogy nem ment.

Képtelen voltam elvenni a tekintetem róla és vörösen izzó szemeiről, eltátott szájáról, amiből elővillantak tűhegyes cápafogai, a döbbent tekintetéről és az elpirult füleiről. Csak álltunk, és néztük egymást, nem törődve a hőséggel, Ochako visszatartott nevetésével, sem a zavarba ejtő nyálcsorgásommal.

A varázst Deku törte meg, mikor visszaért Iidától és hozzánk szólt.

– Akkor indulhatunk srá... – kezdett bele, de gyorsan értetlen képet vágott – minden rendben srácok? – Kérdezte, aminek köszönhetően Eijiro elengedte a nyelvem, én meg visszarántottam és egyből megtöröltem a számat.

– Legközelebb ne nyújtogasd azt a cuki nyelved! – Mondta már nem csak vörös füllel, hanem már arccal, majd elvágtatott a buszmegálló felé.

Miután Eijiro elcsörtetett, hármasban maradtunk, a semmit nem értő Deku, a hölgyekhez nem illő horkantva röhögő Ochako, és a történtektől összezavarodott és még mindig paradicsomfejű jómagam.

– Ő most lecukizta a nyelvem? – Kérdeztem a még mindig összezavarodott Dekutól, aki beleegyezően bólintott, majd Ochako felé fordultam, aki végre képessé vált levegőt venni és tőle is megkérdeztem, csak jóval hangosabban és teátrálisabban.

– Igen, úgy bizony! – Helyeselt, majd lezárásul még hozzá tette: – Akkor most már rá hajíthatlak?

Miután a buszhoz értünk, Eijiron már fapofa volt, és igy is maradt egész úton. A pláza felé meg se szólalt, így Dekut hallgattam, aki az egyik hősmagazin nyári számáról beszélt, vagy mit tudom én miről.

A plázába beérve Ochako egyből magával rángatta Midoriyát a ruhásbutik felé, hagyva nekem egy kis időt, a dolgok elsimításához. Eijiro felé fordultam, aki meglepetésemre engem bámult, csendesen.

– Akkor, kérhetek egy kis segítséget? – Kérdeztem szerényen.

Eijiro egy ideig engem vizslatott, majd újra felvette a szokásos fülig érő mosolyát és bólintott.

– Igen, csapassuk!

Mikor elkezdtem keresgélni, több bikinit is felkaptam, ami tetszett viszont egyik sem volt az igazi, valami olyat akartam, ami Eijiro tetszését egyből elnyeri.

– Bikinik istene, most segíts meg! – Sóhajtottam egy nagyot.

– Szólítottál? – Hallottam egy ismerős hangot, megfordulva Midnight-senseit láttam meg.

– Sensei, maga mit keres itt?! – Kérdeztem meglepve.

A Sensei hétköznapi ruhában volt, és ahogy azt várhattuk tőle, nem mindennapi öltözet volt rajta. Szaggatott rövidnadrág, ami még a combközép közelében sem volt, egy piros-fekete kockás ing megkötve a melleinél és hosszú fekete haját pedig felfogta. Úgy nézett ki, mintha egy R18-as tehenészlánynak öltözött volna. A kezében meg egy olyan extrém fürdőruha volt, amin több kötőanyag volt, mint fedő.

– Mi az, ha már elmúltál 18 nem is vehetsz fel bikinit? Talán a Sensei nem elég szexi? – Kezdett el pózolni, ami konkrétan az összes férfi tekintetét magára vonta a boltban. – Szerintem még mindig megvan a magam varázsa! – Kacsintott rám, amitől csak még nagyobb zavarba jöttem.

– Sensei nem tudná ezt abbahagyni, félreértette, amit mondtam! – Ez használt és végre rám figyelt.

Ahogy néztem a tanárnőt, eszembe jutott, hogy talán megkérdezhetném őt, hogy milyen bikinit vegyek meg.

– Tudja, – kezdtem bele félénken – van egy srác, aki nagyon tetszik nekem, nagyon férfias, és menő, és jól néz ki, és kedves, és figyelmes, és jól néz ki, és erős, és odaadó, és bátor, és jól néz ki...

– A „jól néz ki"-t kihagytad – szakított félbe vigyorogva, mire újra elvörösödtem.

Sensei odahajolt hozzám mindentudó mosollyal és belesuttogott a fülembe.

