-Mindent hallottam-kezdte-Mindent amit mondtál nekem. Valamelyik igazság volt, valamelyik nem. Igen, még a sírban is folyamatosan rád gondoltam, és azzal is egyetértettem, hogy levetted a gyűrűt. Így mindig eszembe jutottál. De ott volt az is, hogy te tehetsz róla hogy meghaltam. Nem csak te tehetsz róla. A koncertre mindenképpen elvittél volna, ezt tudom hisz ismerlek. Ezért az egészről én tehetek. És nem a sörtől haltam meg mint ahogy mindenki hiszi.
-Akkor mitől?
-Ott járt egy hapsi a pultnál, aki egy cukorkát adott mindenkinek. Mindenki kidobta, én pedig már berúgtam, és hülye voltam, így negettem a cukrot, ami természetesen nem cukor volt. Miután megettem, akkor döbbentem rá, hogy nagyon rosszul tettem. Tudtam, hogy már haldoklok, és egy drog akár meg is ölhet. Ezután a szitu után találtatok rám, mert utána még kértem egy sört, és tisztában voltam vele hogy ez nem jó ötlet, de már mindegy volt. A kábítószer mindenképpen megölt volna, ha iszok sört, ha nem. Úgyhogy teljes egészében én tehetek mindenről. Sajnálom, hogy nem lehettem veletek ma az alter clubban, hogy nem ismerhettem meg a cybergoth barátnődet, és hogy itthagytalak téged. És e legutolsót sajnálom a legjobban. Mert te vagy életem értelme. Nélküled nem vagyok én és te sem vagy te. És igazad van! A halál szép, de a legszomorúbb dolog a világon.
Furcsa volt hallani a szavait. Még várni kellett pár percet, hogy felfogjam, mit mondott. Nem a sör ölte meg, miért is tette volna? A sör ilyet nem tud csinálni.
-Hamarosan vissza kell mennünk a sírba. Döntened kell: vagy velem jössz, és meghalsz, vagy itt maradsz, viszont akkor soha többé nem találkozunk, maximum évente egyszer. Tudom hogy ez a világ legnehezebb döntése, de neked kell döntened. Nem szeretnék helyetted dönteni, talán rosszul választanék. Maradt fél órád, hogy eldöntsd, maradsz, vagy mész. Gondold át alaposan, kincsem.
Teljesen ledöbbentem a kérdésétől. Nagyon bonyolult kérdés volt, lehetelen volt dönteni. Úgy gondoltam, hogy a barátnőim segítségét kérem a döntéshez.
-Mindjárt visszajövök, a barátnőimre van szükségem, hogy döntsek.
-Ezt egyedül kell eldöntened! De ha az ő jelenlétükben könnyebben tudsz dönteni, legyen!
Így elindultam kifelé a temetőből. A barátnőim a gótikus templomban voltak, és éppen a templomban gyönyörködtek. Anna, mivel ő cybergoth, inkább gyakorolta az industrial táncot. Odahívtam őket magamhoz.
-Martin egy nagyon nehéz kérdésre kér tőlem választ, amit lehetetlen eldönteni. Vagy meghalok, cserébe örökké vele lehetek, vagy itt maradok veletek, de soha többé nem láthatom. Mindkettő borzasztó, de pont ezért nem lehet választani.
-Én tudom, hogy melyiket választanád-szólalt meg az egyik gót barátnőm, aki mindenkinél jobban ismert. Ekkor belegondoltam mégegyszer, és sírni kezdtem. Egyértelmű volt, hogy melyiket kell választanom.
-Sziasztok!-suttogtam sírva-Örökre.
-Engem ne hagyj itt!-kérte Anna, a cybergoth.
-De itt kell, hogy hagyjalak! Itt vagy biztonságban, itt vannak a cybergoth és gót barátaid. Itt kell maradnod.
Anna szomorúan bólintott, majd megöleltem őt mégegyszer.
-Mindig emlékezni fogok rád, cybergoth!-simogattam meg a kezét.
-Én is rád, másik cybergoth-mosolygott rám szomorúan. Most nevezett először, és legutoljára így. És igaza volt. Cybergoth voltam.
Utoljára visszaintegettem a barátnőimnek, majd kiléptem a templomból. Végigjártattam a szememet a gótikus templomon, majd beléptem a temetőbe. Még mindig ugyanolyan ijesztő volt, mint akkor amikor eljöttem onnan. Vér, koponyák és kísértetek voltak mindenhol. A hollóm azonnal a kezemre szállt, és mintha érezte volna, hogy baj van, szomorúan károgott egyet.
-Menj vissza a holló barátaidhoz, Darkness, hisz közéjük tartozol. Talán egy napon még meglátogatlak-simítottam meg utoljára kékesfekete tollait.
Átvágtam a sírok közt, és megálltam a szerelmem előtt.
-Tudtam hogy így fogsz dönteni-csak ennyit mondott.
Megfogtam a szerelmem kezét, és hagytam, hogy a világ elsötétüljön körülöttem.

Vége