– Mi lenne, ha lávalány megkérdezné cápasrácot – itt jelentőségteljesen Ejirora nézett, – hogy milyen bikiniben látná őt szívesen? – Kacsintott rám bajtársiasan és mielőtt válaszolhattam volna megfordult és elindult. A pult felé vette az irányt, otthagyva engem a gondolataimmal és a majrémmal, meg egy jó adag szégyenlőséggel, megfűszerezve egy kicsit a vágyaimmal.

Eijirora néztem és a semmiből támadt bátorságom odavitt hozzá, mielőtt ez a csoda elmúlt volna, megszólítottam.

– Eiji-kun! – Ő rám figyelt, én meg nyeltem egy nagyot és folytattam. – Tudnál nekem választani egy fürdőruhát? – Kérdeztem szinte már kiáltva, szorosra zárt szemekkel.

Nem voltam képes kinyitni őket, túlságosan féltem rá nézni, hogy lássam, ahogy engem néz.

A pánikomat egyik pillanatról a másikra legyőzte a kíváncsiságom és a büszkeségem, de mielőtt kinyitottam volna a szemem, Eiji-kun lágyan és kedvesen válaszolt.

– Rendben, számíthatsz rám!

Erre a válaszra tágra nyílt a szemem, izzadni kezdett a tenyerem, görcsölni a hasam, és melegség öntötte el a mellkasom. Arra számítottam, hogy a mindig nyitott, hangos és „Manly" Kirishima fog rám tekinteni fülig erő mosollyal és vigyázban állva. Viszont nem ez történt. Eiji-kun gyengéden nézett rám, az egész tekintetével bizalmat és kedvességet sugallt, aminek az összhatása szinte perzselően vadító volt, az egészet pedig az tetézte, hogy a mindig befeszített, tettrekész beállása, ellágyult, már nem olyan volt, mintha egy darab szikla lenne. A kezeit most nem maga előtt kulcsolta össze, hanem a zsebébe dugta és nem mindkét lábán egyenesen állt, mint szokott, hanem lazán az egyik lábára nehézkedett, a másikat meg enyhén begörnyesztette. Totálisan azt éreztette velem... hogy akar engem.

– Köszi – csak ennyit bírtam kinyögni magamból, mire ő elindult felém.

Megijedve hátrálni akartam volna, viszont a bolt falába ütköztem ami megálljt parancsolt számomra. Mikor Eijiro odaért hozzám, a torkomban éreztem a szívem, amikor pedig elnyúl mellettem, a lábaim majdnem feladták a szolgálatukat.

Eijiro egy Bikinit vett le a falról, egy Szexit, aminek a felső része a nyakánál és a hátánál kötős, az alsó rész pedig a csípőjénél. De egyáltán nem ez volt a lényeg. Amint megláttam a mintáját, majdnem elsírtam magam, mert pont ugyanolyan volt, mint a hősi ruhám, amiért annyian beszóltak. „Túl giccses", „túl szexista", „ez már nem is nőies", „illik hozzá, pont olyan fura, mint ő maga". És ebben az időszakban Eijiro adta a legnagyobb támaszom.

Addig nem is gondoltam bele, hogy milyen srác is Eijiro, előtte csak gyerekkori barátként gondoltam rá, akit óvoda óta ismerek, pont ugyanúgy, ahogy a szüleit, a testvéreit, a nagyszüleit, még az unokatestvéreit. A nővére az egyik legjobb barátnőm, szóval sok időt töltöttem náluk, de egyszer se, még egy másodperc erejéig nem gondoltam Eijirora pasi alapanyagként, főleg hogy az UA előtt nagyon bezárkózó volt. Nem azt mondom, hogy nem beszélgettünk volna, vagy nem barátkoztunk, simán csak nem nyitott nagyon mások felé. Ezért is örültem, mikor megláttam őt a tanévnyitón, főleg, hogy megváltozott. Nem, nem is igazán azt mondanám, hogy megváltozott, ő mindig is ilyen volt, barátságos, kedves, odaadó, figyelmes és Crimson Riot fanboy. Simán csak... nyitott.

– Köszönöm! – Mondtam meghatódva és már indultam is felpróbálni a fürdőruhát, amit ő választott nekem.

Sziasztok!, bocsi hogy eltűntem, nincs mentségem és nem is állítom, hogy gyakrabban jövök, de most van egy megírt sztorim, amit egy versenyre adtam be, amit olvashattatok most. Mit szóltok?

EZ még csak a kezdett, nemsoká egy elégé összevissza csapongó sztori fog megjelenni majd előttetek, de remélem majd tetszik nektek!

Plusz Ultra!